Szín: szerényen berendezett kantin valahol Csádban, a berendezés egyik része ütött, másik része kopott. A rozsdás wurlitzer dobozhangjára ledér kígyók csörögnek, az úri közönség néha közéjük ereszt egy sorozatot. Az egyik asztalnál Sajó alezredes búslakodik, a cári gárda hófehér díszegyenruhájában, viszont gumicsizmában, fején vietnami szalmakalap. Belép Hacsek ezredes, az indonéz dombelhárító utászok mundérját viseli, lapos brit acélsisakkal, mellén a Hős város és Hős Anya kitüntetések mellett büszkén csörömpöl a Szocialista Munka Hőse emlékérem a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend jelvényeivel ékesítve. Sajó felpattan, vigyázzba vágja magát, tiszteleg:
(Képünk illusztráció)
- Tessék?
- Ezredes úrnak jelentem, még szoknom kell a katonai kifejezéseket, nem így kell köszönni?
- Alezredes, maga nem csak hülye, süket is? „Erőt, egészséget” a hivatalos üdvözlés!
- Igenis, ezredes úr, értettem. A jövőben nem tévesztem el.
- Pihenj!
Sajó alezredes leül, lábait felteszi az asztalra.
- Azért ennyire ne pihenjen... hogy lett magából tiszt, maga szerencsétlen?
- Jelentem, ahogyan magából, ezredes úr.
- Ezt még megbeszéljük. Egyelőre jelentés kérek hogylétéről, körülményeiről, valamint arról, hol járt az elmúlt mintegy 168:00 órában, hogy hála Istennek és a Főparancsnokságnak, nem láttam?
- Ezredes úrnak jelentem, pont egy hete indult karavánunk a budapesti, hadiligeti laktanyából, nemrég érkeztünk ide, N’Djamenába.
- Három nappal korábbra vártuk az alakulatát, mivel tudja megmagyarázni a késést?
- A legújabb, iráni fejlesztésű szárnyas tevéket kapta a karaván, de Alaszka fölött meghibásodtak a nagy hideg miatt, így szervizelési célokból landolnunk kellett a Tuamotu-szigetcsoport egy kisebb atollján.
- Így már értem. A késedelem okát kezelje katonai titokként, hadd szívjanak ezekkel a perzsa szárnyas tevékkel kedves orosz fegyvertársaink is. Nos, látom, rossz hangulatban van, mi oka a borúra, alezredes? A nap süt, bár ne sütne, ötven fok van árnyékban, a lányok Pesten gyönyörűek, kár, hogy mi Afrika közepén vagyunk, szóval mi a baj?
- Ezredes úrnak jelentem: a rendfokozatom. Én nem alezredes akartam lenni.
- Hanem?
- Admirális. Már zsenge gyermekkorom óta, nem baj, hogy se hajó, se tenger, csak azt a szép, admirálisi egyenruhát viselhessem. Erre fel alezredest csináltak belőlem a pénzemért.
- Ha kicsit többet fizet, lehetne ezredes is, mint én. Különben eredetileg én is a „Balkán alkánja” címre pályáztam, azonban a Türk Tanács nem egyezett bele, úgyhogy ezredes lettem, ez jutott.
- De a gyermekkori álmom...
- Alezredes, jegyezze meg, nem kaphat mindenki kisvasutat, az csak a Vezénylő Tábornok úrnak jár! Ne elégedetlenkedjen, mert meghosszabbítom Bicskéig!
- Igenis, értettem.
- Magánál van a kinevezését lehetővé tevő törvény?
- Jelentem, nálam van.
- Idézze!
- „57. §
A Hvt. XIV. Fejezete a következő 106/A. §-sal egészül ki:
106/A. § A honvédelemért felelős miniszter címzetes ezredes vagy címzetes alezredes rendfokozatot adományozhat a Honvédség társadalmi megítélésének növelését előmozdító azon személyek részére, aki egyedi megállapodás keretében kötelezettséget vállaltak arra, hogy honvédelmi célra vagyoni vagy nem vagyoni hozzájárulást teljesítenek. A címzetes ezredes vagy címzetes alezredes sajátos jogállásának szabályait a miniszter rendeletben határozza meg.
