Forgókínpad

Forgókínpad

A Pokol repülőtere

2021. augusztus 27. - Szele Tamás

Ha eddig kellett írni Afganisztánról, most már muszáj is. Kikerülhetetlen a kabuli repülőtér ellen elkövetett terrortámadás pokla, illetve a magyar kormánysajtó egy részének mégis sikerült kikerülni, vagy csak Trumpot idézni az ügy kapcsán. Ezek nem hírlapok, hanem propagandakiadványok, ne is foglalkozzunk velük, nekünk az a dolgunk, hogy a hírekkel szembesüljünk.

kabul_repter_tamadas1.jpg

Éspedig nem csak a támadásra vonatkozókkal, bár másféléből kevés van szokás szerint, az is ellentmondásos. Még a támadás előtt – amit titkosszolgálati források alapján előre sejtettek a nyugati erők – tartott egy sajtótájékoztatót a lassan ismertté váló Zabihullah Mudzsahid szóvivő, amin két meglepő dolgot mondott el: az első az volt, hogy kérik az afgán nőket, inkább egyelőre ne menjenek dolgozni, mert nem volnának biztonságban a harcosok jelenlétében. Az általa használt kifejezés szerint „a katonák nem tudják, hogyan kell tisztelni a nőket”, ezt egy mellbevágóan őszinte mondattal fokozta:

A tálib katonák nincsenek kiképezve arra, hogy tisztességesen bánjanak a nőkkel.”

Hát, ha ehhez kiképzés kell, régen rossz. Bejelentette azt is, hogy betiltják a zenét, úgy általában, azzal indokolva, miszerint:

A zene tiltott az iszlámban, de reméljük, képesek leszünk meggyőzni az embereket arról, hogy ne hallgassanak zenét, és nem kell nyomást gyakorolnunk.”

Emeletes szamárság, egyrészt általában véve az iszlám nem ellensége a zenének (Korán-értelmezés kérdése a dolog, és azzal tele a padlás olyan értelemben, hogy rengetegféle van belőlük), de másrészt ezek a lényegtelennek tűnő tilalmak fognak milliókat ellenük fordítani. Egy véres polgárháború közepén nem ilyen marhaságokkal kell foglalkozni, bár a zene betiltásával a legnagyobb béke idején sem okos kísérletezni, nem fog menni.

A Pandzsir-völgyből nem érkeznek érdemi hírek, sem háborúról, sem békéről, mintha a Nagy Dzsirga nem is kért volna semmit Maszúdtól: a legfrissebb híradás a China Global Television Network összefoglalója, amiből csak annyi újat tudunk meg, hogy az ellenállók továbbra is „inkluzív államot” szeretnének, tartják a frontot, bár azt nem hiszik, hogy a völgyből meg tudnák dönteni a tálib rendszert, azt viszont igen, hogy akármeddig képesek lesznek védekezni. A tálibok ezzel szemben azt nyilatkozták, hogy folyamatosan tárgyalnak – igaz, nem az ellenállókkal, hanem a völgy véneivel, „influencereivel” (ez most inkább befolyásos személyeket jelenthet) és a környék dzsihádista parancsnokaival, melynek következtében nyolcvan százalékos esélyt adnak egy békés megoldásra. Ezt azért még majd meglátjuk.

És akkor most jöjjön, aminek jönnie kell, aminek jönnie muszáj: beszéljünk a terrortámadásról. Vegyük a tényeket.

Az első tény az, hogy nem egy merénylet volt, hanem kis időbeli és térbeli eltéréssel kettő. Ezeket tűzharc követte. A repülőteret a tömeges menekülés, a kaotikus viszonyok egy támadás ideális célpontjává tették. Az áldozatok számáról a Wall Street Journal annyit mond, hogy 13 amerikai katona mellett 90 civil is meghalt, a tálibok ehhez hozzáteszik, hogy „ők több embert veszítettek, mint az amerikaiak” ugyanis 28 harcosuk pusztult el a támadás során. Tehát körülbelül 131 áldozatról beszélhetünk egyelőre, de várható, hogy ez a szám még egy ideig emelkedni fog, hiszen rengeteg a súlyos sebesült, olyanok is akadhatnak bőven, akik nem is kerültek kórházba. A támadások elől ugyanis a repülőtér környékén feltorlódott tömeg nagy része a közeli csatornába menekült, és nem tudjuk, közülük hányan voltak sebesültek és milyen mértékben. Engedelmet kérnék: láttam ugyan videót, mely közvetlenül a merényletek után készült, a helyszínen, de nem mutatnám be. Nem embernek való az a látvány, még csak le sem írnám.

Ezt tudjuk tehát. Meg azt is, hogy a hírszerzés előre jelezte: támadás várható. Készültek is rá, ha nem készültek volna, lehet, hogy egy tízes nagyságrenddel is több lenne az áldozat – de szinte képtelenség egy ilyen kavargó tömeget biztosítani. Katonai szempontból megoldhatatlan feladat.

