Kezdjük azzal, hogy ma ugyan megint a világjárványról lesz szó, de tőlem ma sem fogják megtudni sem a gyógyszerét, sem a természetét, sem más, virológiával kapcsolatos dologba nem avatom magamat, ugyanis ennek nem vagyok szakértője. Ellenben a járvány világszerte tapasztalható politikai következményei igenis megérdemlik, hogy odafigyeljünk rájuk.
Mielőtt elkezdeném, lenne egy megjegyzésem. A héten megjelent, fonalféreg-konteóval kapcsolatos írásom ügyében többek között az a vád ért, hogy „én csak a járáványszkeptikusokkal foglalkozom, egyébről nem is írok, pedig nekik is megvan a joguk a véleményükhöz.” A véleményükhöz meg is van, sosem vitattam, de ahhoz, hogy egy tudományos tényt (a világjárvány létét) vélemény kérdésévé tegyenek – ahhoz sem nekik, sem másnak nincs joga. A vélemények és tények közötti különbséget kiválóan érzékelteti a Magyra Kétfarkú Kutya Párt ma reggeli, tehát viszonylag friss akciója, melyben nemzeti konzultációt kezdeményeznek a gravitációról. Hogy a gravitáció attól függetlenül működik, mi róla a véleményünk? Sajnos a járvány is. A vélemény és a tény közötti különbséget többek között a politikai okokból elénk szélhámoskodott kormánykonzultációk mossák el.
Különben sem kizárólag ezzel foglalkozom, kivéve azt az esetet, mikor a járvánnyal kapcsolatos hírek fontosabbak, mint a többi események. Most éppen nagyon fontos nem történik, nézzük át a hét járványpolitikai eseményeit, mégpedig világszerte. Ne essünk abba a hibába, hogy csak magunkat tekintjük, ha egy jelenség globális, vizsgáljuk globálisan. És igen, járványpolitikáról beszélek, ami kevésbé jelenti azt, hogy miként kezeli a politika a járványt, sokkal inkább gondolok arra, amikor a járványból vagyis annak tagadásából csinálnak politikát, akár a qanonosok, akár querdenkerek, akár pedig az AUR hívei.
Ugyan az egyik csapat az Egyesült Államokban él, a másik Németországban, a harmadik Romániában, de mégis, nagyon úgy néz ki, mintha egyazon recept szerint főznének, sőt, ugyanabból az alapanyagból állítanák elő a közönségnek feltálalt moslékot. A héten nálunk felbukkant fonalférges legenda például jól kimutathatóan német, querdenker eredetű, de hozzájuk már Amerikából érkezett, itt a kutatás elveszíti a fonalat is, a férget is, azonban megeszem a kalapomat, ha Amerikába meg nem Olginóból került. Igen, Oroszországból, Olgino Szentpétervár egyik külvárosa, ott van az Internetkutató Központ, amiben már korábban is termelték a konteókat, álhíreket, régebben például sikerült bebizonyítani, hogy a járvány előtti oltásellenesség rémhírei is onnan indultak el. Mondjuk ez nem zavarta Schobert Norbert urat, hogy nem csekély létszámú követőtábora előtt ő is maszkférgekről és férges tüdőgyulladásról beszéljen pár napja: nos, amiket ő lát, azok elemi szálak, de nem tisztem meggyőzni sem őt, sem mást. Én tálalom a tényeket, a kedves vendég hitéhez nincs közöm: akinek nem ízlik, hagyja ott.
Azonban a héten sikerült kimutatni, éspedig a Digitális Gyűlöletbeszéd-ellenes Központ (Center for Countering Digital Hate, CCDH) és az Anti-Vax Wacht (Vakcina-ellenesek megfigyelése) nevű csoportok jelentése alapján, hogy a világban keringő, és most már szó szerint életveszélyes koronavírus-vakcinákkal kapcsolatos dezinformáció 73 százaléka és a Twittert elárasztó hasonló posztok 17 százaléka ugyanahhoz a 12 személyhez köthető. Ezek, név szerint:
Joseph Mercola
Robert F. Kennedy
Ty and Charlene Bollinger
Sherri Tenpenny
Rizza Islam
Rashid Buttar
Erin Elizabeth
Sayer Ji
Kelly Brogan
Christiane Northrup
Ben Tapper
Kevin Jenkins
Igen, jól tetszenek látni: a második helyen sajnos egy Kennedy áll. És itt kell rámutatnunk a politikai-formális logika ilyen helyzetekben tapasztalható tökéletes alkalmatlanságára, amit mi Magyarországon már megszoktunk, bár sokan nem tudnak mit kezdeni vele, a világ meg most szokja, ha nehezen is: hogy ugyanis ha egy embercsoport – esetünkben a Kennedy-klán – egyik tagja hülye, akkor azt nem szabad leírni, hogy ne hülyézzük le a csoport épeszű tagjait ezzel. Holott pedig világos volna a megoldás: az illető egyén hülye, csoporttagságtól függetlenül. De a politikának régi játéka a skatulyázás, egy kalap alá vétel: ezért nem lehet X. vagy Y. párt egyetlen tagját sem ostobának vagy korruptnak nevezni, mert előkapják a formális logikát: „Szerinted mi ostobák és korruptak vagyunk?” Pedig csak az illetőről van szó, nem mindegyikükről. No, hát most is Robert F. Kennedy a megszállott oltásellenes és járványtagadó, nem az összes.
