Csak csóválni tudtam a fejemet ma reggel, mikor megláttam a 888 szokásosan buzgólkodó, mindent túllihegő címét: „Az év embere: Anonymus”. Lehet, urak, hogy nektek az, de azért van a dologban valami – csak éppen, szokás szerint: fordítva. Az év baja inkább.

Meg a jövő évé is. De előbb essünk át a szokásos műveltségi morgolódáson részemről: mikor tanuljátok már meg, hogy Anonymus a Béla király névtelen jegyzője, a P. dictus magister, ezzel szemben az, akit ti hamisítotok, az Anonymous, a maszkja meg Guy Fawkest ábrázolja, aki levegőbe akarta repíteni a brit Felsőházat lőpor segítségével 1606 elején, annak okából, hogy a lordok nem voltak katolikusok, ő viszont az volt? Manapság vallási radikális terroristának neveznék, mármint, ha muzulmán volna, így viszont minden évben megünneplik – a kivégzésének az évfordulóját, november ötödikét.

Hiszen maga az egész Anonymous-jelenség is abból a jó szándékból született, amivel a Pokolba vezető út van kikövezve: páran úgy gondolták, sok jószándékú ember sok számítógéppel és némi, nem kevés szakértelemmel, de inkább sokaságuk erejével eltakaríthat mindenféle társadalmi igazságtalanságokat, káros jelenségeket. Csak a személyük maradjon titokban. Ennek a gondolatmenetnek egy hibája van: mint láthatjuk, ugyanerre a rossz szándékú emberek is képesek. Ha valakin álarc van, nem látni, jó vagy rossz a szándéka (mondjuk ha nincs, akkor sem), de még az sem világos, kivel van dolgunk. Ennek a mostani „Év embere” Anonymousnak sincs köze ahhoz a mozgalomhoz, aminek a külsőségeit használja, annál több van neki a mostani magyar kormányhoz, már másodszor vetik be, először Cseh Katalin ellen küldték, vagy őt, vagy mást – ugye, az álarc és a torzított hang miatt ez eldönthetetlen – most a Városháza-ügyben dezinformál és bonyolítja a helyzetet, nem véletlenül. A bonyolítás célja az, hogy senki se értsen semmit a történetből és így mindenki rokon- vagy ellenszenvei alapján foglaljon állást a kérdésben.

Szóval, a kormánymédiában az Év Embere egy arctalan figura, akinek az állításait a világon semmi sem bizonyítja. Ilyent tudunk mutatni „ellenzéki” oldalról is, az Ördög Ügyvédjét, aki most épp V. Judit miniszterről írogat mindenfélét – ő sem mutat most bizonyítékot, későbbre ígéri, csak hát a deepfake világában akármit is mutat, szintén érzelmi kérdés lesz, ki mennyire fogadja el azt hitelesnek, másként szólva: ki mennyire hisz majd benne. Az már külön kutyakomédia, ahogyan tolonganak a pszeudo-ördögügyvédek a hírnévért, de erről ejtettem már szót a napokban.

A hangsúly a hiten van, oda helyeződött át a tudás helyett.

Vallás és babonaság lett a politikából és a közéletből, minden a hit, semmi már a bizonyosság: idén olyan kövér rémhírek terjedtek, mint még soha máskor. Hol Rozsály község halt volna ki a védőoltástól, de az utolsó emberig ám, kár, hogy Rozsálynak nem szóltak erről, így a Facebookról tudták meg a tulajdon kipusztulásukat, melyről lemaradtak, hol meg Morgellon-férgeket véltek lelni a maszkokban a „Ruszin Kárpátalja” című világlap szíves dezinformációja alapján, de már ők is valahonnét Amerikából szedhették ezt a maszlagot, ahová meg állítólag Csehországból került, Csehországba fene tudja, honnan, mindenesetre nagy marhaság volt.

Mikor márciusban megírtam ezt a történetet, félig röhögve, félig káromkodva, nem kis közönségsikert aratott az írás, amit az is mutat, hogy megfenyegettek miatta páran, ki perrel, ki agyoncsapással – ha egy írás elér bizonyos szintű olvasottságot, először az őrült kommentelők jelennek meg, aztán a fenyegetőzők is. Aztán, hogy mégsem irtotta ki az emberi nemet a Morgellon-féreg, el is halt az álhír, majd feltámad, ha valakinek eszébe jut.

Itt inkább az a lényeges, hogy az akkori fenyegetőzők esze tokjának épségét kétségbe vonnám, de az őszinteségüket nem. Ők akkor, abban a pillanatban szívből hittek a világ végét elhozó Morgellonban, és vallották, hogy engem, aki nem hiszek benne, meg kell állítani, mielőtt tömeghalál lesz az általam terjesztett szkepszisből. Ha tehetik, meg is állítanak, mindegy, hogyan. Hogy most már ők sem hisznek a Morgellon-járványban? Persze, hogy nem, el is felejtették azóta – most valami másban hisznek, de legalább olyan elkötelezetten.

Hívő lény az ember, hiába. De azért amondó lennék, van ennek egy sok ezer éve már bevált útja, vallásnak nevezik, annak keretei között kéne a hitéletet gyakorolni, az ritkábban okoz kárt. A mostani hithullámok azt mutatják, hogy sokaknak új vallás kell, amiben teszem azt, Qanon a Megváltó és Donald Trump a megtestesülése, vagy ha nem ő, Orbán Viktor, esetleg Vlagyimir Putyin. Bármilyen autokrata politikus, akiben hinni kell – persze, hogy bennük kell hinni, nekik ugyanis nem lehet.

Miért hisz az oltásellenes, járványtagadó Rozsály község kipusztulásában vagy a férges maszkokban?

Azért mert kényelmesen beleférnek a világképébe. Mintegy alátámasztják, bizonyítják a véleményét. És ezt a világképet nem eszmék, viták, bizonyítékok, logikai levezetések alakítják, hanem kis, hétköznapi dolgok. Mindenki utálja a maszkot, csak mégis viseljük, mert kell. Én sem szeretem, senki sem tapsikol örömében, mikor felveszi, de muszáj. Sokan félnek az oltásoktól is, hát ki szereti, ha szurkálják? De ezek még csak érzések, hanem mikor jön egy-egy ilyen álhír, hitté, bizonyossággá válnak: ne hordjuk a maszkot, lám csak, férges! Ne oltassuk magunkat, kihalt tőle egy egész falu! Egy Google-keresés elég volna, hogy kiderüljön: mindez nem igaz, de arra már nem kerül sor: addigra már kialakult a hit, a meggyőződés.

A következő lépés a vélemény erőltetése. Mindenkinek joga van a véleményéhez, annak kimondásához szintén. Csak éppen a kétszer kettőről is eltérhetnek a vélemények: a számtanból egyes Pistike véleménye lehet az, hogy kétszer kettő három vagy öt, míg az enyém szerint négy: az elterjedt formális logika szerint itt két egyenrangú vélemény áll egymással szemben. Ha sok a Pistike és én egyedül vagyok, akkor ugyanez a formális logika a Pistikék javára billenti a mérleget, teljesen függetlenül attól, mennyi is a kétszer kettő. Ami látszólag ostobaság, hiszen miért zavar engem az, ha ezer Pistike vagy akár egymillió rosszul számol? Azért, mert elég, ha egy közülük pénzügyminiszter vagy bankigazgató, már összeomlik a gazdaság. Tehát véleményünk lehet, csak épp adott, egzakt és mérhető kérdésekben fikarcnyit sem számít a tényekhez képest.

És innen kezdődik a vallásháború, pechünkre ez mifelénk politikai jellegű is: hiszen még a maszkviselet is politika, akkor mit mondjunk a választási kampány ügyeiről? Akinek olyan a világképe, hogy a maszkot nem szereti, az elhiszi a férget, akinek meg amolyan, az azt hiszi el, hogy Karácsony el akarta adni a budapesti Városházát vagy ellenkezőleg: azt, hogy V. Juditnak érdekes szexuális szokásai vannak. De ez mind puszta hit, bizonyíték nélkül.