58. §
A Hvt. 110. § (2) bekezdése a következő 27. ponttal egészül ki: Felhatalmazást kap a honvédelemért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a címzetes ezredes és a címzetes alezredes rendfokozat adományozásának rendjét, feltételeit, a címzetes ezredes, címzetes alezredes feladatait, jogait és kötelezettségeit. A címzetes ezredesek és címzetes alezredesek nem tartoznak a Hjkr hatálya alá, jogállásukat a Hvt. és a felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet határozza meg, így a Btk. szempontjából nem minősülnek katonának.”
- Na, akkor mi most katonák vagyunk vagy sem maga szerint, alezredes?
- Jelentem, az én értelmezésem szerint ha elsikkasztjuk a tábori kasszát, akkor nem vagyunk azok, mert az a Btk. hatálya alá tartozik, ha viszont bármi másról van szó, akkor igen, katonának minősülünk.
- Ha csak úgy nem... jelentést kérek erőinkről!
- Jelentem, nálunk két magyar ezred fogható hadra, a Fehérvári Fotelhuszárok és a Második Pesti Halálfejes Trollok. A tisztikar vegyes: hozzám beosztották például Schmidt asszonyt a Terror Házából.
- Őt? Milyen rangban?
- Főhadnagyiban. Most Mária főhadnagy a hivatalos megszólítása, de a legénység a háta mögött csak „Operettmariska” néven emlegeti.
- Milyen szövetséges erőkre számíthatunk?
- Mellettünk áll az orosz „Furfangos Nyesztyerka” brigád és az „Együgyű Jemeljan” zászlóalj-harccsoport, ez utóbbi rettegett lobogóján egy hatalmas csuka látható, jelenlegi tisztikarát a legelőkelőbb moszkvai és szentpétervári elmegyógyintézetek dühöngő osztályáról toborozták. Félelmetes harcosok.
- „Jelenlegi tisztikar”? Miért, mi lett a régivel?
- Elestek mind, amikor Izjumnál megrohamozták a helyi cukrászda épületét és a helyiek közéjük vágták az összes raktáron lévő, több hetes rigójancsit és franciakrémest.
- Vegyi-biológiai hadviselés... ezt tiltja a genfi egyezmény. De mindegy. A perzsák nem küldtek senkit? És a kínaiak?
- De, néhány szabadcsapatot az IRGC Quds erőktől, Ayatollah Walaga aga vezeti őket, szárnysegédje Abu ben Bukta mukhtár, ő az összekötő tiszt is. Kínából a „Majomkirály kis fütyköse” század érkezett, fegyelmezetten tábort vertek és árulják is mindenkinek a szecsuáni marhát meg a bakelit testpáncélt. Úgy tűnik, harci tapasztalataik nincsenek, ám kereskedelmiek annál inkább. Jött még tíz fő a csádi kormányerőktől, ők lejelentkeztek, aztán elmentek antilopra vadászni, azóta nem látta őket senki.
- Na, velük ki leszünk segítve... és a túloldalon milyen alakulatok vannak?
- Szenegáli lövészek, szahariánok, a Francia Idegenlégió egységei, néhány zászlóalj az amerikai haditengerészettől és gurkha kommandósok. Nem számítva persze a csádi felkelőket, ők egy háromtagú bizottságot delegáltak.
- Uram, irgalmazz, és ezeket kéne nekünk legyőzni. Alezredes, maga szerint milyen esélyeink vannak?
- Ezredes úr, őszinte leszek: mint hógolyónak a Pokolban. De volna egy fortélyos tervem.
- Mondja!
- A magyar csapatokat öltöztessük ütközet előtt rózsaszín, csipkés női kombinéba, rohamozzanak így. Az ellenség belehal a röhögésbe, és győzünk.
- Egyéb esélyt én sem nagyon látok. Akkor viszont vezesse Mária főhadnagy a támadást, teljes fegyverzetben, fogai között rohamkéssel.
- Kombinéban?
- Nem. Azt tiltaná a genfi egyezmény. Szabályos egyenruhában.
- Értettem, ezredes úr. Lehetne egy kérdésem?
- Mondja csak, fiam.
- Hogyan kerülünk mi egyáltalán Afrikába?
- Úgy, hogy voltunk olyan marhák, és jó pénzért tiszti rendfokozatokat vásároltunk. Én is szívesebben lennék Pesten, a kávéházban, de hát Csád földjén kell meghalnunk a Haza védelmében.
- Ráadásul kombinéban.
- Hát, ha ezt követeli a Haza... Rendben, leléphet.
- Pisztoly, tártáska, ezredes úr!
- Tessék?
- Elnézést, megint eltévesztettem: Viszontlátásra!
- Mars ki!
Szele Tamás
