Én lennék a legboldogabb, ha a Fehér Ház híreit ismertethetném, de sajnos sárga az a ház, sárgább, mint a Lipótmező fénykorában, akármennyire is reménykednek egyesek abban, hogy Donald Trumpnak megjön az esze, és hirtelen támadt ötlettől vezérelve elkezd felnőttként, sőt, netán amerikai elnökként viselkedni. Ettől a jelek szerint egyelőre nem kell tartanunk.
(Képünk illusztráció)
Pedig a tegnapi hírek között akadt olyan is, ami okot adhatott volna némi bizakodásra. Először is, Ukrajnával az eredeti változatnál sokkal elfogadhatóbb feltételek mellett kötötte meg az Egyesült Államok a nyersanyag-szerződést, most már szó sem volt kitalált, monstre adósságról, örök időkre eladott ásványkincsekről – Trump így is nagyon jól járt, de Ukrajna sem kényszerül adós-rabszolgaságba, ezt alá lehetett írni. És lám csak: mivel az amerikai elnök már megkapta, amit akart, a ma reggeli hírek szerint ki is szállt az orosz-ukrán béketárgyalások közvetítéséből. Mint a Novaja Gazeta írja:
„Az Egyesült Államok nem kíván közvetíteni az Oroszország és Ukrajna közötti tárgyalásokon – jelentette be Tammy Bruce, a külügyminisztérium szóvivője egy sajtótájékoztatón.
Véleménye szerint most Moszkvának és Kijevnek közvetlenül egymással kell tárgyalnia a békéről.
»Nem leszünk közvetítők. Nem repülünk egy pillanat alatt a világ egyik végéből a másikba, hogy moderáljuk a találkozókat. Most a két félnek kell tárgyalnia« – mondta a külügyminisztérium szóvivője.
Hozzátette, hogy az Egyesült Államok továbbra is erőfeszítéseket tesz a béke elérése érdekében, de a háború kimenetele Oroszország és Ukrajna konkrét elképzeléseitől függ.
Marco Rubio amerikai külügyminiszter a Fox Newsnak adott interjúban kijelentette, hogy Oroszország és Ukrajna álláspontja még mindig távol áll egymástól, és az Egyesült Államok nem adja fel a békés konfliktusmegoldás iránti törekvéseit. Hangsúlyozta, hogy a további lépésekről Donald Trump elnök dönt.”
Ez lett tehát a huszonnégy órán belüli béke ígéretéből – a közvetítés teljes feladása, hiszen már nem érdemes foglalkozni vele. Washington Moszkvával is, Kijevvel is megkötötte a maga nyersanyag-szerződését, most már nincs miért erőlködnie, pedáloznia, nevető harmadikként tovaillan, mint a könnyed, májusi szellő. A hadban álló seregek felőle meg is ehetik egymást.
A másik hír, ami óvatos optimizmusra adhat okot az, hogy Mike Waltzot Trump elmozdította a nemzetbiztonsági tanácsosi pozíciójából. Egyelőre ENSZ-nagykövet lesz, ami sokat szűkít mozgásterén és lehetőségein, de a bennfentes körökben azt rebesgetik, hogy még erről a parkolópályáról is el fogják bocsátani. Mondjuk ez nem azt jelenti, hogy az Ovális Irodában beköszöntött a Józan Ész kora, valamikor a tegnapi nap folyamán, és míg reggel még nem volt probléma, hogy Waltz meghívta a The Atlantic főszerkesztőjét egy szigorúan titkos, háborús ügyeket tárgyaló Signal-beszélgetésbe, estére már bűnné vált, melyet szankcionálni kell: nem, ez csak azt jelenti, hogy Waltz megtette kötelességét, ha ügyetlenül és tehetségtelen, pocsék módon is, Waltz mehet, rá többé már nincs szükség. Hasonlóan eldobható államtitkárokból úgyis tizenkettő plusz ÁFA egy tucat, és átmenetileg a nemzetbiztonsági tanácsadó szerepét úgyis Rubio látja el. Van erre (is) olyan alkalmas, vagy inkább alkalmatlan, mint az elődje, ő amúgy is fregoli-államtitkár, aki minden és bármely területen egyaránt inkompetens.
