Így, hogy a Navalnijjal kapcsolatos legújabb fejleményeket próbálom elmagyarázni – nincs egyszerű dolgom – óhatatlanul előkerül a kérdés, hogy egyáltalán mit látunk mi most? Hogyan és mennyire függenek össze a dolgok? Mit művelnek igazából az orosz titkosszolgálatok, és Éhező Szent Nyikifor hitvalló csontjaira kérdezem: miért így művelik?

Ugyebár, hogy a híreknél maradjunk, Alekszej Navalnijt tegnap mindenesetre harminc napi elzárásra ítélték, aztán majd meglátják. Hát sajnos ez sem olyan egyszerű, mint a faék. Navalnijt nem Moszkvában ítélték erre az elzárásra, hanem a Seremetyevóhoz közeli Himki falu rendőrőrsén, nem akarták ugyanis bevinni a fővárosba, a bíróságra, inkább kivitték hozzá a bíróságot – a stábját vezető Leonyid Volkov szavaival élve. Persze, ugyanis az orosz szervek hivatalosan még a nevét sem szokták kimondani, nevezik mindenféle módon, csak úgy nem, ahogy hívják, hogy annál is kevesebbet forogjon a köztudatban – lassan orosz Voldemort lesz belőle, csak a szó pozitív értelmében.

De még akkor, mikor csak annyit lehetett tudni, hogy letartóztatták, tehát az ítélet előtt, hétfő délután fél háromkor kiadott egy állásfoglalást az Európai Tanács, melyhez világ csodájára Magyarország is csatlakozott, ebből idéznék, ugyanis laptársaink valamiért nem tették meg:

„Az Európai Unió elítéli Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus őrizetbe vételét, miután január 17-én visszatért Moszkvába, és azonnali szabadon bocsátását kéri. Az igazságszolgáltatás átpolitizálása elfogadhatatlan, és Navalnij úr jogait tiszteletben kell tartani. Felszólítjuk továbbá az orosz hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon mindazokat az újságírókat és állampolgárokat, akiket őrizetbe vettek Navalnij úr támogatása miatt.

Ez az intézkedés bizonyíja, hogy szűkül a tér az Oroszországi Föderációban az ellenzék, a civil társadalom és a független hangok számára. Az EU szorosan figyelemmel kíséri az ezen a területen zajló fejleményeket, és ezt továbbra is figyelembe fogja venni az Oroszországgal kapcsolatos politikájának kialakításakor.

Az Európai Unió a lehető leghatározottabban elítélte az Alekszej Navalnij ellen elkövetett merényletet, amely a „Novicsok” típusú méreg segítségével történt. Erre hat személyre és egy szervezetre vonatkozó korlátozó intézkedések bevezetésével reagált. Partnereivel egyetemben az Európai Unió továbbra is felszólítja az orosz hatóságokat, hogy a teljes átláthatóság biztosítása mellett és minden további késedelem nélkül sürgősen vizsgálják ki a Navalny úr elleni merényletet, és teljes mértékben működjenek együtt a Vegyifegyver-tilalmi Szervezettel (OPCW), mely biztosítja a pártatlan nemzetközi vizsgálatot.”

Számtalan, szebbnél szebb gondolat, melyek közül csak egy maradt ki – az, ami a legfontosabb volna: és mi van akkor, ha az Oroszországi Föderáció kormánya nem tesz semmit abból, amire felszólították, hanem papírcsónakot hajtogat az állásfoglalásból és leeregeti a Moszkva folyón?

Ilyenkor szokás vagy azt mondani, hogy „semmi sincs, az Unió harmatgyenge” vagy azt, hogy „majd megmutatjuk!”. Egyik vélemény sem igaz: Navalnij egyéni sorsa miatt ugyan valószínűleg nem indul sem katonai, sem gazdasági háború, azonban épp elég kellemetlenné teheti az Unió az életet a Föderáció számára, elég sok fontos kereskedelmi szerződés futhat zátonyra (azért a legfontosabbak persze nem), szóval az európai diplomácia nem a drasztikus lépések világa. Bezzeg az orosz diplomácia annál inkább.

