Mint tegnap ígértem, ma egy példával szemléltetem, mikor, hogyan és milyen körülmények között vettették be a GRU ügynökei a Havanna-szindrómát kiváltó „hullámfegyvert”, melynek technikai hátterét (illetve azt, amit tudni lehet róla) tegnapi írásomban részleteztem. Saját megjegyzéseimet, csillaggal (*) jelzem majd, de előtte lenne egy általános észrevételem.

(Képünk illusztráció)

Mint megfigyeltem, az orosz társadalom az elmúlt hónap folyamán akkora botránysorozaton ment keresztül, amekkorára valószínűleg még soha nem volt példa. Az egész Navalnij meggyilkolásával kezdődött, az elnökválasztás körüli anomáliákkal folytatódott, majd következett a Crocus City Hall elleni terrortámadás, az európai ügynökhálózat lelepleződése, most meg a „hullámfegyver-ügy” borzolja az idegeket. Ezeknek békésebb időkben bármelyike alapjaiban rengette volna meg a kormányzat hatalmát, és előbb-utóbb most is be fog következni valami ilyesmi: nincs emberi társadalom, amelyik képes volna huzamosabb időn keresztül a permanens válság állapotában létezni. Kérdés, mikor jön el a kritikus pillanat – én azon a napon várom, amikor a monotonul növekvő infláció lehetetlenné teszi a megélhetést az átlagbérből. De ezt majd meglátjuk, egyelőre nézzük a The Insider nyomán, hogyan is alkalmazták a „hullámfegyvert” az Egyesült Államok területén. Előre szólok: nem lesz rövid a történet.

Vitalij Kovaljev évekig az amerikai keleti part legtekintélyesebb orosz jellegű haute cuisine éttermeinek vezető séfjeként dolgozott. Miután 2020 júniusában egy floridai autós üldözést követően letartóztatták, bizonyítékot találtak arra, hogy Kovaljev a konyhai karrierje során a GRU, az orosz katonai hírszerző szolgálat beépített műszaki tisztjeként is szolgált. Az egyik FBI-ügynök, aki a letartóztatása után kihallgatta az orosz kémet, később a Havanna-szindróma tüneteit mutatta, egy olyan jelenséget, amelyet a The Insider, a 60 Minutes és a Der Spiegel új riportja szerint maga a GRU által használt irányított energiafegyver okozhatott.

Minden egy klasszikus amerikai autós üldözéssel kezdődött. És mint a Zsaruk egy epizódját, az egészet a floridai Monroe megyei seriff helyetteseinek műszerfali és testkamerái rögzítették.

2020. június 16-án, nem sokkal délelőtt 11 óra után a diszpécser rádión keresztül kiadja a körözést: keressenek egy fehér kabrió Mustangot. Az autó óránként 110 mérföldes sebességgel halad, és a forgalomból ki-be kanyarog az 1-es úton a floridai Key Westből észak felé tartva. A sofőr látható, amint a mobiltelefonján beszél, miközben át-átcsúszik a szembejövő forgalomba. Az üldözés 15 mérföldön át tart, mígnem a rendőrök szöges akadályt fektettek az úttestre, amely kiszúrja a kerekeit, és a Mustangot az út szélére kényszeríti.

A 60 Minutes által megszerzett testkamerafelvételeken látható, amint a rendőrök fegyvert rántanak, és a sofőrt kitépik a kocsiból, miközben az az anyósülésen lévő táskájáért kapkod. Ahogy a felvert por eloszlik, egy fehér férfit látunk, akinek a keze meg van bilincselve a háta mögött, és a strandtáskája tartalma körülötte hever.

A táskában van néhány furcsa dolog: egy korommal borított tál, amelyet papírok elégetéséhez használtak, egy szállodai jegyzettömb darabjai, amelyekre bankszámlaadatokat firkáltak. Az egyik rendőr azt mondja: „Ez azért furcsa. Nézd meg ezt, ez mind... Citibank... Discover Savings – 75 ezer dollár. Ez mind különböző bankszámlák, meg ilyenek.” Van itt egy laptop, egy valóságos kábeldzsungel, és egy kereskedelmi forgalomban kaphatónak tűnő, walkie-talkie-formájú eszköz, amely csatlakoztatható az autóhoz, és kiolvashatja a fedélzeti számítógépen lévő információkat. Olyan információkat is képes törölni, mint például a fedélzeti GPS-adatok. A táskában egy orosz útlevél is van.