De ha ilyen könnyen behatárolható az álhírek forrása, miért nem tiltják le a közösségi oldalak ezt a Piszkos Tizenkettőt? Azért, mert nem érdekük. Ez a tizenkét elkövető nagyságrendekkel komolyabb forgalmat generál, mint Trump valaha is – komoly nyereségtől esnének el. Ezt így, ilyen nyíltan senki sem vallja be, a Facebook arról beszél, hogy „inkább összekötik a felhasználókat a valódi egészségügyi szakértőkkel”, a Twitter saját, eddigi érdemeit emlegeti, de nem bolondok levágni az aranytojást tojó tyúkot. Csak záptojás lesz az, de majd meglátják – akit érdekel maga a jelentés, itt elolvashatja.
Németországban a querdenkerek elfoglaltak egy rádióadót, az igaz: csak negyvenöt másodpercre. Ezt ne úgy tessék elképzelni, hogy a forradalmi tömeg összegyűlt a rádió épülete előtt, letépte láncait és maszkjait, esküt tett a szent Világszabadságra, majd beözönlött a stúdióba, negyvenöt másodpercig forradalmi tartalmat közvetített, aztán gyorsan kiözönlött, mielőtt jön a rendőr, hanem sokkal egyszerűbben: vagy meghackelték a stúdió és az adó közötti adatátvitelt, vagy – a Szövetségi Hálózati Ügynökség szerint – egy kalózrádió illegálisan használta a WDR frekvenciáját. A szervezet szakértői úgy vélik: a megszakítások rövidsége arra utal, hogy nem túl erős az adás, és változó helyszínről sugározzák. Én a második lehetőséget látom valószínűbbnek, de elég nehéz egy műszaki kérdést a forradalmi romantika szempontjából tekinteni, bár sokaknak így is sikerül, mert nagyon akarják.
Most következik a nagy falat: a romániai események. Ezeket a honi sajtó pártállásra való tekintet nélkül vagy figyelmen kívül hagyta, vagy egyesével és röviden adott hírt róluk, pedig összefüggő, több napos demonstráció-sorozatról van szó, ami ráadásul egy hosszabb, nagyobb folyamat része. Mi több, nagyon is politikai folyamaté.
Arról már sokat beszéltünk, hogy a szélsőjobboldali AUR párt a vírustagadáson lovagolva jutott be a bukaresti parlamentbe. Itt most nem olyan propaganda-marhaságokról beszélek, amik nálunk járják, hogy tudniillik a magyar kormány oltásellenesnek hívja a magyar ellenzéket, hanem valódi, hardcore vírustagadásról, és úgy sikerült a maguk javára fordítsák ezt az eszközt, hogy a tavaly decemberi román országgyűlési választások pont a járvány miatt rendkívüliek voltak. Ez nem volt egy normális választás. Az összes szavazóknak csak 31,84 százaléka vett részt rajta, részint, mert meglehetősen csalódott arrafelé (is) mindenki a politikusokban, részint meg, mert Romániában tényleg súlyos járvány tombol, elrémítő halálozási, fertőzöttségi aránnyal. Mivel az AUR vírus- és járványtagadó, a szavazói is azok, tehát elmentek szavazni, más pártok nem tagadták a járványt, így a szavazóik is óvatosabbak voltak, otthon maradtak. Aztán meg, az AUR 9 százaléka a választók kevesebb, mint harmadának a 9 százaléka, tehát ha mindenki elmegy szavazni, bár mondjuk olyan se nagyon volt 1989 óta, akkor ez 3 százalékot jelentene. Igazából ennyi választót képvisel a román szélsőjobb, de épp emiatt mocorog állandóan, mint a sajtkukac, hiszen semmi garancia arra, hogy a következő választásokon, amiken már többen vesznek részt, még szabad szemmel láthatóak maradnak.
Ezért érezték szükségesnek a hét folyamán egy maszk- és lezárásellenes tüntetés-sorozat szervezését, aminek során a járványügyi intézkedéseket George Simion társelnök kedden „minden logikát nélkülözőnek” és „aberráltnak” nevezte, mivel szerinte – hatástalanok. És követelte, hogy nyissanak ki mindent. (Valami hasonló logikát fedezhetünk fel Orbán Viktor e heti, „rendkívüli” tévéinterjújában, mert ő meg azt mondta, hogy a lezárások most már nem segítenek – remélem, nem úgy gondolta, hogy akkor hagyjuk is abba őket és bulizzunk egy jó nagyot a Rákos mezején, népgyűlés keretében). Simionék azonban ennél tovább, messzebb mentek: ugyanazon a napon a Pitești városában tartott demonstráción már felhangzott az „Afară, afară, cu ungurii din ţară” jelszó skandálása, lefordítom, hogy mindenki értse:
„Ki a magyarokkal az országból!”
