Forgókínpad

Felemás karantén

2020. április 30. - Szele Tamás

Amióta tegnap este meghallottam az új járványvédelmi direktívákat, azon mélázok, hogy ez micsoda és mire lesz jó. Gondolom, mindenki más is, elvégre az életünkről van szó, és ebben az esetben tényleg nem érhetjük be annyival, hogy megállapítjuk: „ez vagy valami, vagy megy valahova”, holott ez volna még rá a legszabatosabb meghatározás. Vagy nem.

orbanviktor-bejelentes-facebook-367330.jpg

Az első, ami eszembe jutott róluk, egy elég régi vicc volt, az „új gazdasági mechanizmus” idejéből, amit már én is jelentős késéssel ismertem meg, hiszen ennek a kísérletnek a kezdetekor én egészen pontosan három napos voltam. Különben az volt a lényege, hogy komoly előkészítés után 1968. január elsejétől megpróbálkoztak a magyar tervgazdálkodás részleges átalakításával, ugyanis, mint minden tervgazdálkodás, ez is nagyon ráfizetéses volt. Nem sikerült, több okból is, melyek közül csak az egyik, bár alapvetően fontos az, hogy a reformok nem vonatkoztak minden vállalatra, egyesekre igen, másokra nem, minek következtében senki nem értett semmit az egészből (bár a bukásban sok más faktornak is lényeges szerepe volt). Az akkori állapotról találták ki a viccet:

Kádár János összehívja a Központi Bizottságot, és felteszi nekik a kérdést:

- Elvtársak, miért van az, hogy az Egyesült Királyság kapitalista gazdasága sokkal jövedelmezőbb, mint a magyar szocialista tervgazdálkodás?

- Kádár elvtárs, nem tudjuk.

Kiutazik egy küldöttség Londonba, fél évig tanulmányozzák a viszonyokat államköltségen, hazajönnek a válasszal:

- Kádár elvtárs, a titok nyitja a menetirány szerint bal oldali közlekedés, az az egyetlen különbség a brit és a magyar viszonyok, valamint lehetőségek között.

- Akkor vezessük be mi is.

Bizottság alakul, egy évig készíti elő az áttérést, bevezetik. Első nap ötszáz halott. Kádár hívatja a bizottságot:

- Elvtársak, mit műveltetek?

- Kádár elvtárs, bevezettük a baloldali közlekedést a fokozatosság és a részlegesség jegyében.

- Vagyis?

- Egyelőre csak a BKV buszjáratain, csak péntek délután és csak 14 és 18 óra között...

Szóval, valahogy így néz ki nálunk hétfőn, nulla órától a koronavírus elleni védekezés is. Egyes helyeken ilyen, más helyeken olyan, és az nem fontos a jelek szerint, hogy a lakosság vígan fog ide-oda mászkálni az egyes és kettes helyek között. Ami azt jelenti, hogy a vírus is, szóval ideje lenne gondoskodni a kórokozó ideológiai képzéséről, hogy tudja: vidéken nem szabad neki fertőzni, Budapesten igen, különben megharagszik rá a kormány és úgy betiltják, hogy beléfeketedik. Sőt, még a Pesti Srácok is be fogja róla bizonyítani, hogy kommunista volt. Ha nem ő, akkor az apja – és ne jöjjön senki azzal a látszatténnyel, hogy a vírusnak nincs apja, az egy szakértői, olcsó bolsevista trükk, ha kell, lesz neki még nagyapja is.

Akkor lássuk, egyenesen a miniszterelnök saját oldaláról, hogy néznek ki az új intézkedések, megpróbálom az egybefolyó szövegből valahogy kiemelni a lényeget, de azért akkor is, idézni csak pontosan és hitelesen szabad.

A koronavírus miatti veszélyhelyzet 49. napján vagyunk. Egy hosszú kormányülést követően tájékoztatom most Önöket. A védekezés első szakasza lezárult. Köszönetet mondok mindenkinek, aki részt vett a védekezés embert próbáló munkájában. Közös erőfeszítésünknek köszönhetően úgy látom, hogy a magyar egészségügy felkészült a tömeges megbetegedések kezelésére is. Ma már nem kell attól tartani, hogy bárki megfelelő ellátás nélkül maradna. Tudják: a legrosszabbra készülünk, de persze a legjobban reménykedünk.