Az útlevélben Vitalij Kovaljev neve szerepel, aki 1985-ben született Szentpéterváron. Van zöldkártyája és New York államban kiállított jogosítványa. A letartóztató tiszteknek válaszolva Kovalev szinte tökéletes angolsággal beszél, és „igent” mond, amikor a helyettes felolvassa neki a Miranda-jogokat, és megkérdezi, hogy megértette-e, hogy nem kell semmit sem mondania a rendőrségnek. De azért mégis beszél – közel 45 percen keresztül, orosz és angol nyelven, társalgási szinten. Ami igazán bizarr, hogy senkihez sem beszél, aki a közelében volna; a fecsegését a rendőrségi autó hátsó ülésén elhelyezett fedélzeti kamera rögzíti, ahol Kovaljev megbilincselve ül, miközben a rendőrök az autón kívül a táskájában lévő holmikat kutatják át. Kovaljev monológjának szünetei és válaszai alapján azonban úgy tűnik, mintha beszélgetne valakivel.

„Igen, mert ez itt, ő is ide vezetett” – mondja Kovaljev. „Mert szükség van rá... kell húsz... A hibák ismeretlenek, a tizenhat kurvára sok ....Igen, öt. Ötöt tudott tartani. Ha gyengébb, négyet, négyet.”

A letartóztatás után semmiféle eszköz nincs nála – nincs mobiltelefonhoz csatlakoztatott fülhallgatója. Hétköznapi ruhát visel, és egy szemüveget, amely fokozatosan leesik az orrnyeregéről.

„A megállapodás az megállapodás” – folytatja Kovaljev. „A megállapodás az egy egyezség. Egy egyezség az egyezség. Egy megállapodás az egy megállapodás... Én nem öltem meg senkit. Soha nem öltem meg senkit. Soha nem öltem. Soha... Nem, itt nagyon szomorú leszek... aztán elmegyek Oroszországba.” Ekkor a szemüvege a földre esik, és véletlenül vagy sem, de a fecsegés véget ér.*

*Teljesen világos: a kommunikációs eszköz a szemüvegébe volt építve, ami a technika nem csak mai, de még tegnapi állása szerint is könnyen megoldható, ráadásul az amerikai hivatalos szervek letartóztatás esetén sem vehetik el tőle (különben a viselt ékszereket sem vehetik el, azért hordanak a rapperek és más sztárok egy kisebb kincstárat a nyakukban, hogy ha bármikor lecsuknák őket, legyen miből kifizetni az óvadékot).

Kovaljev bűnösnek vallotta magát többek között a hatósággal szembeni ellenállás és a rendőrség elől való menekülés vádjában, valamint egy testi sértés vádjában, amiért leköpte a nővért, aki Covid-tesztet végzett rajta, miközben őrizetben volt (a tesztje pozitív lett). Egy floridai bíró 40 000 dolláros óvadékot szabott ki az ügyben, ami azt jelenti, hogy fizethetett volna, hogy kijusson a börtönből (nyilván volt pénze), de valamiért úgy döntött, hogy nem teszi.

Kovaljev 26 hónapot töltött börtönben Floridában, 2020 júniusától 2022 augusztusáig. A 60 Minutes megtudta, hogy ez idő alatt felhívta magára az FBI figyelmét. A letartóztatását követő 6 hónap alatt az FBI ügynökei mintegy 80 órát töltöttek azzal, hogy kihallgassák őt.

Vitalij Kovaljev története azért fontos a 60 Minutes, a The Insider és a Der Spiegel közös nyomozása szempontjából, amelyet a Havanna-szindróma néven ismert rendellenes egészségügyi eseményekkel kapcsolatban folytattak, mert az egyik ügynökkel, aki a sok órán át hallgatta őt ki, különös dolgok történtek.

Carrie aktív FBI-ügynök, és nem fedhető fel a teljes neve. Az FBI engedélyezte neki, hogy beszéljen a 60 Minutesnek a személyes élményeiről, de az üggyel kapcsolatos munkájáról nem beszélhetett. Több más forrás is úgy jellemezte Carrie-t, hogy tapasztalt az ellenséges hírszerzés elleni munkában, és az Irodán belül az orosz és más hírszerzési műveletek elleni sikereivel szerzett magának hírnevet Floridában.

