Forgókínpad

Forgókínpad

Mecset a Fanxiulu utcában

2021. június 03. - Szele Tamás

Van abban valami kifejezetten félelmetes, ahogy képesek vagyunk az egész világot mindenestől a magyar belpolitika egy jelentéktelen leágazásának tekinteni jobbról főleg, de balról is. Tulajdonképpen a Kossuth teret tekintjük a világ közepének, onnan számítunk, ahhoz mérünk mindent, és a politikai preferenciáink csak a mennyiségek előjelét döntik el.

fanxiulu.jpg

Tegnap és ma két csodás példáját láthattuk ennek a pannon egocentrizmusnak, előbb a mait mondom, mert az az élmény friss. Ugyebár, elfogtak egy 21 éves magyar férfit, aki iszlamistának nevezte magát és nagyon úgy néz ki, hogy terrorcselekményekre készült. Azért nem elemezném mélyebben az esetet, mert hatalmas homály övezi, lényegében véve csak annyit tudunk a delikvensről, hogy magyar állampolgár, hímnemű, egyetemista, 21 éves és muzulmánnak tartja magát. Meg amennyit a TEK elárult a terveiről, és ezek igen csúnya tervek voltak. De alaposabb betekintés híján tényleg korai lenne még részletesen elemezgetni, miért, hogyan radikalizálódik egy magyar fiatal, akinek nincsenek különösebb anyagi gondjai – habár, Ashli Babbit esete óta, mikor az amerikai hadsereg egyik veteránja radikalizálta magát qanonistára és ostromolta meg merő egy hazafiságból a Capitoliumot, már semmin sem csodálkozik az ember.

Nem segít a tisztánlátásban az sem, hogy a kormánymédia egy része – érdekes módon nem az egésze, csak a Pesti Srácok – valami teljes nemtörődömséggel ír az ügyben akármit és bármit, csak hajmeresztő legyen, mert ha nem igaz, akkor legfeljebb nem igaz és kész. Írnak utána még vadabbat, az sem lesz igaz. Tegnap óta tőlük és csak tőlük tudunk olyan részleteket, hogy a magyar iszlamista „egy ismert ügyvéd fia” lenne, „a Balatonnál akart a tömegbe hajtani” (más források a Puskás Arénába tervezett bombamerényletről tudnak, lehet igaz egyik is, másik is, mindkettő is és egyik sem, de a balatoni helyszín csak a Pesti Srácoknál tűnik fel), „robotkatonát vetettek be a letartóztatáshoz” (annyi igaz belőle, hogy a helyszínen tényleg jelen volt egy Andros F–6A tűzszerészeti robot, biztos attól tartottak, hogy a ház bejáratánál lehet valami gonosz meglepetés elrejtve, de az aztán minden, csak nem „katona”, a Pesti Srácok névtelenségét gondosan őrző szerzője emlékezhetett a Robotzsaru című filmre tinédzserkorából és az zavarhatta meg). Szóval, locsognak össze-vissza, bulvárosan, és ez mérsékelt baj volna, ha nem neveznék magukat oknyomozó portálnak. A pálmát azonban a ma reggeli vezető anyaguk címe viszi el.

Mecsetekben radikalizálják az iszlamistákat, Karácsony mégis engedélyezi a működésüket Zuglóban”

Azért ismereteim szerint a világon elég sok mecset van. Kicsi, nagy, minaretes, minaret nélküli, akad olyan, ahol radikalizálódnak a hívek és sokkal több olyan, ahol meg nem. Megkockáztathatom az állítást, hogy a legnagyobb részük működését nem Karácsony Gergely engedélyezte, csak egyetlen egyét, aminek viszont, le merném fogadni, semmi köze az Iszlám Államhoz. Továbbá megjegyezném azt is, hogy tiltani, netán büntetni a muzulmán hit gyakorlását aránytalanul veszélyesebb volna, mint engedélyezni azt a megfelelő törvényes keretek között.

