Ma, kérem, hézagot szeretnék pótolni. Mégpedig sajtószakmait. Azt nem próbálom meg oktatni, hogy kell újságot írni, azt – egyes kommentekből erre következtetek – nálam mindenki jobban tudja, még a nyugalmazott cserzővargák és a serdületlen ifjak is, pedig hát ez egy szakma volt, csak azok az idők elmúltak sajnos. Még tanították is, bár látszik, hogy nem sok sikerrel.

(Képünk illusztráció)

Ami azért van, mert a sajtószakmához szükséges ismereteket meg lehet ugyan tanulni könyvből, de magát a szakmát csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. Semmilyen tankönyvben nem szerepel például, hogyan reagáljunk váratlan helyzetekben, bár mondjuk ha szerepelne is, elfelejtenénk, amit tanultunk, hiszen azért váratlan a helyzet. Ezt nem is érdemes sokat boncolgatni: nagyobb baj, hogy míg az újság írását tanították, tanítják, az újság olvasását már nem. Pedig azt kellene oktatni, de már az elemitől.

Az olvasót nagyon könnyű becsapni, sajnos meg is teszik sokan, van, aki szándékosan, van, aki akaratán kívül, van, aki tevőlegesen, van, aki passzívan. Most ennek két példáját mutatom be, apró leckéjeként annak, hogy újságot olvasni is tudni kell, az is tudomány.

Lássuk például az Origo mai vezető hírét. Olyan rövid, hogy ide is másolható teljes egészében:

„Pánik az ukránoknál: Putyin saját elithadserege elindult Ukrajnába

A közvetlenül Vlagyimir Putyin ellenőrzése alatt álló orosz hadsereg, a Roszgvargyija 35 ezer katonája elindult az Ukrajnában megszállt területekre, hogy leszámoljanak az ukrán partizánokkal – írja a Kyiv Post.

A Roszgvargyija – a Nemzeti Gárda – Oroszország belső hadereje, vezetője Viktor Zolotov, Puyin bizalmi embere. A Nemzeti Gárda lesz a második legnagyobb fegyveres szervezet a megszállt ukrán területeken, az orosz hadsereg után.

Az ukránok szerint a mozgósításnak köze van a közelgő orosz választásokhoz is.”

Mint láthatjuk, a szerző a G. Fodor-iskola híve, mely azt tanítja, hogy dolgozzunk minél kevesebbet és vegyünk fel érte minél több pénzt, ám ez csak kormánypárti sajtóban működik. G. Fodor legutóbbi írása – vezércikk létére – például összesen két sor, ez címmel együtt kilenc, de látszik: a tanítvány Mestere nyomdokaiban jár. Normális, piaci körülmények között ostobaság lenne az ilyesmi, ugyanis az írásokat terjedelemre fizetik, és 15 sor alatt el sem lehet könyvelni őket: 30 sor egy flekk, gépelt oldal, annak van ilyen vagy olyan tarifája, azt felezni még lehet, de két vagy kilenc sor a gyakorlatban értelmezhetetlen, nem is számolják el, vagy ha mégis, hozzácsapják valami combosabbhoz. Bár leginkább azt se teszik. De nem ez a lakonikus fogalmazás ennek az Origo-anyagnak a legnagyobb baja.

Hanem az, hogy hazugság, méghozzá az orosz maszkirovka legkifinomultabb módján: igazsággal keverik az ilyent, mint Moldova György szerint az olaszok a pacsirtapörköltet lóhússal. Keverési arány: egy ló – egy pacsirta. Esetünkben az ordas hazugságot maga a cím tartalmazza, minden egyéb nagyjából igaz. Hogyan is szól?

„Pánik az ukránoknál: Putyin saját elithadserege elindult Ukrajnába”

Aki egy kicsit is figyelemmel kíséri az ukrajnai harci cselekményeket, erre felüti a fejét: miért, eddig nem voltak ott? Dehogynem, a háború első napjától részt vesznek a megszállásban, sőt, eleinte komoly veszteségeik is voltak, ugyanis ez nem „Putyin elithadserege”, ez egy rendfenntartó erő, a legkevésbé sem elit alakulat. Prigozsin halála után megkapták a Wagner páncélosait és tüzérségét, de azért ettől még rendészek maradtak valójában, nem mondjuk VDV-sek. Erősen felfegyverzett rendészek. Eredetileg is erre a célra szánták őket: a megszállt területeken kellett volna biztosítsák a helyzetet, ahogyan most is teszik.

