Vannak, kérem, olyan szép, ősi közmondások, amelyek kifejezetten emeletes hülyeségeket jelentenek és bölcs eleink legfőképp önigazolásra használták őket. Ilyen például az, miszerint „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél”. No, most mutatok olyan harasztot, ami minden légmozgás nélkül is zörög, sőt, ha jobban megnézzük, haraszt sincs benne.

Mondhatni, zörgés, a maga elvont valójában. Tárgyi vonatkozások nélkül.

Azért mutatom be, mert sikerült még embrionális állapotában elkapni a terjedő álhírt, most még nem teljesen kifejlett, így talán majd fel tetszenek ismerni nagyobb, erősebb korában, mikor majd felnő és elfajul.

Messziről kell kezdenem: egyszer volt, hol nem volt, még az 1990-es évek elején a Kurír című napilapnál, volt nekem egy S. György nevű kollégám. Nem térek ki viselt dolgaira, egyfelől, mert már kitértem korábban, másrészt, mert nem tartozik a tárgyhoz, legyen elég annyi, hogy már akkoriban sem lett volna a legmegfelelőbb jelölt a Liberális Internacionálé alelnöki pozíciójára (talán ezért is választották inkább Orbán Viktort erre a felelősségteljes munkakörre), hozzánk is a megszűnő Szent Korona című laptól jött, bár ép ésszel nem bírom felfogni, hogyan vették fel – de felvették. Aztán némiképp viharos körülmények között távozott tőlünk, de eltöltött a lapnál pár évet.

A tárgyhoz az tartozik, hogy ő már akkor is mély rokonszenvvel viseltetett mindenféle erősen „nemzeti” és szélsőjobboldali eszmeáramlatok iránt – a nemzetit azért tettem idézőjelbe, mert ezeknek a nemzet is csak ürügy és eszköz, a hatalom érdekli őket, más nem – és most is ebben a körben képzeli el jelenét és jövőjét. Ebben egyet is értek vele, más körökben ugyanis neki már nem sok babér teremne. Nos, akkor elég szépen körbeudvariaskodtuk a szerzőt, lássuk, mit írt tegnap este 21:21-kor a saját blogján? 

Előre szólok: nem idézem a teljes írást, csak a lényegét, akit a sallang és a vitézkötés is érdekel, annak megadtam a hivatkozást fentebb.

„Titokban szervezik a cigányságot a magyarok ellen, német és magyar liberális civilszervezetek Baranyában”

Nofene. És miért pont Baranyában? Mindjárt megtudjuk, fordulatos, titokzatos történet következik.

„Egy reggeli telefonbeszélgetés olyasmire hívta fel a figyelmet és olyasmiben kérte segítségünket, ami részben törvénytelen, másrészt beláthatatlan veszélyeket hordoz. A szervezők külföldi és magyar civilszervezetek (feltételezhetően magyar, helyi hivatalos szervek közreműködésével).A helyszín Magyarország, Baranya megye. Az ügy titkos, a kiszivárogtató retteg, de kötelességének érezte közölni, amit tud.

Az újságíró, író ezáltal azt érzi kötelességének, hogy nyilvánosságra hozza, amit az informátor elmondott.

Egy Duna-menti faluban – amelynek lakossága lassan többségében cigány nemzetiségű –, megjelentek a civil szervezetek, amelyek a nevelőszülői hálózat teljes listájának birtokában keresik fel a nevelőszülőket, és ajánlanak egy hihetetlenül jól fizető lehetőséget: Németországból kellene befogadni viselkedészavaros, 16 év feletti fiatalokat, gyerekenként és havonta 600.000 forintos ellenszolgáltatásért. A fiatalok Magyarországon nem járhatnak iskolába, hanem németországi iskolájuk képzi őket tovább is az interneten keresztül. A szervezés titkos, ezért az informátor rettegve adta szerkesztőségünk tudtára a fentieket.

A hír nyilvános része körülbelül ennyi. A tartalma és a veszélye azonban sokkal nagyobb figyelmet érdemel, tehát tájékoztattuk erről Bayer Zsolt és Jurák Katalin kollégákat, valamint a hivatalos belügyi szerveket és a cigány felzárkóztatással foglalkozó szakembert.”

A bevezető ugyan arról szólt, hogy „ha a hazai cigányság és a migráció összetalálkozik, az visszafordíthatatlan tragédia” és ezek után is egy alapos, migránsozó bekezdés temeti a magyar nemzetet, amely össze fog roskadni a cigányok, migránsok és „liberális magyarellenes civilszervezetek” fegyverei előtt, majd el is tűnik a Föld színéről, de mielőtt kardunkba dőlnénk, vizsgáljuk meg a hírt.

A hírt, ami nem is biztos, hogy hír, mert az informátor teljesen és tökéletesen névtelen – nyilván a sajtótörvény gondoskodik a védelméről, a szerző nem kötelezhető a személyének megnevezésére, de az utóbbi idők sajtópereiben a kormánylapok és -tévécsatornák bizony több alkalommal veszítettek azért, mert az informátor nem is létezett. Más esetben meg vígan kiadták, szóval azért valamit mutathatna ez a Semptei Névtelen, hogy higgyünk is neki. Példának okáért nekem is lesz jövő héten olyan írásom, aminek az informátora névtelenséget kért – csakhogy ő annak bizonyítékául, hogy nem hazudik, előre átküldött pár dokumentumot, amiket majd közölni is fogok. Hiszen argumentum nélkül minden állítás csak szófia beszéd. Itt ilyent nem látunk, csak annyit tudunk, hogy valaki valamikor telefonon beszélt valamit a szerzővel.