De ez nem érdekli a szerzőt: a logikája emlékeztet a régi viccre, mely szerint ha valaki nős, de legalábbis heteroszexuális férfi, akkor logikus, hogy szereti a nőket. Tehát a szép nőket is szereti, vagyis úgy általában szereti a szépet. Szeretnie kell a szép díszhalakat is, tehát kell legyen akváriuma. Miből is az következik, hogy akinek nincs akváriuma, az nem heteroszexuális. Ha Karácsony engedélyezte egy szem mecset működését évekkel ezelőtt, akkor ő már maga az Iszlám Állam.

Logikus, nem? Ja, nem az.

Mellesleg Budapesten valami tíz-tizenkét mecset működik szerteszét a városban, persze eredetileg egyiknek az épületét sem annak tervezték (így a zuglóit sem), egyszer betévedtem az egyikbe, valami hivatalt kerestem, ami régebben arrafelé volt – senki sem bántott, sőt, kedvesek voltak, de jelezném, hogy a többi mecset működését nem Karácsony engedélyezte, hanem más polgármesterek, azokkal mi lesz? A Pesti Srácok visszamenőlegesen kiküldi hozzájuk a spanyol inkvizíciót? És tessék mondani: a fideszesekhez is?

Na, mindegy, ez csak egy példa volt arra, milyen politikai csőlátásban szenvedünk. De vegyük a másik esetet.

Zeng a magyar világ a ferencvárosi utcaátnevezésektől és kissé halkabban ugyan, de a nagyvilágban is van visszhangja a dolognak. Ugyebár, pártunknak és kormányunknak valamiért elengedhetetlenül fontos az, hogy a Középső Birodalom pártja és kormánya nálunk építhesse meg a Fudan Egyetem európai campusát, bár pont olyan helyen, ahol egyébként magyar egyetemisták számára épülne a Diákváros. Ez sokaknak tetszik, sokaknak nem tetszik, a két fél egymás haját tépi, és olyan sinológiai jártasságot árulnak el az összes politikus csizmadiák, hogy a magyar Kína-kutatást ki is lehet dobni lassan, Ligeti Lajostól Csongor Barnabásig.

Feleslegessé vált, mára mindenki jobban ért Kínához, mint a sinológusok.

Mármost az történt, hogy Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere és Karácsony Gergely kezdeményezésére új nevet kaptak a tervezett campushoz vezető utcák. Éspedig a Hídépítő utcából Dalai láma utca, a Helyi kikötő útból pedig Ujgur mártírok útja lett. A jövőben Szabad Hongkong út és Hszie Si-kuang püspök út tábla is emlékeztet a kínai jogsértésekre. Körülbelül abból a meggondolásból, hogy ha majd jön megnyitni a campust a kínai pártküldöttség, ezeken az utcákon kelljen végighajtatniuk, és az milyen rossz érzés lesz nekik.

Hát, a gesztust értékelem (és értékeli majd a maga módján Peking is, abban biztos vagyok), csak van pár hátránya, mármint a valóságban. Rögtön a legelső, hogy nehezen gondolnám, miszerint akármelyik kínai pártfunkcionárius is elolvasná a lefüggönyözött autóból a latin betűs budapesti utcanév-táblákat. Még a latin betűket sem mindegyikük ismeri, van nekik cifrább, saját írásuk, elég az a számukra. De mondjuk egy kínai külügyes azért olvas latin betűkkel, csak nem magyarul, hanem angolul. Hát honnan értené, hogy például a „Szabad Hongkong út” nevében mit jelent az a „szabad”?

Még kínaiul sem tudja, hogy tudná magyarul? Az viszont igaz, hogy az egyetem összes hivatalos iratának fejlécébe bekerülhetnek ezek az utcanevek, és az kissé kínos lesz – de megint csak latin betűkkel és magyarul. Érti, aki érti, zavar, akit zavar és mosolyog rajta, aki mosolyog. Szóval, nagy sebet nem ejtettünk a kínai imperializmuson, de fricskának elmegy, vagány húzás volt.

