Nehéz azt megmondani, hogy mire készüljünk ezekben a mostani időkben, főleg, mivel kis hazánkban ezt kizárólag Orbán Viktor (se) tudja, viszont legalább minden lehetséges alkalommal eligazít minket a miheztartás ügyében. Ő, saját állítása szerint kitanulta hat hét alatt a válságkezelési eljárásokat, ráadásul ingyen, mert ügyes.

Hát nem egészen volt ingyen, a mi bőrünkön tanulta, amit tanult, de az sem lehetett nagyon sok. Nem tehetek róla, vizuális típus vagyok, és mikor ma reggel Orbán Viktor a rádióban kiejtette a száján, miszerint:

„Senki sem akar együtt élni az ellenségével, el akarja pusztítani, (...) majd ha lesz fegyver, akkor fel is nyársaljuk ezt a vírust.”

megjelent előttem a miniszterelnök, Rocinante nyergében, kartonsisakban, rezes fringiával, amint kergeti a vírusokat. Nyársalja csak, uram, nyársalgassa, süsse is meg, amit felnyársalt, csak aztán avval lakjék jól, van vírus elég, nem mondhatja, hogy sajnálom magától. Viszont a fringia, a panganét nem lesz jó arra, keressen valami finomabb eszközt, de olyant ám, ami a hím hangya nemi szervénél is sok nagyságrenddel kisebb, vékonyabb, ha a válságkezelést hat hét alatt megtanulta, annak a forgatását is elsajátítja pillanatok alatt.

Rendben van, eddig röhögtünk azon, ahogy a kormányfő nyársal, netán vagdalkozik is, de mit mondott? Mert elég érdekes dolgokat beszélt. Sajnálatos módon a megszólalás – minek nevezzem? Műfajilag interjú volna, de nem az, beszédnek sem mondható – eredeti szövege ez idő szerint nem elérhető a maga teljességében (szó szerinti leiratot már nagyon régen nem is adnak ezekről), tehát most az MTI és az Origo nyomán fogok dolgozni, és kissé össze is vonom a legfelsőbb szájmenést, próbálok a lényegre koncentrálni.

A lényeg pedig azon kívül, hogy nagy a baj, de csak máshol, mert nekünk van Orbán Viktorunk, az, miszerint a kormány május elejétől újra akarja indítani a gazdaságot, de nem egészen úgy, ahogy eredetileg működött, hanem másképpen. Hogy kicsit másképpen vagy nagyon másképpen az legyen a mi kis meglepetésünk – nem kétlem, hogy alaposan meg fogunk lepődni.

„A legnagyobb baj a munkavállalók életében van, ezért minél több munkahelyet kell megmenteni, a megszűnők helyett pedig újakat kell létrehozni.”

Adja Isten, hogy sikerüljön, bár van egy olyan érzésem, hogy ő nem ugyanazt érti munkahelyen, sőt, munkán sem, amit általában érteni szokás: ezt már láttuk a közmunka-program esetében is. De mégis, miniszterelnököm, milyen lesz az életünk, úgy általában?

„A védekezés első szakaszában felkészítették Magyarországot a legrosszabb forgatókönyv esetére is. Az ezután kezdődő második szakaszban fokozatosan, szigorú menetrend mellett újraindítható az élet Magyarországon – fejtette ki, hangsúlyozva: ennek az a feltétele, hogy az újraindítás időszakában is meg tudják védeni a leginkább veszélyeztetett időseket, krónikus betegeket és a nagyvárosokban élőket. Rájuk vonatkozóan speciális szabályokat kell kigondolni jövő hét végéig, ezek kialakítása „gőzerővel” zajlik – tette hozzá a kormányfő.” (MTI)

Szóval akkor lesz általános védekezés és speciális védekezés, ha jól értem?

„Speciális, és új szabályok kellenek az idősekre és a nagyvárosokra” (Origo)

Jól értem, biztosan?

