Ma reggel a teljes magyar sajtó, pártállásra való tekintet nélkül egy filmbemutatóról szól, ha valaki marslakó lenne, azt hihetné, valami korszakalkotó született, pedig csak az Elk*rtukat mutatták be az este. Hogy melyik lap mit ír róla, ahhoz már van köze a pártállásnak, de mi most nem a filmmel, hanem a Pegasus-ügy fejleményeivel foglalkozunk.

Mondjuk ideje is, mert szeptember második fele óta nem történt semmi említésre méltó ezzel a csúnya történettel kapcsolatban, akkor is kevés: kiderült, hogy Páva Zoltánt, az Ezalenyeg.hu portál tulajdonosát is megfigyelték, kiderült, hogy a HVG kutatásai szerint:

„A szolgálatokat azért érintette kínosan a botrány, mert a Pegasusszal nemcsak ellenzékinek tartott üzletembereket vagy éppen kormánykritikus újságírókat figyelték meg, hanem szép számmal akadtak a megfigyeltek között olyanok, akik a Fidesz és a NER gazdasági holdudvarához tartoznak. A botrány kirobbanásakor pedig nyilvánvalóvá vált: a NER-es emberekről gyűjtött érzékeny adatok ugyanúgy külföldön landolhattak, mint azok az információk, amelyek arról a több mint 300 emberről keletkeztek, akik magyarországi célpontként kerültek fel a listára. Ezért aztán az Alkotmányvédelmi Hivatal berkein belül információnk szerint most azt vizsgálják, kik állhattak a kiszivárogtatások mögött.” (HVG)

és tartott egy ülést a Nemzetbiztonsági Bizottság a Pegasusról, melynek eredményeit, sőt, az összes elhangzott szót azonnal titkosították is 2050-ig. Szóval attól okosabbak kevesen lettek, elmondhatjuk, hogy csak azok, akik jelen voltak.

Eddig tartott az „előző részünk tartalmának” bemutatása, amire azonban szükség van, ugyanis pár nagyon okos politikacsináló Magyarországon kitalálta, hogy „a sajtó szabotálja a Pegasus és a Fudan ügyét” és azóta bármiről ír az ember, a híveik lefitmyálják, mondván: „bezzeg a Fudanról, Pegasusról kussoltok!” Ezt mondanák a rák és a koronavírus tökéletes ellenszerének hírére is, mivel nekik, hogy úgy mondjam, magyar belpolitika-betegségük van, az meg gyógyíthatatlan. Márpedig írni csak arról lehet, amiről van is hír, nem találhatok ki rablómeséket csak azért, hogy X. vagy Y., akihez tulajdonképpen semmi közöm, elégedett legyen.

Most viszont van hír, és nem is akármekkora. Más országokban nem így alakultak a dolgok, de nálunk ez nem is kevéssé rendezi át az eddigi elképzeléseket a Pegasus kormányzati felhasználásáról. Ma reggel arra ébredtünk, hogy a Dirket36 a Telex hasábjain közli:

„Izraelben terroristák ellen fejlesztették ki a Pegasust, Magyarországon viszont terrorelhárítási vezetőt céloztak meg vele”

Nofene, tehát a hóhért is akasztották? Akasztották bizony.

„Bodnár Zsolt rendőr dandártábornokot, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgató-helyettesét is célba vették az okostelefonokat feltörő Pegasus kémprogrammal – derül ki abból a kiszivárgott adatbázisból, amelyben a cyberfegyvert kifejlesztő izraeli NSO nevű cég egyes külföldi felhasználói által kiválasztott célpontok szerepelnek.”

De hát miért nem derült ki ez azonnal az adatbázisból? Nos, ez oda vezet el minket, amit már sokan kérdeztek, miszerint hogyhogy nem nyilvános maga az adatbázis? Miért nem osztja boldog-boldogtalan, de legalábbis az Amnesty International és a Citizen Lab, hogy aztán az összes fotelforradalmárok böngészhessék benne a saját telefonszámukat, és csalódhassanak végre, mert őket meg sem akarták figyelni?

Ennek több oka van. Az első, hogy ez egy hatalmas adatmennyiség, csak telefonszámból több, mint ötvenezer van benne, de a számokhoz nem társulnak nevek, nem telefonkönyv. A formátumból látszik, hogy melyik országban használják a számokat, de több nem. Már közzétenni is bajos volna a listát.