Persze ki is tört a nagy zűr a kis magyar Kínában, volt, aki győzelemként ünnepelte a gesztust (azért ez még messze nem az), voltak sokan, akik véralgebrázni kezdtek és követelték, hogy más, rossz helyzetben lévő kisebbségekről is nevezzenek el közterületet, megint más, jelesül Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója azt rótta fel, hogy miért nem az üldözött keresztényekről neveztek el valamit, mire fel kiderült, hogy Hszie Si-kuang püspök speciel pont üldözött keresztény, Hollik pedig fénysebességgel törölte a megszólalását. Olyan is akadt, aki arra figyelmeztetett: Kína ezt nagyon hosszú ideig nem fogja elfelejteni és nagyon kényes a lienjére, az arcára (leginkább úgy mondanám: a tekintélyére). Ez igaz, de Prága polgármesterével sincs jóban a Kínai Népköztársaság, aztán mégsem üzentek hadat Csehországnak.

Megint csak magyar politikai csőlátással közelítünk olyan dolgokhoz, amiket ezen az úton nem is értelmezhetünk.

Én magam nem javasoltam volna ezt a lépést, éspedig nem azért, mert ne értenék egyet azzal, hogy a Fudan Egyetem máshol jobb helyen lenne, vagy azzal, hogy a Kínai Népköztársaság talán jobban tenné, ha a saját területén belül élné ki rendszerének túlhatalmát. Még van is egy humora az egésznek, bár a legjobban pont Pekingben fognak rajta röhögni.

Ugyanis a módszer nem magyar és nem cseh, sőt, nem is európai.

A módszer – kapaszkodjanak meg – kínai!

A Nagy Proletár Kulturális Forradalom idején Kína szembekerült nem csak az Amerikai Egyesült Államokkal (velük mindig is szemben álltak, mármint 1949 után), hanem ugyebár, a Szovjetunióval is. Az Egyesült Államok állandó jelzője nem volt gond, ők egyszerűen „imperialisták” voltak és kész, de a Szovjetuniót nagyon nehéz volt jelzővel illetni. Mert egyfelől papíron Kína szövetségese volt, másfelől meg a Damanszkij-szigeten (kínaiul: Csenbao) lőtték egymást a kínai és szovjet katonák. Majdnem kitört a harmadik világháború, aztán ez elmaradt, de a kínai-szovjet viszony minden volt, csak szívélyes nem. A Szovjetuniót a kínai kommunikáció vagy „szociálimperialistának”, vagy Mao Ce-tung szavaival élve „revizionistának” nevezte. És ennek szellemében neveztek át szükség és igény szerint egyes, érintett pekingi közterületeket is.

Az amerikai követség utcája például az „Antiimperialista” nevet viselte, a szovjet követségé az „Antirevizionista” (Fanxiulu) nevet nyerte a maoista keresztségben.

Aztán ez elmúlt nekik, és most már újra a Dongzhimen Beizhong utcában van ugyanaz az épület, csak már orosz követségnek hívják, nem szovjetnek.

Szóval, ha Pekingben megtudják (már régen tudják...), hogy átkereszteltük az utcákat a Fudan tervezett campusa körül, akkor nyilván lesz egy kis hivatalos felháborodás, és persze megjegyzik ezt nekünk, de nem mondtunk a dologgal semmi újat: tettek ők is ilyesmit annak idején, még az is lehet, hogy ők találták ki!

Nem is a mi ötletünk a provinciális ebben, hanem az a cirkusz, amit a kormánymédia csap körülötte: úgy aggódnak ők az üldözött keresztényekért, mint Hollik, nem is ismerik őket, nem is érdeklődnek irántuk. Ők nem értük aggódnak, hanem Karácsony ellen.

Ilyenformán zárjuk ki magunkat a világból, de még a magunk saját dolgaiból is: ha mindent az aktuális és állandóan változó belpolitikai helyzet tükrében nézünk, aszerint ítélünk meg, ne csodálkozzunk, amennyiben a világ összes többi országa azt fogja gondolni rólunk, hogy az államformánk: bolondokháza.

És kései utódaink is biztosak lesznek abban, miszerint dicső eleik futóbolondok voltak.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása