Csak nem tudok elszakadni Afrikától, de hát a szegény krónikás nem találhatja ki a híreket, ő van a hírekhez kötve, fut utánuk, és ha most úgy tűnik, hogy Afrika kerül nagyon hamar a világpolitika figyelmének fókuszába, akkor bizony afrikai ügyekről kell írni. Márpedig a jelek nagyon kedvezőtlenek, nem akarok jósolgatni, de úgy tűnik, nemsokára ezen a kontinensen ütköznek majd közvetlenül is a nagyhatalmi érdekek.

(Képünk illusztráció)

Az egyik ilyen intő jel, hogy az ISW, a tárgyilagosságáról ismert katonai kutatóintézet honlapján külön afrikai rovat nyílt, márpedig ők rovatot ritkán nyitnak, mikor kitört a jelenleg is tartó közel-keleti háború, azt is inkább betették a már létező iráni rovatba (amiben nem is tévedtek nagyot: Irán nélkül nem tört volna ki ott semmi). De ezen kívül csak orosz–ukrán, kínai-tajvani, szalafi-dzsihádi rovatuk létezett eddig – meg most már az afrikai is. Tehát már bizonyos: Afrikának legalább egyes részei rövidesen tűzfészekké változnak. Lássuk akkor, mi áll ebben a mai, első jelentésben! 

A legfontosabb hírek röviden:

– Mali. A mali junta fokozza az együttműködést Oroszországgal, hogy növelje arany-, olaj-, gáz-, lítium- és uránkitermelését az energiafüggetlenség és az állami bevételek növelése érdekében. Ezek a gazdasági projektek a Kreml számára előnyösek, mivel hozzáférést biztosítanak az erőforrások egy részéhez, amelyet a nyugati büntetőintézkedések, például a szankciók kijátszására használhat.

– Niger. Oroszország és Irán a nigeri junta vezető partnerei a junta 2023. júliusi hatalomra kerülése óta, és a junta tovább mélyítette a kapcsolatokat mindkettővel azóta, hogy március közepén felmondta a védelmi együttműködést az Egyesült Államokkal. A junta egyidejűleg Niger számos régi partnerével – köztük a Kínai Népköztársasággal (KNK), Németországgal, Olaszországgal és Törökországgal – lép kapcsolatba gazdasági és biztonsági érdekeinek előmozdítása érdekében.

– Eritrea. Egy orosz haditengerészeti küldöttség eritreai látogatása rávilágít a Kreml folyamatos erőfeszítéseire, hogy megvalósítsa egy állandó vörös-tengeri támaszpont létrehozására irányuló tartós törekvéseit. A Kreml Eritreát legalább 2018 óta potenciális opciónak tekinti egy vörös-tengeri kikötő biztosítására, és ez egyre vonzóbb alternatíva a háború sújtotta Szudánnal szemben, ahol a belső instabilitás többször is akadályozta a bázis létesítésére irányuló orosz erőfeszítéseket.

Elemzések:

Mali

Mali és Oroszország egyre inkább együttműködésre törekszik az ásványkincsek kitermelése terén, hogy mindkét ország bevételeit növelje. Orosz vállalatok március 25. óta több megállapodást kötöttek Malival az aranyfeldolgozó üzemek építéséről, geológiai feltérképezésről és polgári atomenergetikai együttműködésről. A mali és az orosz kormány ezen kívül március 31-én több megállapodást írt alá az olaj-, gáz-, urán- és lítiumkitermelésről. Ezen megállapodások aláírása előrelépést jelent a két ország között 2023-ban és 2024-ben tartott több együttműködési szándéknyilatkozat és magas szintű megbeszélés megvalósítása felé.

A mali junta valószínűleg igyekszik kihasználni növekvő jelenlétét Mali északi, nyersanyagokban gazdag régióiban, miután 2023 utolsó negyedévében a Wagner-csoport segítségével terjeszkedett a térségben. A mali hadsereg és Wagner-partnerei 2023 októberében és novemberében visszafoglalták a lázadók által ellenőrzött területeket Észak-Maliban. Ez az offenzíva javította a hozzáférésüket a korábban lázadók ellenőrzése alatt álló, nem szabályozott kézműves aranybányákhoz, és közelebb hozta őket a feltáratlan olaj-, gáz- és uránlelőhelyekhez. 2024. február elején a mali kormánycsapatok és a Wagner-erők rövid időre elfoglalták az Intahaka aranybányát, amely a legnagyobb kézműves bánya Észak-Maliban. 2024 februárjában a helyiek azt állították, hogy a zsoldosok belépési díjat szedtek és némi aranybányászati tevékenységet is folytattak, mielőtt visszavonultak.

Malinak még mindig nincs meg a képessége és kapacitása ahhoz, hogy teljes mértékben biztosítsa és kiaknázza Észak-Mali ásványkincseit. A szalafi-dzsihádista felkelők és a szeparatista lázadók még mindig vitatják a kormány fennhatóságát az arany- és potenciális uránlelőhelyek körül, és a biztonsági erőknek nincs meg sem a létszámuk, sem az elegendő helyi támogatásuk ahhoz, hogy megtartsák ezeket a területeket, különösen mivel a szalafi-dzsihádista felkelők egyre aktívabbak a főváros közelében. Mali csak a Wagner segítségével volt képes újra betörni északra, és a Wagner mindössze 1000-2000 zsoldossal rendelkezik, akik az egész országban szét vannak szórva.

Mali és Oroszország részben orvosolhatja ezeket a hiányosságokat az ország északkeleti részén a helyi kormánypárti milíciákkal való együttműködéssel vagy azok kényszerítésével. A kormánypárti milícia harcosai, akik korábban az intahakai bányát ellenőrizték, együttműködtek a Wagnerrel, és a mali erők még mindig a közelben tartózkodnak. A Wagner hasonló módon használta ki a helyi hatalmi tényezőkkel fennálló kapcsolatait arra, hogy jelentős mennyiségű kézműves aranyat vásároljon Szudánban. Ez a stratégia azonban kevésbé megvalósítható a távoli Észak-Mali kietlen és ritkán lakott területein, ahol olaj- és gázkészletek találhatóak. Mali már több mint egy évtizede próbálkozik olaj- és gáztartalékainak feltárásával, de nem rendelkezik a hazai kitermeléshez szükséges kapacitással, mivel annak magas költségei, az infrastruktúra hiánya és a kormányzati jelenlét hiánya miatti állandó bizonytalanság következtében kevés fejlesztésre került sor.

Mali emellett lítium- és uránkitermelési kapacitását is növelni kívánja az ország déli részén. A déli és nyugati területeken nagy lítium- és uránlelőhelyek vannak. Mali azonban nem rendelkezik az e lelőhelyek kitermeléséhez és feldolgozásához szükséges infrastruktúrával, és külföldi vállalatokra támaszkodik e projektek fejlesztésében. 2024-ben a mali junta a lítiumtermelést mint kulcsfontosságú gazdasági célterületet emelte ki, mivel két nagy, ausztrál, kínai és brit finanszírozású bánya várhatóan idén kezdi meg a termelést. A lítiumtermelés a mali junta egyik legfontosabb gazdasági célterülete. Egy kanadai vállalat finanszíroz urán és más ásványi anyagok feltárására irányuló projektet finanszíroz Mali déli részén, amelynek tervei magukban foglalják a kutatófúrásokat, de nem építenek infrastruktúrát, kivéve a helyszíni táborokat. 2022 óta az al-Kaidához kötődő felkelők is fokozták az aktivitást e területek közelében, ami veszélyezteti az ásványkincsek feltárását, és potenciális indokot szolgáltat a Wagner számára, hogy a jövőben az orosz befektetések védelme érdekében a területen tevékenykedjen.

A lítium kulcsfontosságú a zöld energia szempontjából, mivel a mobiltelefonok, laptopok és elektromos járművek újratölthető akkumulátoraiban használják. Az Egyesült Államok a lítiumot létfontosságú ásványként tartja nyilván, ami azt jelenti, hogy fontos a nemzet- és gazdaságbiztonság szempontjából, és a globális kereslet meghaladja a kínálatot. A lítium globális piacát jelenleg a KNK uralja, de Oroszország bolíviai bányászati üzletekkel próbál belépni a piacra, és lehetőségei lehetnek a kelet-ukrajnai lítiumlelőhelyek kiaknázására is.

Mali célja az energiafüggetlenség biztosítása és az állami bevételek növelése az erőforrás-fejlesztési projektek révén. A kormány hangsúlyozta, hogy a természeti erőforrásainak fokozott kitermelése révén kívánja elérni az energiafüggetlenséget, és ennek érdekében 2023-ban átírta a bányászati törvénykönyvét. Mali közvetlenül az aranybányászatból származó adóbevételekből finanszírozta a Wagner-zsoldosokat, kiemelve, hogy ez a bevételnövekedés hogyan segíti a junta védelmi költségvetésének finanszírozását.

A Mali-Oroszország együttműködés az erőforrások kitermelése terén ráadásul az erőforrásokból való részesedésért cserébe a mali junta komoly rendszervédelmi támogatást kap Oroszországtól, ezért segít a Kremlnek a nyugati büntetőintézkedések enyhítésében. Oroszország Malinak és más tekintélyelvű afrikai kormányoknak „rendszertúlélési csomagokat” ajánlott fel, amelyek nemzetbiztonsági és politikai támogatást tartalmaznak a stratégiailag fontos és értékes természeti erőforrásokhoz való hozzáférésért cserébe. Oroszország többször is igyekezett ilyen erőforrásokhoz – elsősorban aranyhoz – való hozzáférést szerezni az afrikai országokkal való partnersége révén, hogy enyhítse a nyugati szankciók hatását. A Kreml urániumszerzésre való törekvésének célja az is, hogy növelje befolyását a nukleáris energiapiacon, és így növelje befolyását az orosz gázvásárlást csökkenteni kívánó országokkal szemben. A különböző orosz zsoldoskontingensek Afrikában úgy hajtják végre ezt a stratégiát, hogy bizonyos fokú biztonságot nyújtanak a helyi rezsimeknek, és közvetlenül vagy politikai megállapodásokon keresztül biztosítják a hozzáférést ezekhez az erőforrásokhoz.

Niger

Oroszország és Irán a nigériai junta vezető partnereivé váltak, mióta 2023 júliusában átvette a hatalmat. A junta tovább mélyítette biztonsági és gazdasági kapcsolatait mindkét országgal, miután március közepén megszüntette védelmi együttműködését az Egyesült Államokkal. Niger Oroszország felé fordult, mint preferált biztonsági partnere, miután megszakította kapcsolatait Franciaországgal és most már az Egyesült Államokkal is. Vlagyimir Putyin orosz elnök március 26-án felhívta Abdirahman Tiani nigeri junta-vezetőt, hogy megvitassák a biztonsági és stratégiai együttműködés elmélyítését, ami Putyin első közvetlen kapcsolatfelvételét jelentette a nigériai rezsimmel.

A CTP 2023 januárjában úgy értékelte: Niger orosz zsoldosokat szerződtethet, hogy velük töltse be a nyugati biztonsági segítségnyújtás távozása miatt keletkezett kapacitáshiányt. A junta már 2023 júliusi hatalomátvétele óta érdeklődik az orosz zsoldosok szerződtetése iránt, találkozókat tartott kulcsfontosságú orosz védelmi tisztviselőkkel, akik részt vesznek az Afrikában folytatott szabálytalan orosz katonai tevékenységben, valamint nem részletezett védelmi megállapodásokat írt alá Oroszországgal.

A nigeri junta hatalomra kerülése óta több ágazatban is kapcsolatokat épített ki Iránnal. Irán és Niger március 19-e óta élénkítette az energetikai és gazdasági együttműködéssel kapcsolatos megbeszéléseket. Irán és Niger szerint a márciusi megbeszéléseik középpontjában több olyan megállapodás végrehajtása állt, amelyet a nigeri miniszterelnök 2024. januári teheráni látogatása során kötöttek. Irán hagyományosan nehezen tartotta be az afrikai országoknak tett számos ígéretét.

Amerikai tisztviselők azzal vádolták Nigert az amerikai és nigeri tisztviselők március 12-én és 13-án tartott találkozóin, miszerint beleegyezett abba, hogy uránt ad el Iránnak. A nigeri kormány nyilvánosan tagadta az amerikai állításokat. A CTP korábban úgy értékelte, hogy nem valószínű, miszerint Irán megpróbálna nigériai uránhoz jutni, mivel Iránnak elegendő hazai urántermelő kapacitása van, és nincsenek arra utaló jelek, hogy a junta le akarná váltani a nyugati székhelyű bányavállalatokat, amelyek jelenleg szinte az összes nigeri uránbányában többségi részesedéssel rendelkeznek.

