Nos, megint itt van az a bizonyos „fogott figura”, megkezdett téma, amit a sajtómunkás nem engedhet el, amivel lépni kell, míg vannak az ügyben fejlemények, és a dagesztáni antiszemita demonstrációk esetében bizony vannak. Ahogy tegnap, úgy ma is az a legfontosabb kérdés, hogy ki volt felelős értük, ki szervezte a megmozdulásokat és miért tette ezt?

Tegnap ismertettem Vlagyimir Putyin álláspontját, aki szerint nyugati és/vagy ukrán titkosszolgálatok állnak az események mögött, amiben én magam kételkedtem, és sokkal inkább arra gondoltam, hogy a propagandával telített légkörben vagy egy orosz szolgálat művelete sikerülhetett félre, vagy a vakvéletlennek volt szerepe a történetben. Az írásomat azzal a mondattal zártam, miszerint „Könnyen elképzelhető, hogy soha nem fogjuk megtudni, valójában ki irányította a történteket.”

Nos, Putyin tévedett – nem először és nem utoljára – és én is tévedtem. Bár mindig így tévednék! Megvan a felelős. Nem orosz, nem amerikai, nem ukrán, nem is kínai ügynök. Lelkes, helyi amatőr, a Hamász támogatója, aki azonban valószínűleg még csak nem is kapott utasítást az akcióra, csak véletlenül sikerült neki elszabadítania a Poklot. A neve: Abakar Abakarovics Abakarov. A Meduza leplezte le egy monstre tényfeltáró interjúban, melyet az eseményeket koordináló Dagesztáni Reggel című Telegram-csatorna viszonyait tisztázandó készítettek.

A történet lélegzetelállító, nagyon orosz, nagyon kaukázusi, nagyon közel-keleti és nagyon abszurd – a dolgok ilyen alakulásához szükség volt sikkasztásra, csalásra, rengeteg politikai szélhámosságra és nagyon sok alakoskodásra Abakarov részéről. De sikerült.

Az a helyzet ugyanis, hogy Abakarov a Dagesztáni Reggelt egészen egyszerűen ellopta.

Mint Piszkos Fred a cirkálót, csak jóval fondorlatosabban.

A Meduza írását nem lehet teljes terjedelmében közölni, annyira hosszú és alapos, inkább csak kivonatolnám. Kezdjük rögtön azzal, hogy mi a Februári Reggel?

Az egy lapcsalád, illetve Telegram-csatorna-család. Valóban Ilja Ponomarjev alapította az Ukrajna elleni invázió kezdete után pár nappal. Az más kérdés, hogy Ponomarjev szélhámos, csaló, sikkasztó és még lehetne róla egyéb szépeket is mondani, de ez a lapcsalád alapvetően háborúellenesnek indult (bár a fő célja valószínűleg az volt, hogy elősegítse Ponomarjev politikai karrierjét). Pedig nagyon szép elvekkel kezdődött a vállalkozás, Ponomarjev azt mondta:

„A Telegram-csatorna segítségével kommunikálunk a közönséggel Oroszországon belül, elmondjuk az igazságot erről a szörnyű háborúról. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy mi vagyunk az egyetlen orosz nyelvű médium, amely közvetlenül Kijevből, az események sűrűjéből dolgozik, és továbbra is tartja a kapcsolatot az orosz közönséggel.”

A projekt weboldalának domainjét 2022. március 1-jén regisztrálták, de az első bejegyzések a Telegram-csatornán (akkoriban többnyire más közlemények reposztjai) már február 27-én megjelentek. A projektnek van egy YouTube-csatornája is, amelyre 136 ezer felhasználó iratkozott fel – 2022. február 26-án hozták létre, a legnépszerűbb videók rajta 200-300 ezer megtekintést értek el. Jelenleg a Februári reggel Telegram-csatornának valamivel több mint 20 ezer feliratkozója van, és a médium továbbra is aktívan posztol.

A fő Telegram-csatornán kívül Ponomarev megpróbálta kialakítani a regionális csatornák hálózatát, amelyek között például a Pityeri Reggel és a Pszkovi Reggel szerepelt. Mindkét csatornát feladták már 2022 őszén, 2023. augusztus 20-án pedig megváltoztatták a nevüket: eltűnt belőlük a „Reggel” szó. Nem tudni, hány csatorna volt a Februári Reggel regionális hálózatában – a projekt egykori főszerkesztője, Fedor Klimenko azt állítja, hogy néhányuk még mindig működik új néven, és az adminisztrátorok biztonsági okokból nem akarják nyilvánosságra hozni ezeket a neveket. Ugyanakkor Klimenko szerint 2022 nyara óta egyik regionális csatornának sem volt köze Ponomarjevhez.

Klimenko szerint a Februári Reggel regionális hálózatában az egyetlen igazán népszerű csatorna a Dagesztáni Reggel volt (a csatornát 2022. március 29-én hozták létre). Ehhez képest a szentpétervári és a pszkovi csatornáknak még ezer előfizetőt sem sikerült szerezniük, a Dagesztáni Reggelre pedig blokkolásának napján közel 66 ezren voltak előfizetve – háromszor annyian, mint a hálózat zászlóshajójának számító Februári Reggel csatornára. Ponomarjev a Meduzának elmondta, hogy a Dagesztáni Reggel finanszírozása „csekély volt, a kezdeti technikai problémák megoldására szolgált”.

