Tegnapi írásomban már pedzegettem kicsit, mi a logikai probléma, ami miatt George Simion államelnöksége komoly fejfájásokat fog okozni Orbán Viktornak, de a magyar kormánymédia mai reakciói alapján (és okából) ma kifejtem részletesebben is. Röviden: arról van szó, hogy most kezdenek kiütközni a szuverenista politika önellentmondásai.

(Képünk illusztráció)

Vegyük először Deák Dániel Facebook-bejegyzését, amelyet én először az Ugar című romániai magyar híroldalon láttam említeni, nem épp hízelgő jelzők közepette, de lehozta a Magyar Nemzet is, szóval messze többről van szó, mint egy bejegyzésről a közösségi oldalon, ez inkább a magyar kormánykörök félhivatalos véleménye. 

„40 százalék feletti eredménnyel nyerte meg a román elnökválasztás első fordulóját George Simion, akit a tavalyi, érvénytelenített választás első fordulóját megnyerő, azóta a választási indulástól eltiltott Călin Georgescu is támogatott. Öt pontban a győztes jelöltről:

1. ORBÁN VIKTOR A PÉLDAKÉPE: George Simion 2021 júliusában azt mondta, „Én vagyok a román Orbán Viktor!”, de magát a Fideszt is modellértékűnek nevezte, hiszen az kiáll Európa keresztény gyökereinek megőrzése mellett. A magyar kormányhoz hasonlóan kritikus Brüsszellel és békepárti, Ukrajna támogatását is leállítaná, annak EU-tagságát is ellenzi.

2. DONALD TRUMPHOZ IS POZITÍVAN VISZONYUL: Többször kijelentette, hogy imádkozik, hogy Donald Trump találjon módot a béke megteremtésére Ukrajnában. Láthatóan az amerikaiak is figyelnek rá, ugyanis kritizálták, hogy eltiltották a választástól Călin Georgescut, ami miatt az Egyesült Államok választási megfigyelőket is küldött Romániába.

3. KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEKBEN FONTOS A ROMÁN ELNÖK: A román elnöknek több hatásköre van, mint a magyar államfőnek, az uniós csúcsokon például ő képviseli hazáját, nem pedig a miniszterelnök. Ebből a szempontból nem mellékes, hogy egy Brüsszel-kritikus elnökről vagy a brüsszeli álláspontot képviselő elnökről van-e szó. George Simion pártja, az AUR egyébként az Orbán Viktorral jó kapcsolatot ápoló PiS és Georgia Meloni fémjelezte ECR-frakcióban ül az Európai Parlamentben.

4. AZ AUR ROMÁN NACIONALISTA PÁRT, ÍGY MAGYARELLENES: George Simion annak a Románok Egyesüléséért Szövetségnek (AUR) az elnöke, amely agresszív nacionalizmussal operál, ami sok esetben fizikai atrocitáshoz is vezet, elég csak az úzvölgyi eseményekre gondolni. Nem véletlen, hogy az erdélyi magyarok joggal tartanak George Simion esetleges győzelmétől a május 18-i második fordulóban.

5. KIEMELT SZEREP A MAGYAR KORMÁNYNAK: Ha a második fordulót is George Simion nyeri, alapvetően új helyzet áll be Romániában. A magyar kormánynak majd nyomást kell gyakorolnia az AUR-ra, hogy tartózkodjanak a magyarellenességtől. Ehhez jó alapot szolgáltathat, hogy számos kérdésben osztják Orbán Viktor álláspontját. A térségben egyébként nem példanélküli, hogy sikerül a nacionalistákkal együttműködni, hiszen például ma már a szerb vagy a szlovák nacionalisták is kifejezetten pozitívan tekintenek Magyarországra, míg korábban erőteljesen magyarellenes retorikát képviseltek.”

