Már több, mint egy hét eltelt a Wagner-csoport lázadása (zendülése vagy bármije, a szakvélemények eltérnek arról, mit is láttunk) óta, de az akció utóhatása most is tart, sőt, van egy olyan érzésem, hogy a legkomolyabb következményei még csak ezután következnek. Mégis érdemes kicsit összeszedni, nem a tanulságokat, az még korai volna, hanem azokat az információkat, amik az ügy kapcsán derültek ki.

Ugyanis békeidőben ezeknek már a harmada is elegendő volna az orosz társadalom válságához és százezres tüntetésekhez a nagyvárosokban, csak mostanság a tüntető tizenöt évet is kaphat, ha demonstrál, tehát reménytelen volna egy ilyen esemény megszervezése (ennek ellenére például Navalnij születésnapján előfordultak demonstrációk, pedig az nemrég volt). A listát a The Insider gyűjtése alapján állítottam össze, és jelezném, hogy távolról sem teljes – az sincs kizárva, hogy mire befejezem ezt az írást, újabb csontváz dől ki a szekrényből és kezdhetem elölről az egészet. De lássuk, mi mindent tudtunk meg az elmúlt héten!

Moszkvát nem védi senki és semmi

A Wagner PMC lázadása megmutatta, mennyire védtelen az orosz hátország. A zsoldosok először átlépték a „régi” orosz–ukrán határt (a luhanszki terület hivatalos annektálása ellenére ott továbbra is ellenőrzőpontok vannak), majd átvették az ellenőrzést a Déli Katonai Körzet parancsnoksága (és egyben az ukrajnai csapatösszevonás fő parancsnoki központja) felett, blokád alá vettek több közigazgatási épületet Rosztov-na-Donu belvárosában, utána pedig majdnem eljutottak Moszkváig.

Jevgenyij Prigozsin szerint az előretolt egységek 200 km-re voltak a fővárostól (azonban a legészakibb pont, ahol a zsoldosok jelenlétét igazolták, a lipecki területen lévő Krasznoje falu volt, 380 km-re a moszkvai körgyűrűtől). Prigozsin szerint a wagneristák összesen 780 kilométert tettek meg (ez a szám kissé túlzónak tűnik, de legalább 500 km-t biztosan megtettek). Ugyanakkor az alakulat harcosai szinte semmilyen ellenállásba nem ütköztek, leszámítva néhány epizódot a határátkelőhelyeken és a voronyezsi régióban. Úgy tűnik, a biztonsági erők egyszerűen nem találtak és nem tudtak gyorsan bevetni harcképes, nehéz felszereléssel, vagyis tüzérségi lövegekkel és harckocsikkal ellátott katonai egységeket.

Ennek következtében a főváros felé haladó oszlopok megállításának megtisztelő feladatát az utakat felásó traktorosokra és a közlekedési rendőrség állományára bízták, akik teherautókkal és építőipari eszközökkel próbálták lezárni a közlekedést. A Z-hírcsatornák (a „Z” az ultrapatrióta-nacionalista jelzése mostanság az orosz kultúrkörben) szó szerint kiröhögték a „sovány” Roszgvargyija-úttorlaszokat, amelyek egyikén a legnehezebb fegyver egy 40 mm-es AGS–17-es automata gránátvető volt, amely tankok ellen használhatatlan (bár néhány úttorlaszon páncéltörő fegyvereket is láttak). Június 24-én Közép-Oroszországban az egyetlen feljegyzett nehézgépjármű-mozgás egy hat D–30-as ágyúból álló üteg volt, amelyet a jelentések szerint Nyizsnyij Novgorod régióból telepítettek át.

Ennek fényében már nem is tűnik olyan fantasztikusnak Alekszandr Lukasenka verziója, amely szerint csak a fehérorosz dandárok Moszkva védelmére történő átcsoportosításával való fenyegetés vette rá Prigozsint az oszlopok visszafordítására. Június 24-én este az orosz légierő öt üres IL–76-os katonai szállító repülőgépe érkezett Fehéroroszországba, és másnap szintén üresen repültek vissza.

