Tegnap bőven akadt alkalmam elemezni Orbán Viktor ünnepi beszédét, volt, amilyen volt, értelem nem sok szorult belé, bennem végig az a kérdés bujkált: az egy dolog, hogy én elolvastam, de ő maga vajon elolvasta-e, mielőtt felmondta? Mert kétlem: vagy ha mégis, akkor már észre sem veszi, miszerint szembe kerül a cár atyuskával, ha ilyeneket beszél.

Szembe ám, sőt, az egész európai populista politika is. Ugyebár, Orbán főként birodalmazott, brüsszelezett, pedig többet ésszel, mint Brüsszel, de azért migrációzott, migránsozott is, lévén, hogy az egy jól bevált, kipróbált eszköz, azzal nem lehet nagyot tévedni. Azt mondta:

„És azok is mi voltunk, akik az Európába indított migránsinváziót megállítottuk Magyarország déli határainál. És azok is mi vagyunk, akik erős Európát, erős nemzetállamokat és új, erős vezetőket akarunk látni Európa élén, akik nem a bajt hozzák ide, hanem a segítséget viszik oda.”

Hát mondta, mert mi egyebet mondott volna, és nagyon védte ő a keresztény kultúrát is. Kell az ilyenkor, kampány- és dologidőben. Persze hamar akadt külföldi támogatója is, bizonyos Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt politikusa, európai parlamenti képviselő, a Nemzetek és Szabadság Európája frakció tagja (ennek a vezetője Marine le Pen), aki szombaton interjút adott Bécsben a magyar közmédiának abból az alkalomból, hogy nem volt semmi alkalom. Bécsben mindenki azt mond amit akar, annak, akinek akarja, az egy szabad ország, így aztán nem is azt kérdem, miért ragadtatta magát a lentebbi veretes mondatokra, hanem azt kérdem inkább, mennyiért tette?

„És mi azt mondjuk, hogy meg kell őrizni a saját kultúránkat, és nem szabad feláldozni más, idegen kultúráért, ami betolakszik ide. Elutasítjuk az iszlám kultúrát, ahol a nőkről alkotott kép nem egyezik a miénkkel. Az a legfontosabb, hogy megvédjük a saját társadalmunkat, és ez egyben a mi politikai feladatunk is. (…) Egyetértek Orbán Viktor miniszterelnök migrációs politikájával, nem értem miért lép fel ellene olyan erőteljesen az Európai Unió. Ő volt az ugyanis, aki 2015-ben megvédte a határokat, és küzd az ellen, hogy Európa multikulturális legyen. Igaza van abban, hogy az Európa felé tartó migránsáradat nem fog megszűnni. Nagyon örülnék, ha közelebbről és jobban együttműködhetnénk annak érdekében, hogy ezt a veszélyt elhárítsuk. (..) Orbán Viktor Európa hőse, mert ő volt az, aki 2015-ben, amikor minden lehetséges szabályt megszegtek, főként Schengent, a határainkat nem védték meg, ő mindezt megtette, megvédte a határokat, és azóta is folyamatosan felhívja a figyelmet a szabályozatlan bevándorlás veszélyeire. Azt hiszem, hogy egy olyan párt, mint a Fidesz vagy maga Orbán Viktor sokkal jobban illene közénk, osztrákok közé, az olaszokhoz vagy a lengyelekhez, mint az Európai Néppártba. De ez egy olyan döntés, amit a magyaroknak, a Fidesznek vagy Orbán Viktornak magának kell eldöntenie. Én csak azt tudom mondani, hogy örülnék, ha a jövőben mi alkotnánk egy szövetséget, ugyanakkor elfogadom az ő döntését.” (Magyar Nemzet)

Aztán a ministráns elrakta a füstölőt, mert már az MTI munkatársa sem bírta köhögés nélkül a tömjénezést. Mondjuk Vilimsky nem épp meghatározó politikusa sem Európának, sem Ausztriának, de mégis a populista frakció tagja, így ezzel a magasztalással két legyet ütött egy csapásra: ezüsttálcán nyújtotta át a meghívót Orbánnak le Penékhez, és valószínűleg keresett egy kis pénzt is.

Mert azt nekem senki ne mondja, hogy eleven, egészséges ember képes ingyen Orbán Viktort Európa hősének nevezni. Az ilyesmi nehéz dolog, jól meg kell fizetni.

Akkor úgy nagyjából körvonalazódik a kép: ha és amennyiben kizárnák a Fideszt a Néppártból, marad vagy a konzervatív frakció (csak oda már nem fog kelleni), vagy a le Penéké (ahol mindenkit tárt karokkal várnak), esetleg még a legendák Nagypopulista Nagyfrakciója, ami a mostaninál sokkal erősebb volna, Orbán várakozásai szerint talán még kétharmados is az Európa Parlamentben, csak éppen ennek a megszületése a mostani választások idején annyira valószínű, mint az, hogy Orbán Viktor a választások alkalmából egészséges hármasikreknek adjon életet.