Öt pontból háromban örvendezik szerzőnk Simion egyelőre még csak várható győzelmének, kettőben is csak szőrmentén bírálja – természetesen ez azért van, mert elvi alapon Simion tulajdonképpen csak minimálisan különbözik Orbán Viktortól, ha nem lenne elkötelezett magyargyűlölő, tulajdonképpen barátok is lehetnének, de (főként geopolitikai szempontból) várhatóan így is közeli szövetségesek lesznek. Azt az egymillió magyart pedig, akik Romániában kárát láthatják Simion megválasztásának, a hivatalos Budapest majd figyelmen kívül hagyja, esetleg, ha valami nagyon nagy disznóság történik velük, írnak a külügyben egy tiltakozó jegyzéket, amit Bukarestben a címzett altest-higiéniai célokra fog felhasználni. Mert hát Simion szuverenizmusának, amint Orbánénak is, sarokköve az erős nemzetállamiság. Mármost az erős magyar vagy román nemzetállam gond nélkül el tudná fogadni mondjuk az erős kínai, tahiti vagy szamojéd nemzetállamot, hiszen ezek a nemzetek biztonságos távolságban laknak tőlünk, de nem lehetnek képesek elfogadni egymást erős nemzetállamként, mert – szomszédok, kölcsönösen sok érdek sérül, és képtelenség betartani a teljes szuverenitás elvét, mely szerint ha a szomszédom baltával kergeti a feleségét és kutyakorbáccsal veri a gyerekét, én akkor sem avatkozhatok bele, mert az sértené a „családfő” szuverenitását.

A valóságban persze igenis beleszólunk, egyrészt, mert nem vagyunk mind szuverenisták, másrészt mert a megtámadott családtagok testi épségének megmentése mindenképpen fontosabb, mint egy agresszív figura „autonómiája”.

Viszont Simion jól jöhet Orbánnak az uniós politikában (vagyis inkább annak akadályozásában), Ukrajna gáncsolásában, legalább olyan jól, mint Fico, tehát nem szabad megsérteni, bántani, vigyázni kell rá, mint a hímes tojásra, még akkor is, amikor nem hímes, hanem rémes. Hogy ennek lehetnek és talán lesznek is áldozatai? Az orbáni „nagypolitikát” ez nem igazán érdekli, a cél a fontos, a veszteségek lényegtelenek, de még az eszköz is másodlagos.

Mivel pedig Simion látszólag jól áll Washingtonban is, bízhat abban, hogy Orbán egyik legfontosabb külpolitikai partnere lesz, akkor is, ha ennek az lesz az ára, hogy teljesen szabad kezet kap a romániai magyarok ügyeivel kapcsolatban. Ilyen ez a nacionalista internacionálé.

Azt értem, hogy Deák Dániel óvatosságból és némi előrelátásból ennek a politikának ágyaz meg. De a kormánymédiában szokás szerint elmulasztották időben szétküldeni a metodicskákat, azokat a rövid módszertani összegzéseket, amelyek eligazítják a sajtólakájokat abban, miről mi az ő saját, tulajdon véleményük. Ez baj, mert ilyenkor gondolkodni kéne, és az arrafelé nem nagyon megy. Így eshetett meg, hogy a Pesti Srácok Deákkal tökéletesen ellentétes véleményre jutott, ami azonban mégsem helytálló, de legalább sértő a románokra nézve, így indirekt módon bár, de a román nacionalizmus malmára hajtja a vizet.

„A demokrácia tulajdonképpen bonyolult dolog és érzékeny rendszer is, még imitálni se könnyű. Mint az közismert Romániában perfekt jogállam és demokrácia van, minden jogszabály rendben van, a lakosság meg annyira demokratikus érzelmű, hogy éjszakánként lehet hallani Nicolae Ceausescu pokolból felhallatszó zokogását. És délutánra már a december óta hivatalban lévő miniszterelnök és kormány is megbukott. Ha minden igaz, mertz ezeknél a románoknál sohasem lehet tudni.

A román demokráciának két baja van, a fránya magyarok létezése, illetve az, hogy a rendszerük valami ismeretlen okból nem stabil. Pártok és politikusok jönnek mennek, mert a román néptől (bármit jelentsen is ez) mérhetetlen távolságban található és bizniszelgető elit között az okkal ideges románok rendszeresen szétcsapnak. A románok ugyanis nem csak másokat, hanem magukat is rendszeresen elárulják. Így elvileg tudható, hogy miért buknak állandóan a kormányaik, de valahogy erről tudomást venni a román néplélek elárulása lenne. (…) Persze ne legyenek kétségeink, (Simion) magyargyűlölő, tehát a brüsszeli elittel és bürokráciával, illetve a magyar ellenzékkel biztos meg fogja találni a hangot. A román politikában az mindig biztos, hogy a magyarok rosszul járnak. (…) A demokrácia nevű társadalomirányítási forma jelen válsága már Nyugat-Európában és sok más helyen is teljesen nyilvánvaló. Nem nevezhető működőképesnek egy olyan rendszer, amelyet vagy a politikai elit hekkel meg nyilvánvalóan, beleröhögve a választók arcába, mint Németországban vagy Franciaországban, vagy a választók hekkelnek meg, rendszeren kívüli erők felfuttatásával. A Romániában győztes Simion igazi tankönyvi román, körülbelül annyira demokrata mint a szép emlékű Antonescu marsall, akinek a jelenkori névrokona Crin Antonescu (PSD, PNL, RMDSZ/a kormánykoalíció jelöltjeként/) 20 ezer szavazattal lemaradt a volt bukaresti főpolgármester, Nicusor Dan mögött, tehát kiszállt a további versenyből.”