Bár Kovaljev FBI-nak tett vallomása titkos, a 60 Minutesnek nyilatkozó források elmondták, hogy a kihallgatási körök befejezése után felajánlották neki, hogy írjon alá egy dokumentumot, amelyben bevallja, hogy illegális orosz ügynökként dolgozott, de ezt visszautasította, és visszament a börtönbe.**

**Ez vagy hiba volt, vagy sajátos stratégia: az Egyesült Államok ugyanis rendszerint kicseréli az elfogott ellenséges hírszerzőket, és jó körülmények között tartja őket fogva, hadifogolynak veszi ezt a kategóriát, amennyiben nem öltek vagy bántalmaztak embereket: ha ezt Kovaljev elutasította, az azt jelenti, hogy tarthatott a saját szolgálatának reakciójától, hiszen a „potenciális áruló” kategóriájába került. Vagy szimplán a merev tagadást gondolta jobb módszernek.

Néhány hónappal később Carrie-t a Havanna-szindrómának megfelelő tünetek sújtották, miközben otthon, Key Westben tartózkodott.

„Hirtelen, mintha valaki átkapcsolt volna a fejemben egy kapcsolót, és bumm, a jobb fülemben olyan zaj támadt, mintha egy fogorvos fúrna bele” – mondta Carrie Scott Pelley-nek a 60 Minutes című műsorban. „Olyan volt, mint egy magas hangú, fémes fúróhang, és összegörnyedtem tőle. Azonnal nyomást éreztem, és fájdalom kezdett el sugározni a jobb fülem belsejéből, le az állkapcsomon, a nyakamon és a mellkasomon át, miközben ez a hang a jobb fülemben koncentrálódott.”

Carrie azt mondja, körülbelül egy évvel később, az új kaliforniai munkahelyén másodszor is hasonlót tapasztalt. Még mindig gyengének érzi magát, súlyos tünetektől szenved, amelyek miatt, mint mondja, „már nem vagyok a régi”.***

***Viszonylag érthető, mi történt. Nem tudjuk, mi után kémkedett Kovaljev, de a vallomás megtagadásával átmenetileg kicsúszott az orosz szolgálatok kezéből, így, hogy nem lehetett kicserélni őt, nem tudták már ártalmatlanná tenni sem. Abban ugyan nem lehettek biztosak, hogy szándékában áll-e vallani, de ha mégis megtenné, a legegyszerűbb megelőző intézkedésként azt az embert kivonni a forgalomból, akinek tehetné a vallomást – és ha elég komoly kárt tesznek benne, az üzenet a fogolynak is, arról, mi vár rá, ha vallani fog.

Kovaljev azt mondta a hatóságoknak, hogy ő csak egy munkanélküli szakács New Yorkból, aki azért volt Key Westben, hogy meglátogassa az Ernest Hemingway Otthont és Múzeumot. Egy, a nyomozásról tudó forrás a 60 Minutesnek elmondta, hogy a férfi a keleti partról érkezett, ahol a washingtoni Trump Hotelben foglalt szobát, majd egy másik szállodában lakott, Miamiban. De soha nem jelentkezett ki ezekből. Kémek módjára aktívan tartotta a foglalásokat, valószínűleg azért, hogy elrejtse a tényleges tartózkodási helyét. Amikor a rendőrség megkérdezte tőle, miért menekült előlük, egyszerűen azt mondta: „Nem tudom”. És azt sem lehet biztosan tudni, hogy mit keresett Key Westben. A telefonjában nem voltak képek Ernest Hemingway házáról. Egy forrásunk szerint a város egyik legmagasabb épületéről és annak bejárati kapuzárjáról készített felvételeket.

Key West a külföldi – különösen az orosz – hírszerzés ismert célpontja, mivel a környéken számos amerikai kormányzati és katonai létesítmény található.