De ugyanott, ugyanakkor támadták Raed Arafat államtitkárt is, a romániai rohammentőszolgálat megalapítóját szíriai származása miatt. Szóval, a maszkellenessség egy perc alatt fordulhat idegengyűlöletbe, sovinizmusba, rasszizmusba: egy tőről fakadnak ezek a jelek szerint. Nem ilyen jellegű, de agresszív incidensek voltak az AUR demonstrációi alkalmából elsősorban Bukarestben, de Craiován, Galacon, Brăilán és Nagyszebenben is. Kövekkel, üvegekkel dobálták a csendőrséget, tegnap este Bukarestben a tömeg utcai elárúsító-automatákat tört fel és kifosztotta őket. Nagyváradon – szégyellem is leírni – kétszázan tüntettek, ami a város lakosságának ugyan tényleg csak egy ezreléke, viszont maszkokat égettek, mert „férgek vannak bennük” (tetszenek látni, hogy hat a konteó az utcai politikára?), Aradon ötszázan jöttek össze – Bukarestet kivéve kis létszámúak ezek az őrjöngések, híven mutatják a szélsőjobboldal támogatottsági arányát az adott környéken. Nem túl népesek, de annál riasztóbbak.
Támogatja valaki az AUR-t a világjárvány terjedésének érdekében vívott harcában? Támogatja bizony, éspedig a valamikor kormányzó, népszerűségét vesztő, most ellenzékből politizáló, de még mindig komoly tényezőnek nevezhető szociáldemokrata párt, a PSD. Pénteken megtámadták a bukaresti ítélőtáblán a kormány 18 órai boltzárat előíró rendelkezését. A párt elnöke, Marcel Ciolacu már a korábbi demonstrációkról is olyasmiket mondott, miszerint:
„Az emberek a kétségbeesés és a szegénység miatt mentek az utcára, és mert elegük van belőletek és az abberációitokból! Tönkretettétek a munkahelyeiket! Távol tartottátok gyermekeiket az iskolától! Bezártátok a vállalkozásaikat!”
Figyeljük meg, milyen szépen átvette a szociáldemokrata narratíva a szélsőjobboldali „aberráció” kifejezést – no persze, a PSD-t szociáldemokratának nevezni önmagában is képzavar, a valóságban mindig is inkább volt nacionalista, mint baloldali. Itt nem csak az a riasztó, hogy egy szélsőjobboldali törpepárt, ami a magyar Jobbik és Mi Hazánk keverékének felel meg, az utcákon randalírozik járványügyi – tehát nem politikai! – kérdések, intézkedések miatt, hanem az, hogy egy valamikori kormánypárt, egy jelentős politikai erő is beáll mellé, azért a pár voksért, kis népszerűségért. Nyilván a hatalom reményében. Ami roppant érdekes, ugyanis a statisztikák szerint az AUR szavazóinak többsége korábban PSD-szavazó volt, tehát most úgy néz ki, mintha megpróbálnák visszalopni a voksokat az új vetélytárstól. Az is igaz, hogy a PSD már tavaly május óta kritizálja a lezárásokat, de valószínűleg csak azért, mert nem ők hozták az azokat előíró rendelkezést. A román hatóságok egyelőre annyit léptek a demonstrációk ügyében, hogy fejenként 15 ezer lejes (egymillió forint körüli összeg) bírságot szabtak ki a megmozdulások szervezőire. Bírságot kapott így az AUR két társelnöke, George Simion és Claudiu Târziu, illetve a kegyvesztett (és még az AUR-frakcióból is kizárt) Diana Șoșoacă szenátor, aki azért annyira nem lehet kizárva, ha szervezheti az eseményeket.
Eddig a tények.
Tehát mit látunk világszerte?
Egy széles körű, szerteágazó, viszonylag népszerű lezárás-, maszk- és mindenfajta óvintézkedés-ellenes mozgalmat, ami az utcai politizálásban már jó ideje részt vesz, és most kezdi kitaposni magának az utat a parlamenti, legitim politika felé. Nincs egységes jellege, behatárolható ideológiája, erősen szélsőjobb hajlamú, de bármilyen politikai környezethez könnyen alkalmazkodik, ugyanis nem elvek hajtják, hanem indulatok. És az emberi ostobaság, rövidlátás, önzés.
Még a szerencse, hogy nálunk nincs ilyen.
Nincs?
Biztos?
A koronavírus meg nem zavartatja magát és terjed.
Tüntetésen jobban terjed, mert sok az ember.
Szele Tamás