Tessék ezt román szemmel olvasni, és már világossá is válik, miért nagyon sértő, lekezelő, ráadásul igazságtalan is. A Pesti Srácok szerzője – minő véletlen, pont ugyanaz a személy, akivel május elsején is foglalkoznom kellett – nézeteit tekintve kicsit sem különb Simionnál. Ha kicseréljük az idézetben szereplő összes „román” szót „magyar”-ra és a „Simion” nevet „Orbánra”, majd lefordítjuk román nyelvre, ez megjelenhetett volna akármelyik vasgárdista híroldalon is. Valljuk meg tehát, nem épp eredeti alkotást látunk. Hanem egy generálfröcsögést, panelekből, közhelyekből tákolva, amit csak a rosszindulat tart össze. Az épeszű ember most azt szeretné, hogy Romániában a magyarok és a románok békében éljenek egymás mellett vagy együtt, kinek hogyan tetszik, de így, ilyen írásokkal nem fog menni, ez nem javít a helyzeten, hanem rengeteget ront. Érdekes, hogy a szerző megelőlegezi Simion kedvező fogadtatását Brüsszel és a magyar ellenzék részéről, míg Deák Dániel ugyanezt a magyar kormány részéről előlegezné meg: tessék már eldönteni, ki fogja jobban szeretni ezt a brigantit, akit képtelenség még akár csak rokonszenvesnek is találni.

A két álláspont között annyi a különbség, hogy Deák helyezkedik, jó pontot akar szerezni, ügyeskedik, a jövőre gondol, míg a Pesti Srácoknak nagyjából mindegy, mivel vagdalkozik az általa elképzelt „magyar ellenzék” felé (mely sem nem olyan egységes, sem nem olyan aktív, mint azt ők ábrázolni próbálják), legyen az Pride, ukrajnai háború, romániai elnökválasztás, nekik bármi megfelel, ami a kezük ügyébe akad. Olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó vagy kézifegyver. Abban a politikai kocsmában, amiben Deák a ravaszkodó szélhámos, a Pesti Srácok a verőemberek, ami kriminológiai és jogi szempontból természetesen nagy különbség, években mérhető, de a gyakorlatban azért egyik sem fogja megkapni tevékenységéért a Becsületrendet.

Melyik felfogás fog győzni? Először is ahhoz, hogy ezt megtudjuk, Simionnak elnökké kell válnia, és szívemből kívánom, hogy ez ne történjen meg. Azonban ha mégis sor kerül rá, a legnagyobb esélyt arra adnám, hogy Orbán Viktor a remélt külpolitikai támogatás és az oroszbarát álláspont miatt minden fronton támogatni fogja Simiont, sutba vágva az eddigi Románia-politikáját, melyről ez úton bizonyosodik majd be, hogy nem volt több részéről eldobható ideológiai eszköznél és olcsó demagógiánál.

Mindenesetre a fentebb vázolt álláspontokra tökéletesen jellemző, hogy szerzőiket egy pillanatig sem zavarják az események: kizárólag azt nézik, ők mire tudják felhasználni, hogyan tudják megfaragni, meghajlítani a beérkező információkat. Az egyik távolabbra tekint, a másik közelebbre, de végső soron maga a jelenség nem érdekli őket.

Ahogyan nem érdekli magát Orbán Viktort sem. Attól függően, hogy miként alakulnak a dolgok majd reagál, a lehető legkésőbbi időpontban, mond valamit, aminek sok értelme nincsen, de ez a maximum, amire hajlandó lesz: nem engedi majd magát zavartatni a tényektől, ugyanis ha valóban foglalkozna velük, be kéne ismerje, hogy a szuverenizmus járhatatlan út, ellentmond önmagának, a diplomáciai megoldások tökéletes ellentéte.

A szuverenizmus egy politikai cső, amiben nem lehet megfordulni, de nem lehet kitolatni sem belőle, kényszerpályára kerül, aki belé jut – és a végén, a csapnál sem vár rá semmi jó. A nyomás viszont folyamatosan növekszik.

Szele Tamás