A 60 Minutes, a The Insider és a Der Spiegel a közösségi médiát és a nyílt forrású adatbázisokat átvizsgálva kiderítette, hogy Kovaljev három népszerű orosz haute cuisine étteremben, két Mari Vannában – az egyik New Yorkban, a másik Washingtonban van – és az Ariana Sohóban (2015-ben bezárták) dolgozott konyhafőnökként. Az éttermek a 2010-es évek végén mindkét városban népszerűek voltak. Orosz jégkorongozók, nemzetközi popsztárok és amerikai kormánytisztviselők ettek ott rendszeresen, gyakran egymástól pár méterre. Kovaljev pedig 2012-ben és 2013-ban is konyhafőnök volt bennük. Találtak egy nem bevándorló vízumkérelmet Kovaljev számára, amelyet a washingtoni Mari Vanna támogatott. A konyhában mutatott tehetsége miatt a helyi étteremkritikusok írtak róla, és a reggeli televízió főzőműsoraiban is szerepelt.

De Kovaljev tehetsége sokkal többről szólt, mint a borscs vagy a pirozski modern változatairól. Jóval sokszínűbb egyéniség volt ő.

Az amerikai vízumkérelmének részeként megtalálták Kovaljev egyetemi diplomáját. 2009-ben végzett a Szentpétervári Állami Tengerészeti Műszaki Egyetemen, Oroszország vezető tengerészeti mérnöki intézetében. Kovalev a hadmérnöki szakon tanult, és az indexe szerint olyan előadásokat hallgatott, mint az „állami és kereskedelmi titkok védelme”, az „elektroakusztikus jelátalakítók” és a „digitális jelfeldolgozási technikák”. Diplomamunkájának címe „Helikopterzaj-érzékelő csatornák hatékonysága” volt. Az intézetben folytatott tanulmányai alatt Kovaljev mérnökként dolgozott az Elektroavtomatika mérnöki és K+F laboratóriumban, amely a Védelmi Minisztérium katonai repülőgépeket gyártó vállalatának százszázalékos tulajdonú leányvállalata. A vállalat az azóta megszűnt honlapján azzal büszkélkedik, hogy vezető szerepet tölt be a hadiipar számára kifejlesztett fejlett fedélzeti navigációs rendszerek fejlesztésében.

Mégis, két hónapos szakácsképzés és néhány szentpétervári étterem konyháján eltöltött idő után különleges tehetségek számára kiadott vízummal New Yorkba és Washingtonba utazott, hogy rangos konyhákat vezessen.

Az Insider nyomozócsoportja az orosz oldalon olyan feljegyzéseket talált, amelyek egészen más képet festenek arról a férfiról, aki hírességeknek főzött – és akinek volt egy fiatal felesége, Maria, aki Brooklynban élt.

A csapat kiderítette, hogy Kovaljevnek X3-as szintű katonai titoktartási minősítése volt, ami elkerülhetetlen is volt számára, mivel elektronikai mérnökként dolgozott egy katonai kutatólétesítményben. Ez nem a legmagasabb szintű engedély Oroszországban, de azt jelzi, hogy az általa ismert titkok miatt Kovaljev 2012-ben nem hagyhatta volna el Oroszországot, hogy séfként dolgozzon a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) különleges engedélye nélkül.

Kovaljev 2022 augusztusában szabadult a floridai börtönből. Úgy tudni, figyelmeztették, hogy ne menjen vissza Oroszországba, hiszen az FBI-nál töltött 80 óra nem biztos, hogy tetszeni fog az ottani hatóságoknak. De 2022 szeptemberében Belgrádon keresztül hazarepült, és egy képet posztolt magáról az Instagramon, amint barátaival iszogat. „Nem fogjátok elhinni. Most éppen Szentpéterváron vagyok!” – posztolta Kovalev.

De nem maradt sokáig, a The Insider által megszerzett utazási feljegyzések szerint. Októberben azt mondta a barátainak, hogy „üzleti útra” indul, és hogy postán keresztül tartsák vele a kapcsolatot. A feljegyzések szerint decemberben vonattal utazott Szentpétervárról az ukrán határhoz közeli Rosztov-na-Donuba. 2022 szilveszterén a novosahtyinszki orosz határátkelőn keresztül lépett át Ukrajna Luhanszki Területére.

