Régóta képezi vita tárgyát, hogy kapjanak-e katonai kiképzést a mindenféle oktatási intézmények tanulói, és sommásan nem is eldönthető a kérdés. Az ember azt mondaná, hogy felesleges, de ha a harctérre kerülő, frissen toborzott, képzetlen mobikokra gondolunk a bahmuti csatamezőn, akkor annyit el kell ismerni, hogy legalább fedezéket keresni megtaníthatták volna őket.

Igen, de a hadseregben, nem az iskolában. Csak hát az orosz hadserege épp a most zajló háború elején veszítette el kiképzőtisztjei színe-javát, azóta is komoly problémát jelent az újoncok akár minimális felkészítése is, rendszerint kihagyják, aminek nagyon szomorúak a következményei, de talán mégsem az iskola dolga volna ennek pótlása. Az óvodáé pedig végképp nem.

A The Insider elemző írásban mutatja be, mi is a helyzet az orosz tanintézetek által nyújtott katonai kiképzésekkel kapcsolatban. Nem lesz túl vidám olvasmány, annyi szent.

Az orosz iskolákban egyre több Kalasnyikov gépkarabélyt látni, amelyek a táblák és a tankönyvek mellé kerültek. 2023 szeptemberétől a katonai alapkiképzés bekerül a hivatalos orosz iskolai tantervbe. Ez az intézkedés még néhány óvodára is kiterjedt, ahol a gyerekeket megtanítják arra, hogyan kell helyesen összeszerelni egy támadófegyvert. Eközben katonai-hazafias klubok veszik át a korábban kreatív tevékenységekre használt helyiségeket.

Az orosz kormány legutóbbi döntése a „katonai alapkiképzés” újjáélesztését jelenti, egy olyan programét, amely hasonló volt a szovjet korszakban létezett módszerhez, bár azt 1993-ban megszüntették. Akkoriban az iskolásokat nukleáris vagy vegyi támadás esetére készülve önvédelmi taktikákra, elsősegélynyújtási technikákra és a lőfegyverek kezelésére oktatták. 2000-ben a Putyin-kormányzat visszatért a cári és szovjet korszakban alkalmazott elvhez: a hadsereghez, mint a hazafias nevelés forrásához, valamint ahhoz, hogy a hazafiság kialakításával az embereket egy erős vezető köré gyűjtsék. A következő évben az orosz védelmi minisztériumot jelölték ki az orosz állampolgárok hazafias neveléséről szóló koncepció végrehajtásáért felelős három intézmény egyikeként.

Az elmúlt hónapokban a fiatalok hazafias felvilágosítására összpontosító szervezetek fokozták erőfeszítéseiket a katonai kiképzésre, beleértve a fegyverhasználatot is. Ezen túlmenően e csoportok némelyike elkezdte látogatni az iskolákat, hogy gyakorlatukat és ideológiájukat népszerűsítse a többi diák számára. Bizonyos esetekben maguk az iskolák is túllépnek ezeken az erőfeszítéseken, és saját katonai kiképzési programokat biztosítanak, amelyek lőfegyveres kiképzést is magukban foglalhatnak.

A Krím annektálását követően jelentősen megnőtt a katonai-hazafias klubok (VPK-k) száma, amelyek katonai oktatást kínálnak a gyerekeknek. A hivatalos adatok szerint jelenleg több mint 5500 ilyen klub működik. 2015-ben Sojgu védelmi miniszter az elnöki adminisztrációval közösen létrehozta a „Junarmija” (Ifjúsági Hadsereg) mozgalmat, amelynek célja, hogy a fiatalokat megismertesse a katonai kiképzés alapjaival, és „megőrizze és kiterjessze a hazafias hagyományokat”. A szervezet honlapja 1,25 millió tagot számláló tagságról számol be, amelybe a Mariupolból erőszakkal besorozott ukrán gyerekek is beletartoznak.

Míg a lőfegyverhasználat már az ukrajnai inváziót megelőzően is része volt a Junarmija kiképzésének, mostanában gyakran jelennek meg beszámolók arról, hogy a tizenévesek fokozott katonai kiképzésben részesülnek a szervezet regionális fiókjainak közösségi médiaoldalain. Magnyitogorszkban például a Junarmija és a VPK-k 40 tagja nemrégiben részt vett a „Szpartakiade - 2023” elnevezésű rendezvényen, amelyen Kalasnyikov gépkarabélyokkal úsztak terepszínű ruhába öltözve.