Tehát egyelőre – ha csak a Néppárt nem fontolgat valami felfüggesztéses, fegyelmező, megengedő megoldást vagy nem fogadja el azt a pardont, ami nem volt bocsánatkérés, a Fidesz legsimább útja a mostani, le Pen-féle populista frakcióba vezet. Ott aztán védhetik a keresztény Európát kivont szablyával, harcolhatnak Brüsszel birodalma ellen, ráadásul a brüsszeli parlamentből, szóval elég kényelmesen, és kergethetik a migránsokat a kontinens határairól. Ha megszorulnának a nagy csatában minden és mindenki ellen, egyet bizonyosan tudhatnak: Moszkva mögöttük áll. A könnyeknek nem hisz, de nekik mindig, mert ők megbízható mologyecek.

Hát, azzal egy kis baj lesz. Mert vagy kitartanak a mostani véleményük mellett – évek munkája van benne! - és akkor kiáll mögülük Moszkva, vagy elkezdik elfogadni a migrációt, mint jelenséget.

Ugyanis, kérem, Vlagyimir Vlagyimirovics már elfogadta.

Jól tetszettek olvasni.

Az ugyanis a helyzet – a Napi.hu információi alapján, de a Moscow Times is így tudja – miszerint a hivatalos adatok szerint 2018-ban 146,8 millióra csökkent Oroszország népessége, ez idő alatt majdnem százezer emberrel lettek kevesebben az oroszok. A 93 500 fős csökkenést ugyanakkor már ellensúlyozza a jelentős mértékű gazdasági migráció is, ez tavaly 57,2 százalékkal növekedett. Ezért aztán Vlagyimir Putyin orosz elnök nemrégiben aláírt egy 2025-ig tartó migrációs akciótervet, melyben a migrációt az alkotmányos jogok hivatalának hatáskörébe adta.

A Kommerszant úgy tudja, hogy a Putyin-terv szerint Oroszországba 5-10 millió migránst kell betelepíteni 2025-ig. Ahhoz, hogy a népességcsökkenés teljesen megálljon, évi mintegy 300 ezer gazdasági migráns befogadására lenne szükség. A Kreml ezen felül listázza a „donorországokat”, vagyis azon posztszovjet államokat, mely munkaerejének bevonzásával ellensúlyozhatja a népességcsökkenést: a célpontok között Ukrajna, Kazahsztán, Üzbegisztán, Moldova, valamint további, a térségben elhelyezkedő országok találhatók.

Nagy lehet a baj, ha már ezt teszi Moszkva, de lássuk az arányokat: Oroszországnak van 146,8 millió lakosa, betelepít 10 millió oroszul (is) beszélő embert, már, ha lesz, aki betelepüljön, mert rám ne tessenek számítani, igaz, nem is beszélek jól oroszul - ez olyasmi arányaiban, mintha Magyarország körülbelül 650 ezer embert fogadna be.

Hát, nem lesz könnyű lenyelni ezt a békát populista oldalon, ahol a határainkra tévedő évi pár száz embert is klónhadseregenek látják. Lehetne mondani, hogy „de hiszen Oroszországba majd az oroszok mennek, hiszen azok beszélik az anyanyelvüket”, csak nem lenne igaz: rengeteg ember beszél valamennyire oroszul, hiszen ez volt a Szovjetunió közigazgatási nyelve, akadnak ugyan orosz népcsoportok, amelyek valóban a mai Oroszország határain kívül élnek, akár nagyobb tömbökben is, csakhogy ők eddig is bevándorolhattak volna, ha akartak volna. Különben is a Baltikum orosz lakossága például nem akar, részint az orosz életszínvonal miatt, részint az orosz politika is helyesebbnek találja bizonyos tervek miatt, ha ott élnek, ahol vannak.

De hát nem is a Baltikumról volt szó, hanem Ukrajnáról, Kazahsztánról, Üzbegisztánról, Moldováról. Hát, Ukrajnában, Moldovában nem jellemző a muzulmán lakosság, de bizony Kazahsztánban, Üzbegisztánban más a helyzet: a kazah lakosság 57%-a szunnita mohamedán, az üzbég lakosságé egyenesen 92%! Hej, pravoszlávok, ezek szerint már a Szent Oroszország sem lesz a régi.

Márpedig ezt a betelepítési rendszert Putyin már aláírta: valószínűleg abszolút nem érdekelte, milyen helyzetbe hozza ezzel az ő hűséges európai pincsikutyáit, akik mostanáig azt mesélték mindenkinek, hogy Oroszhon az európai kultúra egyetlen reménysége, új Róma, valamint az iszlám ostora, és Putyinra mindig lehet számítani a muszlim áradattal szemben.

Nagyon kíváncsi leszek a magyarázkodásukra.

Most már csak azt kell valahogy elintézni, hogy akadjon tízmillió oroszul beszélő ember a világon, akiknek legyen is kedve bevándorolni Oroszországba. De ha Putyintól függ, őt nem féltem: megvannak neki a maga módszerei erre is.

De az európai populistákkal mi lesz? Életművek válnak semmivé egy aláírástól...

Kérem, az európai populisták vagy ideológiát cserélnek (bár előbb alsóneműt), vagy szembeszállnak most már Moszkvával is.

Ez utóbbit nehezen hinném el.

Szele Tamás