Kovaljev digitális nyoma ettől a pillanattól fogva kihűl, ahogy nyilvánvalóan ő maga is így tett. 2023. február 8-án állítottak ki róla halotti bizonyítványt. Háborús időkben az orosz hatóságok jellemzően vizsgálatot folytatnak arra vonatkozóan, hogy katonáikat hogyan ölték meg a harctéren. Ebben az esetben nem zajlott ilyen vizsgálat. Kovaljev halotti bizonyítványában az áll, hogy traumás hemothorax és többszörös bordatörés következtében halt meg, olyan sérülésekben, amelyeket tisztázatlan katonai cselekmények okoztak aktív szolgálati ideje alatt. A katonai nyilvántartás szerint Kovaljevet nem mozgósították – legalábbis hivatalosan nem. Tartalékos tiszt volt, és soha nem hagyhatta volna el Oroszországot kifejezett engedély nélkül.

Kifejezetten azért küldték a frontra, hogy meghaljon, akár az ukrán erők, akár a saját csapatainak fegyverei által? Mit keresett az Egyesült Államokban, egy négycsillagos séf bonyolult álcája alatt?

Kovaljev családja 2023. március 1-jén jelentette be halálát a közösségi médiában a barátainak. Másnap hantolták el a szentpétervári Kazanyi Temetőben.

„Úgy értékelem, hogy célpont voltam – mert nem megfelelő embereket bosszantottam fel azzal, amit csináltam” – mondta Carrie, az FBI-ügynök, aki Kovaljevet kihallgatta, a 60 Minutesnek. „Pedig én csak a munkámat végeztem, és próbáltam megvédeni a hazámat”.

Miután befejeződött a 60 Minutes történetének forgatása, és megjelent egy televíziós promóciófilm, amely Vitalij Kovaljev üldözésének és letartóztatásának részleteit mutatta be, a 60 Minutes-t és a The Insidert megkereste egy korábbi magas rangú amerikai kormányzati tisztviselő, aki a kémelhárításnak dolgozott. Ez a forrás azt mondta, hogy felismerte Kovaljevet a promóciófilmben való szereplése alapján, és emlékszik az ügyére. A forrás szerint Kovaljevről az amerikai kormány úgy tudta, hogy a GRU, az orosz katonai hírszerző szolgálat műszaki tisztje, valamint az FSZB 16. igazgatóság nevű kiberegységének tagja volt. A 16. igazgatóság, vagy más néven 16-os központ más tagjai ellen is vádat emeltek az Egyesült Államokban és máshol található energetikai-infrastruktúrális objektumok – például erőművek – vezérlésének feltörése miatt.

Érdekes világ rémlik fel ezek alapján, ami azonban kicsit sem idegen az orosz katonai gondolkodástól. Kiküldik az ügynököt, valamiféle feladattal „terepre”, de nem egyedül küldik ki: tud róla, hogy vannak más ügynökök is a terepen, akiknek az a dolguk, hogy egyrészt vigyázzanak rá, másrészt, ha elárulná a Céget, vele is végezzenek. Nem tudja, kik ezek, nem ismeri őket, de azt tudja, hogy ott vannak, szükség esetén fel is veheti velük a kapcsolatot. De sosem feledheti: árulás esetén azonnal vége van.

Kicsit olyan ez, mint a második világháborúban vagy akár a most zajló, Ukrajna elleni invázióban a „lezáró alakulatok” szerepe: ha az orosz katona menekülne a frontvonalból vagy megpróbálná megadni magát, tudja, hogy ezek fognak vele végezni, így aztán, ha elöl is, hátul is halál várja, nincs egyéb választása, harcolnia kell. És látjuk, a módszer a hírszerzésben is alkalmazható. Hogy miért nem ölték meg Carrie ügynököt, miért „csak” a hullámfegyvert vetették be ellene? Nos, egy FBI-ügynök meggyilkolása azért nagy port vert volna fel, bár ha sikerül, nem lett volna látható, bűnügyi szempontból értékelhető nyoma. Az sem zárható ki, hogy ölni akartak, de nem igazán értettek az eszköz kezeléséhez.

Az viszont biztos, hogy bevetették a hullámfegyvert, éspedig a GRU-hoz köthető ügyben.

Nyugodtan hívhatjuk a Carrie ügynökkel történteket gyilkossági kísérletnek.

Szele Tamás