Ha előállna az a valószínűtlen helyzet, hogy egy intelligens földön kívüli faj épp ma akarná felvenni a kapcsolatot az emberiséggel és valamilyen tévedés folytán engem választanának ki első tárgyalópartnernek, egyet kérnék tőlük: halasszuk holnapra a tárgyalásokat. A mai nap nem alkalmas, hiába várunk már gyakorlatilag a Neander-völgy óta erre a pillanatra.

(Kép: Daily Beast)

Csak hát, mivel intelligens élőlényekről beszélünk, meg is kéne indokolnom nekik az időhúzást, valószínűleg aggódva kérdeznék, mi a baj, esetleg csodagyógyszereikkel elmulasztanák a náthámat és a lumbágómat is, szóval muszáj lenne megmondani.

– Tudják, az a probléma, hogy jelen pillanatban minden bizonytalan. Fogalmam sincs, mi lesz holnap.

– Aha, értjük... de nem ugyanez van minden nap?

– De, tulajdonképpen igen, csak ma különösen nagy a bizonytalanság... izé, hölgyeim vagy uraim, tudják maguk, mi az a politika?

– Nem vagyunk a maguk fogalmai szerint sem hölgyek, sem urak, vagyis mindkettő, de egyik sem, szóval bimbózással szaporodunk, de azt, hogy mi a politika, azt tudjuk. Az az, amikor összegyűlnek az emberek és meghozzák a közös döntéseiket, rendezik a közös dolgaikat aztán nagy bulit tartanak, és egy ideig úgy fognak menni a dolgok, ahogy megbeszélték, ugye? Ilyen nálunk is van.

– Hát, nálunk régen volt ilyen, a vikingek althingnek hívták, azóta sokat fejlődtünk.

– Ne mondja. Ezt még lehet fejleszteni?

– Hogyne, kérem. Szóval vannak az úgynevezett nemzetállamok.

– Ezek olyanok, mint a klánok?

– Majdnem, szóval az azonos zónában élő, azonos kultúrájú és nyelvű emberek csoportját valamikor elnevezték „nemzetnek” és ezekből területi alapokon politikai-gazdasági-katonai egységeket szerveztek az őseink, ez a nemzetállam.

– És mondja, működik ez a rendszer?

– Hát, inkább nem, mint igen, de nincs jobb.

– Furcsa ez a szervezés, nálunk is létezik, de mi csak a labdajátékok csapatait osztjuk el területi alapon.

– Mi nagyjából mindent.

– És ha valaki nem illeszkedik nyelvi vagy kulturális szempontból az adott tájegység közösségébe tökéletesen, mondjuk kicsit eltér?

– Azt nevezik kisebbségnek.

– Értjük. És támogatják, hogy ne szenvedjen hátrányt.

– Hát azt kéne, de mifelénk ellenkezőleg szoktak viselkedni az emberek...

– Furák maguk, hogy is hívják a maga klánját?

– Magyarok.

– Szép név. De mi van ma a klán ügyeivel, ami ennyire bizonytalan?

– Szóval, mi a saját területi egységünkkel egy nagyobb egységhez tartozunk, egy klánszövetséghez, ami az egész földrészt átfogja, és Európai Uniónak hívják. Ennek van ma thingje, gyűlése Brüsszelben.

– Csak ma?

– Á, nem, minden nap, de ma többek között rólunk lesz szó.

– Milyen derék dolog! A kisebb közösségek szuperközösségeket alkotnak és nincs messze a planetáris egység sem! Érdemes volt ide jönnünk, rövidesen tárgyalóképesek lesznek a Csillagközi Föderációval.

– Azt kötve hiszem... ugyanis mi speciel nem az egység, hanem a kétség miatt járunk Brüsszelbe.

– Csak nem?

– Szóval van egy olyan ezen a bolygón, hogy „jogállamiság”, tudják, mi az?

– Hogyne. Mi is jogállamban élünk. Civilizált élőlények vagyunk.

– Na, ennek vannak bizonyos alapelvei, meg az uniónak is vannak alapértékei, ilyesmik, hogy sajtószabadság, emberi jogok, véleménynyilvánítás szabadsága, alkotmányos rendszer működése, igazságszolgáltatás függetlensége, vallásszabadság, egyenlő bánásmódhoz való jog, kisebbségi jogok, miegymás.

– Bizony-bizony, ezek fontosak.

– Na mármost, ezek a mi nemzetállamunkban mind sérültek. Márpedig az Uniónak ez nem kellemes, és mivel a gazdaságunk javarészt tőlük függ, kiküldtek először egy okos embert, megtudni, igaz-e hogy nálunk nem jól mennek a dolgok. Az úgy látta, hogy igaz, a klánunk vezetése meg azt mondta, hogy hazudik.

– Hazudik?

– Nem mond igazat.

– Az olyan, mint a költő?

– Nem, az olyan, mint a... maguknál ilyen nincs?

– Csak az egészen kis gyerekeknél, egyébként senkinek nincs miért hazudozni. De utána mi lett?

– Az Unió kiküldött még egy okos embert, az ugyanerre jutott, aztán még egyet, az is. Úgyhogy most azon tanakodnak, hogy meg kell minket büntetni.