Arra viszont utal az állásfoglalás, és ez fog fájni, hogy kiutasítottak hat személyt és egy szervezetet az Unióból. Ezt jelentik azok a bizonyos „korlátozó intézkedések”. Galambocskáim, ne törjétek nagyon azt az okos fejeteket, hogy kik lehetnek azok a hatok: körülbelül ennyi főből állt (talán hétből) a Navalnijt megmérgező FSZB-alakulat. Akkor viszont a kiutasított szervezet is az FSZB lesz, mert nehezen hinném, hogy ez ügyben az Orosz Bélyeggyűjtők Egyesületét szankcionálnák.

Ez persze megint nem azt jelenti, hogy ne járkálnának ugyanúgy ki-be az FSZB ügynökei az Unió országaiba, mint eddig, ez azt jelenti, hogy ha lebuknak, most már nagyon más elbírálás alá esnek. Azért fel fog mostanság értékelődni a budapesti orosz bank szerepe is, mert mégiscsak más, ha Stirlitz FSZB-igazolvánnyal a zsebében bukik le Brüsszelben, mint az, ha igazolni tudja, hogy ő élmunkás szövőnő a budapesti Nemzetközi Befektetési Bank alkalmazásában, esetleg a hibrid kukorica trágyázásának szakértője ugyanott.

Tehát lépett az Unió, ha nem is nagyot, szokása szerint, de lépett.

Akkor nézzük azt, hogy miért lehet egyáltalán becsukni Navalnijt?

Volt neki egy csúnya pere még hat évvel ezelőtt, igazi aljas eljárás, három és fél évet kapott, öt évre felfüggesztve. A részleteket a Telex alapján idézném:

„Az ügy lényege, hogy az Yves Rocher kozmetikai óriás oroszországi fiókvállalata francia vezetőjének feljelentése szerint a céget kár érte, amikor a termékeinek kiszállítását az orosz posta helyett egy offshore hátterű cég által létrehozott vállalkozásnak utalták ki, amely alvállalkozóként egy helyi kft-t bízott meg. Az offshore hátterű cég a postával 55 millió rubelre (2010-ben 1 rubel kb. 7 forint volt) szerződött, ebből a cég 31 milliót a szállítást kivitelező cégnek adott, 19-et pedig egy Navalnijékhoz köthető cégnek utalt át, három évnyi ingatlanbérleti díjként. Az ügyben Navalnij öccse 3 és fél év letöltendőt kapott: ő a posta regionális vezetői posztján dolgozva győzte meg az Yves Rocher-t, hogy érdemes nem velük, hanem a magáncéggel intézni a szállítást.

A bíróságon az Yves Rocher oroszországi leányvállalatának megbízott képviselői elmondták, hogy a szolgáltatás olcsóbb volt, mint a postáé. A feljelentést kezdeményező francia vezetőt nem hallgatta meg a bíróság, később lemondott, és egy időre elhagyta Oroszországot. Az ítélet után Navalnija a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult, amely kimondta, hogy az ítélet nem volt megalapozott, a vádlottaknak nem biztosították a tisztességes eljárás lehetőségét, így az orosz államot arra kötelezték, hogy fizessen a fivéreknek 76 ezer eurót (kb. 27 millió forintot). Azt a bíróság nem mondta, ki, hogy az orosz bíróság politikai alapon hozta meg ítéletét. Később azonban Navalnij háziőrizetét már politikailag motiváltnak minősítette a strasbourgi bíróság.”

Maga a vád így is nehezen érthető, hiszen nem tudjuk, miféle kár érhette ingatlanbérlet útján a francia céget és ennek mi köze a szállításhoz, valószínűleg azért perelték be Navalnijt is, mert a testvére belekeveredett és a vád alapja az lehetett, hogy Muszkaföldön lassan jár a posta. Mindig is lassan járt.