„A vírus a legidősebbekre és a krónikus betegekre a legveszélyesebb, és nem azonos módon és mélységben terjed a vírus Magyarországon, mint más országokban. Éppen ezért más szabályok kellenek a nagyvárosokban, mint a falvakban.”

Jól értem. Tehát van koronavírus általában, de van egy speciális, magyar törzse, amelyik a honi viszonyokra mutálódott, és ez ellen másként kell védekezzünk, mint a külországok. Más szabályok kellenek a nagyvárosokban, mint a falvakban, ugyebár. Ez azért lehet, mert a kormányfő felfedezte, miszerint Magyarországon van fővárosi, vidéki és falusi koronavírus, mind különbözik a másiktól. Ami jó ellene Pesten, az nem jó Budán, ami jó Szekszárdon, már nem jó Tolnán vagy Bátaszéken. Hej, de kacifántos, csavaros vírus ez! És csak nálunk ilyen sokféle, máshol bezzeg egyfajta pusztít, egyedül mi kell ilyen differenciáltan védekezzünk.

„Ha nem akarunk bunkerszerűen bezárva élni a vakcina feltalálásig, akkor két lehetőség van: sikerül jól újraindítani az életet, és lehetnek meglepetések.” (Origo)

Én is ezektől a meglepetésektől tartok, mert ha pénzéhségünkben tömegeket engedünk dolgozni, más tömegeket meg egyenesen küldünk is, nagyon meglepő lesz majd, ha megbetegszenek. Erre nem gondolt, uram? Dehogynem.

„Ha az élet újraindítása esetén elszabadulna a vírus, akkor több tízezer ágy és több ezer lélegeztető gép kell.”

Ha nem, akkor meg nem. Viszont mi mindenképpen újraindítunk, tehát felteszem, hogy a koronavírus megígérte a miniszterelnöknek, hogy nem szabadul el, személyesen ígérte, szerződést is kötöttek erről és garanciákat is adott. Bátor ember ez a miniszterelnök, hogy a szeme közé nézett a vírusnak, de hát az a csoda, hogy még fel nem nyársalta, mint az írás elején bátorkodtam említeni. Értem, hogy a gazdaság eminens érdeke a legalább részleges újraindulás, el is fogadom, de attól tartok távolról nem fog ez olyan simán menni, mint ahogy azt elővezetik nekünk.

Aztán jött a kötelező kűr, Brüsszel és Soros – és ennyi volna a lényeg.

Vagyis micsoda?

Az, hogy ezek szerint elsősorban a mezőgazdaság újraindítása várható, a falvakban tán teljesen fel is oldják a korlátozásokat. A vidéki városokban már több szempontot kell tekintetbe venni, latolgatni, melyek közül lefogadom, nem lesz utolsó az önkormányzatuk pártállása. Budapesten pedig beüthet az önkormányzatiság teljes felszámolása átmenetileg/örök időkre. Viszont termelés lesz majd, az igaz, csak mezőgazdasági, szóval várható az élelmiszer-árak emelkedése, melyet tegnap már szorgalmazott is a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. És kötelezik majd az áruházláncokat, hogy elutasítsák az olcsó, ám külföldi termékeket. Nemzeti érdek lesz, hogy éhen maradjunk, értsük meg. Ahogy nemzetpolitikai érdek a vidék-főváros ellentét szítása is.

De újraindul majd az élet, hogyne, és ezzel egy időben már nem lesz szükség egy csomó óvintézkedésre, például a maszkok viselésére sem. Hiszen tudjuk jól: nálunk május harmadikán tetőzik a járvány, Gönyűtől Mohácsig, utána apad, hajóvonták találkozása tilos. Ha meg apad, minek annyi maszk?

Annyi? Mennyi?

Véletlenül tudjuk mennyi. Tessenek megkapaszkodni.

Egészen pontosan 148 807 440 darab maszk kell Magyarországon legyen, vagyis száznegyvennyolcmillió nyolcszázhétezer négyszáznegyven.