De nem csak bajos: a második oka a közzététel elmaradásának az, hogy ezek érzékeny adatok, épp a tegnap neveztem politikai dilettánsnak egy, a saját kormánypárti berkeiben jó nevűnek számító riporterhölgyet, aki olyan hanyagul tett közzé két iratot, hogy két politikus privát telefonszáma is szerepelt a fotókon. Az egyik érintett ráadásul még fideszes is, szóval ezt egy normális lapnál komoly pénzbüntetéssel díjaznák, a Pesti Srácoknál valószínűleg el fogják nézni a hölgynek, hacsak nem reklamál egyik vagy főként a másik képviselő. Mármost ha két telefonszám engedély nélküli nyilvánosságra hozása is perelhető – az bizony! – képzelhető, milyen adatvédelmi őrület lenne ötvenezer számból. Nem engedi még a törvény sem az ilyesmit, sehol a világon.

A harmadik ok kézenfekvő, csak keveseknek jut eszébe. Ha ez az adatbázis nyilvános lenne, valóságos kincsesbányát jelentene – azoknak a szolgálatoknak, amelyek nem használták a Pegasust. És a nagyobb hatalmak szolgálatai nem használták, nekik ugyanis van saját fejlesztésű, sőt, többnyire jobb minőségű cyberfegyverük. Oroszoknak, kínaiaknak tudjuk, hogy van: az oroszok ettől függetlenül kihasználták pár hete a Pegasus-hisztériát, éspedig ötletesen, be is mutatom, hátha pár embert megmentek attól, hogy nagy rettegésében maga telepítsen kémprogramot a készülékeire.

Szóval, azt írja a Bitport.hu, hogy:

„Olyan támadást fedezett fel a Cisco Talos, amely a Pegasus kémszoftvertől való félelmet lovagolja meg. A támadók egy magát az Amnesty Internation weboldalának hazudó site-on keresztül úgy terjesztenek egy kevésbé ismert Sarwent nevű trójai programot, hogy hordozójáról azt állítják: megvéd a Pegasus mobil változata ellen.

A biztonsági kutatók szerint a támadások célzottak, a Sarwent mögött álló személyek (szervezet?) elsősorban ahhoz a körhöz szeretnék eljuttatni a trójait, akik fenyegetve érzik magukat az izraeli NSO Group által fejlesztett kémprogramtól. A Talos szerint elképzelhető, hogy a támadások mögött állami szereplők vannak, bár a kutatócég közelebbről egyelőre nem nevezte meg a lehetséges államokat. (…) A felhasználó azonban a védelem helyett egy olyan távoli elérési eszközt (ún. RAT – remote access tool) telepít, amin keresztül a támadók bármit feltölthetnek és futtathatnak távolról a megtámadott gépen, illetve szivárogtathatnak onnan tetszőleges adatokat.

A kutatók szerint a támadás nem tömegeket céloz meg, de földrajzilag kiterjedt. Találtak áldozatokat az USA-ban és Kolumbiában éppúgy, mint az Egyesült Királyságban, Csehországban, Romániában, Oroszországban, Ukrajnában vagy épp Indiában.

A támadókról egyelőre annyit sikerült kideríteni, hogy van orosz kötődésük. A támadások célját illetően csak találgatni lehet.” (Bitport.hu)

Tehát, az egységsugarú felhasználó fél, hogy lehallgatják a Pegasussal, rálel egy ilyen kis eszközre, gyorsan feltelepíti, és már oda is adta az orosz szolgálatoknak minden adatát ijedtében. Mindig mondtam, hogy Szergejék nagyon ötletes emberek, nem szabad őket lebecsülni. Most is, lám, felültették a saját Pegasusukat a másik Pegasusra.

De most már foglalkozzunk Bodnár dandártábornok ügyével.

Ott tartunk tehát, hogy a lista nem lesz nyilvános, és a rajta szereplők személyazonosságát egyenként kell kinyomozni, már persze amennyiben lehetséges, a dandártábornok úr esetében ez elég komoly feladatnak bizonyulhatott (időbe is telt), mert nem hiszem, hogy a TEK valamikori második emberének telefonszáma minden nyilvános telefonkönyvben szerepelne. Nehéz így megtalálni a számhoz az embert, de sikerült.

De hát nem a TEK használta a Pegasust? – kérdi a naiv olvasó, aki más magyar szolgálatokról nem tud, erről is csak a sajtóból és azt hiszi, hogy „a TEK foglalkozik az ellenzék ügyeivel”. Mondjuk néha megteszik, de nem az a fő feladatuk. Viszont a Pegasusnak ők csak végfelhasználói lehettek, másokkal egyetemben, a Pegasust épp úgy, mint minden más lehallgatási eszközt, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat telepíti, éspedig belügyminiszteri vagy bírósági utasításra. Általában a megfigyelést is ők végzik, mondjuk a Pegasus esetében ezt az NSO segítségével tették (anélkül ugyanis lehetetlen lett volna), de hogy a megszerzett adatokat ki és hol értékeli ki, az már más kérdés. Esetünkben vígan elképzelhető, hogy az adatok (másodpéldánya, az elsőt csak megtartják, nem bolondok ők sem) egyenesen Hajdu János altábornagy, a TEK mindenkori első embere asztalára kerültek, aki aztán ezekkel megbuktatta hajdani jobbkezét, helyettesét, akinél az eszét is tartotta.

