Sokan kérdezik manapság, hogy kik azok a jemeni houthik, akikről egyre többet hallani a hírekben? Ezt próbálom mai írásomban elmagyarázni, főként a kiváló Jurij Macarszkij írására támaszkodva, mely tegnap jelent meg a The Insiderben. Mindenesetre azt meg kell jegyezni, hogy ritka egy békétlen rablóbandáról van szó, és akkor még finom voltam.

(Képünk illusztráció)

Kezdjük azonban az elején, a nevük helyesírásával. Írják őket magyarul houthinak, hutinak, húszinak, a fordítószoftver hibája miatt már olyant is láttam, hogy egyenesen „huszitának” titulálta őket egy kevésbé felkészült tintakuli (hej, ha ezt a Jan Žižka megérhette volna...), de mivel még nincs kialakult szokás ebben a kérdésben, igazából a huszitát kivéve mindegyik névhasználat valamennyire helyes. Én, mivel főként idegen nyelvű források alapján dolgozom, az ezekben általánosan elterjedt „houthi” alakot fogom használni. Kiejteni magyarul körülbelül „huszinak” kell, bár az „sz” inkább az angol „th”-nak felel meg.

Akkor hát lássuk, kik is azok a houthik? Ők az egyetlen csoport, amely valóban, tevőlegesen is támogatta a Hamászt. A palesztin csoport szövetségesei közül csak egyetlen egy, a jemeni Ansar Allah szervezet csatlakozott valóban a Hamász oldalán az Izrael elleni háborúhoz. Az Izraeltől majdnem kétezer kilométerre lévő jemeniek rakétákkal próbálták megtámadni a zsidó államot, majd amikor ez a taktika hatástalannak bizonyult, a kalózkodáshoz folyamodtak.

Kik a jemeni houthik?

2021 februárjában Anthony Blinken amerikai külügyminiszter aláírta azt a rendeletet, amely törölte az Ansar Allah jemeni csoportot a terrorszervezetek listájáról, ahová alig egy hónappal korábban került. Valószínűleg ez volt az első és egyetlen alkalom, hogy egy amerikai tisztviselő visszahelyezett a jogi mezőbe egy olyan csoportot, amelynek hivatalos jelmondata a „Halál Amerikára, halál Izraelre, és legyenek átkozottak a zsidók” szöveget tartalmazza.

Blinken ezt egészen racionális okokból tette: az Ansar Allah harcosai ekkor már Jemen területének mintegy egyharmadát ellenőrizték, beleértve a fővárost, Szanaát is. Az ezen területek lakosainak nyújtott humanitárius segélyt – márpedig több millió embernek volt és van szüksége rá – csak az Ansar Allah szervezetein keresztül, vagy legalábbis a csoport részvételével lehetett eljuttatni. Sem az amerikai kormány, sem az Egyesült Államok által támogatott jótékonysági szervezetek nem vehettek részt az emberek megmentésében, akik már így is ezrével haltak meg az éhínség és a járványok miatt: amíg az Ansar Allah a terroristák listáján szerepelt, az ilyen segélyeket automatikusan befagyasztották volna, és a szervezetek alkalmazottait letartóztatnák. Blinken ezért törölte a jemeni fegyvereseket a terroristák listájáról.

Az Ansar Allah egy jemeni síitákból, elsősorban a Houthi törzs tagjaiból álló militáns szervezet, amely ezért nem hivatalos nevén, houthiként ismertebb. Miután az 1990-es években inkább szakadár csoportként, mint terrorszervezetként jelent meg, a 2000-es évek elején a houthik szinte a fő ellenzéki erővé váltak Jemenben. Az akkori elnököt, Ali Abdullah Szalehet korrupcióval vádolták, valamint azzal, hogy a saját állampolgárai érdekei helyett külföldi hatalmak, elsősorban a szomszédos Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok érdekei vezérlik. Az elszegényedett Jemenben, amelyet feldühített az amerikaiak iraki inváziója, és amelyet Szaleh 1978 óta irányított, a houthik gyorsan hatalmas támogatottságot szereztek. Válaszul Száleh rajtaütéseket kezdeményezett ellenük, amelyek közül az egyikben megölték a mozgalom alapítóját, Husszein al-Houthit. Halála óta a láthatóan radikalizálódott hutik és a jemeni központi hatóságok állandó háborúban állnak egymással, amelyet csak időnként szakítanak meg törékeny fegyverszünetek.