Az önkormányzat honlapja szerint nem csak a fiúk fejezik ki érdeklődésüket az esemény iránt – a lányok is részt szeretnének venni rajta. A honlap kiemeli az egyik versenyzőtől származó idézetet, aki azt mondta: „Én jobban szeretek rohamfegyverrel úszni”. A regionális médiában gyakran „harcosokként” emlegetett gyerekeket továbbá katonai taktikára oktatják, és arra képzik ki őket, hogy egyenruhába öltözve és támadófegyverrel a kezükben közlekedjenek a havas terepen.

A VPK-k és a Junarmija tevékenységének fokozódó radikalizálódása mellett új intézmények is megjelennek, amelyek a „hazafias nevelésért” felelnek. Az egyik ilyen intézmény a 2023. január végén alakult Leader klub, más néven Wagnerjonok. A klub, amelynek állítólag mintegy 40 tagja van, köztük főként a VKontaktén keresztül toborzott kiskorúak, drónok vezetésére ad képzést, beszélgetéseket szervez bloggerekkel és militarista politikusokkal, és tinédzsereket felügyel árokgyertyák készítésében. Bár a klub finanszírozásának forrása ismeretlen, a szervezet a Jevgenyij Prigozsin által épített szentpétervári Wagner PMC központban működik.

Ezek a katonai-hazafias csoportok különböző módon járulnak hozzá az orosz invázióhoz. A Junarmija és a VPK-k levelek küldésével és „humanitárius segélyre” szánt adományok gyűjtésével fejezik ki támogatásukat a katonáknak. Sőt, e szervezetek kiképzői részt vesznek az újoncok kiképzésében, vagy akár a frontra is bevetik őket. Erre példa a sztavropoli székhelyű Basztion katonai-hazafias klub, ahol az egyik oktatójuk a klub VKontakte-oldalát használta arra, hogy adományokat gyűjtsön egy általa kiképzett és később mozgósított mesterlövész számára.

Egyes esetekben az iskolák proaktívan vállalták, hogy a gyerekeket lőfegyverhasználatra oktatják. Februárban több szentpétervári iskolát is ellenőrzött az ügyészség, és beadvánnyal fordultak a Kujbisev bírósághoz, miután kiderült, hogy a központi kerületben lévő 294. számú iskolában hiányoznak „alapvető fontosságú anyagok”, köztük F–1 és RGD–5 gránátok, valamint Kalasnyikov gépkarabélyok. Az iskola igazgatójának tiltakozása ellenére az ügyészi beadvány sikeres volt, az eljárás megindult a tanintézet ellen. Más iskolák azonban már beszerezték az összes „szükséges” fegyvert.

Egyes iskolák maguk is tartanak katonai tanfolyamokat. A 2023. február 24-i Honvédők Napja alkalmából például a joskar-olai 31-es számú iskola diákjai a mínusz 10 fokos fagyban az iskola udvarán tanultak gyakorló gránátokat dobni, fegyverrel futni, Kalasnyikov gépkarabélyt szétszerelni és légpisztollyal lőni. Az egyik tanár büszkén nevezte a 6-10. osztályos diákokat „tartalékos katonáknak”, akiket megtanítottak arra, hogyan kell kezelni a fegyvereket, orvosi segítséget nyújtani, visszaverni az ellenséges támadásokat, a megfelelő pillanatban ellentámadásba lendülni, akadálypályán futni és bármilyen helyzetből pontosan lőni.

Már ez is túlzás, nem is kicsi. De ahhoz mit szóljunk, mikor a gépkarabély megérkezik az óvodába?

Igen, a kisdedóvóba. Az utóbbi időben az olyan katonai-hazafias szervezetek, mint a VPK-k és a Junarmija egyre gyakrabban látogatnak el az iskolákba, hogy lőfegyverhasználati oktatást tartsanak a fiatalabb diákoknak. Korábban a szülők választhattak, hogy elküldik-e gyermekeiket ezekbe a szervezetekbe, vagy sem, de most ezt a választási lehetőséget elvették tőlük. Egy, a Szverdlovszki Területen található iskolában egy hazafias klub tagjai megtanították a 11-15 éves gyerekeknek, hogyan kell szétszedni az iskolapadon elhelyezett Kalasnyikov gépkarabélyt, és hogyan kell helyesen viselni a gázálarcot.

