Kérném tisztelettel, így, hogy körülnéz az ember a hírek között tíz nap pihenés után, csak annyit lehet mondani, hogy elő a vasseprűvel, nagytakarítás következik, sajnos a fejekben nem lehet, de azért próbáljunk meg rendet rakni, mert ekkora kuplerájt már régen láttam: Orbán Viktor lassan már azt is elhiszi, amit tagad. Valaki azonnal értesítse a gyóntatóját.

(Fotó:HVG)

Szóval, ismétlő óra következik, mert mintha mindenki megfeledkezne a pár hónappal ezelőtt szárnyra kel álhírről, mely szerint a magyar kormányfő Csíksomlyón fogadná a pápát. Már akkor jeleztem, hogy ez diplomáciai és egyházjogi abszurdum, még fordítva is nehezen lehetne megszervezni.

Hivatalosan ez elképzelhetetlen, ugyanis Orbán Viktor nem fogadhatja a pápát sem Csíksomlyón, sem máshol ezen a kerek világon, Budapestet kivéve, ami a bejelegyzett telephelye ennek az iparosnak. Bárhol máshol maximum a pápa fogadhatja Orbán Viktort, ha olyan kedve van: a pápa Isten földi helytartója nominálisan, Orbán meg még az ellenkező hatalmat sem képviseli: mint tudjuk a Sötétség Fejedelme nemes ember, nem áll szóba akárkivel. Bár ez teológiai kérdés. Diplomáciai szempontból Orbán, mint szimpla, mezei kormányfő nem fogadhatja a pápát, aki nála sokkal magasabb rangú a nemzetközi diplomáciában. Még fordított esetben is kérnie kell az audienciát, találkozót, aztán vagy fogadják, vagy nem.

Tehát maximum akkor kezdeményezhetne találkozót Csíksomlyón, ha pápaváltozás lenne Csíkban, éspedig oly módon, hogy Orbán lenne azontúl a pápa, Ferenc pedig a magyar miniszterelnök. Én benne volnék a cserében, csak sokan mások nem örülnének. Arról már nem is szólva, hogy Csíkban eddig csak ördögváltozás volt, az is Tamási Áron egyik novellájában, másként nem.

Különben február másodikán Havasi Bertalan kormányszóvivő cáfolta is a hírt (hogyne cáfolta volna, ha nem cáfolja, be kellett volna látnia a magyar miniszterelnök jelentéktelenségét Ferenc pápához képest), de erre és az információ forrására még külön ki fogunk térni. Mondom, hogy ismételni kell a tananyagot.

Ehhez képest mit látunk az MTI hírében?

„Ferenc pápa csíksomlyói látogatásáról, valamint a romániai magyarság megmaradása, vallásgyakorlása szempontjából fontos beruházásokról is egyeztetett Orbán Viktor miniszterelnök Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel kedden Budapesten, a Karmelita kolostorban - közölte Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke az MTI-vel.

A tárgyalás témája volt Ferenc pápa tervezett romániai látogatásának programja, melynek során a Szentatya Csíksomlyóra is ellátogat. A magyarság szempontjából kiemelkedően fontos esemény sikeres lebonyolítása érdekében a Gyulafehérvári Érsekség és a magyar kormány szorosan együttműködik majd - hangzott el a megbeszélésen.” (MTI)

Mit látunk, kedves felebarátaim? Azt, amit korábban is: az MTI nem hazudik, csak igazat sem mond. A magyar kormány együttműködése jelen pillanatban kimerül maximum annyiban, hogy nem tesz semmit – még zarándokvonatot sem kell indítania a MÁV-nak, ugyanis az már évek óta közlekedik, minden pápai látogatástól függetlenül, volt hozzá pechem, a jó Chaucer sem látott olyan vérbő zarándokokat a Canterbury felé tartó útján, mint én pár éve azon a szerelvényen (javasolnám jelezni nekik, hogy a pálinka erős ital, mely tulajdonságát nem árt szem előtt tartani). Nem, ne tessenek most felháborodni, hogy „ez is a mi pénzünkből megy”, ugyanis ez nem igaz. Ezekre a vonatokra jegyet kell váltani, üzleti alapon közlekednek, és mivel céljáratok, nem kell róluk átszállni, ez a jegy drágább a megszokottnál.

Valamint magát a pápalátogatást sem finanszírozza a magyar kormány egy vörös centtel sem, amint hivatalosan maximum államtitkári szinten fogja magát képviseltetni, már, ha maradt egy csepp diplomáciai érzék is a Bem téren.

Orbán Viktor sem fog elrohanni Csíkba, egyrészt látott már pápát, pápa is látta már őt, mivel a főpapok többnyire kultúremberek, felteszem, nem örökítették meg a pillanatot márványban a Vatikán valamely exponált múzeumában, főleg most, hogy a Willendorfi Vénusz alkotója pár ezer éve halott és más viszont nem lenne méltó megformázni Magyarország korpulens vezetőjét, szóval itt és most ehhez az egész szentmiséhez a világon semmi közünk azon kívül, hogy a résztvevői nagy többségben magyarok lesznek.

Rendben, de ez viszont mindenkinek a szíve joga. Azért hitbéli ügyekbe nem kéne avatkoznia a politikának. Igaz: maga az MTI-hír sem mondja, hogy kedvenc pártunk és kormányunk bármit is tenne.

Egyeztettek, nem írtak alá semmit. Csak épp ez a gond az ilyen hírekkel: aki olvassa és nem figyel, azt gondolja, már kész megállapodásokról volt szó, sőt, vékával mérték az aranyat. Dehogy mérték, tárgyalni meg lehet is, szabad is, én magam például tudok olyan intézményről, amiről hat éve tárgyalnak és még alapköve sincs. (De már előre el van lopva párszor, biztos, ami biztos, mint a vietnami magyar rákkórház).