Eleinte ez a háború nagyrészt Észak-Jemen megközelíthetetlen hegyvidéki régióira – a Houthi törzs hazájára – összpontosult. Az Ansar Allah azonban 2014-ben offenzívát indított az ország déli része ellen, majd több tartományt és várost elfoglalt, köztük a fővárost is. A houthik azt állították, hogy a kormánynak az üzemanyag-támogatások megszüntetéséről szóló döntése miatt érintett átlagemberek iránti aggodalmuk miatt voltak kénytelenek teljes körű felkelést kirobbantani, amit azonnal az alapvető termékek árának rendkívül fájdalmas emelkedése követett.

Az ország hatóságai (az arab tavasz ekkorra már lemondásra kényszerítette Szálehet, és Abd-Rabbu Mansour Hadi vette át az elnökséget) azonban azt állítják, hogy a lázadók valódi célja az ország feldarabolása és egy síita teokratikus állam létrehozása volt az ország egyik részén. A tisztviselők szerint Irán aktívan segíti őket, arra számítva, hogy az új állam az ő csatlósa lesz.

Valójában a jemeni síitáknak a közelmúltban már volt saját államuk. A világközösség részeként hivatalosan elismert jemeni síita királyság 1918 és 1962 között létezett, majd az uralkodó uralmának véget vető forradalom után eltűnt. Hivatalosan az uralkodó az „imám”, azaz a legfőbb síita vezető címet viselte. Az iráni síita binátusok azok, akik tizenkettőben korlátozzák az imámok számát, akik közül az utolsó már ezer éve misztikus rejtőzködésben van, és a jó és a rossz végső csatája előtt tér vissza. A jemeni síiták ennek a vallásnak egy másik ágához, a zaydizmushoz tartoznak. Tanításuk szerint Ali Abu Talibnak – Mohamed próféta vejének – bármelyik leszármazottja, akiben megvan az elszántság, hogy a népet háborúba vezesse a zsarnokság és az igazságtalanság ellen, imámmá válhat.

A zaydita imámok a binátus imámokkal ellentétben nem bűntelenek és nem is mindentudók, ezért általában véve hagyományosan inkább katonai-politikai, mint vallási vezetőként tevékenykednek. Érdekes módon nem sokkal Husszein al-Houthi meggyilkolása után a jemeni hatóságok arról számoltak be, hogy a lázadó vezető új imámnak nyilvánította magát, és a zaydita állam újjáalakítását tűzte ki célul. Hogy ez valóban így volt-e, nem tudni, de a nemzetközileg elismert jemeni kormány azóta az Ansar Allahot szeparatista terrorcsoportként kezeli, amely szoros kapcsolatban áll Iránnal.

Mi köze van ehhez Iránnak?

Valószínűleg a 2000-es évek elején a houthiknak nem voltak még ilyen szorosak a kapcsolatai Iránnal. Az Ansar Allah kapcsolatban állt az iráni ajatollahokkal és szövetségeseikkel, a libanoni Hezbollahhal, Teherán valószínűleg pénzt és fegyvereket küldött a hutiknak, de ez a segítség sokáig meglehetősen szerény volt.

A houthik által megbuktatott, Szanaából kiűzött, majd államfői tisztségét visszaszerző Hadi elnök azonban mindent megtett annak érdekében, hogy a houthik elleni háborúját a régióban úgy érzékeljék, mint az iráni ügynökök elleni harcot, amelynek célja a Közel-Kelet megmentése Teherán uralma alól. Mert ha a regionális szereplők úgy vélik, hogy a houthik nemcsak az amúgy is rendkívül ingatag jemeni kormányt, hanem a kialakult status quót is fenyegetik; ha a Perzsa-öböl gazdag és befolyásos szunnita államai úgy vélik, hogy a síita Irán a befolyási övezetüket sérti, és a megbízottjain keresztül kiterjeszti hatalmi szféráját, akkor a szeparatista hegylakók elleni háború azonnal a közös iráni ellenség elleni háborúvá alakul át.

