Forgókínpad

Forgókínpad

Az üldözött kormánylapok

2019. március 02. - Szele Tamás

Kérem, nagy lehet a gyász az Origónál, mert éktelenül sipákolnak – sajnos, másnak nem tudom nevezni azt a minden szakmaiságot nélkülöző propagandaanyagot, amiben világgá panaszolják az ő nagy-nagy bánatukat, miszerint „cenzúrázzák a konzervatív tartalmakat a Facebookon!”

fakenews.jpg

Ördögöt cenzúrázzák, másról van itt szó, csak ők nem értenek hozzá.

A jelenség különben valós és bizony sok gondot is okoz, viszont nem kizárólag a „konzervatív” (a valóságban dehogy konzervatív, pusztán kormánypárti) lapoknak, hanem az összesnek: de mindenekelőtt lássuk Jeremiás és az Origo siralmait! (http://www.origo.hu/nagyvilag/20190301-kiderult-hogy-a-facebook-programkodja-szuri-a-konzervativ-tartalmakat.html)

A hidegháborús idők módszereire emlékeztető hírrel sokkolta a közösségi média felhasználóit a Project Veritas nevű oldal. A tényfeltárásra szakosodott hírszolgáltatónak a Facebook egyik belső embere szivárogtatott, bizonyítékokkal alátámasztva állításait. Mint kiderült, a konzervatív tartalmak szűrésével nemcsak a kifejezetten erre a célra alkalmazott munkavállalók foglalkoznak, hanem a programba épített kóddal, automatikusan cenzúrázzák azokat.”

És ez még csak a lead, gyengébbek kedvéért a felvezetés. Lássuk a tartalmat, de nyújtsunk át előtte a szegény, névtelen, elárvult, bánatos szívű szerzőnek egy illatos zsebkendőt a nagy keservében, magányában.

A Project Veritas óriási botrányt robbantott ki a hírrel: az ugyanis valószínűleg senkinek nem jutott volna az eszébe, hogy a manipulációt és a hírferdítést egyébként rendkívüli mértékben gyakorló társaság egy automata cenzort épít be magába a programkódba – írja a S4C.news nevű, kereszténységgel kapcsolatos híreket közlő oldal magyar nyelvű változata a Breitbart-ra és a tényfeltáró portál videóriportjára hivatkozva.

Egy jelenleg is a Facebooknál dolgozó munkatárs megerősítette, hogy a kód nem csupán a tartalmak terjedését lassítja a Facebookon, hanem zavarja is azokat: képes videók elérését, a megosztásokat megakadályozni, interaktív bejegyzések, emojik megjelenítését korlátozni.”

Van itt minden, kérem, mint a karácsonyfán, valószínűleg máig harcoló japán alakulat is, az írás további része azt sulykolja görcsösen, hogy ez csakis a politikai jobboldallal fordul elő, mert őket üldözik. Hát, ha üldöznék, és mégis jelen volnának a politikában, méghozzá ilyen súllyal, akkor a jobboldal volna a Gyalogkakukk a rajzfilmből, aki olyan gyorsan fut, hogy a farkas sosem bírja elkapni – de szerencsére üldözésről nincs szó.

De akkor miről?

Első sorban: több dolgot mos össze az Origo szorgos Semptei Névtelenje. Az „automata cenzor a programkódban” nem más, mint a Facebookot moderáló algoritmus, amiről hosszú évek óta tudjuk, hogy van, ami miatt azonnal harap és tilt. Ilyen első sorban a női mellbimbó (ez még a Facebook hőskorából maradt ránk), a kisgyerekek meztelensége, általában a meztelenség, egyes szitokszavak és – olyan periferikus nyelveken, mint a magyar, mármint amerikai szempontból vagyunk periferikusak – a kisebbségeket sértő megnevezések. Most ezeket nem sorolom fel, mert ez az írás is a Facebookon oszlik meg, de pár éve engem azért tiltottak, mert több évvel azelőtt megosztottam Para-Kovács és Föld S. Péter kollégák egy-egy írását, melyeknek címében szerepelt egy kisebbségre utaló, négybetűs szó. Ezt nem az algoritmus figyelte ki, hanem valami kis ügyes áshatott vissza évekre, és az jelentette – ám a jelentés ilyenkor első körben a robothoz kerül, az csak annyit néz, van-e benne tilalmas szó, ha van, már tiltja is a megosztót, aztán lehet fellebbezni, másodfokon már, ha szerencsénk van, ember is látja a felszólamlásunkat.

