Vágjuk le a hízott tulkot, ünnepeljünk, illetve végünk van, elvesztünk, mint már annyiszor a magyar történelem folyamán. Oldaltól, világnézettől függ, hogyan látjuk az Európai Parlament tegnapi döntéseit, szóval én, kedves olvasó, nem is próbálom meggyőzni önt és becses társait a saját meglátásaimról – ellenben óvnék mindenkit attól, hogy gyors változásokra számítson.

Szóval, hogy ne beszéljünk rébuszokban, két olyan döntést is hozott tegnap az EP, ami magyar szempontból alapvető fontosságúnak tűnik. Az első az uniós támogatások jogállamisághoz kötése. Arról van szó, hogy egy új rendszer keretében felfüggeszthetnék, csökkenthetnék a jogállamisági elveket súlyosan megsértő, vagy például az uniós pénzeket érintő csalások és korrupció, illetve az adócsalások ellen nem elég hatékonyan fellépő országoknak szánt EU-s forrásokat, a hiányosságok jellegével és súlyosságával arányos módon.

„Ilyen határozatra a tervek szerint az Európai Bizottság tehetne javaslatot, egy független szakértői testülettel való egyeztetést követően. Elfogadásáról pedig a két társjogalkotó szerv, az Európai Parlament és a tagállamok kormányait tömörítő tanács döntene.

Az aggályosnak tartott kérdések orvoslását követően a két intézmény feloldhatná a zárolt uniós pénzeket.

A végső kedvezményezettek védelme érdekében az érintett országoknak a döntés ellenére is folytatniuk kell az adott programok végrehajtását, és ki kell fizetniük a tervezett pénzeket, például a kutatóknak vagy civil szervezeteknek.

Eider Gardiazabal Rubial szociáldemokrata jelentéstevő leszögezte: „egyetlen tagállam sem sértheti meg az uniós értékeket következmények nélkül”.

Éves jelentésben értékelné az EU-tagok helyzetét az említett szakértői testület, amelybe minden tagország parlamentje egy szakembert delegálna, az EP pedig ötöt.

A kérdésben még a tagállami kormányok tanácsának is ki kell alakítania az álláspontját, utána kezdődhetnek majd meg az intézményközi tárgyalások.” (MTI)

Tegnap sokan felkiáltottak a hír hallatán, ki örömmel, ki megrettenve: „Vége a magyar korrupciónak, vége a bíróságok elfoglalásának!” Dehogy van vége, csak kicsit bonyolultabb lesz. Egyfelől, ez az intézkedés még nem lépett hatályba. Másfelől meg, mint minden uniós intézkedés, olyan, mint a csatahajó: lassú, nehezen fordul, lomha, viszont ha valahova eljutott, akkor nagyon ott van. Akkor ott nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanis másodpercek alatt cafatokra lő bármit, ami nem tetszik neki.

Csak az telik időbe, míg odaér.

Különben az eredeti tervezetben volt még egy csavar, ez, amint látom kimaradt a végleges verzióból: a kivetett szankciók megakadályozását minősített többséghez kötötték volna. Ez azt jelentené, hogy a tagállamok legalább 55 százalékának kellene a büntetés ellen szavaznia, de úgy, hogy a vétózok területén éljen az EU lakosságának legalább 65 százaléka. Másként szólva: azt jelentené, hogy Lengyelország és Magyarország nem tudná tovább megvédeni egymást, amikor a többiek a jogállamiság leépítése miatt fellépnének ellenük.

Azonban még ebben az enyhített formában is csodálatos, messze eltúlzott reakciókat váltott ki a döntés.

„A Fidesz-KDNP európai képviselőcsoportjának csütörtöki közleménye szerint elfogadhatatlan, hogy az EP bevándorláspárti többsége újabb durva politikai nyomásgyakorlási eszközt vezetne be a Soros-tervet elutasító, bevándorlásellenes tagállamok polgáraival szemben. A bevándorláspárti magyar ellenzék EP-képviselői politikai céljaik elérése érdekében támogatták a javaslatot, amivel szándékosan ártanak a hazájuknak, a magyar embereknek - írták, hozzátéve, hogy a kormány minden körülmények között meg fogja akadályozni az uniós fejlesztési források jogszerűtlen elvonását.” (MTI)

És ezt sikerült egy olyan szövegre rámondaniuk, amiben elő sem fordul a „bevándorlás” szó! Fokozott óvatossággal kell őket kiengedni az utcára, mert felfedeznék a bevándorlást még a közlekedési táblákon is, ha nem vigyázunk rájuk. De lássuk a másik intézkedést.

Kérem, arról is szavaztak csütörtökön, hogy a tervezettnek mintegy háromszorosára emelnék a demokratikus értékeket védő civil szervezetek támogatását a 2021-2027-es uniós költségvetési keretben.

Hurrá és végre, mondaná az ember, csakhogy... nálunk bizony csakhogy van.

Ugyanis az egy dolog, miszerint az EU következő hétéves költségvetésében 1,8 milliárd eurót különítenének el az Európai Jogok és Értékek nevű új program számára az Európai Bizottság által eredetileg tervezett 642 millió euró helyett. A javaslat értelmében kivételes esetekben, amikor egy tagországban hirtelen súlyos veszélybe kerülnek az alapértékek, akkor az Európai Bizottság sürgős pályázati felhívást írhatna ki az ott működő civil szervezetek támogatására a demokratikus párbeszéd előmozdítása céljából. Mint írták, bővíteni kellene a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok megerősítésére szolgáló forrásokat, egyebek között az ezen a területen tevékenykedő helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi NGO-k határozottabb támogatásával.