Mindeközben Elon Musk is azt tervezi, hogy jelentősen mérsékli politikai tevékenységét (mire fel Steve Bannon pezsgőt bont – nagy riválisok ők), ugyanis áldatlan akcióinak köszönhetően majdnem csődbe jutott, a Tesla eladásai Németországban például 76 százalékkal csökkentek, ami minden idők legnagyobb veszteségei közé tartozik. Természetesen nem csak Németországban került bajba, hanem mindenhol a világ kerekén, az európai összforgalma egy hónapja mutatott 49 százalékos zuhanást, azóta ez csak romlott – elmondható, hogy Musk szétpolitizálta a világ egyik legnagyobb vagyonát. Ha rulettre és könnyűvérű bártáncosnőkre kezdett volna költeni, ennek a veszteségnek a töredékét sem produkálta volna, de neki hatalom kellett és az drága játék. Mindenesetre ő maga sem beszél teljes kivonulásról: azt ígéri, hetente két-három napra még visszatér Washingtonba, akár a hazajáró lélek, kísérteni. Bannon ennek nem nagyon fog örvendezni.
Akkor most következnek azok a hírek, amelyek bizonyítják, hogy nem állt be örömteli változás Donald Trump lelki és intellektuális állapotában.
Kezdjük azzal, hogy tegnap este megszüntette az amerikai közmédia legnagyobb részét. Erről a Washington Post számol be.
Donald Trump elnök csütörtök este aláírta azt a rendeletet, amely megtiltja az NPR és a Public Broadcasting Service (PBS) szövetségi finanszírozását. A rendelet, amely jogi úton még megtámadható, a műsorszolgáltatók hírszolgáltatását „elfogultnak és pártosnak” nevezte.
A határozat utasítja a Corporation for Public Broadcasting-ot, hogy szüntesse meg a közvetlen támogatás nyújtását mindkét műsorszolgáltató számára. Sőt, arra is utasítást ad, hogy szüntessék be a szolgáltatások közvetett finanszírozását a helyi közszolgálati rádió- és televízióállomásoknak nyújtott támogatásokon keresztül.
A CPB a közszolgálati médiának nyújtott szövetségi támogatások fő elosztója. Költségvetési évenként mintegy 535 millió dollár szövetségi támogatást kap, amelyet többnyire az országszerte működő több száz műsorszolgáltatónak nyújtott támogatásokra fordít. Az állomások a támogatásokat saját programok készítésére vagy az NPR-hez és a PBS-hez hasonló szolgáltatóktól vásárolt műsorokra fordítják.
Az 1967-ben a kongresszus törvénye által létrehozott CPB néha közvetlen támogatásokat is nyújt az NPR-nek és a PBS-nek országos műsorok készítése céljából.
A csütörtöki végzés utasítja a CPB igazgatótanácsát, hogy biztosítsa: a támogatásban részesülő állomások „ne használjanak fel szövetségi forrásokat, melyekből az NPR és a PBS profitálhatna”.
Az igazgatóságnak „a törvény által megengedett legnagyobb mértékben meg kell szüntetnie az NPR és a PBS számára folyósított közvetlen finanszírozást”, és „a jövőbeni finanszírozás nyújtását is el kell utasítania” – áll a határozatban.
Továbbá utasítja az összes szövetségi ügynökséget, hogy „azonosítsák és szüntessék meg” a két műsorszolgáltatónak nyújtott támogatásokat.
Trump és szövetségesei régóta azzal vádolják az NPR-t és a PBS-t, hogy progresszív álláspontot képviselnek. A két hálózat vezetőit márciusban egy kongresszusi meghallgatáson, amelyet Marjorie Taylor Greene képviselő vezetett és amelynek címe „Amerika-ellenes műsorszórók” volt, állítólagos liberális elfogultságukról faggatták. Mindkét vezető visszautasította a vádakat.
„Havonta több mint 160 millió televíziós és online néző fedezi fel a világot megbízható tartalmainkon keresztül” – mondta Paula Kerger, a PBS elnök-vezérigazgatója a meghallgatáson.
Az NPR szóvivője e-mailben küldött nyilatkozatában péntek kora reggel azt közölte, hogy „az NPR szerkesztési gyakorlata és döntéshozatala független és mentes a külső befolyástól”.
„Az NPR több mint 50 éve együttműködik a helyi nonprofit közszolgálati médiaszervezetekkel, hogy kielégítse az amerikai közösségek alapvető hír- és információs igényeit” – áll a közleményben, hozzátéve, hogy „amerikaiak milliói támaszkodnak az NPR állomásaira a szigorú, tényalapú, közszolgálati újságírás szempontjából”.