A dagesztáni csatornán október 28-án és 29-én jelentek meg hírek arról, hogy állítólag „izraeli menekültek” érkeznek az Észak-Kaukázusba, és felhívások, hogy „találkozzanak” velük a mahacskalai repülőtéren. Az „Agentsztvo” azt írja, hogy a kiadvány nem talált hasonló felhívásokat tartalmazó korábbi bejegyzéseket más csatornákon a TGStat szolgáltatás segítségével. A „Holod” magazin azonban antiszemita felhívásokra bukkant a chatszobákban.

Klimenko azért döntött úgy, hogy felmondja állását a Februári Reggelnél, mert, mint mondta:

„Komoly nézeteltéréseim voltak Ilja Ponomarjevvel számos kérdésben – különösen a szerkesztési politikát, az ő nézeteit és a projekt általános irányvonalát illetően.”

Csakhogy Ilja Ponomarjev azt állítja, hogy már több mint egy éve nem ő irányítja a Dagesztáni Reggelt. Igaz ez?

Igen, ez igaz. A csatorna a Februári Reggel nevű teljes csatornahálózattal együtt jött létre, amely aztán hatalmasat bukott, elsősorban azért, mert a befektető ambiciózus tervei nem feleltek meg teljes mértékben az anyagi lehetőségeinek. De a Dagesztáni Reggel volt az egyetlen csatorna, amely ennek ellenére felpörgött, mert Abakar Abakarov, aki a kiadó szerkesztője volt, meglehetősen ismert személyiség bizonyos kaukázusi körökben, és egyértelműen van tehetsége a médiához. Tudja, hogyan kell közönséget vonzani, és a blogok többi adminjával ellentétben hajlandó volt dolgozni az ötletért – abban az értelemben, hogy nem hagyta abba a csatorna működtetését, amikor a Ponomarjevtől kapott fizetése megszűnt.

Az pedig azért apadt el, mert a szélhámos Ponomarjev pénz nélkül akart médiát csinálni. Hej, sok ilyen magyar sajtóvállalkozást láttam már: de egyik sem lett olyan kártékony, mint a Dagesztáni Reggel. Az egész lapcsoport a befektető fizetésképtelensége miatt ingott meg.

A Februári Reggel munkatársai azzal vádolták a projekt vezetőségét, hogy 2022 augusztusa óta nem kapták meg a nekik ígért pénzt. Például egy ilyen kijelentést tartalmazó posztot tett közzé 2022 decemberében Ekaterina Mitrohina újságíró is. Elmondása szerint a projekt sok újságírója Ukrajnában tartózkodott, és több mint 100 alkalmazott maradt fizetés nélkül. A Ponomarjev becsapott alkalmazottairól szóló információkat a Detector Media kiadvány is közzétette: az újságíróknak sikerült beszélniük a Februári Reggel egykori műsorvezetőjével, Jevgenyij Lesznojjal és Alexander Piskunov hangmérnökkel – ők megerősítették a fizetés elmaradásáról szóló információkat. A Sota című orosz lap szerint a Febrári Reggel öt volt alkalmazottja panaszt tett az Ukrán Állami Munkaügyi Szolgálatnál jogaik megsértése miatt.

Egy másik alkalmazott a „Februári Reggel becsapott munkatársai” nevében azt írta, hogy 10 hónapja próbál hozzájutni a fizetéséhez. Azt is állította, hogy az alkalmazottak „megdöbbentek” azon, hogy Ponomarjev úgy döntött, hogy „informálisan támogatja Daria Dugina meggyilkolását” (nem csak „támogatta”: azt állította, hogy ő maga szervezte meg). Állítólag ez volt az oka annak, hogy a projekt szponzorai „hátat fordítottak” neki, de Ponomarjev technikai problémákra hivatkozva folyamatosan ígérgette, hogy kifizeti a tartozását.

2022 decemberében Ponomarjev így válaszolt a stáb vádjaira:

„Háborúban állunk, nonprofit szervezet vagyunk, amely adományokból él: az enyémből és más magánszemélyek adományaiból. Mindenkinek, aki velünk dolgozik, segítünk anyagilag, ahogy a pénzeszközök rendelkezésre állnak, de ha valaki azért jött, hogy pénzt keressen, és nem azért, hogy politikai harcot folytasson – rossz ajtón kopogtat.”

Ekkor állt a sarkára Abakarov. Ő korábban a Kaukázusi Népek Orosz Kongresszusának társelnöke volt, Moszkvában tanult. Szalafista és egy isztambuli szalafista medresze társszervezője – a Dagesztáni Reggel szerkesztősége is ebben a városban található. Ennek megfelelően az iszlám ellenállás számos képviselője, akik az elnyomás miatt kénytelenek voltak elhagyni az Észak-Kaukázust, most szintén Isztambulban tartózkodik – és így vagy úgy, de kapcsolatban állnak Abakarovval. Ő volt az iszlam.ru honlap szerkesztője és egyben szerzője is.