Biden elnök beszédet mondott az eset kapcsán, amelyben komoly ígértet tett arra, hogy:

Nem bocsátunk meg. Nem felejtünk. Levadászunk titeket, fizetni fogtok a tetteitekért. Ezek az amerikaiak az életüket áldozták fel. Elhasznált fogalom, de rájuk tökéletesen igaz: hősök voltak. Elegendő információ van a birtokunkban ahhoz, hogy a merénylet kitervelőit komoly katonai művelet nélkül felkutassuk. A megfelelő időben, erővel és precizitással fogunk válaszolni.”

A magam részéről annyit tennék hozzá, hogy az elesett amerikai katonák hősök voltak, ebben nincs közöttünk vita, de illett volna megemlíteni az elhunyt civileket is, akik meg mártírokká váltak. Mindegy, majd, ha amerikai elnök leszek, helyesbítem a beszédet, de az sem holnap lesz.

Rendben, levadásszák őket. De kiket?

A merényletekért az Iszlám Állam, egészen pontosan a „Horaszán Tartomány Iszlám Állama” (ISIS-K) nevű szervezet vállalta a felelősséget, ami azért a valóságban annyit jelent, hogy vagy ők voltak, vagy nem. Ezt majd később kifejtem.

A magyar átlagpolgárnak itt áll meg az esze és megkérdi: „De hát azok nem ugyanazt akarják, amit a tálibok? Nem militáns muzulmán fundamentalista mindkét csoport?” A második kérdésre az a válasz, hogy de, az elsőre az, hogy nem. A tálibok emirátust akarnak, Afganisztán határain belül, amit minél előbb ismerjen el a nemzetközi közösség, hogy hozzájuthassanak az állam mindenféle pénzeihez, amik egyelőre a nyugati bankokban pihennek, zárolva. Az Iszlám Állam ezzel szemben a világ összes muzulmánját akarja egyetlen, globális kalifátusban egyesíteni, aminek tartományai vannak, Horaszán lenne az egyik a sok közül. Bonyolítja a helyzetet, hogy Afganisztánban jelen van és aktív rajtuk kívül az al-Kaida és a Haqqani-hálózat is, ez utóbbi valóságos ökumenéje a radikális dzsihadizmusnak, a Haqqani család több tagja is része a tálib legfelsőbb vezetésnek, ugyanakkor kapcsolatot tartanak fenn a másik két szervezettel is, ők az a bizonyos láncszem, ami összefogja a különben egymással rivalizáló terroristákat.

Tehát az Iszlám Állam (és az al-Kaida) jelenléte a térségben nem új, sőt: tavaly is véres, rengeteg áldozatot követelő merényleteket hajtottak végre, például a kabuli szikh templom ellen (25 áldozat, 8 sebesült), tömeggyilkosságot követtek el a Kabuli Egyetemen, robbantottak az Orvosok Határok Nélkül által üzemeltetett szülészeten, ezt később még egyszer megtámadták, a második alkalommal 85 diáklányt öltek meg... szóval, ha van valaki, aki radikálisabb a táliboknál az az ISIS-K. És erre is építik a politikájukat.

Láttunk már olyant máshol is, hogy egy radikális csoport úgy növeli a létszámát, hogy elvonja a tagságot egy vele hasonló elveket valló, de kevésbé radikális, nagyobb csoporttól (Magyarországon ezt pártok szokták művelni, vérontás nélkül, de kegyelmet nem ismerve), az ISIS-K pont ezt teszi. A tálibokat gyengeséggel, megalkuvással vádolják, hiszen leültek tárgyalni Dohában az amerikaiakkal, ahelyett hogy a csatamezőn győzték volna le őket (meggyőződésem, hogy a csatamezőn esélyük sem lett volna, az egész tálib hatalomátvétel a titkos tárgyalások és fű alatt épített kapcsolatrendszer, valamint a korrupció csodája, de még így is kellett hozzá az, hogy az akkori amerikai elnök egy nem túl okos, befolyásolható figura legyen). Ez az érvelés felerősödött 2020 júniusában, amikor a valószínűleg szír származású Sahab al-Muhadzsir vette át a csoport vezetését, aki valószínűleg nem beszél egyetlen afganisztáni nyelvet sem, kizárólag arabul tud, de épp ezért mentes is a helyi kötődésektől és ellentétektől. Viszont komoly harctéri tapasztalatai lehetnek.

Hogy hány embere van? 2016-ban a HVG szerint négy-ötezer harcosuk lehetett, mára örülhetnek, ha fele annyian vannak. Ellenben:

Az ENSZ terrorizmusellenes tisztviselői egy júniusi jelentésükben azt állították, hogy az Iszlám Állam az idei év első négy hónapjában 77 támadást hajtott végre Afganisztánban, szemben a 2020-as év azonos időszakában elkövetett 21 támadással.”