És azzá is vált. 2015 márciusában a Szaúd-Arábia által vezetett tíz nemzetből álló nemzetközi koalíció hivatalosan is belépett a houthik elleni háborúba. Tekintettel csak Szaúd-Arábia évi átlagosan 50 milliárd dolláros katonai költségvetésére, tekintettel a koalíció amerikai támogatására, tekintettel arra a szinte teljes blokádra, amelybe Jemen került, feltételezhető, hogy a külső szereplők gyors és teljes győzelemre számítottak az Ansar Allah felett. A dolgok azonban nem a tervek szerint alakultak.

2015-ben a Szaúd-Arábia által vezetett nemzetközi koalíció hivatalosan is belépett a houthik elleni háborúba. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a hatóságokkal való többéves konfrontáció során a houthik valódi hadsereggé váltak – elég naggyá és ütőképessé ahhoz, hogy még egy jól kiképzett ellenséggel is szembeszálljanak. És azért is, mert Irán látta, hogy egy tucat közel-keleti és afrikai ország készül a houthik megtámadására. Teherán gyorsan áttért a kézifegyverek és rakétagránátok rendszertelen és kisebb szállítmányaitól a Jemenbe irányuló rendszeres rakéta-, drón- és alkatrészszállítmányokig, amelyek kis, a tengeri blokád leküzdésére képes halászhajókon juttattak célba.

Mivel és hogyan harcolnak a houthik?

Miután a houthik heves válaszlépéseivel találkoztak, a nemzetközi koalíció gyorsan áttért a támadó tevékenységről a védekezésre. A szaúdiaknak és szövetségeseiknek sikerült némileg megszorongatniuk a houthikat, de nem semmisítették meg őket, sőt, még a fővárosból sem űzték ki csapataikat. A jemeni külföldi hadseregek szinte teljes mértékben átálltak a houthik állásai és katonai infrastruktúrája elleni légitámadásokra.

A nemzetközi koalíció pilótái eddig több mint 25 000 ilyen harci bevetést hajtottak végre. Nemzetközi megfigyelők szerint ezekben a támadásokban mintegy 9000 ember halt meg, kizárólag civilek. A houthik nem maradtak adósok, és rakéta-, valamint dróntámadásokat szerveztek az ellenük folytatott háborúban részt vevő államok infrastruktúrája ellen.

E támadások fő fegyverei a Qasef, Samad és Wa`id családok kamikaze drónjai voltak. Az előbbiek olyan járművek, amelyeket Iránban fejlesztettek ki még az 1980-as és 1990-es években, és amelyeket talán maguk a houthik fejlesztettek tovább némileg. Több tíz kilogramm robbanóanyagot szállítanak, és körülbelül 200 kilométert képesek repülni. Viszonylag kicsik és lassan mozognak, ezért a hutik Jemenben az ellenséges felszerelések megsemmisítésére és a szaúdi határ menti területek elleni támadásokra használják őket.

A Samad egy fejlettebb dróncsalád. Ezek akár 1800 kilométerre is képesek repülni, lehetővé téve a Houthik számára, hogy a szomszédos Szaúd-Arábia mélyén és az Egyesült Arab Emírségekben lévő célpontokra is csapást mérjenek, amely egy másik kulcsfontosságú ország a houthi-ellenes koalícióban, csak éppen Jemennel nincs közös határa.

A legfejlettebb Houthi dróntípus a Wa`id, amely akár 2500 kilométeres távolságra is képes repülni. Technológiailag az iráni Shahed másolata, és lehetséges, hogy ez tulajdonképpen a Shahed, amelyet átneveztek, hogy eltereljék a gyanút Iránról.

A houthik ragaszkodnak ahhoz, hogy a Samad és a Wa`id kizárólag az övék, hogy Iránnak semmi köze hozzájuk, és hogy a drónok gyártását jemeni vállalatoknál szervezik. Az ilyen kijelentéseket óvatosan kell kezelni, mert az oroszok is azt állították, hogy az iráni Shahed drónokat, amelyekkel Oroszország békés ukrán városokat bombáz, saját maguk fejlesztették ki.

