Vagy, ha olvassa: hát neki. Akivel most már nem a ló szaladt el, hanem a Katyusa, de nem baj, mert legalább kimutatta a foga fehérjét ő is, a kormánymédia munkatársai is, sőt maga az egész kormánypárt is. Ha így, hát legyen így: akkor vegyük górcső alá ennek az embernek (bocsánat, én meggondolom, mit írok le, nem úgy mint ő) szintén keresetlen szavait.

(Képünk illusztráció)

Mit írt Bayer falkavezér tegnap saját blogján (minek következtében átvette a „tartalmat” a teljes írott kormánymédia, de nem csodálnám azt sem, ha előbb-utóbb meg is filmesítenék)? Idézem:

„Erdélyben, az erdélyi magyarok között is vannak mocskos, szemét patkányok. Ezek például a transtelexben gyülekeznek.

Ez pedig különösen fájdalmas.

Csak remélni tudjuk, hogy az erdélyi magyar közösség tudja a dolgát...”

A továbbiakban elmagyarázza, miszerint az a baja, hogy a Transtelex „átfogó rágalomhadjáratot indított” a marosvásárhelyi színház egyik volt színművésznője ellen, akiről kiderült, hogy „a Securitate alkalmazásában állt”. Bayer barokkos jelzőáradatát nem idézem ide, tudnék én is olyannal válaszolni, csak semmi értelme nem volna, ugyanis nem annak van igaza, aki durvábban vagy hangosabban átkozódik, hanem annak – akinek igaza van. Ez ilyen egyszerű.

Bayer azt várja, hogy mindenki elhiggye: a hölgy sosem volt besúgó, és ezt azért kell elhinni, mert ő mondja. Én ennél óvatosabban fogalmaznék, és azt mondom, hogy mivel nem láttam a Transtelex birtokába került bizonyítékokat, nem állíthatom sem azt, hogy alkalmazta a nagyságos asszonyt a Securitate, sem azt, hogy teljesen ártatlan, de ez az írás csak részben szól erről, inkább ennek ürügyén említenék meg pár apróságot. Egyelőre azonban maradjunk a tárgynál.

Időbe telt, míg egyáltalán megtaláltam magát az anyagot, most hat napos, és egyáltalán nem erről szól. Hanem, mint a címe is mutatja, arról, hogy:

„Az erdélyi magyar közművelődés napján egy dologról nem esett szó a díjzuhatag közepette: a köz művelésének minőségéről”

Valamint az EMKE (Erdélyi Magyarok Kulturális Egyesülete) köreiben tapasztalható korrupcióról, nepotizmusról. Idén például sikerült kitüntetniük az egyesület elnökének lányát, de két éve az elnök úr felesége kapott díjat. Az elnök úr másik lánya az EMKE alkalmazottja. Jövőre a család macskáját kell majd honorálni valami módon, mert más már nem nagyon maradt.

A pontosság kedvéért tegyük hozzá: az említett színésznő az életműdíjat tavaly kapta, csak idén derült ki a kissé foltos múltja.

A Transtelex a szakma szabályai szerint járt el: megkérdezett minden érintetett, így magát Thália papnőjét is, aki tagad, ellenben riadóztathatta összes kapcsolatát, mert a kormánymédia – Bayer vezetésével – azóta is Kelet felé okádja a tüzet.

Eddig a történet, elég csúnya, nézetem az, hogy a Transtelex nem szokott a levegőbe beszélni, de ebben a kérdésben döntsön a bíróság. Fog is, mert a hölgy feljelentést tett – ő tudja, ha megvannak az iratok, legfeljebb veszít.

A Pesti Srácok még ma sem bírt leszakadni az esetről, üres, némiképp Bayer-epigon írásban foglalkozik azzal, hogy – különös logikájuk szerint – a Transtelex azonos a Securitateval. Nem tudom, hol tanulhatta a szerző a szakmát, de nem is nagyon érdekel, bár a Pesti Srácokról még lesz szó.

Akkor most tekintsük magát a jelenséget.

A főbb magyar politikai babonaságok egyike az, hogy „minden erdélyi fideszes”, másika, miszerint „minden zsidó baloldali”. Egyik is, másik is szemenszedett hazugság, mindkettő a 2014-es választási kampányból ered valami módon. Én például nagyváradi vagyok (ami ugyan nem Erdély, hanem Partium, de Magyarországon ez senkit sem érdekel, itt úgy gondolják, a havasok a határon kezdődnek), és sem családtagjaim, sem rokonaim, sem ott élő barátaim között nincs Fidesz-szavazó. Pedig, mikor tehetem, járok haza.

Igen, az Orbán-kormányok – főként politikai célokból – valóban elég sok támogatást adtak egy időben ottani célokra. Nem mindenre. Azonban az anyaországi közvéleménynek ez is elég volt ahhoz, hogy kialakuljon benne a fent említett tévképzet. Amit kedves ellenzékünk csak erősített, szintén politikai célból, hiszen kell az ellenségkép a kampányokba, mint egy falat kenyér. Az kimaradt a köztudatból – pedig mindenhol megjelent, csak nem illett a legendába – hogy például a kulturális támogatásoknak már régóta vége, a romániai magyar sajtó legnagyobb része emiatt meg is szűnt, ami még létezik, az önfenntartó.