– De hát maguk, mármint a területi egységben lakó emberi lények nem sok jogot sértettek közösen, azokat a klán vezetése sértette, miért nem őket büntetik?

– Azért, mert azokat szerintük mi választottuk, és ha mi most kapunk egy büntetést, akkor legközelebb nem őket választjuk. Csak hát nálunk a választásnak nem sok köze van a szavazókhoz.

– Hát, nem ideális megoldás, olyan, mintha adnék egy pofont valakinek azzal, hogy „add tovább” és egyszer majd csak eljutna a címzetthez... mondja, fontos, nagy dologról van szó?

– Hát, tekintve, hogy a szavazást a venezuelai választások kapcsán előállt helyzet és a biodiverzitási konvencióról szóló döntés között ejtik meg, azért nem ettől fog összedőlni Európa.

– És mi a legrosszabb, ami történhet?

– Hát annyi, hogy egy időre – nem örökre – megvonják a szavazati jogot a klánküldötteinktől a közös ügyekben.

– Azért azt túl lehet élni, ha különben emberséges a többi küldött.

– Persze, nem életről és halálról van szó, csak pénzről. Ugyanis nemsokára tartják a közös költségvetés vitáját is, és abba már például nem szólhatnának bele a klánfőnökeink.

– Hát ne szóljanak, ugye nem vesznek el a területi egységtől minden támogatást?

– Még a legrosszabb esetben sem, csak egyes pénzek maradnak el, amiket úgysem kapnánk már, és pár klánfőnök esetleg kicsit rosszabbul fog keresni. Meg a végén egy idő után úgyis visszajár a szavazati jog.

– És ez az a nagy bizonytalanság, ami miatt nem alkalmas a kapcsolatfelvétel ma?

– Sajnos ez, ugyanis most a klánfőnökök jajgatnak, mintha ölnék, nyúznák őket, holott csak zsebelik egy kicsit. A híveik meg még jobban fel vannak háborodva, már olyanokat beszélnek, hogy „Minden eddiginél durvább jogsértésre készülnek Soros emberei Magyarország ellen”, meg „A politikai boszorkányüldözésnek is nevezhető koncepciós eljárás már a józan ész határait súrolja”, sőt, „a Magyarországról szóló vita egy boszorkányüldözés”.

– Eléggé idegesnek tűnnek, de miért akadálya ez a kapcsolatfelvételnek és ki az a Soros?

– Nézze, ha most leszállnának a csészealjjal a Kossuth téren, annyira tele van mindenkinek a feje a brüsszeli cirkusszal, hogy vagy támadásnak vélnék, vagy magukat is megpróbálnák belerángatni a veszekedésbe, hát kell ez maguknak?

– Még jó, hogy szólt, az űrhajó automatikus védelmi rendszere minden támadót azonnal megsemmisít. Akkor tényleg nem ma kezdünk tárgyalni. Maga szerint holnapra lenyugszanak?

– Ezek? Még fél év múlva is hisztérikusan fogják verni a harci dobokat sértődöttségükben, ha véletlenül megszavazzák ellenük azt a hetes cikkelyt. Még egy év múlva is.

– De hát itt csak pénzről van szó, nem emberéletről, ezek hülyék?

– Igen, ezek hülyék.

– Nem kéne ezeket a klánfőnököket elkergetni egy kicsit?

– Dehogynem.

– Nagyszerű, és mikor látnak hozzá?

– Semmikor.

– Miért?

– Azt én sem tudom.

– Fura egy népség maguk, bennszülöttek, ilyent még a Rigelen sem láttunk... pedig ott intelligens gázok élnek és zivatarok útján kommunikálnak. Na mindegy, rossz helyen parkolunk a hajóval, maximum fél évig maradhattunk volna, ha nem akarjuk, hogy elvontassák, maga szerint mikor jöjjünk vissza, mikorra konszolidálódik a helyzet?

– Hát... olyan negyven-ötven évet mondanék, addigra megszabadulunk természetes úton a mostani hülyéktől.

– Maguk meg a klánjaik... és a következők jobbak lesznek?

– Ahogy magunkat ismerem: nem.

– Tudja mit? Mi most elhúzunk a hajóval, beülünk a Tejúton egy kávézóba, száz év múlva visszajövünk, addig tegyenek egy kis rendet, mert az ostobaságaik ellenére egész ígéretes fajnak tűnnek. Csak egyet áruljon el, mert nem mondta meg: ki az a Soros?

– Az egy gazdag élőlény, aki állítólag minden rosszról tehet ezen a világon.

– És tehet?

– Dehogy tehet. Ugyan már.

– Démonizálás... azt hiszem, hozunk majd egy néprajzost is, hogy leírja a szokásaikat, mielőtt beilleszkednek a galaktikus közösségbe, mert ilyeneket, mint maguknál az egész Univerzumban sehol sem tapasztaltunk. Addig is, azt a „pénz” nevű dolgot felejtsék el, anélkül kevesebb bajuk lenne. Hosszú és eredményes életet!

– Viszont, kérem, viszont...

Hát így nem lennénk galaktikus politikai tényező, ha jönnének a földönkívüliek.

De ide nem jönnek.

Földönkívüliek azok, nem bolondok.

Szele Tamás