No, akkor, hogy tisztáztuk, miszerint ennek a hírnek semmi értelme, térjünk rá arra, hogy mi ezzel szemben a célja?

A célja pediglen, kedves felebarátaim, illúziókeltés. Annak az illúziónak a keltése, hogy a magyar kormány és a Vatikán a látogatás kapcsán egyáltalán kapcsolatba lép egymással. Dehogy lép: azonban úgy tesz Budapest, mintha lépne.

Nos, akkor hogy is indult el ez a kacsa? Az úgy volt, hogy az Adevarul című román napilap blogrovatában állította azt egy George Simion nevű úriember, miszerint Orbán „fogadja a pápát Csíksomlyón”. Körülbelül annyit jelent ez, mintha nálunk az Origo vagy másik oldalról az Index blogrovatában jelent volna meg: az ilyenekbe ír boldog és boldogtalan, amit akar, az már a szerkesztő felelőssége, mit válogat be a lapban megjelenő anyagok közé. Esetünkben a szerkesztőnek ez a blogbejegyzés volt érdekes. Nem biztos, hogy fontos, még kevésbé, hogy igaz is: de érdekes.

Tekintsük a szerzőt, George Simiont! Nem egy elfogulatlan publicista, sőt: ha kicsit utánajár az ember, két dolgot azonnal megtud róla. Az első, hogy jelölt az idei uniós választásokon, a második, hogy életének egy fő célja van, és ez Moldova, valamint Besszarábia egyesítése Romániával. Már 2004 óta erre az egy pillérre építi a politikai karrierjét, elannyira, hogy az idei választási jelszava az EP-kampányban is az, miszerint: „Nagy-Románia Európában”. Egyszóval nem egy fénylő tekintetű fiatal és idealista liberálissal van dolgunk, akárhogyan is ábrázolja saját magát megafonba kiabáló aktivistaként a blogja fejlécén, hanem egy számító és nem kicsit nacionalista, profi politikussal. Akinek lehet hosszú távú célja ez a bizonyos határrevízió (csak elég sokáig kell élnie ahhoz, hogy az oroszok egy gyenge pillanatukban ebbe belemenjenek, de pár száz év alatt még ez is megeshet), azonban rövid távú célja mindenképpen a zsíros brüsszeli állás és fizetés.

Na jó, de hogy jutott eszébe ez a fenenagy okosság? Úgy, hogy nem ő találta ki. Hanem a székelyföldi románok egy februári találkozójára hivatkozott, ahol

„ortodox püspökük, Andrei Moldovan azt állította: tudomása szerint sem Klaus Iohannis román államelnök, sem Viorica Dancila miniszterelnök nem vesz részt a csíksomlyói eseményen, így Orbán Viktor fogadja majd a pápát.”

Tehát akkor a hír forrása Andrei Moldovan nagyszentségű (preasfintit) püspök. Csak épp ő sem ezt mondta. Hanem azt, hogy

„Megengedhetetlen a román államban, amelytől az összes politikus kapja a fizetését, hogy Ferenc pápát a magyar miniszterelnök fogadja. Ez a románok nagy szégyene! A románok nagy szégyene!”

Azt nem mondta, hogy fogadná is egyáltalán bárki szegény Ferenc pápát a helyi kléruson kívül: azt mondta, mit találna szégyennek.

Úgy áll a helyzet, hogy nem kapott hivatalos értesítést az egyházmegye sem Johannis elnök, sem Viorica Dancila miniszterelnök közelgő látogatásáról. Mondjuk nem kötelező nekik odamenni, de a püspöknek az fáj, hogy szerinte nem is fognak, nem jön hozzá magas vendég Bukarestből. Ezért bocsátotta útjára ezt a – nem nevezhetjük egyébnek – vélelmet. Amelynek annyi a realitása, mintha húsevő havasi kenguruk támadásától tartana az éji homályban.

Ezt aztán már könnyű volt meglovagolnia, szétkürtölnie az éppen kampányoló Simion mesternek, akinek jól jött ez így, választások előtt, mint egy falat kenyér, olyan jól. Nincs itt egyébről szó, mint egy sértődött püspökről és egy kampányoló nacionalista politikusról.

Meg egy magyar miniszterelnökről, aki szintén politikai tőkét próbál kovácsolni a semmiből.

Akkor összegezzük. Adott egy püspök, aki mondott valamit feltételes módban.

Adott egy uniós képviselőjelölt, aki áttette ezt kijelentő módba, a saját demagóg kampánya szolgálatában.

Aztán adott egy nem kevésbé demagóg magyar miniszterelnök, aki először tagadta a valóban hamis hírt, de most, mivel hasznot remél ettől, úgy tesz, mintha volna a pletykának igazságtartalma. Állítani nem állít semmit, de ráutaló magatartást tanúsít, lassan pápább a pápánál.

Tehát ki „tud” a fogadás lehetőségéről? „Tud” a püspök, tud a képviselőjelölt, tud az MTI és az Adevarul olvasótábora, valamint Orbán Viktor tesz úgy, mintha szó lenne ilyesmiről, holott nincs.

Ferenc pápa például hivatalosan nem tud róla.

Ezzel szemben én pontosan tudom, ki fogja fogadni a derék Ferenc pápát a csíksomlyói állomáson.

Nem valami politikus.

Hanem az állomásfőnök.

De ő egészen biztosan.

Jobban is jár.

Szele Tamás