Az megint más kérdés, hogy ez a közvélekedésen sokat nem változtat: ártunk és ormányunk minden tagja gondosan ügyelt rá, hogy Biharpüspökitől keletre az összes lépését fotózzák, és a képek természetesen minden arra hajlamos orgánumban meg is jelentek. A valóság az, hogy a körülbelül egymilliós lélekszámú romániai magyarság sem nem fideszes, sem nem ellenzéki a szó magyarországi értelmében, hanem közömbös: nem véletlen, hogy 14 év alatt összesen egy képviselői helyet sikerült összehozni az összes (tehát nem csak Romániából érkező) határon túli szavazatból, azt is 2014-ben, azóta semmi komoly eredményt nem ért el a kormánypárt ezen az úton, tehát oka lehet ám a támogatások megszűnésének is.

Körülbelül ezért nincs is sok értelme a divatos „románozásnak”, ahogy túloldalt meg a „táposozásnak” nincs. Ék ez, amit a politikusok vertek közénk, önérdekből.

Igen, a kormánypárt összetákolt ideológiájában van valamiféle homályos, sehol meg nem határozott „Erdély-kultusz” (aminek annyira semmi köze a transzilvanizmushoz, hogy az pont ennek az ellenkezője), de ez a kultusz ostobaság: nem áll honvéd a Hargitán, nem pattan tűzről a kalotaszegi menyecske és nincsenek utcai harcok nemzetiségi alapon. No, ennek a legendának köpött most a közepébe Bayer, ezt leplezte le, mert kimondta, amit nem akart:

„Csak a fideszes erdélyi ember, a többi mocskos, szemét patkány.”

Gratulálok a szavazat-minimalizáláshoz, mesteri ostobaság volt, sokat ártott a kormánypártnak, sokat segített mindenki másnak. Ezzel most rengeteg voks kiment az ablakon és rengeteg illúzió tört szét a határon túl. Akkor most lépjünk tovább az elmélettől a gyakorlatig: használta már a „szekusozást” rágalomként az „erkölcsileg felsőbbrendű” kormánymédia?

Használta bizony. Éspedig ahányszor nem kormánypárti romániai magyarral akasztották össze a bajszukat, annyiszor. Hazudták ezt a kilencvenes években Tamás Gáspár Miklósról, hazudták másokról is, legutóbb egyenesen Bodor Pálról merte ezt hazudni Stefka István a Pesti Srácokban. Mind aljas rágalom volt, akit érdekel a Bodor-ügy tisztázása, itt elolvashatja, máshol sajnos már nem elérhető.

De fordítsuk meg a kérdést: volt-e köze hírszerző-elhárító szervhez kormánypárti magyar újságírónak? Volt bizony, éspedig magának Bayer Zsoltnak. Olyan szerencsétlenül piszkált bele a szolgálati ügyekbe, hogy a végén az egyik magyar szolgálat „dolgozott” a másikra, és viszont. Úgy történt az eset, hogy még 2018-ban a Magyar Idők, karöltve az egyik szolgálattal, felbérelte a Black Cube nevű privát titkosszolgálatot, hogy szerezzenek adatokat a Migration Aidről, mert az szerintük „adatbázist épített” a menekültekről. Épített is – csak épp a másik magyar szolgálatnak... Így estek egymásnak a kétféle magyar gumitalpúak, és a nyilvánosság számára csak évek múlva, 2021-ben derült ki, hogy mi is történt valójában. A dolgot Bayer cseszte el, aki nagy, löttyös indulatában képes volt három részes cikksorozatot közölni az ügyről, ami nem is volt ügy.

Aztán mindent letagadott, szokása szerint mellőzve a bizonyítékok bemutatását.

Neki hinni kell, mert csak. Mert azt mondta.

Szóval, ha volt magyar újságírónak köze hírszerzéshez, elhárításhoz, az elmúlt tíz évben, az pont Bayer. Lehet, hogy volt másnak is, nem tudom és nem is tudhatom – de róla lehet bebizonyítani.

Ezek után elég különösen néz ki, hogy pont ő patkányozik. Meg a többi lovag az ő rendjéből, akik finoman szólva sem gáncs nélküliek, de ő köztük a fővezér.

Bayer írásából mély lenézés és megvetés süt, járjon akármennyit Tusványosra vigyorogni, pálinkázni, fölényeskedni, most elárulta magát: hülyének néz ő is, a főnöke is ott mindenkit. Meg kilóra megvett szolgának.

És ezt nem lehet elfelejteni, de senki nem is felejti majd.

Ezt, urak, elbuktátok. A sértés hiba volt. Emlékezetes hiba.

Szele Tamás