Hajdu úr eredetileg kommandós, majd leszerelése után Orbán Viktor személyi testőre volt, ezer éles bevetésen vett részt kommandós korában, a terepen hatalmas a tapasztalata, de a felderítéshez, elemzéshez, rendszerirányításhoz nem értett, ezért volt szüksége Bodnárra, akivel közeli barátok is voltak. És nyolc évig kiválóan tudtak együtt dolgozni, mígnem 2018 májusában Bodnárt egyik napról a másikra „szervezeti átalakítások” miatt „más szolgálati területre” helyezték. Idézzük a Direkt36-ot:

„Több, a TEK belső ügyeit ismerő forrás szerint Hajdu gyanakodni kezdett a helyettesére, hogy az a háta mögött politikai-hatalmi érdekekből különféle belső információkhoz próbál meg hozzáférni mind a szervezetről, mind róla személyesen.

Egy, a TEK belső ügyeit ismerő forrás szerint erről a gyanúról Hajdúék értesítették a Pintér Sándor vezette Belügyminisztériumot, ahol komolyan vették a bejelentést. Az ilyenkor szokásos procedúra szerint egy rendvédelmi szervezet – például a TEK – saját gyanúba keveredett vezetője ellen nem szokott és nem is tud komolyabb nyomozást folytatni. Hasonló ügyekben a belső elhárítás, azaz a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) jár el, akik akcióik során a titkosszolgálati eszköztár teljes arzenálját – magukat másnak kiadó fedett ügynökök, telefonlehallgatás, titkos megfigyelés stb. – bevethetik.

A konfliktus egyik ismerője szerint annak a gyanúja fel sem merült, hogy Bodnár esetleg szervezett bűnözői köröknek vagy külföldi titkosszolgálatnak vitt volna ki információkat. Elmondása szerint a TEK főigazgató-helyettese a Fidesz-kormányon belüli egyik korábbi belső konfliktus eredményeként kényszerült távozni.”

Kezd világosodni a kép: akkortájt csöppent ki Lázár János is a hatalomból. Tehát nem külső ellenségnek vagy a magyar ellenzéknek dolgozhatott Bodnár, hanem Lázár embere volt a TEK-en belül.

Ez viszont rávilágít arra, mitől is fél a legjobban a mostani rendszer.

Tart ugyan a független és ellenzéki sajtótól, tart az ügyvédektől, polgármesterektől, civilektől (valamennyire, és nem nagyon), de

• Aszódi Attila volt államtitkár

• A NER-közeli üzleti körök

• és Bodnár Zsolt dandártábornok

megfigyelése, de legalábbis figyelési listára kerülése azt mutatja, hogy a legjobban mégiscsak a belső puccstól, árulástól, palotaforradalomtól rettegnek. Az mindig is megszokott volt, hogy a szolgálatok egymást és saját magukat is figyelik, esetünkben van még egy csavar a történetben: Bodnár megfigyelése már nem csak érzékeny személyes és gazdasági adatokat juttatott teljes bizonyossággal külföldre, az NSO Grouphoz, hanem magyar államtitkokat is. De ez vagy nem jutott eszébe senkinek, vagy úgy vélték: megéri.

Tehát levonhatjuk a tanulságot: a Pegasussal sok mindenkit figyelt a rendszer, azonban a leginkább a sajátjait figyelte és figyeli.

Márpedig, ha ennyire tartanak a rendszeren belüli puccskísérletektől, hatalmi- és frakcióharcoktól, palotaforradalmaktól, akkor okuk is kell legyen rá. Akkor ilyesmik komolyan szóba is kerülhettek az elmúlt tizenegy-tizenkét évben, ha nem is nyilvánosan, de azokban a belső körökben, amikhez földi halandónak és sajtómunkásnak nincs, de nem is lesz kapcsolata.

Egyelőre az tehát a Bodnár-ügy tanulsága, bár csak nagy általánosságban, hogy a magyar rendszerben a hatalom sáncain belül is, a szolgálatokon belül is (tehát nem csak közöttük!) komoly harc folyik, ha nem is látszik belőle túl sok.

No, meglátjuk, hová fejlődik még ez a történet.

Ahogy Magyarországot ismerem: sehová.

De meglátjuk.

Szele Tamás