No, de ugyebár a felfüggesztés ideje alatt emberünk nem hagyhatta volna el Oroszhont. Ez pedig – egy 2017-es hosszabbítást is figyelembe véve – csak 2020 decemberében járt volna le. Orosz földön, ha a cár atyuska úgy kívánja, hosszabbak az esztendők. Márpedig ezért kellett Navalnijt olyan sztahanovi műszakban, sietve megmérgezni, még augusztus huszadikán, hogy ugyanis, ha félremegy a méreg, és kivinnék külföldre gyógyulni, hát legyen lecsukható. Ha meg otthon marad, afelől gondoskodnak, hogy meg ne gyógyuljon – és ha nem megy félre, fel sem vetődik a kérdés. De félrement. Félrement az már Salisburyben is, Szkripaléknál, lehetett rá számítani, hogy most sem fog tökéletesen működni.

Mármost akkor milyen alapon is tartják fogva Alekszej Navalnijt?

Azon az alapon, hogy Navalnij nem tett eleget a felfüggesztett ítélet feltételeinek, nem volt elérhető, gyógyulása után nem tért időben haza, így nem jelent meg a kötelező rendőrségi ellenőrzésen. Nem nagyon tehette, épp haldokolt. Erre fel adtak ki ellene december végén országos körözést is – hátha megjön a szépesze, és Németországban marad. Nem jött meg.

Akkor most mi következik?

Többféle következmény is elképzelhető. Az ügyészség eredetileg kérte, hogy mivel Navalnij nem tett eleget a felfüggesztett ítélet feltételeinek, váltsák át a büntetését szabadságvesztésre, amit kelljen leülnie az utolsó napig. Az öt év. De hiszen vannak olyan börtönei Oroszország-anyácskának, amikben öt perc alatt is meg lehet halni, nem húzzák el arrafelé nagyon az időt.

Akkor mi ez a harminc nap?

Ez, kérem, tárgyalási alap.

Ez arra lehet alkalmas, hogy hátha meg lehet törni időközben Navalnijt, de ha őt nem, az őt támogató külországokat, ez az a periódus, amíg még hajlandóak tárgyalni az ügyről a megfelelő urak a megfelelő szinteken: de közben azért bármikor kaphat ám a fogoly egy igazi, oroszos plutónium-teát és ezt is tudnia kell azoknak, akik meg akarják menteni. Vagy keveredhet verekedésbe rabtársaival, kaphat kést a bordái közé, amputálhatják egyik-másik végtagját, ha elakadnak a tárgyalások, egyszóval ez most a túsztárgyalás periódusa.

Miért van erre egyáltalán szükség?

Azért, mert az orosz szolgálatok utóbbi időben, valljuk meg, egyre pocsékabbul működnek. Elszúrták a Szkripal-ügyet, el a Navalnij-mérgezést, a legendás hackereik sem képesek nyom nélkül dolgozni, decemberben is lebuktak, a legfrissebb botrányuk az, hogy a Capitoliumba betörők között jópáran is az ő külsőseik lehettek. Például a 22 éves pennsylvaniai Riley June Williams, aki ellopta Nancy Pelosi laptopját és az SZVR-nek akarta eljuttatni, persze nem ingyen. Kijuttatni nem sikerült, de a gépet még mindig keresi az FBI, ahogy a hölgyet is: egyelőre szökésben van (már ez is lehetne egy hollywoodi kémfilm alapja). (Frissítés: épp most fogták el.)

Szóval, az egy dolog, hogy az orosz szolgálatoknak túl sok mindenben van benne a kezük, az mindig is így volt, az már sokkal kellemetlenebb, hogy utóbbi időben képtelenek nyom nélkül, feltűnésmentesen dolgozni, pedig valamikor ez egy szakma volt. Zsinórban buknak le, dekonspirálódnak az embereik, ilyenkor nem árt gondoskodni cserealapról, hogy az elfogott orosz kémeket legyen kikkel kiváltani. Persze, hogy legszívesebben halálra kínoznák Navalnijt a telefonos vicce után – azért erre még sor kerülhet – de egyelőre többet ér ő élve, ha fogolycserére lenne szükség. Putyin is szívesebben szabadulna meg tőle nyom nélkül, de rá is, a foglyul ejtett támogatóira is szükség van ez idő szerint.

Csodálnám, ha túlélné.

De hogy bátor ember, aki előtt le az összes kalapokkal: az biztos.

Szele Tamás