A kadirovisták nem csak TikTok-harcosok, hanem lógósok is

Anekdotikus eset történt a Szövetségi Gárdaszolgálat csecsen kontingenseivel, jobban mondva a régió vezetőjének, Ramzan Kadirovnak a személyi őrségével. Valószínűleg ők voltak az egyetlenek, akiket kivontak az ukrajnai harci zónából, és Rosztov-na-Donuba küldtek. Amíg a wagneristák a városban tartózkodtak, addig a kadirovisták arrafelé haladtak, vagy dugóban álltak. Végül soha nem sikerült eljutniuk Rosztovba és találkozniuk a Wagnerrel.

Ehelyett váratlanul a Moszkva melletti Kolomna egyik hídján találták magukat, ahol a kreativitás legjobb példáinak szellemében felvettek egy nevetségesen szánalmas, megrendezett videót, amely az ukrajnai hadjárat kezdetén "TikTok-alakulat" néven tette őket híressé. Ebben a Roszgvargyija 46. Műveleti Célú Különleges Déli Hadtestéhez tartozó 249. Különleges Motorizált Zászlóalj katonái a „Mindenható Allah segítségével” ígérik, hogy „sírba teszik az árulókat, a haza árulóit”, és az „Ahmat-szila” és az „Allahu akbar” jelszavakat skandálják.

Meg kell jegyezni, hogy fenyegetéseiket semmiképpen sem tudták volna valóra váltani, mert az M–4-es szövetségi autópálya, amelyet a wagneristák a Moszkvába való utazáshoz választottak, nem halad át Kolomnán.

Várták a csecsenek a Wagnert, csak rosszkor és rossz helyen. Nem jött össze a randi.

A helyzetet tovább bonyolította Vlagyimir Putyin, aki június 27-én a Kreml Szobornaja terén a rezsimhez hű erők számára rendezett igen furcsa ünnepségen bejelentette, hogy nem szükséges „a harci egységeket kivonni a különleges művelet zónájából”. Ebben az esetben a Roszgvargyija csecsen egységei vagy nem a frontról mentek Rosztov-na-Donuba és Kolomnába (ami ellentmond az Akhmat különleges erők parancsnokai által kiadott nyilatkozatoknak), vagy Putyin nem tekinti őket teljes mértékben „harci egységeknek” (amiben viszont igaza van).

A rendfenntartók megadták magukat és megtagadták a parancsok végrehajtását

A különböző testületekhez tartozó rendfenntartók jelentős része egyszerűen megtagadta a parancsok végrehajtását. Rosztov-na-Donuban az orosz rendfenntartók figyelmen kívül hagyták a Wagner-konvojok áthaladását, a bugajevkai határellenőrző pontnál pedig még meg is adták magukat a határőrökkel együtt. Ennek láttán a Kremlben az állítólagosan elfojtott lázadás tiszteletére rendezett ünnepségek a Z-közönség felháborodását váltották ki.

Prigozsin maga beszélt egy „FSZB-nél” szolgáló pilótáról, aki nem csapott le az oszlopokra (Mióta van az FSZB-nek légiereje? Amióta Prigozsinnak nehéztüzérsége...). Több Z-csatorna szerint a határőrök meg sem próbálták megállítani a zsoldosok egységeit, és az orosz légierő legalább négy hajózó legénysége a Wágner-alakulatok mellett haladó civil járművek jelenlétének ürügyén tartózkodott a fegyverhasználattól.

Még az olyan Z-rajongók, mint Viktor Alksznisz repülőezredes is gyengének találják ezeket az érveket. Alksznisz joggal mutat rá, hogy az orosz pilóták nem vették figyelembe a civileket fenyegető kockázatokat, amikor Mariupol, Marinka, Avdiivka és más városok ostroma idején csapást mértek az ukrán állásokra.

A legjobb példa a szilovik egyenruhás testületek gondolkodásmódjára a felkelés idején a rosztovi területről származik. Ott a helyi közlekedési rendőrök kenőpénzt követeltek az autósoktól, amiért a lezárt autópályákon közlekedtek, és azzal fenyegették őket, hogy 1500 km-es kitérőre küldik őket, ha nem hajlandóak fizetni.

Voronyezs bombázása

Itt egy kis magyarázattal kell szolgálnom: „Voronyezs bombázása” egy orosz poén, vagyis inkább több vicc poénja volt eddig, az első egy mém volt, amiben – mikor megtudták a voronyezsiek, hogy a harci cselekmények után Moszkva nagy összeget szán Dél-Oszétia újjáépítésére, egy önkormányzati képviselő állítólag kifakadt:

„A Dél-Oszétiának juttatott összeg háromszor annyi, mint amennyit az egész Voronyezsi terület három év alatt kap. Bombázzák meg Voronyezst, legalább normális utakat fogunk építeni végre!”

De a mostani háború kitörésekor is született orosz vicc erről:

Lavrov felhívja Sojgut, és azt mondja:
- Figyeljen, Szergej Kuzsugetovics, ne támadja meg New Yorkot, ott él a lányom.
Shoigu felháborodva:
- Medvegyev – Berlin, Mizulina – Belgium, Zsirinovszkij – Svájc... Mások is hívtak, hosszú a lista. Lavrov, maga hol csapna le, ha bármi történne?
- Mmm, nos, bombázzuk meg Voronyezst, ott biztosan nincsenek rokonaink, családtagjaink...

Ennek dacára a Wagner-lázadás során Voronyezs térségében légicsapásokat jegyeztek fel – a poén életre kelt. A város peremén lévő olajraktár pusztulását a Wagner egyik légvédelmi rakétaegységének célzási hibája még magyarázhatja, de Bogucsar térségében a reguláris légierő egészen tudatosan nagy robbanóerejű légibombákkal (FAB) támadott.

A légi bombázásnak azonban nem volt jelentős hatása a felkelőoszlopok mozgására: az Oryx OSINT-projekt szerint egy páncélozott járművet és két kisteherautót, illetve teherautót sikerült megsemmisíteniük (egyes jelentések szerint összesen akár 1000 jármű is részt vett a Moszkva felé tartó menetben). Az egyik videó alapján két halálos áldozatot lehet igazolni a zsoldosok soraiban a csapások következtében. Ezen kívül öt civil megsérült.

Egy csapatokból álló konvojt nagyon nehéz megállítani

A wagneristák mesteri példáját mutattak be annak, hogyan kell gépesített oszlopokban vonulni autópályákon a légitámadásokkal szemben. Egyetlen nap alatt legalább hat helikoptert és egy repülőgépet – egy IL–22-es légi parancsnoki állást – lőttek le.

Az is a segítette őket, hogy a zsoldosok a civil járművek között mozogtak, és maguk is teherautókon és azonosíthatatlan járműveken közlekedtek. Így a precíziós irányított fegyverek hiánya miatt a repülés csak FAB-okkal tudott csapást mérni, tudatosan sok civil áldozatot okozva, és a földön nem voltak Kreml-hű egységek, amelyek hasonló erővel és képességekkel rendelkeztek volna.

Paradox módon a Wagner-konvojok gyors előrenyomulása Oroszországon keresztül valószínűleg nagyrészt összhangban volt az orosz katonai és politikai vezetés elképzeléseivel. Csak éppen a „Kijev három nap alatt” helyett Prigozsin zsoldosai majdnem a „Moszkva egy nap alatt” hadműveletet hajtottak végre. A sebesség stimmelt, az irány nem.