A vírus elleni védekezés új szakaszba léphet. Megpróbáljuk Önökkel együtt, közösen, megpróbálhatjuk újraindítani az életet Magyarországon, de fokozatosan és szigorú menetrend szerint kell eljárnunk. Ez azt jelenti, hogy az idősek és a legfertőzöttebb területeken élő honfitársaink feszes védelmét továbbra is fenn kell tartanunk. Mint Önök is tudják, a fertőzések leginkább a fővárosban és a környékbeli területen, településeken összpontosulnak.

Ezért az itt élők védelmében, vagyis Budapesten és környékén a kijárási korlátozások életben maradnak.

Vidéken a kijárási korlátozás helyére új védelmi intézkedések lépnek majd. Az üzletek időkorlátozás nélkül kinyithatnak, éttermek, kávézók teraszai és kerthelyiségei megnyithatnak, a szabadtéri strandok látogathatóak lesznek, a másfél méteres védőtávolság betartása és az arc eltakarása vagy maszk viselése azonban az üzletekben és a tömegközlekedésen kötelező lesz. Az idősek védett időzónájára vonatkozó intézkedéseket fenntartjuk, és idős honfitársainkat továbbra is tisztelettel arra kérem, csak kellő körültekintés mellett hagyják el otthonaikat.

A többi részletszabályt holnap ismertetjük majd. A kormány folyamatosan konzultál a járványügyi szakemberekkel, és kéthetente felülvizsgáljuk a hatályban lévő védelmi szabályokat.

És van itt még valami. Péntektől a virágüzletek korlátozás nélkül nyitva tarthatnak, hiszen anyák napjára készülünk. Isten éltesse az édesanyákat! Egyetlen magyar sincs egyedül!” (Kiemelések tőlem, Sz.T.)

Ha kizárólag statisztikai alapon nézem, valóban, Budapesten és vonzáskörzetében több a megbetegedés, mint bárhol máshol az országban, azonban végzetes hiba volna ezen az alapon a kormány kedvenc eszközével élve az országot kettéosztani a beteg, dekadens fővárosra és az egészséges vidékre: ez egy korábban, még az önkormányzati választások idején elkezdett politikai megosztó kampány elemeként, mintegy folytatásaként merülhetett fel.

És nagyon nem jó ötlet.

Sine ira et studio szemlélve az ügyet – én magam keveset hagyom el a lakásomat, általában hetente egyszer-kétszer, akkor is csak munka vagy bevásárlás kedvéért és a beszerzéseimet is száz méteres körzeten belül intézem, maszkban, kesztyűben, sőt, pillanatnyilag úgy szerveztem az életemet, hogy nem is lenne égetően szükséges számomra egy távolabbi kiruccanás, tehát nem vezeti érdek a véleményemet – ez nem a fertőzés izolációját fogja elősegíteni, hanem annak egyenletesebb terjedését, mely roppant demokratikus eszme, csak épp ellenkezik céljainkkal. Sokan ingáznak Budapest és „vidék” között (már maga a felosztás is önkényes, és aki sértőnek találja, azt nagyon meg tudom érteni). Ezen csak keveset módosít az, hogy Budapestet vonzáskörzetével veszik egy kalap alá, mert az egy dolog, hogy például Szentendre valószínűleg Budapesthez számít majd, de ha nem lenne járványkrízis, nekem például tegnap Szekszárdra kellett volna elugranom egy írás kedvéért, és az már sehogy sem Budapest vonzáskörzete. Ha meg fertőzötten ugranék el, egy nyitva tartó teraszon ennék-innék valamit, és felteszem, a hosszas tilalom után a terasz sem állna üresen, egy csomó embert fertőzhetnék meg tudtomon és szándékomon kívül. Ugyanez áll a strandokra, üzletekre is: a főváros lezárása pedig ismereteim szerint jelenleg lehetetlen, terv sincs rá, ötlet szintjén sem merült fel, de ha fel is merül, itt látható egy szakértő véleménye arról, miért volna drága és kivitelezhetetlen.

Az egész csak megosztásra alkalmas, a „pestiek” irigylik majd a „vidékieket”, mert náluk szabadabb az élet, a „vidékiek” joggal fognak tartani a „pestiektől”, mert azok „jönnek fertőzni”, új ellenszenvek, új törésvonalak alakulnak ki az országban, új megosztottság a kormánypárt örömére, aki mondhatja majd, hogy „ők kedveztek a vidéknek”, és „azok az áruló pestiek a főpolgármesterükkel nem is érdemlik a jót”, csak éppen emögött nincs valós köztámogatás, a közvélemény szerencsére még nem így gondolja, és reméljük, nem is változik meg... Járványügyi szempontból is, a közbékesség és az egyetértés szempontjából is jobb volna általános érvényű intézkedéseket hozni, csak most nem ezt támogatja a politikai érdek.

Lesznek új fertőzések?

Persze, hogy lesznek, ez egy járvány, ez nem fog egyik napról a másikra leállni. Főleg, hogy még a miniszterelnök is május negyedikére várja a tetőzését.

Mit fognak róluk mondani hivatalosan és kormánypárti szinten?

Budapesten azt, hogy „a Karácsony-féle idősotthonok miatt” vannak megbetegedések, hiszen most is ezt harsogja a közmédia, vidéken pedig azt, hogy „elhozták nekünk a nyavalyát a pestiek”. Kommunikációs szempontból a kérdés meg van oldva, megvan a bűnbak, csak az a baj, hogy, mint már korábban említettem, ez járvány és nem politika. A vírus tojik a politikára, az fertőz, nem nézi, hol, kit – akit csak bír. Tehát gyakorlati szempontból viszont a világon semmi nincs megoldva, sőt, a helyzet bizonyos romlására számíthatunk, de legalább a közhangulatéra is. Nem lehet mindent kommunikációval megoldani, kétharmadot lehet így szerezni, de a valós térben, világban, valós problémára nem megoldás a duma.

Az egyetlen reménykeltő hír, hogy a legfrissebb Kormányinfó szerint május hónapban legalább az iskolák nem nyitnak ki sehol. Nem lesznek 500 főnél népesebb rendezvények sem augusztus 15-ig, azonban május 4-től a profi, amatőr és tömegsportban engedélyezik az edzést és a zártkörű rendezvényeket. Sőt, a misék is megtarthatók óvintézkedések betartása mellett. Szóval: mégis lesz némi közösségi élet.

A végére hagytam a virágboltokat: ez az ötlet tipikusan „hangulatjavító” intézkedés de a járvány terjedését inkább elősegíti, mint gátolja. Nem a virágokra gondolok, azok nem lehetnek fertőzőbbek bármi egyébnél, hanem a virágboltokban kialakuló hatalmas forgalomra, amelyben mindenki elkaphat mindenkitől mindent és bármit, aztán, ha már elkapta, megy is virágostól a többnyire veszélyeztetett csoportba tartozó édesanyjához... Okos ember gondolja meg kétszer is az idei virágcsokrot, annyit mondhatok.

Az tény, hogy a jelek szerint a kormány és annak feje szó szerint mindent megtesz annak érdekében, hogy egyetlen magyar se legyen egyedül, hanem, aki csak lehetséges, legyen társaságban.

Hogy ragály idején ez nem a legjobb ötlet, azt sok ezer éve tudjuk, innentől mindenki cselekedjék belátása és természetesen lehetőségei szerint.

De azért nem gondoltam volna, hogy a „nem vagyunk egyedül” kifejezést szó szerint veszik, és gondoskodnak számunkra a társasági élet lehetőségéről.

Lesz kocsma, strand, edzés és templom is.

Az viszont már tőlünk függ, oda is megyünk-e.

Ha nem muszáj: most még egyelőre ne menjünk.

 

Szele Tamás