Hát meghalt Gizi néni, meghalt, vagy mégsem, vagy mégis... úgy halt meg, ahogy élt. Az életéről sem tudtunk semmi biztosat, a halála is gyanús portéka volt, magam is csak azért hiszem el, mert az még furcsább volna, ha életben marad. Igen, persze, hogy Repülős Gizi néniről van szó, a tolvajkirálynőről, Isten nyugosztalja.

Kosztor Sándorné Bodnár Gizella volt a neve igazából, de hát mi a név? „Mit rózsának hívunk mi, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.” - mondta a Bárd, és tényleg, a Repülős Gizi mégis jobban hangzik. Pedig úgy kapta, hogy kiemelkedő szellemi képességekről tett tanúbizonyságot. Alkalmazkodókészség, ötletesség, agilitás...

Arról van szó, hogy a negyvenes évek végén (és még később is) volt Magyarországon belföldi légiközlekedés. A jó Ég se tudja, minek volt egy ekkora országban, illetve hát lehet tudni: azért, mert a nagy és baráti Szojetuniónak volt egy Maszovlet nevű légitársasága, és annak kellett csinálni valamit azért a pénzért, amibe került. Végső soron bajnak nem nevezném, hogy minimális idő alatt el lehetett ugrani Debrecenbe vagy Miskolcra Pestről, csak piaci alapon nem élt volna meg a cég. Na, ez szúrt szemet Gizi néninek, aki akkor még Gizike volt, és valami oknál fogva a betöréses valamint besurranó tolvajlást választotta életpályául, habár elvileg irodalom szakot végzett Kassán. Vagy nem: vele kapcsolatban semmi sem biztos.

A srenk egyik fő gyenge pontja az alibi. No, ő kitalálta a tökéletes alibit: itt lakott akkoriban, valahol a nyóckerben, reggel átszaladt a szomszédasszonyhoz és kért tőle kölcsön egy kis sót, hagymát, paprikát, mert pörköltet főz. Aztán beült egy taxiba, és irány a repülőtér, elment a célállomásra – mindig retúrjeggyel! - kora délutánra már otthon is volt a cuccal. És visszaadta, amit kért. Hát hogy lophatott volna ő Miskolcon, mikor egész nap Pesten főzte a pörköltet, tanúsítja a szomszédasszony is! A nyomozók tudták, hogy ő lehet, ismerték már, de arra nem bírtak rájönni, hogyan lehet egyszerre két helyen – aztán valakinek beugrott, hogy mindig olyan nagyvárosokban történnek a kiemelt értékre elkövetett betöréses-besurranásos lopások, ahol van repülőtér. Innentől kezdve már csak a jegyrendeléseket kellett összehasonlítani az időpontokkal.

Persze, Gizi néni élete végéig tagadta ezt, azt mondta, soha nem ült repülőgépen, sőt, egyrészt soha nem lopott, másrészt ő a körülmények ártatlan áldozata, egy gyermekkori agyhártyagyulladás szövődménye miatt kleptomán, és különben is rangrejtett grófnő. Valamint Párizsban nótaénekesként hódította meg az éjszakát. Természetesen csakis így lehetett, sehogy másként, azt szerénységből kihagyta, amikor leszállt a Holdon egymaga és ott felfedezte Amerikát.

Ne szépítsük: kemény bűnöző volt, és csak azt nem lopta el, amit nem akart. Ehhez volt tehetsége, vannak ilyen különös adottságok az életben. A kleptomániát sem nagyon lehet elhinni, hiába mondogatta, hogy „különösen vonzzák a fényes tárgyak”, a hetvenes évek elején már álkulccsal dolgozott, akkor egy harmincháromszoros széria végén kapták el.

Bár végső soron az álkulcs is egy fényes tárgy.

Mondom én, hogy tolvajkirálynő volt: a szakma valódi mestere, a bagdadi tolvaj hozzá képest ipari tanuló. Még tavalyelőtt is sikerült megbuknia egy vidéki házban, ahol épp az ékszereket leltározta... Hiába, a hivatás az hivatás. De miért lett belőle legenda?