Én, kérem, tanultam az esetből, azóta nem osztom kollégák írásait, ha büntetnek, büntessenek a saját érdemeimért.

No, de vissza a lényegre: a sérelmezett „automata cenzor” ez a közismert algoritmus volna, persze az Origo nem a számítástechnikában legjáratosabb közönségnek készül, még hozzáírták azt a félelmetes kifejezést is, miszerint „programkód” és most már majdnem bizonyosnak tűnik, amit állítanak, hiszen csak az használ ilyen szavakat (az Origo olvasótáborában) aki ért is a számítástechnikához, ha ilyen szó fordul elő az írásban, annak igaznak köll lennie.

Nem igaz, persze, hogy nem az, de menjünk tovább.

A félelmetes hírnek mi is a forrása? Az S4C News. Ők meg a Breitbartból vették. Hát, az már forrás, mit ne mondjak... a Breitbart a modern fake news, a mai álhírgyártás atyja és anyja, ha azok mondanak valamit, mérget vehetünk rá, hogy az ellenkezője is kétséges lesz. De mit mond még az S4C, amit az Origo elmulasztott kiemelni? (https://s4c.news/2019/02/28/ujabb-facebook-botrany-a-program-kodja-szuri-a-konzervativ-tartalmakat/)

Egyrészt az eléréseink az oldal Facebook kedvelőinek számához képest nagyon alacsonyak. Pedig esetenként egy-egy hír teljesen váratlanul, hirtelen sok ezer embert ér el. Ugyanakkor egészen elképesztő módon, voltak olyan cikkek, amik pár felhasználóhoz jutottak csak el, és a Facebook a saját megosztásainknál és azok nyomán az ismerőseink megosztásainál is alacsonyabb számú megosztást összesített a cikkel kapcsolatos statisztikában.”

Jaj, kedves felebarátom, az nem attól vagyon ám. Azt magunk is tapasztaljuk, a kerítés innenső oldalán. Erre összeesküvés-elméletet alapozni igen nagymértékű naivitás, mert abból indul ki a butácska szerző, hogy csakis ő és a vele azonos elveket vallók vannak ilyen helyzetben. Persze hogy azt hiszi, hiszen a túloldalról nem ismer senkit, nem is beszél senkivel.

Hát, szép öcsém, nem addig van az.

Azt én elhiszem, hogy az elérés nagyon fontos, nektek főleg, akik valamit propagáltok. Csakhogy azok a számok, amiket akár a szerkesztői felület, akár a Facebook mutogat elérésként, már jó pár hónapja semmit sem jelentenek. Vegyük a tegnapi napot. Írtam én a Huppába egy kis elemzést a kasmíri helyzetről, a számláló 1081 elérést mutat a Huppa Facebook-oldalán, megosztottam én magam hét csoportban, megosztották még heten rajtam kívül. Soványka szám, főleg, ha azt veszem, hogy a saját blogomon is megjelent, amit nem osztottam meg csoportokban, csak a saját Facebook-oldalamon, és ott – minden különösebb terjesztés nélkül – 1788 olvasója volt. Ugyanezt az írást a Huppa szerkesztői felülete szerint csak nyolcvanan látták. De írtam én tegnap a Független Hírügynökségnek is, azt az írást a számláló szerint 308-an olvasták, ellenben 473-an lájkolták a Facebookon: azt azért nehezen hinném, hogy 165 ember olvasás nélkül lájkolta volna. Egy vagy kettő talán megelőlegezi a bizalmat és később mégsem jut ideje elolvasni – de ennyi nem. Ugyanerről az anyagról a szerkesztői felület 315 olvasót mutat...

És ezek bizony nem kormánypárti vagy jobboldali lapok.

Szóval, nem csak túloldalt van baj, hanem az innensőn is, csak az önző magyar kormánypárti sajtómunkás nem jut el odáig, hogy nem az ő hátsójából fú a passzátszél. Ha gond van, az csak azért lehet, mert ő egy hős, akit politikai nézetei, esze és szépsége miatt üldöznek a gonoszok. Fel sem merül benne, hogy a baj lehet nem csak az ő baja, lehet általános is. Azért én eljutottam odáig, hogy ne kiabáljak minden pech után üldözést és ármányt, amint látom, a túloldalon még fel kéne nőni egy kicsit ehhez, bizonyos fejek lágyának mindenképpen be kéne nőnie.