A nigeri junta ezzel egyidejűleg védelmi és gazdasági együttműködési lehetőségeket keresett olyan országokkal, amelyek már a puccs előtt is Niger partnerei voltak, mint például a KNK, Törökország, Olaszország és Németország, és fenntartotta azokat, illetve új utakat keresett velük. Niger és a KNK elsősorban a kőolajtermeléssel kapcsolatos, már meglévő kapcsolataik bővítésére összpontosítanak. Niger 2008-ban kötött közös kőolajtermelési megállapodást a KNK-val. A Kínai Kommunista Párt (KKP) szerint a folyamatban lévő fejlesztési projektek befejezése után a KNK teljes befektetése közel 4 milliárd dollár lesz. A KNK e beruházás miatt többségi részesedést tudhat magáénak kulcsfontosságú nigériai létesítményekben, mint például Niger legnagyobb olajmezője, egyetlen finomítója és egy újonnan épített, Beninbe tartó vezeték, amely megduplázza Niger kőolajtermelését.

A nigeri junta és a KKP képviselői legalább ötször találkoztak 2024-ben, csak márciusban legalább négyszer, hogy megvitassák a kétoldalú együttműködést és a nigeri kőolajjal kapcsolatos kínai befektetéseket. 2024-ben a nigeri junta a kőolajtermelést jelölte meg fókuszterületként, és növelni akarja a Nigerben finomított kőolaj mennyiségét. Abdou Pagoui, a neves, spanyolországi székhelyű nyílt forrású Száhel-kutató azt állította, hogy egy kínai forrás szerint a márciusi megbeszélések során nigeri illetékesek azt kérték, hogy a regionális szankciók és a hiteltörlesztések elkerülése érdekében rendezzék át annak módját, ahogyan Niger részesedik az olajeladásokból. A KNK beleegyezett abba is, hogy segíti a Niger javát szolgáló kritikus infrastrukturális projekteket, például az autópálya-építés vezetését Nigerben vagy a szomszédos Nigéria kormányának az Észak-Nigériát és Nigert összekötő vasútvonal építésére vonatkozó terveinek finanszírozását.

Niger a már meglévő védelmi és infrastrukturális kapcsolatokat is igyekszik bővíteni Törökországgal. Recep Tayyip Erdoğan török elnök 2012-ben és 2013-ban olyan diplomáciai lépéseket kezdeményezett a Száhel-övezetben, amelyek megalapozták a 2019-es jelentős török infrastrukturális beruházást és a 2020-as védelmi megállapodást. Az üzletek eredményeként 2022-ben hat TB2 Bayraktar drónt szállítottak. 2024. február elején a nigeri miniszterelnök Törökországba látogatott, és több fegyvergyártó céget is megtekintett. 2024 március közepén többször találkoztak nigeri és török tisztviselők, hogy a kétoldalú együttműködésről tárgyaljanak.

Niger Törökországot tekintheti jelöltnek az észak-nigeri amerikai drónbázis utánpótlására. Egy meg nem nevezett nigeri biztonsági forrás 2022-ben azt mondta a Radio France Internationale francia csatornának, hogy Niger fontolgatja egy török légi bázis létesítését az országban, hogy támogassa az újonnan beszerzett TB2 drónokat. 2024. március 13-án a török nagykövet regionális tisztviselőket látogatott meg Agadez régióban, ahol a 100 millió dolláros amerikai drónbázis található. Niger szerint az Egyesült Államok beleegyezett egy kivonulási terv felvázolásába, miután Niger március 16-án felmondta a védelmi együttműködést az USA-val, de amerikai tisztviselők szerint az amerikai csapatok nigeri jövője még mindig nem világos. Törökország kezdetben befektetett ezen a területen, amikor 2012-ben először a Száhel-övezetre összpontosított, és a török nagykövet a legutóbbi látogatása során kiemelte ezeket a projekteket és felvázolta az új együttműködés lehetőségeit.