Azonban vegyük azt, hogy nálunk érvényben van a civiltörvény (másik nevén „Stop Soros”), és előttem érthetetlen okból nem, hogy a hivatalos ellenzék, de még a Parlamenten kívüli erők és a tüntetések sem tiltakoznak ellene, kimaradt az Öt Pontból, ahogy kimaradt a hajléktalan-törvény is. Jó ideig azt hittem, véletlenül, elfelejtették, de mivel utólag sem említette senki, már magam sem tudom mire vélni ezt a mulasztást, bár nincs ember, aki igazságosnak tartaná ezt a két jogi abszurdot. De ettől még hatályosak.

Mármost tegyük fel – és erre semmi garancia! - hogy az EU úgy látja: Magyarországon veszélyben forognak az alapértékek. Különben: az EU úgy látja, igen, csak nem sokat törődik vele a választások előtt, utána meg ki tudja, mi lesz. No, üstöllést kiírják a pályázatot, a kisbíró kidobolja, jöjjenek, jelentkezzenek az NGO-ok, civil szervezetek, ha derék legények s nem szélhámosok, támogatást kapnak!

Ki fog jelentkezni?

Akinek elment az esze. Egészen pontosan az.

Meg aki „külföldről támogatott civil szervezet” akar lenni.

Aki hajlandó ezt minden megjelenésekor, minden formában feltüntetni, plakáttól bélyegzőig, nemkülönben a számára érkező támogatás jelentős hányadát átadni a kormánynak és utána elviselni az őt érő üldözést kormányoldalról és az őt érő kritikákat ellenzéki és független oldalról.

Lehet, hogy volna az a pénz, ami megérné, hogy egyik-másik civil szervezet vállalja a vegzatúrát is a szent cél érdekében, nagyobb baj, hogy ez a vegzatúra megakadályoz minden érdemi munkát is. Ezt a lehetőséget nem most kellett volna bedobni, hanem 2012-ben, akkor hatásos lett volna – mármint Magyarországon, máshol ugyanis, ahol nincs civiltörvény, még lehet hasznos. De nekünk sok örömünk nem lesz benne, azt már jó előre megakadályozták.

Az Origo már tegnap olyan szalagcímmel jelent meg, miszerint: „Még több pénzből hozhatják be a migránsokat a Soros-szervezetek”.

És az Origót kicsit sem zavarja, hogy ebben a határozatban sincs egyetlen vak hang sem migrációról, bevándorlásról, hanem csakis és kizárólag az uniós alapértékek védelméről. Van egy olyan gyanúm, hogy ha valaki belép az Origóhoz munkatársnak, beültetnek az agyába egy chipet, ami egy csomó szó észlelésekor automatikus reflexeket, átkötéseket aktivál, tehát ha az origós meglátja valahol, hogy „civil” vagy „NGO”, azonnal rávágja, hogy „Soros” vagy hogy „migráns”. Persze vannak más átkötések is, a végső állapot majd az lesz, mikor a propagandacikkeket már nem is kell emberek írják, voltaképpen nagyon könnyen lehetne automatizálni a dolgot és senki sem venné észre.

Bár egyelőre ezek a cyborgok is megfelelnek.

Szóval tehát: mit látunk?

Látunk két uniós határozatot, mindkettő az Európai Unió és a demokratikus alapértékek védelmére született. Ez roppantul helyeselhető, azonban – fájdalom – a magyar viszonyok között nem alkalmazhatóak. Eredeti céljukra semmiképpen sem: a támogatás-megvonás nagyon lassú, nehézkes folyamat a pezsgő magyar korrupció egyszerűen állva hagyná, a civilek támogatása meg a fentiekben vázolt okok miatt nem lehetséges. Sajnos, Brüsszel ezek után mondhatja majd azt, hogy „a magyarok a hibásak, senki sem jelentkezett támogatásért, úgy látszik, szeretik a rendszerüket” - holott az a helyzet, hogy nincs alkalma, lehetősége a jóakaratú embereknek jelentkezni a pénzért, aztán azt tisztességesen felhasználni még annyira sem tudnák.

Mindkét intézkedés jó és tökéletesen megfelel normális államokban, ezért szükség is van rájuk, de főleg azért, hogy a többi tagállam ne jusson el oda, ahol mi tartunk.

Abnormális államban viszont alkalmazhatatlan.

Mire lesz jó ez a két határozat Magyarországon?

Valamire mégis: kiváló propagandaeszközt ad a kormány kezébe a közelgő EP-választásokra. Lesz itt olyan kormánypárti visongás, sivalkodás (már van is), mint egy égő kuplerájban.

Kár, hogy a törvény, a szabály alapértelmezés szerint általános kell legyen, és nem lehet országra, személyre szabni – illetve, ha szabják, arra csak olyan brigantik képesek, mint amilyenek a magyar törvényeket is hozzák. Mert biza nálunk ilyen is lehetséges, csak sehol máshol nem.

Szóval, kedves Brüsszel, köszönjük a nincs mit...

Szele Tamás