A Wagner katonai magántársaságáról kiderült, hogy egyáltalán nem is magánvállalkozás

Vlagyimir Putyin június 27-én a Védelmi Minisztérium katonáival tartott megbeszélést a Kremlben, és sok furcsaságot mondott a Wagner pénzügyeiről. Különösen az derült ki, hogy ennek az állítólag „katonai magáncégnek” az Ukrajna elleni háború alatti tevékenységét teljes mértékben a költségvetésből finanszírozták. Putyin szerint 2022 májusától 2023 májusáig több mint 86 milliárd rubelt fizettek ki juttatásokra és ösztönző kifizetésekre (ez a kifejezés feltehetően az ellenség megsemmisített felszereléseiért járó prémiumokra utal). A biztosítási költségek ugyanerre az időszakra több mint 110 milliárd rubelt tettek ki. Így az ukrajnai harci műveletek éve alatt a Wagner PMC közel 200 milliárd rubelbe került az orosz adófizetőknek, és ez nem tartalmazza a fegyverek, katonai felszerelések és lőszerek szállítását, amelyek, mint tudjuk, a védelmi minisztérium terhére történtek.

Ezen kívül ez idő alatt Prigozsin Concorde nevű cége 80 milliárd rubelt keresett a Vojentorg élelmiszerszállítására és a hadsereg étkeztetésére vonatkozó kormányzati szerződésekből, és Putyin erről szólva azt a megható reményét fejezte ki, hogy „a munka során senki sem lopott semmit, vagy mondjuk úgy, hogy ha lopott, kevesebbet, mint máskor szokás”.

Egyáltalán nem világos, hogy pontosan hogyan finanszírozták a teljesen illegális fegyveres alakulatot az államkasszából. Sőt, maga Jevgenyij Prigozsin is azt mondta, hogy a Wagner elvből mindig is csak készpénzért dolgozott, és amikor Afrikában és Ukrajnában tevékenykedtek, „hogy Amerikát zaklassák”, akkor „mindenki elégedett volt ezzel a módszerrel”. Kiderült, hogy Putyin beismerte a költségvetési pénzek „készpénzre váltásának” hivatalos mechanizmusát.

Az elnök szava a törvények felett áll Oroszországban

Nem a legszenzációsabb felfedezés Putyin elnökségének 24. évében, de mégis eléggé leleplező és némileg nyugtalanító. Az orosz elnök június 24-én reggeli beszédében azonnali büntetéssel és felelősségre vonással fenyegette meg mindazokat, „akik szándékosan az árulás útjára léptek, akik fegyveres felkelést készítettek elő, akik a zsarolás és a terrorista módszerek útjára léptek”, „a törvény és a nép előtt”.

És alig néhány nappal később már háláját fejezte ki a Wagner katonáinak és parancsnokainak, akik „észhez tértek” és „megálltak az utolsó vonalban”. Putyin azt is megerősítette, hogy ígéretet tett arra, hogy a lázadók ellen nem indít büntetőeljárást, és választás elé állította őket: aláírják a szerződést a védelmi minisztériummal, hazamennek szeretteikhez, vagy „Belaruszba mennek”.

A vezető ígéretét végrehajtva az FSZB lezárta a fegyveres lázadással kapcsolatos büntetőeljárást, mivel az események résztvevői „megszüntették a bűncselekmény elkövetésére közvetlenül irányuló cselekményeket”. De a jelenlegi törvény értelmében a „fegyveres lázadás” az úgynevezett „formális” corpus delicti-re vonatkozik. Ezeket befejezettnek tekintik, amint bizonyos cselekményeket elkövettek, függetlenül attól, hogy azok bármilyen következménnyel jártak-e. Így a meghatározott indok – „a fegyveres felkelés résztvevői megszüntették a bűncselekmény elkövetésére közvetlenül irányuló cselekményeket” – nem szerepel az orosz jogban.

Az orosz katonákat büntetlenül meg lehet ölni (de nem mindenkinek szabad)

Jevgenyij Prigozsin azt állítja, hogy a lázadás során a Wagner zsoldosai egyetlen katonát sem öltek meg a helyszínen. Ez fontos állítás, hiszen csak a lezuhant IL–22-esben legalább nyolc ember volt. A Ka–52-es és a Mi–8MTR helikopterek legénységének legalább három tagjával kapcsolatban is megerősítették, hogy meghaltak. Emellett legalább két határőr haláláról érkeztek jelentések, de ők hivatalosan nem a hadsereg tagjai voltak, mivel a határőrség az FSZB része.