„A szövetségi finanszírozás elengedhetetlen a közmédia és az összes közmédium munkájához” – áll a közleményben.
A CPB a héten beperelte a Trump-kormányzatot, miután az levelet küldött három igazgatósági tagnak, amelyben megpróbálta megszüntetni a pozíciójukat. A perben azzal érvelnek, hogy a Fehér Háznak nincs hatásköre a CPB felett, mivel az egy nonprofit magáncég, nem pedig szövetségi ügynökség. Az emiatt indított eljárás folyamatban van, és a csütörtöki rendelet is hasonló jogi vita tárgyát képezheti.
A múlt hónapban a Fehér Ház tisztviselői közölték, hogy a kormányzat kérni fogja a Kongresszust, hogy vonja vissza a CPB-nek már kiutalt támogatásokat. Egy akkori nyilatkozatban a Fehér Ház példákat sorolt fel az általa elfogultnak nevezett tartalmakra, például egy NPR-cikket, amely „queer állatokról” szóló tényeket tartalmazott, például azt, hogy a csigák hermafroditák, és egy PBS-dokumentumfilmet egy transznemű tinédzserről. Azzal is vádolta a műsorszolgáltatókat, hogy „zéró toleranciát tanúsítanak a nem baloldali nézetekkel szemben”.
A múlt hónapban Kerger a Trump-kormányzat fenyegetéseire reagálva, miszerint megvonják a szövetségi finanszírozást, egy nyilatkozatban azt mondta, hogy „nincs amerikaibb a PBS-nél, és munkánkat csak a Kongresszus kétpárti támogatása teszi lehetővé, amelyet mindig is megkaptunk”.
A CPB az NPR költségvetésének mintegy 1 százalékát adja, és emellett a műsorszolgáltató szerint finanszírozza az NPR tartalmait felhasználó több száz állomás egy részét. A PBS tulajdonosai a helyi csatornák, amelyek általában részleges támogatást kapnak a CPB-től. Finanszírozásának mintegy 16 százaléka származik a kormánytól – közölte a szolgálat januárban.
A helyi közszolgálati műsorszórás finanszírozásának átlagosan körülbelül egynyolcada származik a CPB-től a társaság szerint, a fennmaradó rész pedig olyan forrásokból érkezik, mint a személyes adományok és a szponzoráció.
Röviden összefoglalva: a vidéki (countryside) Egyesült Államok helyi médiája legnagyobb részt megszűnik, éspedig azért, mert a csigák hermafroditák, és ezt a tényt az NPR nem kezelte kellő diszkrécióval. Trump sértődése csak akkor lenne érthető, ha ő maga is egy nagy, házatlan csiga volna, és nem örülne a hálószobatitkai kiteregetésének.
A végérre hagytam a legszebbet. Tegnaptól – az idevágó elnöki rendelet szerint – május elseje az Egyesült Államokban a Hűség Napja! Nem a munka ünnepe, szó sincs a Haymarket téri vérengzésről sem: ez egy külön ünnepnap, még akkor is, ha nem teljesen Trump találta ki. Azt azért neki köszönheti az amerikai nép, hogy ezentúl meg is kell ünnepelnie a hűséget. Nem állom meg, idézem az elnöki rendelet eredeti szövegét:
„A jogállamiság alkotmányos rendünk alapköve és az amerikai életforma koronaékszere. Az Alkotmány ratifikálásától kezdve a közeli és távoli népek és nemzetek a szabadság és az igazságosság vezérfonalaként tekintettek az Egyesült Államokra. Miközben nemzetünk megemlékezik a Törvény Napjáról, az Egyesült Államokról és a Hűség Napjáról, megerősítjük az Alkotmány iránti hűségünket, és megújítjuk fogadalmunkat, hogy megőrizzük és megvédjük a méltányosság, egyenlőség és szabadság dicsőséges örökségét minden külföldi és belföldi fenyegetéssel szemben.”
Nofene. Én még „szabadság, egyenlőség, testvériség” formában ismertem ezt a hármas jelszót, mikor lett a testvériségből méltányosság? Bizonyára tegnap, mert Trumpnak így jutott eszébe. Washington és Franklin meg Paul Revere bőszen forognak a sírjukban, erős földmozgásokat jelentenek a Keleti Part régebbi temetőiből...