Azért mert ötletes volt. A repülőgépes cselt még szellemesnek is mondhatjuk, és valljuk meg: mindannyiunkban él egy kis csibész, mélyen elrejtve, aki ilyen történetek hallatán önfeledten tapsol. Aztán azt se feledjük el, hogy szegény embertől sosem lopott, csak épp nem azért, mert olyan fejlett lett volna az erkölcsi érzéke, hanem azért, mert nem érdemes. A tolvajnak elemi érdeke, hogy minél kisebb és minél értékesebb tárgyakat vegyen magához, ékszert, aranyat, gyémántot, ilyesmi szegény embereknél nem szokott heverni a fiókban, tehát tőlük nem is érdemes lopni. Mit tudna elvinni, húsz deka párizsit?

Meg hát azért ez nem is olyan nagyon gonosz dolog. Mégsem emberölés, nem is erőszakos, egy-két gyűrűcske, láncocska vándorútra indult, de senkiben nem esett kár. Hajszál sem görbült, csak időnként egy-egy sikeres széria után lejjebb ment az arany ára a zaciban, mert túlkínálat mutatkozott a piacon.

Hanem a leginkább mégis azért lett belőle pesti legenda, mert – érthető volt. Nincs azon mit nem érteni vagy boncolgatni, hogy valaki gyűrűt lop. És hát épp elég bonyolult volt az elmúlt száz évünk, tele érthetetlen, bonyolult mozzanatokkal, holott tulajdonképpen az ember nem kódfejtésre van kitalálva, hanem egy egyszerűbb, polgáribb, kávéházibb létre. Amiben megérthető a szomszéd, megérthető a pörkölt vagy az, hogy valaki ellop egy aranygyűrűt – de nem érthető meg teszem azt a Rajk-per (máig magyarázzuk).

Ezért lesz legenda Repülős Giziből, Strasznov Ignácból, Hamrák Jánosból, aki egy laza mozdulattal eladta a Rottenbiller utcát – hogyne, hiszen a Rottenbiller utca látható, kézzel is fogható, ha hasra esünk benne, nincs azon semmi bonyolult, és titokban megemeljük a kalapunkat, ha valaki sikeresen ellopja.

Olvasom itt az újságban ma reggel, hogy három milliárddal drágult a Szeged-Csanádi Egyházmegye nyolcezer férőhelyes stadionja, melyben a biztonság kedvéért kápolna is található lesz. Tekintve a magyar foci állapotát, szerintem elég lett volna a kápolna, sőt elég lenne némi imádság és sűrű sóhaj, de ez a stadion – amiről azt mondta Kiss-Rigó László püspök, hogy egyetlen célja az örömszerzés – már 12,7 milliárd forintunkba került.

Na, ez az, ami megérthetetlen.

Azt értem, ha valaki ellop egy smukkot.

Olyan van.

Azt is, ha ellop egy cirkálót, mert éppen magánál felejti, loptak már mozdonyt is (az amerikai polgárháborúban).

De mi az Isten csodájára kell egy egyházmegyének egy nyolcezer férőhelyes stadion, apart kis kápolnával, a biztonság kedvéért? Hogy egy klasszikust idézzek, odatűzik egy teniszütőhöz a gumikesztyű mellé, biztosítótűvel, mint a Láthatatlan Légió? Tessék mondani, felviszünk majd egy torpedónaszádot is a Mecsekbe, amit e célból átköltöztetünk az Alföldre? És a kicsi lila elefántok mikor vonulnak be a pályaudvar kettes vágányára hosszú, tömött sorokban, hátukon paszományos gémeskúttal?

Elmebaj ez, kérem.

Gizi néni legalább stadiont nem lopott.

Meg kápolnát sem.

Őt értjük.

A többit nem.

Béke poraira.

Legalább Szent Péternek nem kell sokat nyitogatnia a kaput, mikor Gizi néni felér.

Bemegy ő a kulcslyukon is.

Szele Tamás