Vlagyimir Putyin többször is utalt a pilóták bátorságára és hősiességére, akik megmentették „Oroszországot a tragikus és pusztító következményektől” (bár az, hogy miben állt az Il–22-es repülőgépek és a fegyvertelen helikopterek személyzetének hősiessége, nem teljesen világos), egyperces néma csendet hirdetett tiszteletükre, de nem vette a fáradságot, hogy személyesen vagy a védelmi minisztériumon keresztül elmondja, kik és milyen körülmények között haltak meg. Ráadásul még mindig nem tudni, hogy kit vonnak felelősségre az Oroszország területén megölt katonákért, ha a lázadással kapcsolatos büntetőeljárást leállították, a pilóták meggyilkolásával kapcsolatos eljárást pedig valószínűleg meg sem indították. Még mindig nem tudni, hogy ki lesz felelős a nem a frontvonalon elesett katonák haláláért.

A GRU 2014 óta együttműködik a Wagnerrel

Ez már korábban is ismert volt újságírók tényfeltárása alapján, de most a GRU és az illegális fegyveres alakulat, vagyis a Wagner közötti együttműködés tényét hivatalosan is megerősítette a struktúra első helyettes vezetője, Vlagyimir Alekszejev altábornagy. A Wagner-konvojok megállítására szánt videoüzenetében elmondta, hogy a század megalakulása óta, 2014-2016-ban „harci küldetéseket” hajtott végre velük együtt.

Itt érdemes felidézni, hogy Putyin még 2022 februárjában is tagadta, hogy az orosz államnak köze lenne a Wagnerhez, ugyanezen év májusában pedig Lavrov külügyminiszter biztosította az újságírókat arról, hogy a cég harcosainak ukrajnai jelenlétéről szóló „amerikai pletykák” célja az volt, hogy eltereljék a világközösség figyelmét a nyugati zsoldosok odaküldéséről.

Az orosz védelmi minisztérium elrejti a halott katonák holttesteit

A lázadás kezdetén közzétett egyik legkorábbi hangüzenetben Jevgenyij Prigozsin elárulta, hogy Szergej Sojgu utasítására kétezer holttestet rejtettek el a Rosztov-na-Donuban lévő hullaházakban, hogy eltitkolják az orosz katonai veszteségek mértékét az ukrán hadsereg jelenlegi ellentámadásában.

A Déli Katonai Körzet elfoglalt parancsnokságáról jelentkező Prigozsin naponta akár ezer főre rúgó „egészségügyi veszteségekről” beszélt (bár ebbe a kategóriába tévesen nemcsak a sebesülteket, betegeket és a poszttraumás sokkot kapottakat, hanem a megölteket, eltűnteket és a szolgálatmegtagadókat is beleszámította), és hogy a „fent” (vagyis Moszkvában) benyújtott dokumentumokban 3-4-szer alacsonyabbra becsülték az elesett katonák számát. A védelmi minisztériumból eddig senki sem kommentálta vagy cáfolta az állításokat.

Egy hét alatt körülbelül ennyi mocskos titok derült ki, és ez azért nem kevés: más körülmények között ennek a töredéke is minimum megbuktatná az orosz kormányt. És ne zárjuk ki, hogy előbb vagy utóbb erre sor is kerül, akár vannak még csontvázak azokban a hatalmas moszkvai szekrényekben, akár nincsenek – ennek a listának a pontjai azért valószínűleg bekerülnek majd abba a vaskos vádiratba, amit Putyin és bűntársai ellen terjesztenek be egy szép napon akár Moszkvában, akár Hágában.

Nyugalom, meglesz az a per, addig is kívánjunk jó egészséget az összes gazembernek. Nem azért, mert szeretjük őket, sőt, ellenkezőleg - hanem azért, mert beteg embert nem lehet bíróság elé állítani, ahogyan halottat sem.

Szele Tamás