Emellett a houthik hatalmas rakétaarzenállal rendelkeznek, amelyek egy részét Jemen évtizedekkel ezelőtt még a Szovjetuniótól vásárolta, más részüket pedig Iránból szállították. Akárcsak a drónok esetében, az Ansar Allah azt állítja, hogy a rakétákat, köztük a 2000 kilométeres távolságra képes cirkálórakétákat is ők maguk fejlesztették ki, külföldi országok közreműködése nélkül.

Drónok és rakéták segítségével a houthiknak sikerült megrongálniuk több kulcsfontosságú olajipari infrastruktúra-helyszínt Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben. A 2019-ben végrehajtott legnagyobb támadásuk 5 százalékkal volt képes csökkenteni a globális olajellátást.

Tulajdonképpen a polgári célpontok elleni folyamatos támadások voltak az egyik ok, amiért a houthikat a terrorszervezetek közé sorolták. Emellett az általuk elfoglalt területeken a kiskorúaknak a harcokban való részvételre való kényszerítése és a civilek elleni bűncselekmények játszottak közre ebben a döntésben. A szervezet jelenlegi vezetőjének, Mohammed Ali al-Houthinak (az Ansar Allah alapítójának, Husszein al-Houthinak a testvére) az úgynevezett LNK és DNK – Oroszország által az ideiglenesen megszállt ukrajnai területeken létrehozott bábalakulatok – általi támogatása nem növelte a nemzetközi közösség szimpátiáját.

A jemeni háború áldozatainak száma meghaladja a 350 ezer főt, és a legtöbben nem golyóktól és lövedékektől haltak meg, hanem a blokád és a civil infrastruktúra lerombolása okozta éhínségben és járványokban. A civil halálesetek nagy részéért a Houthik a felelősek.

Mit akarnak a houthik?

Az Ansar Allah egy összeesküvés-elméletekkel szó szerint átitatott szervezet. Egy olyan országban élnek, ahol tavaly már csak egy zsidó maradt életben, mivel a houthik úgy vélik, hogy a zsidók a felelősek minden bajért. A mozgalom alapítója, Husszein al-Houthi nem csupán átkozta a zsidókat prédikációiban, hanem kifejezetten népirtásra és Izrael állam elpusztítására szólított fel. Nyilvánosan kijelentette, hogy sokkal radikálisabban kíván fellépni a zsidókkal szemben, mint Irán vagy a Hezbollah, és ragaszkodott ahhoz, hogy maga a zaydizmus vallási doktrínája a zsidósággal és a zsidókkal szembeni legnagyobb ellenségességen alapul.

Miután az összes jemeni zsidót kiirtották vagy kiűzték az országból, a houthik elkezdték segíteni azokat a csoportokat, amelyek szintén kinyilvánították, hogy céljuk a zsidók elleni harc. A Hamász számára a Gázai Övezetbe irányuló iráni fegyvercsempészet egyik fő útvonala Jemenen keresztül vezetett, az Ansar Allah pedig harci tapasztalatokat és technológiát cserélt a libanoni Hezbollahhal. A houthik nem titkolták, hogy nem mondanak le Izrael elpusztításának szándékáról, és többször kijelentették, hogy rakétaarzenáljukat a zsidó állam elleni háborúban fogják felhasználni.

És valóban megpróbálták ezt tenni, miután Izrael katonai műveletet indított a Gázai Övezetben, válaszul a Hamász véres terrortámadására idén október 7-én. Az Ansar Allah már október végén rakétákat kezdett lőni Izraelre, bár láthatóan sikertelenül. Jement és Izraelt csaknem 2000 kilométer választja el egymástól, a földön a houthiakkal ellenséges Szaúd-Arábia területe ékelődik közéjük, tele légvédelmi rendszerekkel, a Vörös-tengeren pedig folyamatosan szolgálatban vannak az amerikai haditengerészet rakéták elfogására alkalmas hajói. Ráadásul Izraelt magát is védik a saját modern rakétavédelmi rendszerei. A houthik tehát csak rakétaarzenáljuk egy részét pazarolták el anélkül, hogy egyetlen célpontot is eltaláltak volna izraeli területen.