Igen, ennyi. Nem én mondom: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter közölte hétfőn az Országgyűlésben. Hogy pontosan idézzük a napi.hu alapján:

„Az elmúlt héten 22,5 millió maszkot - 20,65 millió sebészeti és 1,85 millió magasabb szintű védelmet nyújtó maszkot - szállítottak Magyarországra. Így a járvány kirobbanása óta összesen már 72 954 890 maszk érkezett, ami nagyjából a fele a leszerződött mennyiségnek. Még 75 852 550 maszk Magyarországra szállítását várják. A múlt héten 220 lélegeztetőgép, 50 ezer teszt és több mint 10,6 millió védekezéshez szükséges ruházati termék is érkezett.” (Napi.hu)

És tessék mondani, hol van ez a majd” százötven millió maszk?

Mert a lakosságnál nincs, amit a buszmegállókban osztanak azt az önkormányzat vette, külön, amit a pályaudvarokon azt a MÁV.

Az nem érv, hogy „elosztogattuk külföldre”, az hazugság, külföldre maximum pár tízezer maszk került.

Százötven millió maszkot még elszállítani is komoly logisztikai feladat volna. Az a pár tízezer, ami jótékony adományként kikerült, bakfitty, semmiség a százötven millióhoz képest, csepp a tengerben, moszkitó szellentése a tájfunban. Nagyon elvakultnak kell lenni ahhoz, hogy azt higgyük: ez az ezredrésznyi töredék számít. De akkor hol vannak a maszkok?

Raktáron vannak a maszkok, biztos helyen. Hiszen akárhogyan is hálálkodtunk értük, nem ingyen kaptuk őket. Értékük van, vigyázni kell rájuk. Nem lehet hatra-vakra osztogatni őket mindenkinek.

Idáig tartottak a bizonyított adatok, innentől nem tényállítás, hanem spekuláció következik, kéretik csupán elmélkedésnek tekinteni.

Mi van ugyanis akkor, ha ezt a pár hetet még kihúzzuk maszktalanul, házilagosan varrogatott készségekkel, és utána „normalizálódik az élet”, kormányfői varázsszóra? Persze, csak minálunk normalizálódik, mert külországokban Orbán Viktor egyelőre még nem miniszterelnök.

Akkor itt állunk százötven millió maszkkal a raktárainkban, melyekre semmi szükség, aki azt állítaná, hogy szükség volna rájuk, az rémhírterjesztő és lecsukják. Ezekért mi pénzt adtunk, és már nem kellenek, mert Magyarország meggyógyult, ugyebár.

Ellenben a többi ország nem gyógyult meg, mert nekik nincs ilyen rátermett vezetőjük – tehát eladjuk majd nekik a készletet, tisztes, illetve tisztességtelen haszonnal. De akkor már minél többet adjunk el, ha lehet, az egészet is, abban van a pénz: ne osztogassuk el a nép között, ingyért. Mi több, mikor majd megkezdődnek a busás hasznot hajtó eladások, a kormány ezeket nevezheti segélyszállítmányoknak (mikor érkeztek, akkor is így nevezte őket, pedig pénzért vettük az áru legnagyobb részét), lehet majd hozsannákat zengeni róluk a kormánymédiában, ezer és egy politikai hasznot kifacsarni belőlük: addig meg az istenadta részint maga birkózik meg a vírussal, részint bűnbakokat keres, akikhez az ő maszkja került volna, részint pedig egymást veri agyba-főbe, politikai pártállás alapján.

Tiltakozni senki sem fog, nem olyan időket élünk.

Nagy üzlet lesz, annyit mondhatok.

És a végén Orbán Viktor is felnyársalja a koronavírust.

Aztán meg is eszi.

De nem attól hízik meg, az is biztos.

Hanem a maszkok árán gömbölyödik ki.

Szele Tamás