Az ember nézegeti a napi híreket különböző lapokban így reggelente, ugrál véleménybuborékból véleménybuborékba, sóvárog valami konkrét információ után, de az ritka, mint a fehér holló – van helyette ezer vélelem és prófécia, átok, verbális lincselés, álhír és konteó. Így év elején azért elég sok a jóslat is.

Márpedig jósolni nehéz, különösen, ami a jövőt illeti, mondta vagy Mark Twain, vagy Niels Bohr, esetleg mindkettő, de nem kórusban, szóval az ilyesmivel jobb vigyázni. Minél nagyobb garral jósolunk meg egy várható eseményt, annál nagyobbat bukhatunk, ha nem következik be, és csak reménykedni lehet, hogy mire eldőlnek a dolgok, a nagyérdemű megfeledkezik arról, miket hordtunk össze mi korábban. De ha igazunk lesz, az se sokkal jobb: akkor meg tömegek fogják rajtunk követelni a jövő heti lottószámokat.

Emiatt aztán a legtöbb jóslat vagy homályos, pontatlan, ködös, mármint ha becsületes ember latolgatja a lehetőségeket, vagy egyszerű, anyagilag-politikailag motivált hazugság. Nehéz helyzetben vagyok viszont, mikor Bogár László 2022-es prognózisát olvasgatom, ami a vasarnap.hu-n jelent meg, ugyanis homályban nincs hiány, az stimmel, ellenben ez az ember őszintének tűnik. Mintha valóban hinne abban az Apokalipszisben, amit felvázol. Igaza persze nincs – de hisz abban, amit mond.

Pedig hitt ő már sok mindenben. 1978-tól 1989-ig tagja volt az MSZMP-nek, ami még nem volna nagy kunszt, sokan voltak tagjai, de valahogy egy merész jobbkanyarral – aminek része volt az is, hogy egy évig kettős, MSZMP-MDF párttagsággal szaladgált – az Antall-kormány idején a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának politikai államtitkára lett. Akkor, amikor Raffay Ernő a Honvédelmi Minisztériumban szolgált, ugyancsak, mint komisszár, bocsánat, politikai államtitkár. 1998 és 2002 között meg, az első Fidesz-kormány idején a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, sőt, a kormány Stratégiai Elemző Központjának vezetője volt.

Tapasztalt halásza minden zavaros vizeknek, táncolt ő már annyiféle dudaszóra, hogy előszámolni is nehéz. Azonban 2002-ben beütött a ménkű: a D–209-es ügy miatt, mikor kiderült, hogy Medgyessy Péter kormányfőnek ezen a fedőnéven SZT-tiszti múltja van (azt most ne boncolgassuk, mit művelt vagy nem művelt, ugyanis egyrészt semmi biztosat nem tudunk, másrészt nincs köze mostani emberünkhöz) megalakult a Mécs-bizottság. Aminek az volt a célja, hogy „minden, a rendszerváltozás utáni kormányokban politikai szerepet betöltő személynek az előző politikai rendszer állambiztonsági tevékenységében való részvételének tényeit és körülményeit vizsgálja” – ahogy a megbízatásuk fogalmazott. És impozáns lett a lista: bizony, sokan jelentettek, közöttük a 2002. augusztus 24-i Magyar Hírlap szerint:

„Bogár László, az Orbán-kormány politikai államtitkára (MÉH), Boros Imre, az Orbán-kormány PHARE-ügyekért felelős minisztere, Fazakas Szabolcs, a Horn-kormány ipari és kereskedelmi minisztere, Járai Zsigmond, az Orbán- kormány pénzügyminisztere, Kádár Béla, az Antall-kormány nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal megbízott minisztere, Martonyi János, az Orbán- kormány külügyminisztere, Medgyessy Péter jelenlegi miniszterelnök, Nógrádi László, az Orbán-kormány közlekedési és vízügyi minisztere, Néhai Rabár Ferenc, az Antall-kormány pénzügy- minisztere, Raffay Ernő, az Antall-kormány politikai államtitkára (HM) és Sárossy László, az Antall-kormány politikai államtitkára (FM) szerepel azon a listán, melyet a bizottság a jelentésében közzétesz.”

Minket most Bogár érdekel (bár ne feledkezzünk meg Raffayról sem). Derékba törte ez a botrány a karrierjét? Nem igazán: épp 2002-től a Károli Gáspár Református Egyetem docense. „Alapvető kutatási területe a globalitás hatalmi rendszere” – ahogy a Wikipédia írja. Munkássága elismeréseként 2011. november 17-én a Fővárosi Közgyűlés Pro Urbe-díjjal tüntette ki. Most pedig ez a sokat látott ember a bölcs, öreg varázslót játssza, aki borzalmakat jósol a Háttérhatalom jövendő rémtetteiről. Gandalf akarna lenni, csak valahogy mindig Szarumán lesz belőle. De térjünk a tárgyra: mit jósol?

„Biztos vagyok abban, hogy a jelenleg meglévő problémák és törésvonalak fogják meghatározni a következő évet, éveket.”