Na jó, akkor azt már láttuk, hogy baj van itt is, ott is. De miért?

Ez az, amire nem ismerjük a pontos választ.

A teljes online sajtó panaszolja, oldalfüggetlenül miszerint az utóbbi hónapokban, úgy tavaly december eleje óta drasztikusan csökkentek a számszerű olvasottsági mutatók, olyan negyedükre-ötödükre. Sőt, nem csak Magyarországon, hanem az egész világon. Ezért koholta a Breitbart is azt a szamárságot, amit átvettek tőle és tódítottak. Az bizony szimpla konteó, ha a Facebooknak lenne ilyen áruló alkalmazottja, az már nem lenne alkalmazott. De írta a Breitbart azt is régebben, hogy Hillary Clinton egy washingtoni pizzéria alagsorában kisgyermekeket eszik nyersen, uborkasalátával, szóval megbízható egy forrás, mit ne mondjak.

De akkor is: mi történt?

Pár hónap alatt az egész világ minden online újságírója elfelejtett írni?

Vagy az olvasók felejtettek el olvasni?

Titokban kitört egy világjárvány és kihalt a bolygó lakosságának a négyötöde, csak nem vettük észre?

Nyilván ezek abszurd feltevések.

Az lehet a dolog mögött, legalábbis részben, hogy a Facebook nagyon megégette magát az álhírek terjesztésével, a Google is, a You Tube is, a többi közösségi felület is, és most tudatosan igyekszenek minden hírjellegű tartalmat a háttérbe szorítani, lejjebb rakni a hírfolyamban, kivágni, ha belé lehet kötni akármivel, és így magát a sajtót általában kiszorítani a közösségi oldalakról. Abból a meggondolásból, hogy ha egy hír lehet hamis, akkor jobb hírekkel egyáltalán nem foglalkozni ahelyett, hogy a válogatás kényes, fárasztó és többnyire hálátlan feladatát elvállalnák. Ez ugyanis szinte sehogyan sem algoritmizálható hírek esetében.

Tessék egymásnak ciculit, kutyulit, ebédet, vacsorát mutogatni, az előre kerül a hírfolyamban, hagyjuk azokat a csúnya híreket, amikkel csak a baj van. Kár, hogy pár éve viszont olyan sikeresen csatornázták be a világsajtót az online felületeikre, hogy most már képtelenség azok nélkül megélni még a nyomtatott lapok számára is – de az őket nem érdekli, az a mi bajunk, ha csődbe jutunk miattuk, csak nekik ne csökkenjenek a bevételeik.

Ez a sajtóellenes kampány vagy inkább habitus már magyarázná a megbolondult mérőszámokat, amiknek pedig, hej, nagy a szerepe a sajtóüzletben, mert azok alapján dől el, mennyit ér az oldalon megjelenő hirdetés... vagy mennyit fizet a szponzor, ha olyan a lap.

Szóval, cenzúráról szó nincs, a Nagy Kasza jobbra is lendül, balra is, vág az kétfelé, nem a kormánypárti, jobboldali, baloldali vagy független sajtót üldözik, jut az áldásból mindenkinek. Magát a sajtót nem szeretik mostanság a közösségi felületek, úgy, ahogy van.

Én azt értem, hogy az Origo szeretne áldozat lenni, de ezt majd tessenek a főtárgyaláson gyakorolni, ott bőven lesz rá alkalom, egyelőre abba gondoljanak bele, hogy a mi béreink sokszorosáért végzik az általunk teljesített munkamennyiség töredékét, sokkal többen, minősíthetetlenül gyengén. Szóval, aki ilyen helyzetben van, legalább ne panaszkodjon, ne adja a szegény üldözöttet, mert mindjárt megszakad nekem az az érzékeny, nagy szívem.

Az egész hírből annyi igaz, hogy mindenhol csökkentek a mérőszámok, látjuk, miért.

És azt is látjuk, ki mire jut egy ilyen egyszerű tényből.

Én megvizsgáltam a kérdést, mielőtt válaszoltam rá, ők nem.

Tessék választani.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása