Ez egy héber kifejezés, körülbelül azt jelenti, hogy „nincs más választás”, „nincs alternatíva”. A hatnapos háború idején híresült el, mert Izraelnek akkor tényleg nem volt más választása: vagy megvédi magát, vagy elpusztul az utolsó emberig. Hát, most is amolyan „en brera”-helyzetbe került: nem nagyon tehet egyebet, mint azt, hogy valamilyen válaszcsapást ad Teheránnak.

(Képünk illusztráció)

Ami azonban nem is olyan nagyon egyszerű, mivel Biden elnök világossá tette: az Egyesült Államok egy ilyen lépést nem fog támogatni. Hogy Biden elnök miképpen jutott erre a döntésre, azt balladai homály fedi, de ha ez a helyzet, akkor ez a helyzet. Mindenesetre tekintsük a szikár tényeket, mielőtt spekulációba kezd az ember.

Az ISW-CTP információi szerint izraeli illetékesek hangsúlyozták, hogy választ kell adni az iráni drón- és rakétatámadásra, de nem részletezték, hogyan és mikor fogják ezt megtenni. Egy meg nem nevezett amerikai illetékes azt mondta az Axiosnak, hogy Yoav Gallant izraeli védelmi miniszter április 15-én telefonon közölte Lloyd Austin amerikai védelmi miniszterrel, hogy Izraelnek „nincs más választása”, mint válaszolni az iráni támadásra. Gallant kijelentette, hogy Izrael nem fogja válasz nélkül hagyni, hogy ballisztikus rakétákat indítsanak a területe ellen. Egy meg nem nevezett izraeli tisztviselő az NBC Newsnak azt mondta, hogy Izrael válaszcsapása „küszöbön állhat” az izraeli haditanács április 15-i ülését követően. A tisztviselő hozzátette, hogy bármilyen izraeli válaszlépést egyeztetni fognak az Egyesült Államokkal.

Nyugati és izraeli tisztviselők azt állították, hogy az április 13-án Izrael ellen intézett iráni drón- és rakétatámadás célja az volt, hogy súlyos veszteségeket okozzon Izraelnek – nem pedig az, hogy a támadás szimbolikus lett volna és kudarcra volt ítélve. John Kirby, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője április 15-én kijelentette, hogy Irán „jelentős károkat akart okozni Izraelen belül”, de az iráni rakéták elfogására irányuló amerikai, izraeli és szövetségesi fellépésnek köszönhetően nem sikerült. Kirby megjegyzései összhangban vannak más, meg nem nevezett magas rangú kormánytisztviselők nyilatkozataival, akik a nyugati médiának azt mondták, hogy Irán szándéka az volt, hogy a támadás „jelentős károkat” okozzon és „rendkívül pusztító” legyen. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) vezérkari főnöke, Herzi Halevi altábornagy hasonlóképpen hangsúlyozta, hogy Irán kárt akart tenni Izrael „stratégiai képességeiben”, de nem járt sikerrel.

A nyugati és izraeli hatóságok nyilatkozatai összhangban vannak a CTP-ISW azon értékelésével, hogy az iráni drón- és rakétatámadás célja az volt, hogy áthatoljon az izraeli légvédelmen, és lehetővé tegye a rakéták becsapódását Izraelen belül, nagyobb kárt okozva, mint amekkorát a támadás valójában okozott. A támadást úgy tervezték, hogy sikeres legyen – nem pedig úgy, hogy kudarcot valljon. A támadáscsomagot azokhoz a csapásokhoz hasonlították, amelyeket Oroszország többször is nagy sikerrel alkalmazott Ukrajna ellen.

Három meg nem nevezett amerikai tisztviselő április 14-én azt mondta a Wall Street Journalnak, hogy az Irán által Izraelre kilőtt ballisztikus rakéták nagyjából 50 százaléka vagy egyáltalán nem indult el, vagy lezuhant, mielőtt elérte volna a célját. Az amerikai tisztviselők szerint Irán 115-130 ballisztikus rakétát lőtt ki Izraelre a támadás során.

Más források arról számolnak be, hogy a rafahi offenzívát leállította az IDF, ugyanis erőit a válaszcsapásra kell tartalékolja: minden arra mutat ezek szerint, hogy lesz válaszcsapás, méghozzá belátható időn belül. Hogy aztán mikor, hol, és milyen erővel fognak támadni, azt szerintem egyelőre még Jeruzsálemben sem tudják. És ha tudják, nem mondják el.

Kínai források arról számolnak be, hogy Teherán nyilatkozatot juttatott el Pekingbe, mely szerint a támadást „önvédelemből” követték el. Peking ezt tudomásul vette, és – nem válaszolt semmit. Ennek azért van különös fontossága, mert egyes vezető kínai pénzintézetek épp most szakítják meg az összes üzleti kapcsolatot az orosz és iráni partnerekkel, az egy dolog, hogy tovább nem hiteleznek (egy fillért sem kaptak vissza abból, amit eddig adtak), de már a befizetéseket sem akarják fogadni. És emiatt leállt az elektronikai alkatrészek szállítása is Oroszország és Irán számára, ami valószínűleg komoly fennakadásokat fog okozni a háborúskodó tevékenységben.

Nos, az a lényeg, hogy ha Kína kiszáll a háborúk finanszírozásából, akkor bizony nem is nagyon lesz háború, mert ahhoz elsősorban pénz kell, másodsorban meg lőszer és fegyver. De ha se pénz, se posztó, akkor előbb-utóbb abba kell hagyni. Kína márpedig nem érdekelt abban, hogy ilyen ostobaságokat fizessen, sőt, ellenkezőleg: van otthon is elég baja, nagyon úgy néz ki, hogy megint rossz volt a termés, és pillanatnyilag hatalmas nemzetközi gabonafelvásárlásba kezdett. Inkább költ rizsre, mint ágyúra, hogy parafrazáljunk egy második világháborús szállóigét.

Akkor most mi lesz?

Egyhamar semmi, én még azt sem zárnám ki, hogy az izraeli válaszcsapás esetleg nem is fizikai lesz, hanem mondjuk digitális, cyber-támadás, ami egyébként mégis humánusabb, mert nem okoz emberhalált. Legfeljebb kissé működésképtelenné válik a Forradalmi Gárda.

En brera, nincs más választás, nincs más lehetőség.

Valami történni fog.

En brera.

Szele Tamás