Feltéve, hogy nem keletkeznek újabb problémák és törésvonalak, mert akkor azokat is tekintetbe kell venni. A mondat a tautológia iskolapéldája. Viszont nagyon intelligensen hangzik.

„A 2022-es évet nagy valószínűséggel az alábbi három téma fogja meghatározni: a migráció, a klímaválság és a vírus. Emlékezhetünk, 2015-ben nőtt meg a migrációs nyomás, utána a klímakérdés volt a legdöntőbb globális probléma, majd 2020 elejére a világjárvány kialakulásával mindent meghatározó tényezővé lépett elő.

Ha ez pedig nem lenne elég, akkor ezekre rakódik egy újabb súlyos kihívás: mindezeknek a globális narratívái.”

Nobelt a jósnak, tökéletesen megmondja előre – a tegnapot. Azt én nem kétlem, hogy a kormánykommunikáció erről fog szólni, csak annak nem sok köze szokott lenni a tényekhez és az eseményekhez. Illetve mindhárom jelenség fontos, én a fő problémák közül kivenném a migrációt, mert az mindig volt és mindig lesz, és odatenném a helyére az online terek hatására zajló társadalmi átalakulásokat, de azt azért a vak is látja, hogy a klímaváltozással és főleg a világjárvánnyal nem sürgősen, hanem azonnal kéne tenni valamit. Ilyenformán sikerült feltalálni a csőben a lyukat.

„A migráció, a klíma és a vírus kérdésében óriási társadalmi és politikai erők feszülnek egymásnak. Az elmúlt években kiderült, hogy ezekre a jelenségekre adott válaszok nem feltétlenül állják meg a helyüket, mert azokat tömegek nem fogadják el. Sokan vannak, akik nem ismerik el azt, hogy a bolygónk felmelegedését az emberi tevékenység okozza, valamint azt sem, hogy a védőoltások hatékonyak.

A narratívák tekintetében tehát egy globális világháború folyik, mely a következő évben minden bizonnyal ki is fog teljesülni.”

Na, kérem, kezdünk eljutni a baj gyökeréhez. Ha egy válasz azért nem állja meg a helyét, mert nem fogadják el a tömegek, akkor csak reménykedhetünk, hogy a kedves tömegek nem kezdenek el kételkedni a szorzótáblában vagy a gravitációban. Annak ugyanis kellemetlen következményei lehetnének. A tisztelt tömegek el kell fogadják azt, ami sok ezer éven keresztül evidencia volt, miszerint tényekről nem rendezünk szavazást. Az ősember nem tagadta a barlangi medvét vagy a kardfogú tigrist, illetve, amelyik tagadta, az nagyon hamar elhunyt, tehát őseink korán rájöttek, hogy nem túl praktikus mesevilágban élni, mert megeszik az embert a buborékon kívüli vadak, akik nem tudnak arról, hogy ők szerintünk nincsenek. De most jön a szép rész: az emberiség utolsó identitásháborúja!

„Ez az a háború, ahol a családot, a nemzetet és az európai-keresztény kultúrát kívánják végérvényesen felszámolni. Mindezek a tendenciák ellentétesek a Magyarországon általános Isten, haza, család jelszavaival. A magyar kormány által szorgalmazott családközpontúság, a nemzeti értékek megtartása, a vallásgyakorlás támogatása sokak nemtetszését kiváltotta már az elmúlt években.

Mára elérkeztünk egy olyan ponthoz, hogy a fenti három sarokkő mellett emberi önazonosságunk legalapvetőbb részét is kikezdik. Ez pedig nem más, mint a nemi identitás.”

Ragnarök, nem vitás, ázok és vánok cikáznak a levegőégben, Fenris farkas is vicsorog már. De ki az ellenség?

„Ne legyenek illúzióink, ma egy brutális identitásháborúban vagyunk. Tisztán látszik, hogy a végcél a fehér ember kultúrájának a teljes felszámolása. A legszomorúbb ebben pedig az, hogy ezeknek a lobbiknak olyan intézményrendszerek álltak az élére, mint maga az Európai Bizottság vagy éppen az Európai Parlament. Könnyű belátni, hogy a globális erők nem akarják Európát és értékeit megtartani, éppen ellenkezőleg, már megkezdték azok megsemmisítését.

Ebben a háborúban kegyetlen ütközetek várnak azokra, akik meg akarják védeni saját identitásukat. Ezen a téren Magyarország egy évtizede hadban áll.”

Nahát. Ki gondolta volna, hogy Brüsszel Nidavellirben fekszik, a Sötétség Honában, Budapest meg Asgardban? Esetleg fordítva, mert a Bifröst, a Szivárványhíd is Asgardban van, szóval a fene ezeket az izlandi költőket, hogy nem tudtak valami praktikusabb világképet kitalálni Bogár mesternek, most ha Ragnarök van, az sem világos, kik a jötünök, akik nem jótündérek, hanem jég-óriások. Wagner Richárd, kelj ki sírodból és magyarázd meg nekünk, mi már nem értjük.