Érthető, hogy a tálibok nem örülnek ennek a kicsi, de annál agresszívabb konkurenciának. Pláne, hogy ők minden iszlám elkötelezettségük mellett végül is csak Afganisztánt akarják megszerezni (meg a pénzét), az al-Kaida és az Iszlám Állam viszont az egész világra feni a fogát, ami a tálibok szerint túl nagy falat volna nekik. Ellentét van közöttük bőséggel, míg az ország meg volt szállva, ezektől időnként eltekintettek – erre volt jó a Haqqani-hálózat közvetítése – de most vége a kompromisszumoknak. Nem lehetetlen, hogy maga a támadás terve is a táliboktól került a nyugati hírszerző szervekhez, akik abban bíztak, hogy így az amerikai és egyéb katonák elvégzik a piszkos munkát és megszabadítják őket a náluk is fanatikusabb vetélytársaktól.

Ez illene a fortélyos árulás hagyományára épülő afgán belpolitikai viszonyokhoz, de nem vehetünk mérget arra, hogy így van. Közben a szövetségesek őrülettel határos hibáira is fény derült: az amerikaiak – a Politico szerint – átadtak egy névsort a táliboknak, amin amerikai állampolgárok, zöldkártyával rendelkezők, valamint az amerikaiak civil afgán segítőinek a neve szerepel, a tálibok köszönték szépen, így már meg is van a halállistájuk. Elvileg azért adták át a névsort, hogy a rajta szereplők távozását segítsék a tálibok, de valószínűleg pont ők lesznek azok, akik menekülés közben halálos balesetet szenvednek. Ha ez nem volna elég, egyes információk szerint olyan biometrikus eszközök is tálib kézre kerültek, amelyek az összes, külföldiekkel együttműködő afgán minden adatát tartalamzták. A britek sem maradnak el az amerikaiaktól, csak ők nem naivak voltak, hanem hanyagok: a kabuli brit követség diplomatái az evakuált épület padlóján hagytak olyan dokumentumokat, amelyek a nekik dolgozó vagy hozzájuk állásra jelentkező afgánok személyes adatait tartalmazták. Ezeket a The Times tudósítója találta meg, de azóta szintén tálib kézen vannak. Értem én, hogy menekülni kellett, de nem lehetett volna kicsit több brit hidegvérrel tenni ezt?

Akkor lássuk lezárásképp, tulajdonképpen ki robbantott tegnap és miért.

Az ISIS-K vállalta a felelősséget, de vállalhatták azért is, mert ettől nő a presztízsük a fanatikusok között. Az al-Kaida hallgat, mint a tál piláf, a tálibok az ISIS-K-ra mutogatnak, az amerikaiak szintén. Azonban... gondolkodjunk kicsit. Távolról nem állítanám, hogy az Iszlám Állam helyi csapatától idegen a tömegmészárlás, többször bizonyították, hogy nem az, sőt, kedvenc műfajuk. Azonban hogyan fog fellépni ellenük az Egyesült Államok? Hogyan vadássza le őket? Mely levadászással különben nagy szívességet tesz a tálib kormányzatnak.

Csakis tálib segítséggel tehetik majd meg. Tehát mintegy kooperáció alakul ki a tálibok és az Egyesült Államok között. Csak nekem jut eszembe erről a Casablanca végén a jelenet, amikor a repülőtéren Rick és a rendőrfőnök elsétálnak a ködbe?

Louis, it's a beginning of a beautiful friendship...”

Magyarul:

Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete...”

És létezik még egy érdekes forgatókönyv, de ez már tényleg spekuláció, tudják be burjánzó fantáziámnak.

A világ nem szereti a tálibokat, ezért, azért, amazért. Oka van rá. Nem is túl könnyen szerethetőek. Az oroszok is megerősítették, hogy nem ismerik el a kormányzatot, mások is ugyanígy vannak, sehol semmi támogatás. Azonban egyszer csak megjelenik egy, láthatóan a táliboknál is rosszabb csapat a prérin, akikkel szemben most már csak a tálibokat lehet támogatni... ráadásul évek óta ott vannak, egy csomó merényletet követtek el, tavaly például ők robbantották fel a szikh templomot Kabulban, de mészároltak már szülészeteken is, egyetemeken is. Mindenki tudta, hogy vannak, nem most találták ki őket, nem a semmiből jöttek. Ezekkel le kell számolni, de csak úgy lehet, ha elismerik a tálibokat és támogatják is őket az ISIS-K elleni harcban.

Akkor végül is ki nyert a játékban?

Vagy így van, vagy sem, nincs bizonyíték arra, hogy a tálibok robbantottak volna, de az ISIS-K nevében (amit viszont azok büszkén elvállaltak), azonban ez is egy lehetőség. Lehet tisztáldozat az ISIS-K a nemzetközi elismertség és a zárolt pénzek megszerzésének érdekében, és lehet, hogy fel sem áldozzák őket, mert a levadászás kudarcot vall. Egyáltalán, minden lehetséges és mindennek az ellenkezője is.

Ez Afganisztán.

Híradásainkat folytatjuk.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása