Megjelent ugyan a magyar sajtóban a hír, miszerint sikerült megfejteni a Havanna-szindróma okát – ami nem más, mint orosz titkosszolgálati tevékenység – de mivel az ezt leíró cikk a The Insiderben röpke 33-34 gépelt oldal hosszúságú, amit a magyar olvasó végig sem nézne, mindenhol, ahol ezt megemlítették, kivonat készült a tanulmányból.
(Képünk illusztráció)
És sehol sem említik a történet technikai-műszaki hátterét. Sebaj, majd megteszem én, csak előtte röviden elmondom, mi is ez a Havanna-szindróma. A nevét onnan kapta, hogy a havannai amerikai követségen észlelték először: hirtelen rosszulléttel, szédülési rohammal, hallucinációkkal, agykárosodással jár, és valahogy mindig kizárólag az Egyesült Államok valamelyik közhivatalának, intézményének alkalmazottait (vagy azok családtagjait, háziállatait) támadja meg. Több, mint ezer esetről tudunk, ami rengeteg, és már nem magyarázható egyszerű okokkal – mint a The Insider, a 60 Minutes és a Der Spiegel egy éves, közös oknyomozó munkával kiderítette, valószínűleg az orosz GRU 29155-ös egységének diverzáns akcióit látta a világ, amelyeket azért nem ismertek fel, mert egy máig titkos fegyverrel hajtották őket végre. Ezt „hullámfegyvernek” vagy „energiafegyvernek” hívják munkanéven (biztos van neki igazi is), és bár többnyire nem gyilkol, lehet halálos is a használata. A dolog politikai előéletét most nem boncolgatnám, a politikai következményeket viszonylag pontosan leírja az Index összefoglalója, bár nem számol minden lehetséges diplomáciai konzekvenciával, de minket most jobban érdekel az, amit az Index is, a 444 is kihagyott – vagy el sem jutottak odáig az olvasásban – hogy ugyanis miképpen kéne működjön ez az eszköz? Akkor lássuk, mit tudunk.
A mikrohullámú impulzus egyike annak a két technológiának, amelyet a tudósok – köztük azok is, akiket az amerikai hírszerzés bízott meg a Havanna-szindróma kivizsgálásával – a tapasztalt tünetek lehetséges okaként tételeztek fel. A másik az akusztikus ultra- vagy infrahang. Bármelyik megoldás azt eredményezheti, hogy az áldozat hallható hangokat, zümmögéseket és kattogásokat hallucinál, a Frey-hatásnak nevezett jelenség révén, amelyet Allan H. Frey amerikai tudósról neveztek el, aki először írt a mikrohullámú hallási hatásról.
Oroszországban évtizedek óta kísérleteznek mindkettővel.
Sőt, a tudományos irodalomban a két jelenséget a „hullámfegyverek” közös kategóriájába olvasztják össze. Egy 1974-es szovjet szabadalmat egy katonai egységnek adtak ki, amely kifejlesztett – és azt állította, hogy sikeresen tesztelte – egy „nem halálos eszközt, amely rádióhullámok felhasználásával elaltatja a célpontot”. A szovjet és orosz tudósok 1991 és 2012 között végzett tanulmánysorozata a szimulált auditív információk célpontok számára ultramagas rádiófrekvenciák segítségével történő továbbítására összpontosított. A The Insider, a 60 Minutes és a Der Spiegel pedig felfedte, hogy a 29155-ös egység vezető tagjai maguk is megbízást kaptak és jutalomban részesültek a „nem halálos akusztikus fegyverek” sikeres teszteléséért.
Ivan Terentyev ezredes egy évtizedet töltött az egység parancsnokhelyetteseként, és egy további ominózus címet is viselt: „a 29155-ös egység különleges feladatokkal foglalkozó csoportjának parancsnoka”. 2024 januárjában a bolgár kormány európai elfogatóparancsot adott ki Terentyev ellen a bolgár fegyverraktárak 2011-ben kezdődő megsemmisítésében való személyes részvétele miatt. Amikor éppen nem a balkáni katonai raktárak felrobbantásával volt elfoglalva, a képzett mérnök Terentyev az orosz védelmi minisztérium kutatási és fejlesztési szakértőjeként is dolgozott. Ebben a minőségében több tucat katonai-tudományos tanulmány társszerzője volt, köztük egy olyané, amely a „víz alatti lövészet hatékonyságáról” szólt. Az akusztikus fegyverek kutatásával is foglalkozott.
2019 közepén Terentyevet váratlanul a Kreml egyik vezetői tisztségébe léptették elő. Az átvilágítási folyamat részeként magyarázatot kellett adnia a Kremlnek arra, hogy miért nem jelentett be egy bankszámlát, amelyre 2017 végén igazolatlan pénzátutalást kapott. Ennek az átutalásnak egy része abból származott, hogy Terentyev átadta kutatásainak és találmányainak szellemi tulajdonjogait a védelmi minisztériumnak. Konkrétan egy új fegyver kifejlesztésével kapcsolatos kutatómunkát végzett a Korszerű Katonai Kutatások Alapítvány számára. Ez Vlagyimir Putyin egyik kedvenc projektje, az alapítványt 2012-ben hozták létre azzal a megbízatással, hogy „innovatív fegyvereket, köztük új fizikai tulajdonságokon alapuló eszközöket” hozzon létre – áll a honlapján –, és „az orosz hadtudomány és védelmi ipar 20 éves stagnálása után a fejlett kutatásban nyugati partnereinkkel szemben tátongó szakadékot temesse be”.
Terentyev díjazott kutatásai a „nem halálos akusztikus fegyverek potenciális képességeire összpontosítottak a városi környezetben folytatott harci tevékenységek során” – áll a The Insider által megszerzett kiegészítésben, amely Nyikolaj Jezsov (Terentyev segítője a 29155-ös egységben és útitársa Európában 2014 folyamán) egyik e-mail fiókjából származik.
Jezsov e-mailben küldte el a kiegészítést Putyin elnöki adminisztrációja korrupcióellenes hivatalának, hogy megpróbálja megmagyarázni, hogyan került 100 000 rubel – akkoriban körülbelül 1700 dollárnak megfelelő összeg – Terentyev folyószámlájára. Ez az összeg szimbolikus volt; az igazi jutalom Terentyev új állása volt.
Pénzügyi átvilágításának oka az volt, hogy a GRU szabotőrét egy tekintélyes politikai pozícióba léptették elő, a távol-keleti szahalini régió szövetségi felügyelőjévé. Oroszországban egy szövetségi felügyelő irányítja a regionális kormányzót, ami Terentyev számára bőséges lehetőséget biztosít a kenőpénzek elfogadása és a meggazdagodás terén. Továbbá, mivel továbbra is a 29155-ös egységnél marad, Terentyevnek nagyobb rálátása lenne Szahalin szomszédaira, Japánra, Kínára és Dél-Koreára. Jezsovot eközben Szahalinban Terentyev helyettesévé nevezték ki, ezután 2020-ban megkapta saját megbízatását, mint Jakutföld szövetségi felügyelője. Ez Oroszország legnagyobb köztársasága, amely tele van természeti erőforrásokkal, például olajjal, gázzal és az ország gyémántkészletének 99%-ával.
Kevés olyan orosz hírszerzőtiszt jut el ilyen szédítő magasságokba, akinek nincs nyilvános profilja, érzékelhető bürokratikus tevékenysége vagy személyes kapcsolata Putyinnal. Mi a magyarázata tehát Terentyev és Jezsov felemelkedésének?
A „Reduktor” hadművelet
A The Insider, a 60 Minutes és a Der Spiegel birtokába jutott egy sor hírszerzési dokumentum, amelyek egy titkos szovjet korszakbeli programot írnak le, amelynek kódneve „Reduktor” volt. Az 1984-ben az ukrajnai Harkivban működő Rádiótechnikai Mérések Kutatóintézetében indult Reduktor központi feladata az volt, hogy tanulmányozza az „elektromágneses sugárzás felhasználását biológiai objektumok, köztük emberek viselkedésének és reakcióinak befolyásolására”. Az intézet a szovjet Általános Gépipari Minisztériumnak volt alárendelve, amely a Szovjetunió űrkutatási programját is felügyelte. (Ma ennek utódja az orosz Szövetségi Űrügynökség, a Roszkozmosz.) A dokumentumok szerint a kutatóintézet vezetője szinte hetente repült Moszkvába, hogy beszámoljon munkája előrehaladásáról.
1988-ban az intézet egy szigorúan titkos programot indított, amelyhez külön részleget hoztak létre, „Nyolcadik ág” néven. Mintegy 300 alkalmazott dolgozott ennek a részlegnek, amelynek tevékenységét titokban tartották az intézet többi osztálya előtt. Az alkalmazottak többsége tudós volt, akik vagy a szovjet hadseregnél tevékenykedtek, vagy onnan mentek nyugdíjba. A mérnökök és a biológusok voltak közöttük túlsúlyban. Az alkalmazottak között voltak pszichiáterek is. A Nyolcadik Osztályon belül szigorúan elkülönítették a munkát, úgy, hogy az egyik csoport nem tudta, min dolgozik a másik, és minden alkalmazottnak tilos volt tudósokat toborozni a kutatóintézet más részlegeiből.
A Nyolcadik Részleg tudósai patkányokon és rhesusmajmokon kísérleteztek elektromágneses energiával. Az állatok egy része elpusztult a hősugárzásnak való kitettség miatt, másoknál agykárosodás alakult ki. „A fő cél az volt” – áll az egyik Reduktor-dokumentumban – „hogy az információ befolyásolásának stabil mechanizmusát hozzák létre (azaz a kísérlet tárgyát az agy és más szervek befolyásolásával bizonyos cselekvésekre kényszerítsék) olyan alacsony energiájú hatás alkalmazásával, amelynek teljesítménysűrűsége nem haladja meg a 10 mikrowattot négyzetcentiméterenként”.
A Szovjetunió megszűnésével – és ezzel együtt Ukrajna függetlenségének kikiáltásával – egy időben a Reduktor összes tudományos eredményét a KGB Harkivból Moszkvába szállította továbbfejlesztésre.
A Reduktor-dokumentumokból kiderül, hogy az elektromágneses eszköz eredeti modellje nehézkes és feltűnő volt: „egy nagy parabola-tányér egy autó alvázán, generátorokkal, antennákkal és egyéb berendezésekkel”. A szovjet szakértők biztosak voltak abban, hogy egy ilyen fegyver kisebb, mobilisabb változatát előbb-utóbb létre lehet hozni, legalább 100 méteres effektív lőtávolsággal.
Ettől függetlenül 2010-ben egy másik oroszországi tudományos kutatóintézet „a szonár- és akusztikus fegyverrendszerek új generációjának létrehozásához szükséges alapvető technológiák kifejlesztésén” dolgozott – derül ki egy másik dokumentumból, amelyet a The Insider, a 60 Minutes és a Der Spiegel szerzett meg. Ennek a korabeli programnak a keretében „egy kísérleti modellt/prototípust” építettek hordozható ultrahangos, nem halálos fegyverekből úgy, hogy azt haszongépjárművekre lehessen felszerelni. Ennek az eszköznek a hatósugara tíz és tizenkét méter között volt. 2014 februárjában-márciusában a szonár- és akusztikus rendszerekkel kapcsolatos ezen tanulmány összes eredménye – a műszaki dokumentumok és egy kísérleti eszköz – a szevasztopoli GRU birtokába került, a Krím oroszországi elfoglalásával egy időben.
2022 szeptemberében az amerikai hírszerző közösség egy titkos jelentést tett közzé „Rendellenes egészségügyi incidensek” címmel: Analysis of Potential Causal Mechanisms" című jelentést, amelynek egy szerkesztett példányát Mark Zaid, a Havanna-szindróma több mint két tucat áldozatának ügyvédje szerezte meg az információszabadságról szóló törvény (FOIA) alapján. A jelentés az incidensek négy „fő jellemzőjét” adja meg: „az audiovestibuláris érzékszervi jelenségek akut megjelenése, beleértve a hangot és/vagy a nyomást, néha csak az egyik fülben vagy a fej egyik oldalán; ...más, szinte egyidejűleg jelentkező jelek és tünetek, mint például szédülés, egyensúlyvesztés és fülfájdalom; ...erős hely- vagy irányérzet-zavar; és ...olyan ismert környezeti vagy orvosi körülmények hiánya, amelyek megmagyaráznák a jelentett jeleket és tüneteket”.
A jelentés szerint e tünetek egyik valószínűsíthető oka a mikrohullámú energia által okozott sokk. Egy másik ok lehet az ultrahang, a nem hallható tartományú akusztikus energia nagyfrekvenciás formája, amely a hallójáraton vagy a fej egyéb részein keresztül juthat be a testbe, potenciális zavart okozva a központi idegrendszerben – különösen a belső fülben, ami a hangot és az egyensúlyt érzékeli. Mind a mikrohullámú, mind az ultrahangenergia károsíthatja az agyban lévő sejteket, valamint megnyithatja a vér-agy gátat, aminek következtében a károsodott sejtekből származó fehérjék a gerincvelői folyadékba, majd a véráramba szivárognak. Ezeket az úgynevezett biomarkereket a szervezet órákon-napokon belül lebontja, ami azt jelenti, hogy egy akusztikus fegyverrel eltalált személytől szinte azonnal vért kellene venni a támadás után, hogy a sérülés ilyen jellegű bizonyítékait ki lehessen mutatni.