Akkor lássuk a forráskritikát. Írt ilyent a Kyiv Post? Írt bizony, csak épp azt nem írja sehol, hogy elindultak. Azt írja, hogy:

„Moscow Deploys 35,000 National Guards to Counter Partisans in Occupied Ukraine”

vagyis

„Moszkva 35.000 nemzeti gárdistát telepít a partizánok ellen Ukrajna megszállt részébe”

de ezek már ott is vannak, csak éppen – mint a cikkből kiderül – eddig nem partizánt vadásztak, hanem más feladatokat láttak el, például a véralkoholszintjüket emelgették, hogy edzésben maradjanak, ha hívja őket Oroszország-anyácska. Erről még én is írtam tegnap:

„Az Ukrán Ellenállási Központ január 7-én közölte, hogy a megszállt Ukrajnában működő földalatti mozgalom adatai szerint a megszállt Ukrajnában mintegy 35 000 főnyi Roszgvargyija-egység van. Az Ukrán Ellenállási Központ szerint a Roszgvargyija állományának mintegy fele dandárokra, öt taktikai zászlóalj-csoportra (BTG) és 44 taktikai csoportra osztott reguláris alakulatban szolgál, a többi pedig a Roszgvargyija különleges gyorsreagálású és rohamrendőrségéből (OMON és SOBR) alakított több, mint 100 kombinált egységben, amelyeket Oroszországból rotálnak a megszállt Ukrajnába. Az ISW korábban úgy értékelte, hogy a Kreml aktívan próbálja felhasználni az újonnan alakult Roszgvargyija-erőket, hogy megszilárdítsa Oroszország ellenőrzését a megszállt hátországok felett. 2023. december 24-én Kosztyantyin Maszovec ukrán katonai megfigyelő kijelentette, hogy a Roszgvargyija személyi állományának létszáma a megszállt Ukrajnában 34 300 fő.”

Tehát nem indult el „Putyin elithadserege”, főleg azért nem, mert végig ott volt, nem tört ki semmiféle „pánik az ukránoknál”, hiszen ők maguk jelentik a Roszgvargyija náluk lézengő rittereinek a létszámát, az eredeti hír csak annyi, hogy ezek az alakulatok mostantól partizánvadász feladatokat látnak el. Nem lennék a helyükben, az ukránok nem fogják őket kenyérrel és sóval fogadni.

Jó, ezt én tudom, de az olvasó nem biztos, hogy tudja, és ha csak a címet nézi, valóságos ármádiát lát maga előtt Kijev felé menetelni, ami elől futnak az ukránok, mint a szélvész. Ez benne a hazugság! Lám, mire képes egy tendenciózus cím.

A másik hír esete egyszerűbb, ugyanis ott csak hanyagságról, nemtörődömségről van szó, nem propagandáról vagy ferdítésről. Arról van szó az Indexen is, a Portfolion is, hogy robbanás történt az egyik Nyizsnyij Tagil-i pályaudvaron. Nyizsnyij Tagil orosz fogalmak szerint kisváros a Szverdlovszki Területen, alig 354 ezer lakossal, szubarktikus égöv alatt, Nagy Péter idejében alapították, és többek között arról nevezetes, hogy ott készült az első orosz mozdony. Igen messze esik Ukrajnától, Kijevtől például olyan 2600 kilométerre fekszik. Hát miért robbantanak ott? Ez nem derül ki sem a magyar, sem az orosz hírekből – az oroszokból azért nem, mert ott mindenki tudja, a magyarokból meg azért, mert nálunk senkinek eszébe sem jutott utána nézni. Ilyenformán már várom a könnyfakasztó vatnik írásokat a békés orosz városka nyugalma elleni ukrán terrormerényletről. De előzzük meg őket: megmondom, mi van Nyizsnyij Tagilban, miért ott robbantottak.

Az Uralvagonzavod. Ez egy hatalmas gyár, melyben a neve ellenére nem vagonokat gyártanak, legalábbis nem ez a fő termékük. Nem is babakocsit vagy varrógépet, hanem bizony a világ legnagyobb harckocsigyára. Legalábbis méreteire nézvést, mert a termelése erősen csökkent mostanság.

Így már érthető a robbantás, sőt, a módja is. A hiteles tájékoztatás kedvéért előástam az eredeti, orosz nyelvű hírt a Meduzáról:

„Robbanás történt a vasúti pályán a Nyizsnyij Tagil város területén fekvő San Donato állomás közelében – jelentette a Baza. A robbanószerkezetet a közeli olajraktárból induló vonat tartálykocsijára erősítették.

A robbanást elsőként a katonai őrség tagjai hallották, akik a közelben lévő vagonokat őrizték. Átvizsgálták a helyszínt, találtak egy sérült tartálykocsit és egy másik robbanószerkezetet, amelyet mágnesesen egy szomszédos tartálykocsira erősítettek. Arról, hogy a robbanás helyszínének közelében találtak egy második robbanószerkezetet, szintén beszámol a Baza.

Az előzetes információk szerint senki sem sérült meg, a vasúti infrastruktúra nem sérült meg. Az Orosz Vasutak elismerte, hogy a szverdlovszki területen lévő San Donato állomáson „a bűnüldöző szervek operatív tevékenységével összefüggésben” késések lehetnek. A Nyizsnyij Tagil – Goroblagodatszkaja szakaszon korlátozott a vonatforgalom.

A Szverdlovszki terület terrorellenes bizottsága arról számolt be, hogy a vasútvonalon történt robbanás következtében „nem siklottak ki vasúti kocsik, a vasúti pálya ágyazatában nem keletkezett kár”.

Miután az orosz csapatok teljes körűen megszállták Ukrajnát, különböző orosz városokban vasúti robbantások kezdődtek. 2023. november 30-án éjjel a BAM (Bajkál-Amur) szeveromuzsikszki alagútjában kigyulladt egy tehervonat tartálykocsija. Az ukrán tömegtájékoztatási eszközök az Ukrán Biztonsági Szolgálat forrásaira hivatkozva azt állították, hogy az alagútban robbanóeszköz robbant fel, és emögött az SZBU áll.”

Fény derült hát a rejtélyre: igen, merénylet volt, igen, Ukrajna érdekében, csak hát oka is volt. Azon senki se csodálkozzon, ha háború idején a harckocsigyárból kivezető (vagy bevezető) vasútvonalat fel akarják robbantani, esetleg állomással együtt is, a háború ilyen és a harckocsi- vagy lőszergyárak időnként el-elszállnak röpkén a légbe, mint lenge pillangók és játszi szitakötők a csipkefinomságú japán versekben. Azért okosabb a vasútvonalat támadni, mint magát a gyárat, mert azt kevésbé őrzik, és ha megbénul a közlekedés egy fontosabb rendezőpályaudvar sérülése miatt, az nem csak a gyár termelését iktatja ki, de egyéb, elsősorban ellátási zavarokat is okozhat.

Szóval a helyzet világos, csak meg kellett világítani. Hogy miért nekem, azt nem tudom, a tisztelt kollégák is rájöhettek volna, de talán az lehet az oka, hogy az orosz források számára magától értetődő volt, miszerint mindenki tudja, hogy Nyizsnyij Tagilban nem szamovárt gyártanak vagy pirogot sütnek.

Száz szónak is egy a vége: ezt például az olvasó nem tudhatta, hiszen nem is került be a cikkekbe. Viszont ez akkor sem szándékos ferdítés, csúsztatás volt (igaz, alkalmas lenne arra is), hanem egyszerű szakmai hanyagság, nem több.

Ezer olvasóból egy, ha megnézi a Wikipédián Nyizsnyij Tagil nevezetességeit egy ilyen hír alapján.

Akárhogyan is forgatom, arra jutok, hogy az egy dolog, miszerint újságot írni tudni kéne, erre jó példa a második hír. Az első viszont arra, hogy újságot olvasni is tudni kell, ugyanis a hazug, propagandisztikus cím tökéletesen más megvilágításba helyezi, félreértelmezi a közölt tényeket.

Ennyit a hézagpótlásról.

Szele Tamás