Németország és Olaszország megpróbál együttműködni a nigériai juntával a biztonság terén, hogy kezeljék migrációs aggodalmaikat. A junta külügyminisztere március 28-án találkozott egy német katonai és védelmi tisztviselőkből álló küldöttséggel, és márciusban olasz tisztviselők többször is ellátogattak Nigerbe. Olaszország és Németország a nigeri juntával való jó munkakapcsolat fenntartásával és megreformálásával igyekszik fenntartani a Nigerben állomásozó kisebb erők állomásoztatását, amelyek a már megszűnt uniós terrorizmusellenes missziók részét képezték. Az EU illetékesei, különösen az olasz tisztviselők figyelmeztettek arra, hogy az Afrikából érkező illegális migráció növekedése komoly aggodalomra ad okot, miután az Európába érkező afrikai migránsok száma 2016 óta a legmagasabb szintet érte el. Ezek a tisztviselők a bevándorlás és a biztonság terén az afrikai kormányokkal való szorosabb együttműködésben látják a jelenség lassításának lehetőségét.

Eritrea

Egy orosz haditengerészeti küldöttség látogatott Eritreába kétoldalú tárgyalások és hadgyakorlatok céljából, ami rávilágít a Kreml folyamatos erőfeszítéseire, hogy előmozdítsa a kapcsolatokat és tárgyalásokat Eritreával annak érdekében, hogy megvalósítsa régi ambícióit egy állandó vörös-tengeri kikötő létrehozására. Isais Afwerki eritreai elnök vezette azt a küldöttséget, amely április 2-án az eritreai Massawában találkozott Vlagyimir Kaszatonov orosz ellentengernaggyal. Eritreai tisztviselők szerint a találkozón megvitatták „a regionális erőfeszítések orosz támogatásának kilátásait” a Vörös-tengeren és Afrika szarván. Afwerki megtekintette az orosz Csendes-óceáni Flotta fregattját, a Marsal Saposnyikovot is, amely március 28. óta ötnapos kikötői látogatáson tartózkodott Massawában, ahol az eritreai erőkkel közös gyakorlatokat hajtottak végre az eritreai-orosz kapcsolatok 30. évfordulója alkalmából. Ez egyben a 2023-as orosz-afrikai csúcstalálkozón kezdődött megbeszélések folytatását is szolgálta.

A Kreml Eritreát potenciális opciónak tekinti egy vörös-tengeri kikötő biztosítására. Oroszország legalább 2008 óta próbálkozik egy vörös-tengeri kikötő megszerzésével, 2018 óta pedig Eritreában és Szudánban vizsgálja a lehetőségeket. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter még 2023-ban is kifejezte érdeklődését egy massawai bázis létrehozása iránt. Oroszország stratégiai szempontból létfontosságúnak tekint egy vörös-tengeri kikötőt a nagyhatalmi pozíció betöltésére irányuló törekvései szempontjából, mivel így megvédheti gazdasági érdekeit a térségben, és javíthatja katonai pozícióját azáltal, hogy növeli a Nyugattal szembeni provokációs képességét a tágabb térségben, beleértve a Földközi-tengert és az Indiai-óceánt.

Eritrea egyre vonzóbb alternatívává válik Oroszország számára, szemben a háború sújtotta Szudánnal, ahol a belső instabilitás többször is akadályozta az orosz kísérleteket, melyek arra irányultak, hogy bázist szerezzenek Port Szudánban. Oroszország és Eritrea kapcsolata azóta erősödik, amióta Oroszország 2022 februárjában megszállta Ukrajnát. Afwerki Moszkvában és Eritreában is találkozott orosz tisztviselőkkel, hogy megvitassák az amerikai befolyás ellensúlyozását, mivel mindkét autoriter országot régóta amerikai szankciók sújtják. Eritrea az ENSZ azon határozatai ellen is szavazott, amelyek Oroszország ukrajnai akcióinak elítélésére irányultak.

Látható tehát: lassan a Száhel-övezet összes állama orosz befolyás alá kerül (a korábbi, kínai helyett, kérdés, hogy mit szól ehhez Kína...), jóval délebbre, Zambiától Angoláig az Egyesült Államok és az Európai Unió próbál dominanciát elérni, a kontinens többi része pedig gazdasági szempontból kínai kézben marad – olyan bozóttűz lehet ebből a szavannákon, amilyent még nem látott eddig sem Afrika, sem a világ, elég, ha összeérnek és ütköznek a befolyási övezetek.

Hej, szegény Afrika!

Szele Tamás