„A világ évszázadok óta tiszteli Amerikát a törvény előtti egyenlő igazságosság időtlen elve iránti elkötelezettségéért. Tragikus módon az elmúlt években alkotmányos örökségünket egzisztenciális fenyegetés fenyegette egy olyan politikai osztály részéről, amely a politikai megtorlás érdekében feladta az igazságosságot. Az előző kormányzat alatt a szövetségi bűnüldöző szervek felháborító módon lehetővé tették, hogy az erőszakos bűnözők büntetlenül garázdálkodhassanak az utcáinkon, miközben szülők, a templomba járó hívők vagy politikai ellenfeleik és az egyszerű polgárok ellen támadtak.”
Az semmi, elnök uram: a múltkor még a Capitoliumot is megostromolták ezek a gyanús elemek? Most miért néz ilyen randán? Nem ostromolták meg? Vagy maga szerint jól tették?
„Az amerikai igazságszolgáltatási rendszernek ez az eróziója abban a pillanatban véget ért, amikor letettem a hivatali esküt. Vezetésem alatt szövetségi bűnüldöző szerveinket ismét a méltányosság és pártatlanság sarkalatos amerikai elvei vezérlik – és minden amerikai polgár alkotmányos jogai gyorsan helyreálltak.”
Kivéve azokat, akiket kitoloncoltak mondvacsinált ürüggyel. De folytassuk.
„A Hűség Napját először Dwight D. Eisenhower elnök hirdette meg 1955-ben, hogy közvetlenül ellensúlyozza a május elsejei megemlékezéseket – amelyeket gyakran kommunista csoportok tartottak –, és hogy a remény jeleként szolgáljon mindazok számára, akiket még mindig sújtanak a kommunizmus és a zsarnokság borzalmai és igazságtalanságai. Amerika mind a mai napig élő emlékeztetője annak, hogy nemzetünk alapításának elvei mindig felülmúlják a kommunizmus és a diktatúra által okozott gonoszságot.”
Értem, vagyis nem értem. Eisenhower ezt az anti-május elsejét a hidegháború legkeményebb időszakában találta ki, még életben volt McCarthy szenátor is, bár hatalma már egy éve lehanyatlott, szóval ez akkor talán még érthető volt, de ma?
„Ma elismerjük, hogy az alkotmányos jogállamiság iránti elkötelezettségünk büszkeségünk, dicsőségünk és az amerikai nagyság tartós forrása. Felismerjük, hogy a hazaszeretet megköveteli a hazához való hűséget – és hogy a szabad és pártatlan jogállamiság nélküli nemzet nem is nemzet. Mindenekelőtt megfogadjuk, hogy az igazságosság, a tisztesség és a becsület új korszakát vezetjük be kultúránkban, bírósági termeinkben és kormányzati csarnokainkban.”
Egyelőre fosztóképzők segítségével: az új igazságosság az igazságtalanság, az új tisztesség a tisztességtelenség, az új becsület a becstelenség, ami meg a jogállamiságot illeti, azt az elnöki rendeletek betartása fogja helyettesíteni.
„Én, DONALD J. TRUMP, az Amerikai Egyesült Államok elnöke ezennel 2025. május 1-jét a Hűség Napjává nyilvánítom, és a módosított 87-20. számú közjogi törvénnyel összhangban az Amerikai Jog Napjává is. Felhívok minden amerikait, hogy ezt a napot a jogállamiság fontosságáról való elmélkedéssel és az Egyesült Államok zászlajának kitűzésével tartsa meg, valamint azzal, hogy többet tanuljon nemzetünk büszke történelméről. Arra kérek minden kormánytisztviselőt, hogy ezen a napon minden kormányzati épületen és területen tűzzék ki az Egyesült Államok zászlaját.”
Tűzzék, az nem kerül semmibe, ahogyan az elmélkedés és a történelemtanulás sem tartozik a költséges mulatságok közé – de az remélem világos, ez az ünnep a trumpi rezsim iránti hűségről szól, amelyet álnok módon azonosítanak az Egyesült Államokkal. Minden autokrácia egynek tekinti saját magát az általa bitorolt országgal.
Mindenesetre a Donald J. Trump nevű ápolt állapota nem javult semmit. Kérem gyógyszeradagolásának gondosabb beállítását.
Szele Tamás
