Igen, itt van ez a teknős-ügy. Megkerülhetetlen, valósággal elvi jelentősége kezd lenni, mellesleg van is, csak nem épp úgy, ahogy azt a legtöbben gondolják. Nagyon rosszat jelent, úgy, ahogy történt, azzal együtt, hogy a jelenség nem új. A világ új körülötte. És a reakciók, amik születnek: az bennük az új, hogy még annyira sem mérlegel az átlagember, mint korábban.

Szóval, mint azt mindannyian tudjuk, bizonyos V. Adél 28 éves elkövető (elkövető bizony, már meg is volt az első tárgyalása, bűnösségét bevallotta, most már csak a büntetés módja és mértéke a kérdéses) a Fővárosi Állat- és Növénykertben kockakővel agyonvert egy görög teknőst. A támadást felvette az állatkert egyik térfigyelő kamerája, a felvételeket átadták a rendőrségnek. A gondozók a zárás előtti állományszemle idején találták meg a teknőst, de a sérülései olyan súlyosak voltak, hogy el kellett altatni. A videó alapján feltételezhetően az történhetett, hogy az elkövető a kerítésen áthajolva kivette az állatot a kifutóból, de az alighanem a kezébe piszkíthatott (ez nem ritka a teknősöknél ilyen esetben). Ezután az elkövető keresett egy követ, és – talán bosszúból – agyonütötte vele az állatot.

Egy ország hördült fel és követelte az elkövető lassú kínhalálát, bár mondjuk a követelőknek a tizede sem hallott a „talio” elvéről, és ha tudnák, hogy a „szemet szemért” először Hammurapi törvényei között szerepel, valószínűleg jó részük csak pislogna, más részük ordítva szidná a Hamu rabbit. Nem a törvényért, hanem, mert rabbi. Na, de mindegy, az a lényeg, hogy a rendőrség egy napon belül előállította V. Adélt, vasárnap már meg is volt az elsőfokú tárgyalás, sőt, a sajtónak is nyilatkozott.

Ez az egy nap azonban elég volt a Vadhajtásoknak – nem nagyon akartam foglalkozni velük, mert olyan érzékenyek, mint egy vénkisasszony, akinek ellopták a protézisét bingózás közben és a reakcióik is körülbelül annyira hisztérikusak, de muszáj, hiszen ők maguk provokálták – szóval egy nap is elég volt ennek az online valaminek, hogy hajtóvadászatot indítson (igen, a Vadhajtások ezek szerint a vadak és politikai ellenfelek hajtását akarja jelenteni) egy ártatlan hölgy ellen, akinek történetesen néhány adata stimmelt – ő is V. Adél, ő is 28 éves, sőt, ő is Ózd közelében lakik. Csak éppen nem bántott sem teknőst, sem mást, sem senkit.

A közösségi oldalát azonban hamar elöntötték az életveszélyes fenyegetések, soha még ennyire nem akart lincselni a magyar, mint most, tán még ötvenhatban sem, gyalázták-mocskolták azután is, hogy a rendőrség közzétette a valódi bűnös őrizetbe vételét. Ő feljelentést tett, minek következtében a róla szóló „hűdebátor” és hűdetéves írást levették (a régi káinfónak volt szokása címmel, telefonszámmal, névvel pellengérre állítani embereket, csak ők az akkor még teljes névtelenség biztonságából uszítottak, tűztek ki vérdíjakat fejekre, a Vadhajtásoknak meg ismert a készítői gárdája, a vezetője főleg, így aztán jó kedvvel, bőséggel indulnak ellenük az eljárások, és szerintem még most sem értik, hogy miért lehetett ezt a káinfón és miért nem lehet náluk... a káinfón sem lehetett, csak ott nem volt alperes, itt van), egyszóval az írást törölték ugyan, de úgy igazították helyre, hogy attól minden bicska kinyílt minden zsebben. Hát lássuk.

„Hibáztunk! Elnézést kérünk! Nem az a teknősgyilkos akit kitettünk

Rengetegen elküldték nekünk üzenetben Váradi Adél ózdi nő profilját. A 28 év is passzolt rá amit a rendőrség írt. Mi nem jártunk kellőképpen utána, elhittük olvasóinknak az információkat.

Váradi Adél akit mi kitettünk cáfolta ezt, hogy ő lenne az elkövető.

Ezért elnézést kérünk! És reméljük tényleg nem ő. Elhisszük neki egyelőre.

Ezért a cikkünket töröltük is róla.

Vadhajtások.hu”

Ennek a közleménynek a fogadtatását a legjobban egy, alatta megjelenő komment fejezi ki:

„Mindegy. Kijár neki a 3 év csak azért ahogy kinéz. Még kettő meg azért mert az ATV-be járkál.”

Szóval lincselni jó, hasznos és üdvös, edzi az izmot és jókedvet ád, sőt, még vétkes sem kell hozzá, elég a kinézet vagy a sajtópreferencia. Mellesleg a kommentek moderálása a magyar sajtójog szerint a lap, illetve online felület kötelessége, tehát felel a megjelenő hozzászólásokért – ez a válasz arra, miért nincs olyan sok helyen kommentelési lehetőség. Nem „félünk” tőle, hanem egyszerűen nincs napi két emberre pénzünk, akik állandóan figyeljék, kinek és hogyan sült el az agya.

Mondjuk az is igaz, hogy a közlemény jogilag sem helyreigazítás. Ugyanis ha újságírók lennének – csak sosem lesznek – tudnák, hogy a helyreigazításnak vannak kritériumai, olyasmik mindenképpen benne kell legyenek, hogy „korábbi írásunkban tévesen híreszteltük azt...” és „ezzel szemben a valóság az, hogy...” - itt maximum annyit írnak, miszerint „egyelőre elhiszik” és elnézést kérnek. Váradi (tehát nem V.) Adél helyében komoly pert indítanék ellenük, akárhogyan is fenyegetőznek, erősködnek. De ezt a hölgy tudja, ő dönti el. Ennyit erről a mellékvágányról.