Jó, de miről beszélt?

Ha alaposan megnézzük, nem arról, hogy migráns fiatalokat delegálnának Németországból Baranyába, állig vasban. Maga az információ csak annyit mond, hogy meglepően magas összeg ellenében valamiféle német gyámügyi, netán karitatív szervezet azt kérné baranyai családoktól, hogy a viselkedészavaros és már tizenhat év feletti ügyfeleikre vigyázzanak egy darabig. Még az sincs feltételként megjelölve, hogy a családok cigányok legyenek.

Hogy én ezt sem hiszem, az azért van, mert tudom, hogy ha ilyen van, az súlyos szélhámosságot, csibészséget kell takarjon. Legyen akármilyen nemzetiségű a felügyelő család, a viselkedészavaros, már majdnem felnőtt srácokkal való bánásmód alapos előképzettséget, felkészültséget igényel, amit épp Németországban komolyan is vesznek. Ha egy szervezet a viszonylag nehezen ellenőrizhető Magyarországra küldi az ügyfeleit, akkor az valamiképpen szabadulni akarhat a problémás kliensektől. Azonban az efféle ügyleteket Németországban is, Magyarországon is tüzetesen ellenőrzik, szóval ha csibészség van a dologban, az magától ki fog derülni.

Akkor menjünk tovább: amint az nincs megjelölve követelményként, hogy a befogadó családok cigányok kell legyenek, úgy azt sem említi az informátor, hogy a fiatalok okvetlenül migránsok, sőt, egyáltalán van közöttük ilyen ember is. Ez már a szerző fantáziájában született meg.

Valójában mi történhetett?

Ha és amennyiben egyáltalán felhívta a szerzőt egy ismeretlen valaki egy meg nem nevezett baranyai faluból – egyelőre tételezzük fel, hogy maga a hívás megtörtént – az egy falusi pletykát mesélt el neki, ami erősen magán viseli a kormánypropaganda minden bélyegét. Ha Németország, akkor csakis migránsokról lehet szó, hiszen ott németek már nem is laknak, mind hozzánk menekültek, ezt mindenki tudja, aki nézi az M1-et, TV2-t vagy olvassa az Origót. Ha civil szervezet, akkor az csakis nemzetellenes lehet, és migránstámogató, a tizenhat éves fiatalok pedig holnapra lesznek huszonhat éves városi gerillák is, vagy amennyit tetszenek akarni. A havi hatszázezer forint is mesebeli összegnek tűnik, még akkor is, ha tudjuk, hogy az Unió nálunk szerencsésebb tagállamaiban kétezer euró nem nevezhető csillagászati fizetésnek.

Egyáltalán, egy rémhír szárnyra kelésének vagyunk most a tanúi: semmi konkrétumot nem tudunk a dologról, azt sem, hogy egyáltalán van-e ilyen vagy egy falusi hírharang szellemi terméke indult el világot látni. Megjegyezném, láttam én már városi hírharangot is épp eleget, nem a falu világát akarom lebecsülni.

Ha van is valami alapja a dolognak, annak annyi köze lehet ehhez a verzióhoz, mint a jereváni rádió közismert hírében, amikor helyesbítésként bemondják:

„Nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Mercedeseket, hanem Ladákat és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.”

Simán elképzelhető, hogy a „civil szervezet” egyszerűen a Vöröskereszt, és nem tizenhat, hanem hat éves gyerekeknek keres nem befogadókat, hanem nevelőszülőket, ráadásul nem is ennyiért – ezt lehetne ellenőrizni, ha az ember utána járhatna. De nem járhat.

Ugyanis ahhoz el kéne menni Baranyába, és egyenként végigjárni minden települést, azokból van egész pontosan 301, ebből lejön Pécs, mint megyei jogú város, van még 13 egyéb város, őket is kihagyhatjuk, a többi 287 falut végig kéne látogatni egyenként. Illetve csak azokat, amelyek a Duna mentén fekszenek. Azért olyanból is akad jó pár.

Mert bizony a szerző gondosan eltitkolta a település nevét is.

Így aztán, nyomok és megfogható információk nélkül csak annyit lehet mondani a dologról: ellenőrizhetetlen szóbeszéd.

Pletyka, de már elindult a vándorútjára – eddig szerencsére csak a nem kifejezetten szavahihetőségéről nevezetes, ám annál kormánypártibb Hungary First közölte, tegnap este 22:54-kor. Jön ez még szembe a Magyar Nemzetben is, Pesti Srácokban is, máshol is, mert nagyon beleillik a gyöngyöspatai kártérítés miatt cigányellenesre fordult kormánypropagandába.

Szóval, csak jelzem: ezt most sikerült elkapni, mikor felszállt. Lelőni nem sikerült, de ha tetszenek látni a hírek között: ismerjék fel.

Nincs több köze a valósághoz – míg nem bizonyított és nem tartalmaz egy szó konkrét információt sem – mint a Hetvenhét magyar népmesének és az Ezeregyéjszakának együtt.

Azért azt még megnézem, mit szabnak ki ebből a posztóból Bayer és Jurák sajtómunkások, mert van rá egy fogadásom, hogy érintetlenül nem hagyják.

Olyan nekik való.

Se szél, se haraszt.

Csak zörgés.

Szele Tamás