Egy 2021-ben Hanoiban megtámadott, volt kijevi állomáshelyű CIA-tiszt egyike volt annak a két Havanna-szindrómás áldozatnak, akiknek biomarkereit a támadás előtt megmérték, és így egyéni alapértéket állapítottak meg. Ennek a tisztnek az esetében a biomarker-szintek a támadás előtti normális szintről órákkal a támadás után jóval a normális szint fölé ugrottak; majd napokkal később visszatértek a normális szintre, ami az amerikai hírszerző közösségen belüli több forrás szerint egyértelműen agysérülésre utal a támadás idején. A diagnózis szerint „traumás agysérülés következtében kialakult ideghálózati diszfunkció és tartós dysautonómia” állt fenn nála.
És még mindig nem világos, hogy pontosan hogyan hajtották végre a támadásokat, vagy hogy többféle eszközt használtak-e. Az ultrahangos fegyverek esetében a korlátozó tényező a távolság. A hanghullámok rosszul terjednek a levegőben és az épületekben található szilárd tárgyakon keresztül, ami azt jelenti, hogy egy ilyen típusú eszköznek közel kell kerülnie a célpontjához, legfeljebb 10-12 méterre.
Az irányított energia másik formája, amely messzebbre terjed és vastagabb anyagokon, például falakon és fémkorlátokon is át tud hatolni, a mikrohullámú impulzus. Egy olyan elektromágneses impulzus, amely a tapasztalt fiziológiai károkat okozhatná, rendkívül meredek emelkedést mutatna, és minden egyes impulzus kevesebb mint egy nanoszekundum alatt érné el a csúcsenergiát. Az Egyesült Államok hírszerző közösségének szakértői csoportja, amelynek feladata a Havanna-szindróma lehetséges okainak értékelése volt, arra a következtetésre jutott, hogy ez a fajta energia „megrepesztheti” a membránokat és a hajszálereket, károsítva a neuronokat burkoló myelinhüvelyeket és a vér-agy gátat.
Ahogy a Reduktor-művelet és Terentyev kutatásai is mutatják, Moszkva már régóta kísérletezik az irányított energiafegyverek mindkét típusával.
Dr. David A. Relman, a Stanford Egyetem mikrobiológusa és a szakértői testület értékelésének társelnöke a The Insidernek elmondta, hogy a Reduktornak a dokumentumokban leírt elemei:
„Összhangban vannak azzal, amit mi és mások feltételeztük, és ezért aggasztóak a következményeik. Amint azt a jelentésben megállapították, az impulzusos mikrohullámú energia különleges formái által okozott sérülések nem feltétlenül jelennek meg az agyi képalkotó vizsgálatokban. Technikai és gyakorlati bizonyítékok támasztják alá egy olyan elrejthető eszköz valószínű létezését, amely képes ilyen hatásokat okozni. Úgy tűnik, hogy ezeket a dokumentumokat és azok eredetét egyértelműen érdemes lenne nyomon követni”.
Ha ez a nyomozás egyszer elkezdődik, akkor megvan a lehetősége annak, hogy nagyon nyugtalanító helyekre vezessen. Az oroszországi Szentpéterváron található Kirov Katonai Orvosi Akadémiát a már említett GRU tanácsadója, Szergej Csepur vezeti, aki a Novicsokhoz hasonló kolinészteráz-gátlók szakértője.
De a legnagyobb aggodalomra Csepur kutatómunkája ad okot. Publikációiból ítélve Csepur nemcsak a biokémia, hanem a sugárzás agyra gyakorolt hatásainak szakértője is. Az általa vezetett Kirov Akadémia egyike azon kevés oroszországi intézményeknek, amelyek a Minor-szindrómát tanulmányozták, melyet szintén megfigyeltek a Havanna-szindróma áldozatainak esetében.
Akkor most már valamennyire értjük, mi működik és hogyan a GRU háza táján. Az információk hiányosak ugyan, de léteznek és bizonyosnak tűnik: Oroszország több, mint ezer merényletet, emberölési kísérletet hajtott végre más országok területén, mindezidáig különösebb következmények nélkül.
Azt, hogy lesznek-e következmények, még meglátjuk – holnap, ha nem jön közbe valami, egy gyakorlati példával fogjuk bemutatni, hogyan is nézett ki ennek az eszköznek az alkalmazása és milyen esetekben került rá sor.
Szele Tamás