Az orosz oktatási intézmények egyre fiatalabb korban vezetik be a fegyveres kiképzést a gyerekeknek, hogy önbizalmat keltsenek bennük és a helyes útra ösztönözzék őket. Nemrégiben például fiatal katonákat hívtak meg egy Krasznojarszk környéki óvodába, hogy „harci kiképzést” tartsanak a gyerekeknek, amelynek része volt az automata fegyverek szétszerelése és közös összeszerelése. Az óvoda igazgatója megerősítette a látogatást a helyi újságnak:

„Együttműködünk a kerület és a város iskoláival, és ennek eredményeként a Junarmija tagjai meglátogatták az óvodánkat. A gyerekek élvezték a látogatást, a közelgő Honvédők Napjára való felkészülés miatt már ismerkedtek a koncepcióval. A hangulat barátságos, szép és ünnepi volt, összességében pozitív benyomást hagyott az élmény. Természetesen a gyerekek olyanok szeretnének lenni, mint a katonák – rátermettek és bátrak”.

Az újság egy pszichoterapeutával is interjút készített, hogy megnyugtassa azokat a szülőket, akiknek esetleg kétségeik támadtak azzal kapcsolatban, hogy egy 5 éves gyermeket fegyverre kell-e tanítani. „Ha a fegyver viselője nagyfokú felelősségtudattal rendelkezik, akkor a mentális állapotára nézve biztonságos” – biztosította az olvasókat a terapeuta.

Egyes nyugati és orosz gyermekpszichológus szakértők viszont nem osztják kollégáik optimista véleményét. Dr. Philip D. Yaffe gyermekjogi szakértő aggodalmát fejezte ki az orosz oktatási rendszer militarizálódása miatt, kijelentve, hogy „ez világszerte jelentős aggodalmat okoz”.

„Ez egy rendkívül jelentős és aggasztó lépés, mivel alapvetően megváltoztatja a gyermekkor fogalmát. A legtöbb országban a felnőttek célja, hogy megvédjék a gyerekeket az erőszaktól - nemcsak a feléjük irányuló erőszaktól, hanem a világ szélesebb körű erőszakától is, ami negatívan befolyásolhatja a fejlődésüket. Noha néhány ország kínál katonai alapkiképzést a gyerekeknek, ezek között nem szerepel, hogy a gyerekeket tanítsák meg fegyverrel „ellenséget” ölni. Oroszország ratifikálta a gyermekek jogairól szóló egyezményt katonai konfliktus esetén, és a katonai alapkiképzés bevezetése ellentétes ezen egyezmény szellemével és betűjével.”

Alekszandr Troszov pszichológus professzor úgy véli, hogy az agresszió légköre, amely Oroszországot átjárja, még az iskolánál is erősebb, ami a gyermeki személyiség fejlődését illeti:

„Amíg a militarizmust kezdetben játéknak vagy átmeneti fázisnak tekintik, addig nem biztos, hogy jelentős hatással van a személyiségfejlődésre. Ha azonban az orosz társadalom kezd erősen azonosulni a katonai történelemmel és a militáns hazafiság szellemiségével, a következmények súlyosabbak lehetnek. Az a mindent átható diskurzus, hogy „az egész világ ellenünk van”, és az a gondolat, hogy „mindenki térdre akarja kényszeríteni az oroszokat”, valamint hogy „ellenségekkel és árulókkal vagyunk körülvéve”, veszélyes légkört teremt a gyerekek számára. Folyamatosan agresszió veszi őket körül, és az ilyen gondolkodásmód különböző erőszakos cselekedetekhez vezethet, valamint általános makacssághoz és a kompromisszumkeresés iránti vonakodáshoz. A gyerekek elkezdhetik ezt normának tekinteni.”

Nem ritka, hogy a katonai-hazafias szervezetek fizikailag is átveszik a békés intézmények irányítását. Moszkvában például egy ifjúsági szervezet, amely szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeknek nyújtott oktatást és kulturális tevékenységet, elvesztett egy önkormányzati pályázatot egy 25 éve elfoglalt telek további bérleti jogáért. Ehelyett egy katonai-hazafias klub kapta meg a jogot, hogy ingyenesen bérelhesse a területet. A tisztviselők azzal indokolták döntésüket, hogy „a katonai oktatás ma már fontosabb, mint a művészet”.

Attól függ kinek. Mindenesetre lassan kezd az a veszély fenyegetni, hogy ez az elhúzódó háború nem csak az orosz jelent és közeljövőt teszi tönkre – ez már megtörtént – hanem a következő nemzedék életét és világnézetét is meghatározza majd.

Főleg, ha sikerül a Kremlnek elvesztenie. És úgy tűnik, sikerül.

Szele Tamás