Hölgyeim és uraim, kedves kötelességemnek érzem, hogy tudósítsam önöket a mai nap eseményeiről: elvégre ünnepet ül ma ez a kis nemzet, örömünnepet, ma tartjuk a Magyar Kultúra Napját! Mit adtunk mi a világnak? - kérdezzük ma és elmondhatjuk, kulturális téren sokat, nagyon sokat, melynek alkalmából állami ünnepélyeken emlékezünk meg alkotóinkról.

Rögtön a legfontosabb rendezvénnyel kezdeném: a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a tudós testület vezetésének jelenlétében ma délben Szakács Árpád átveszi a Bayer Zsolt-díjat a névadótól, majd Bayer Zsolt is átveszi a Szakács Árpád-díjat az előzőleg kitüntetett pályatársától. Ezek után mindketten veretes szavakkal méltatják egymás munkásságát, beavatják a közönséget anyanyelvünk szépségeibe és mélységeibe, majd bayerzsoca székfoglalót tart: „A „bazdmeg” szó helyes használata kötőszavak, névelők és írásjelek helyettesítésére a publicisztikában” címmel, majd szólásra emelkedik a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és remegő hangon irgalomért könyörög az ünnepeltekhez. Bayer kisüstivel teli poharát nézi merengve, míg Szakács a ménkűhöz kapkod, az irgalom kérdése ma nem dől el, de talán nem is kéne jóindulattal megszentségteleníteni ezt a jeles napot.

Raffay Ernő párja kíséretében a Parlament Vadásztermében veszi át az Ady Endre-díjat, valamint a vele járó jelképes malomalját és fokost Orbán Viktortól, majd rövid, ám szívhez szóló szónoklatban emlékezik meg Ady Endre katonaéveiről, hősiességéről Przemysl ostrománál, végül haláláról a krasznojarszki hadifogságban, szerető orosz testvéreink gondoskodásától övezve. Valaki megkérdi: „Az nem a Gyóni Géza volt?” Félhangon válaszol: „Mától ő az Ady Endre!”

Pozsonyi Ádámnak sűrű napja lesz, egész nap rohangálnia kell majd a különböző díjak átvételére – nem is csoda, a Magyar Írószövetség egyszerre részesítette Konrád György-, Spiró György- és Nádas Péter-díjakban életművéért, de különösen hajdani egysoros remeke miatt: „Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok.” Mindhárom díjat külön adják át.

Orbán János Dénesnek jutalomutazást szavazott meg a Szépírók Társasága, Igoriba, az Előretolt Helyőrség legénységi állományának többi tagjával együtt, nyaralási segély formájában, így remélik, hogy a díszes társaság végre kinyaralja a segélyüket. Délben indulnak a Keletiből, aki el akarja búcsúztatni őket, még odaér.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban Bencsik András elnökletével sajtóetikai konferencia kezdődik, stilisztikai témák boncolgatásával, „Trópusok és figurák Kádár János és Orbán Viktor beszédeiben” címmel, mely konferencia szintén nem múlhat el a levezető elnök érdemeinek elismerése nélkül: ő a Munkásőrség Érdemérmét kapja.

De nem csak irodalom és sajtó van a világon, a magyar kultúra szerves része az összes művészet, így például Apáti Bence a Balettintézet helyett az Operettszínházban veheti át a Löwy Árpád Emlékérmet, mint a balett táncosok közül legkiválóbb publicista és a publicisták között legkiválóbb balett-táncos.

Megemlékezések zajlanak majd Csurka István sírjánál is, a Mi Hazánk rendezésében, Toroczkai László és Dúró Dóra duettben adják elő a valamikori szerző „Új magyar önépítés” című művét, betonkeverő és falazás útján. Végül elhelyezik a megemlékezés köszörűit.

Este a fertődi Esterházy-kastélyban Nagy Árpád, a Magyar Idők publicistája veheti át az őt megillető díjat és az azzal járó pénzjutalmat, „Ki olvassa Esterházy Pétert” című, finom tollal megalkotott, érzékeny nüanszokat felvonultató esszéje jutalmaként, utána díszvacsora. A műkritikusok szerény szavazást rendeznek arról, mibe fektesse a kitüntetett a pénzjutalmat: egyhangúan úgy döntenek, költse gyógyszerre.

A színházak világára zúduló elismerések özönéről már sajnos nincs időnk beszámolni, ugyanis az Országos Szeizmológiai Intézet a Richter-skála szerint legalább ötös erősségű földmozgásokat jelzett az egész Kárpát-medencéből, melyeknek epicentruma a budapesti Kerepesi temetőben van. Állítólag meghasadt a föld, megnyílt egy csomó sír és az elhunyt magyar írók, művészek feltámadának. Ady Endre vezetésével a Múzeumkertbe vonultak, ahol élükre állt Arany János, egyelőre letáboroztak, ugyanis a Szatmárcsekéről érkező Kölcsey Ferencre várnak, majd, ha megérkezett, a Parlamenthez mennek, mert meg kívánják ostromolni az Ország Házát. Tudósítónk kérdésére, melyben indokaik felől érdeklődött, annyit válaszoltak: „Adunk mi ezeknek Magyar Kultúra Napját!”

Karinthy Frigyes, Rejtő Jenő és egy „Nyugat” nevű radikális brüsszelita csoport megszállta a New York-kávéházat, azonnal árcsökkentést követelve az italok terén és agresszív viselkedésükkel megbotránkoztatták az arra sétáló Bruneczky Aranka nyugdíjas adminisztrátort, aki értesítette a Békemenetet, valamint a rendőrséget az afférról. A kiérkező alakulatoknak semmi esélye nincs a huligánokkal szemben, azok ugyanis rögtön szerkesztésbe kezdtek, és bárki próbál fellépni ellenük, az illető azonnal röhögőgörcsöt kap. Az áldozatok száma egyelőre mintegy harmincra rúg, a most is zajló ütközetről az Origo számol be percről percre „Soros-bérencek romkocsmát foglaltak a Belvárosban” címmel.

Rejtő és Faludy meg nem erősített hírek szerint elindult a Japánba. A Körúton áll a forgalom.

Orbán Viktor a váratlan és természetfölötti események miatt sürgősen Törökországba kívánt utazni, de egyes, meghasadt sírokról szóló rodostói jelentések hatására úgy döntött, inkább Moszkvában lép fel a bevándorláspárti politika ellen.

A Parlament körül sosem látott erőkkel sorakozott fel a Készenléti Rendőrség, páncélozott csapatszállítóikon készenlétbe helyezték a könnygázvetőket, sőt, egyes értesülések szerint Kásler Miklós bevetésétől sem riadnak vissza, ha úgy hozza a szükség.

Sajnos a zűrzavarban nem térhettünk minden részletre gyorsjelentésünkben, elnézést kérünk, ha véletlenül kifelejtettük valamelyik brigantit.

Lapunk a kialakult helyzetet folyamatosan figyelemmel kíséri és minden fejleményről beszámolunk: ki gondolta volna, hogy a hazánkban zajló kulturális forradalomtól fellázad a magyar kultúra?

Ráadásul pont a saját napján.

Önvédelemből.

Szele Tamás