Egyébként Abakar Abakarovics Abakarov 1976. január 11-én született. Először a dagesztáni köztársasági fizika-matematika kollégiumban tanult, majd 1999-ben a dagesztáni állami egyetem gazdasági karán végzett menedzsment szakon. Ezután Abakarov Moszkvába költözött, posztgraduális tanulmányokat folytatott a Moszkvai Állami Egyetemen, és 2002-ben megvédte „A turisztikai vállalkozások fejlődése a régióban” című szakdolgozatát, és megkapta a közgazdaságtudományok kandidátusa címet.

Ponomarjev és Abakarov kapcsolata (legalábbis anyagilag) legkésőbb 2022 júliusában véget ért – ez teljesen biztos. Ez két okból történt. Először is, a többi csatorna adminisztrátorához és tudósítójához hasonlóan neki is tartozott a befektető. Másodszor, Abakarov nagyon ingerülten reagált azokra a kísérletekre, hogy valahogyan szabályozzák, szerkesszék, mit posztol a csatornáján. Bár az eredeti megállapodásokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy mi az elfogadható a Dagesztáni Reggel csatornán, többé-kevésbé tiszteletben tartották, mielőtt a fizetésével kapcsolatos problémák felmerültek.

Mint Klimenko volt főszerkesztő elmondta:

„Amikor a problémák elkezdődtek, Abakarov júliusban felhívott engem, és azt mondta, hogy ha azt akarjuk, hogy ne hozza nyilvánosságra ezt a pénzügyi botrányt, ahogy azt már akkoriban több más adminisztrátor is megtette, akkor azt követeli, hogy a csatorna jogait adják át neki. Megkérdeztem Ponomarjevet, hogy mit gondol erről. Ő azt mondta, hogy rendben, és én átadtam Abakarovnak a jogokat. Ezután teljesen magára maradt. Attól a pillanattól kezdve a csatorna egyre inkább radikalizálódott.

Emlékezetem szerint augusztusban, ezután Ponomarjov akkori sajtótitkára, Alekszej Baranovszkij követelte, hogy vagy vegyük el a csatornát Abakarovtól, vagy nyilvánosan tagadjuk meg a kapcsolatunkat a Dagesztan Morninggal, mert Abakarov vallási okokból elkezdte elmosni a nők arcát a fényképeken és videókon, és más furcsa dolgokat művelt. Ponomarjov ennek szellemében válaszolt: „Nem zárhatunk be valamit, ami már nem a miénk.” Hamarosan, 2022 szeptemberében azonban Dagesztánban mozgósításellenes tüntetések kezdődtek, amelyeket nagyrészt a Dagesztáni Reggel koordinált. Ezt követően kezdtek el elhangzani Ponomarjov nyilvános célzásai, miszerint a dagesztáni tüntetésekhez „nekünk is” van közünk.”

Világos: Abakarov kizsarolta a csatornát Ponomarjevtől, aki azért, hogy szabaduljon a fizetési kötelezettségétől, inkább odaadta, de ezt nem tette közhírré. Így aztán ha valami sikerült Abakarovnak, annak fényéből Ponmarjevre is vetült (ott voltak például a háborúellenes tüntetések), ha vállalhatatlan dolgokat művelt, ahhoz Ponomarjevnek semmi köze nem volt. Ez pár nappal ezelőttig működött is, bár lefogadom, hogy Abakarov nem rajongott a rajta csüngő politikai élősködőért. Ennek köszönhetőek tehát Ponomarjev egymásnak ellentmondó nyilatkozatai a csatorna tulajdonjogáról.

Aztán Abakarov nekiállt pogromot szervezni, és a pióca Ponomarjev próbál leszakadni róla, nehogy magával rántsa őt is. Mit látunk tehát?

Egy magát radikális ellenzékinek nevező orosz politikai szélhámos médiacsoportot indított, látszólag nemes, voltaképpen politikai és talán üzleti célok érdekében. Csalás volt már ez is, hiszen saját pénze nem volt rá, a befektetők meg hátat fordítottak neki, mikor a nyilatkozatai túl radikálissá váltak.

Egy másik politikai szélhámos kizsarolta belőle a médiacsoport egyik orgánumát, ami sikerült, aztán most a saját vagy a megbízói céljainak eléréséra használja. Ezek a célok azonban vállalhatatlanok.

Hogy Abakarov mögött a Hamász áll-e azt nem tudjuk. Valószínű, de nem biztos. Lehet, hogy csak magánszorgalomból kezdte el terjeszteni az álhírt az érkező izraeli menekültekről, de az sincs kizárva, hogy utasításra cselekedett. Viszont a Moszkvával nagyon jó kapcsolatokat ápoló Hamásznak nem lett volna érdeke pogromot szervezni az Oroszországi Föderáció területén.

Mindenesetre most már ismerjük a felelős nevét.

Abakar Abakarovics Abakarov.

Most már csak fülön kell csípni.

A Dagesztáni Reggel pedig – míg nem blokkolta a Telegram – volt az elszabadult sajtóágyú.

Szele Tamás