„A fő problémát abban látom, hogy nem lehet nyílt diskurzust folytatni a leglényegesebb kérdésekről. A beszédtérben összeesküvés-elmélettel vagy gyűlöletbeszéddel vádolnak meg mindenkit, aki fel meri tételezni azt, hogy a háttérhatalmak beavatkoznak életünkbe. Holott ezek az erők határoznak meg nagyon sok mindent. Ezért mondom azt, hogy az európai politikai alakzatok – azaz a pártok –, uralmi rendszerek csapdában vannak.

Világunkat egyre inkább azok a globális pénzhatalmi rendszerek és azok a techóriások határozzák meg, melyek nem ellenőrizhetők, nem számon kérhetők, mégis mindenbe beleavatkoznak, eldönthetnek választásokat, összességében pedig a világ sorsa is az ő kezükben van.”

Na, ezért kezdett el egyáltalán jósolni Bogár mágus. Ugyanis a Háttérhatalomról csak akkor lehet egyáltalán „nyílt diskurzust folytatni”, ha elfogadom vagy legalábbis feltételezem a létezését. Ha nem fogadom el, nincs diskurzus mert nincs téma sem. Ellenben mivel roppant tág fogalomról van szó, amennyiben hisz benne valaki, a világ minden eseményét neki tulajdoníthatja, a Tisza virágzásától a szubatomi folyamatokig és a mexikói földrengésekig. Ha hiszünk a démonokban, és földöntúli hatalmukban, félelmetesen egyszerűvé válik a világ – sokak számára már most is az, vannak a Jók, és vannak a nagyon hatalmas, dúsgazdag Rosszak, vannak az Ázok és vannak a Vánok, van Ormuzd és van Ahrimán, mi meg el kell döntsük, ki mellé állunk, harmadik lehetőség nincs. Aki meg nem hisz ebben az egészben, az „nem ébredt fel”, az setétben botorkál, és a fene sem érti, hogyan nem tiporja el valami kósza harci szekér.

Igen, csakhogy egy ilyen diskurzust azért nem szabad elkezdeni, mert már az alaptétel is hibás. Nem a gonosz Háttérhatalom teszi tönkre a klímát, hanem mi magunk a hülye fejünkkel, óriási teherhajóinkkal (a világ tíz legnagyobb teherhajója egy év alatt több üvegházhatású gázt bocsát ki, mint a bolygó teljes légiközlekedése, és nem tíz ilyen bárkánk van). Igen, mondja erre Bogár próféta, csakhogy azokat a teherhajókat a Háttérhatalom üzemelteti! Nem, mondom én, többnyire mindenféle, legalább félig állami tulajdonban lévő kínai válllakozások. Vagy a kínai állam volna a Háttérhatalom? Szóljon valaki szegény Sorosnak, hogy tanulja meg a pekingi nyelvjárást... És megint zátonyra futna a diskurzus, Occam borotvája vágja el: a jelenségeket egy felesleges, ám mindenre jó feltételezéssel meg lehet ugyan magyarázni, csak ez a magyarázat a gyakorlatban nem működik. Százötven évig hitt a tudományos világ a sok mindent, de leginkább az égési folyamatokat megmagyarázó, kényelmes flogiszton-elméletben, annak dacára, hogy flogisztont soha, senki nem látott és a tömege is negatív kellett volna legyen (elképzelni sem tudom, hogyan), míg Lavoisier megcáfolta az egész kényelmes, de haszontalan teóriát. Le is fejezték szegényt 1794-ben, de valószínűleg nem ezért.

Mi fontossága van annak, hogy Bogár László, ez a színes, sokarcú egyéniség a szokásos Apokalipszist jósolgatja manicheus alapon? Csak annyi, hogy a magyar társadalom most, választások előtt pont eszerint a modell szerint viselkedik, Jók és Rosszak végső csatájára, Ragnarökre készül, és az már ízlés kérdése, ki kit talál jónak és kit rossznak. Aki pedig nem hisz abban, hogy ez a harc lesz a végső, az eretnek és megégetendő.

Azt tetszik mondani, túlzok, egy zavart elme fantazmagóriáit vetítem az egész társadalomra? Akkor Orbán Viktor is túloz. Mit ír tegnapi, pénzt lejmoló levelében a választópolgároknak?

„Egy veszélyekkel teli korba léptünk, ahol egyszerre kell megküzdenünk a járvánnyal, az egyre erősödő illegális migrációval, és Brüsszel, valamint a Soros-birodalom egyre agresszívabb beavatkozási kísérleteivel.”

Ezt ugyan írhatta volna Bogár is. Ha már maga a miniszterelnök konteózik, nehezen marad el a Ragnarök, amondó vagyok. Tekintet nélkül arra, hogy ilyesmi egész egyszerűen nincs. Majd megcsinálják.

Mondom én, alacsonyan szállnak a valkűrök, eső lesz.

Szele Tamás