November végén, miközben még mindig megpróbálták rakétákkal elérni Izraelt, a houthik úgy döntöttek, hogy új taktikát próbálnak ki a zsidó állam ellen: blokád alá veszik a Vörös-tengert, amelyen keresztül az Izraelt Kelet-Ázsiával összekötő kereskedelmi útvonalak vezetnek. Az Ansar Allah közölte, hogy legitim célpontnak tekintenek minden olyan polgári hajót, amely Izrael zászlaja alatt hajózik, vagy izraeli cégekhez tartozik. Idén november 19-én a houthik lefoglalták a Galaxy Leader nevű autószállító hajót, amelynek üzemeltetője, a Ray Shipping az izraeli állampolgárságú Rami Ungar tulajdonában van. A gépeltérítők helikopterről szálltak át a hajóra, és összehangoltan, sőt, ügyesen cselekedtek, ami arra utal, hogy valószínűleg iráni, hivatásos katonai kiképzők készítették fel őket. A Galaxy Leader eltérítésében való teheráni részvétel mellett szól az a tény is, hogy nem sokkal az autószállító elleni támadás előtt egy iráni hajó haladt el mellette, amely könnyen lehetett a gépeltérítők akcióit koordináló úszó főhadiszállás. Maga Irán tagadja, hogy részt vett volna a Galaxy Leader elleni támadásban.

Ezt követően a houthik több további támadást hajtottak végre civil hajók ellen a Vörös-tengeren, majd az egyik fegyverraktárukat egy ismeretlen repülőgép légitámadásban megsemmisítette. A gép valószínűleg izraeli volt.

A houthik nyílt banditizmusa arra kényszeríti az amerikaiakat, hogy újragondolják státuszukat: lehetséges, hogy a közeljövőben az Ansar Allah visszatér a terrorszervezetek listájára. Eközben maguk a houthik is emelik a tétet. Kamikaze drónjaik egyre gyakrabban kerülnek az amerikai haditengerészet hajóinak közelébe. A csoport egyik szóvivője arra figyelmeztetett, hogy ha Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emírségek megpróbálja meghiúsítani az Ansar Allah Izrael elleni harcát, az ezen államok olajmezőinek és tankereinek megsemmisüléséhez vezetne, és a világot üzemanyaghiánnyal fenyegetné. „Közeleg a tél Európa és Amerika számára” – figyelmeztettek a houthik.

A Vörös-tenger nemcsak Izrael, hanem számos más ország, köztük Kína és India számára is létfontosságú kereskedelmi útvonal. Az ázsiai áruk a Vörös-tengeren, majd a Szuezi-csatornán keresztül jutnak el Európába, az európai áruk pedig Ázsiába. A kétezres évek közepén és a 2010-es évek elején a Jemennel szomszédos Szomáliából származó kalózok már „dolgoztak” ezeken a területeken. Tevékenységük évente 18 milliárd dollár veszteséget okozott a világgazdaságnak. Megölték és megkínozták a zsákmányolt hajók legénységének tagjait, és a szomáliai partoktól akár ezer mérföldre lévő vizeket is ellenőrzésük alatt tartották. De most már alig emlékeznek rájuk: a világnak elég volt megállapodnia egy nagy katonai flotta áthelyezéséről, közelebb a Vörös-tengerhez – és néhány hónap alatt megoldódott a világkereskedelem egyik legnagyobb problémája.

Valószínűleg a houthi kalózkodással is hasonló módon fognak megbirkózni: célzott csapásokkal megsemmisítenek több főhadiszállást, landoló erőket szállító helikoptereket lőnek le, teherhajók vagy tankerek elfogására induló hajókat süllyesztenek el, és az Ansar Allah vezetői felhagynak a kereskedelmi flották elleni támadásokkal, ahogy egykor a szomáliaiak tették. De erre addig nem kerül sor, amíg a gázai háború véget nem ér. Ugyanis addig Izraelnek és szövetségeseinek katonai és diplomáciai erőfeszítései a Hamász elpusztítására összpontosulnak. Utána akár a houthikkal is lehet majd foglalkozni.

Fognak is, az első adandó pillanatban. Így jár a hegyi haramia, ha tengeri rablásra adja a fejét szárazföldi patkány létére.

Szele Tamás