Hanem megszólalt a valódi elkövető is, a bíróságról kifelé jövet, miután az ügyvédje vagy száz méteres séta után elhagyta társaságát. Az Index alapján (https://index.hu/belfold/2019/06/16/allatkert_teknos_kockako_elozetes_targyalas/) szedegetem össze, miket mondott.

„Nem egy teknőssel akartam bekerülni a sztárparádéba. Fel akartam hívni magamra a figyelmet, hogy ne kelljen koldulnom, prostituálódnom.”

De azt is mondta, hogy farkast nézni mentek az állatkertbe, azt is, hogy meg akarta mutatni egy ismerősének egy teknős halálát. Láthatóan összevissza beszél, és a róla megjelent videofelvételek alapján az is kétséges, hogy valaha is beszélt másként: úgy tűnik, nem a fölényes intelligencia és a vaslogika uralja személyiségét. Egyelőre bűnügyi felügyeletet kapott, hetente kétszer kell jelentkeznie a hatóságoknál, és nem hagyhatja el Budapest területét, valamint az állatkertet sem látogathatja.

Mielőtt átcsap a közhangulat a szegény, esélytelen és hajléktalan leányzó gyámolításába, megjegyezném, hogy itt súlyos és nagy bajok vannak. A hölgy a TV2-nek nyilatkozva halálosan biztos volt abban, hogy most, mikor már tett valami rosszat és benne volt a tévében is, „kap valami segítséget”, szemmel láthatóan a televíziós szereplését érdemnek tudja be, mintegy teljesítménynek, ami kiemeli őt a tömegből, bele a „sztárparádéba”. Basszus, nem, hogy nem érdem, még hátrány is – ha nem volna ilyen súlyosan tudatlan, rájönne, hogy egy fél országot tett az ellenségévé ezzel a pár mondattal.

És bocsánat, foglalkoztam már hasonló üggyel, akkor fizikai gyilkosság nem történt, „csak” cigány kisgyermekek megölésére uszított egy fiatal nő a Facebookon, írtam egy keményet erről, következő héten már én voltam a Nemzeti Nyomozóirodán, igaz, gyanúsított csak húsz percig voltam (rémhírterjesztésért), utána, mikor rájöttek, hogy nem rém az, hanem hír, már tanú lettem. A nyomozás megindult és lendületes stagnálásba kezdett, ha a leányzó nem keveredik késelésbe és pénzhamisításba, valamint utcai verekedésbe az egyik Pride után, az életben nem kerül csak ennyiért bíróság elé: a tárgyalása már nagyobb port vert fel, és igen, volt kolléga, aki ugyanabban a lapban, amelybe korábban én írtam a filippikámat, a vádlott védelmére kelt, mondván, értsük meg, rosszul bántak vele. Könnyen tehette: már nem dolgoztam ott. De ha érzékeny lélekkel meg lehet bocsátani a gyilkosságra való uszítást, lefogadom, hogy az állatkínzást még inkább meg fogják.

A lőtéri kutyát nem érdeklik a vádlott nehéz körülményei ebben az esetben. Azok akkor játszanának, ha lopott volna, akkor igen, de állatkínzás esetében sem a szegénység, sem a hajléktalanság nem felmentő körülmény. Ismerek épp elég hajléktalant, szoktunk naponta beszélgetni is, de se a Feri, se a Zolika, se a többi nem kínoz állatokat, sőt, sokuknak még kutyája is van. Ez nem érv.

Maga a cselekmény motiváció nélküli, hiszen a hölgy – szellemi állapotát figyelembe véve – arra sem hivatkozhat, hogy „fel akarta magára hívni a figyelmet”, mert kötve hiszem, hogy tudta: minden lépését rögzítik a térfigyelő kamerák. Ez bizony csak egy aljas, suttyomban elkövetett állatkínzás volt, ok és értelem nélkül, ami büntetést érdemel.

Na jó, de mit? A „nép hangja” minimum halált, agyonkövezést emleget, még szerencse, hogy nem Isten hangja az, csak a népé, abból is csak a hangosabb, agresszívabb embereké. De büntetlenül hagyni sem lehet, sőt tilos: van nekünk erre törvényünk. Éspedig a Btk. 244. paragrafusa rendeli büntetni ezt a cselekményt, maximum három év szabadságvesztéssel. Remélem, a gyakorlat lehetővé tesz bizonyos jogi flexibilitást a büntetés kiszabásában, ugyanis volna nekem egy javaslatom.

Tisztelt bíróság, úgy találom, a szabadságvesztésnél lenne alkalmasabb módszer is ennek a vétkesnek a büntetésére.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben, gondos felügyelet alatt végzett közérdekű munka szabadságvesztés helyett sokkal nevelőbb hatású lenne, mint bármi más. Sőt, mutogathatnák is, hogyan jár az, aki állatokat kínoz, gyilkol. Nagy kár, hogy a közérdekű munka kiszabható maximális mennyisége 312 óra, de erre utalva reménykedtem a flexibilitásban. Hátha kiszabható több is – és természetesen nem kényes, ritka állatok gondozása lenne a feladat, hanem mondjuk annak eltakarítása, ami például az elefántok étkezésének és emésztésének egyenes következménye.

Ez talán lecke volna minden állatkínzónak.

No, ezt majd meglátjuk, ez a bíróság dolga.

Tessék szépen tovább marakodni az ügyön, úgy kell azt.

Holnap majd lesz másik, azon is lehet marakodni.

Szele Tamás