Hittek abban a Capitolium ostromlói, hogy Donald Trump az Egyesült Államok legitim elnöke? Hittek bizony. Azért mentek oda. Hitük téves volt, de nem azért buktak el, hanem, mert a rendfenntartók erősebbek voltak, ahogy Thomas Müntzer parasztkatonái is hittek abban, hogy övék lesz a győzelem a frankenhauseni csatában, hiszen az égen megjelent még egy szivárvány is, ami az ő zászlajukon szintén szerepelt: döntő, elsöprő rohammal indultak a lovaghadsereg ellen. Ami szó szerint beletiporta őket a csatamezőbe, hatalmas vereséget szenvedtek. Csak épp az ütközet eredményének semmi köze nem volt ahhoz, kinek volt igaza (mai szemmel: egyik félnek sem). És ez az ijesztő: az igazságnak a gyakorlatban pont annyi esélye van a hazugság ellen, mint fordítva, az események kimenetelét az erő dönti el, ha kenyértörésre kerül a sor.

De csak akkor: előtte még számíthatnak az érvek. Már, ha a felek egyáltalán elfogadják őket: a gyakorlatban sokkal inkább arról van szó, hogy mindenki mondja a magáét, elbeszélnek egymás mellett, így aztán mindenki marad a hiténél, míg el nem jutunk Frankenhausenba vagy a Capitoliumhoz.

Qanon sámán, Anonymous, Ördög Ügyvédje, mind ugyanazt művelik, legfeljebb más-más célok érdekében: bizonyítatlan állításokat tesznek, és mivel ezekkel a logika nem tud mit kezdeni, azok beépülnek a köztudatba. Egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy amit állítottak, azt már „mindenki tudja”. Rosszul tudja – de tudja!

Emlékszem én régebbről is ilyen hazugsághullámokra, tömeghisztériákra, 1990 végén, 1991 elején az egész ország sátánista gyilkosságoktól rettegett: a szülők országszerte őrjáratokat szerveztek, amelyek iskolába és haza kísérték a szőke és kék szemű kislányokat (másokat nem, Lucifer állítólag csak a szőkéket szereti, fene a gusztusát), lényegében véve arról volt szó, hogy Mezőkovácsházán egy bomlott agyú tizenéves tényleg megölte a húgát, a rendőrség a holmija között talált pár, akkori metálos körökben divatos kiegészítőt, pentagrammot, 666-os felvarrót, ilyesmiket. Ebből lett a hisztéria, amit tovább szított a később Magyar Gárda-rokonszenvéről elhíresült Faddy Othmár atya is, olyasmiket mondott, hogy:

„A heavy-metal stílusú zene, a horrorfilmek mind-mind demoralizálják és belülről züllesztik a fiatalokat. Olyan lelkiállapotot szuggerálnak az érzelmi sivárságban élő gyermekekbe, hogy magasztalják, dicsőítsék és tiszteljék a sátánt. Ezek az együttesek őrjöngésig fokozhatják a hangulatot, hisz féktelen agresszivitás jellemzi őket. A gyenge, sátáni hatalomba került fiúk, lányok pedig nem tudnak szabadulni ettől a veszélyes erőtől.” (Kurír)

Miért nem lett ebből akkor nagyobb baj? Egyrészt, mert nem volt több gyilkosság, már az első sem „sátánista” volt, hanem az elmebaj okozta, másrészt, mert a politikának nem állt érdekében szítani a mozgalmat, ellenkezőleg, csitították. Viszont a magyar politikának jelenleg minden oldalon a szavazatmaximalizálás az érdeke, mindegy, miképpen: ha az az ára, hogy hazudoznak egymásról, tömegeket vezetnek az orruknál fogva, ám legyen. Ez is csak egy eszköze a politikai harcnak. A használatát el lehet tanulni az oltásellenes mozgalmaktól, az meg, hogy mi a valóság, senkit sem érdekel.

Ilyen szempontból a 888-nak van némi igazsága: 2021 a bizonyítatlan hazugságok éve volt.

A pszeudo-Anonymousok éve. A semmiből érkező, névtelen, önjelölt prófétáké, politikai-társadalmi rémhírterjesztőké, akik éjjel-nappal főzték „a mérget, mely közénk hatol”.

2021 a Valóságtól való távolodás éve volt.

Milyen lesz 2022?

Körülbelül ugyanilyen, csak a választási kampány miatt mindenki gázt ad majd és ötösbe teszi a sebességváltót. Szóval rosszabb lesz, sokkal rosszabb.

Ezek a hit és a hazugság évei.

Szele Tamás