Amerre lát az ember, mindenfelé háborús gócok alakulnak ki, mióta 911 napja Oroszország rátámadt Ukrajnára és tavaly október hetedikén a Hamász orvul betört Izrael területére, olyan dúlást, mészárlást végezve, amilyenre a keresztes háborúk óta nem volt példa, pedig ez arrafelé nagy szó. A Vörös-tengeren a houthik lövöldöznek a teherhajókra, de erősen melegszik a tajvani helyzet is, Észak-Korea meg csak ül csendben, mint vérnyúl a fűben, és reszelgeti a nukleáris robbanófejeit.
(Képünk illusztráció)
Nem csoda, ha ebben a globális rémálomban, amibe a világ nagyobbik része teljesen ártatlanul csöppent, nem figyelünk oda a még csak éledező parazsakra, lángocskákra, pedig azokból is hatalmas tűzvész lehet pillanatok alatt. A Jamestown Alapítvány viszont észrevette, hogy India Manipur államában valami nagyon rossz készülődik – lássuk, miről van szó!
Január 24-én az indiai Manipur állam kormánya nyilvánosan kapitulált egy radikális etnikai milícia, az Arambai Tenggol előtt. Bár az, hogy a választott képviselők engednek a milíciák és a fegyveres szeparatisták nyomásának India lázadás sújtotta északkeleti államaiban, aligha új keletű jelenség, ez az esemény példa nélküli volt. Négy nappal korábban az Arambai Tenggol a manipuri fővárosban, Imphalban található Kangla erődbe hívta a meitei etnikai többséghez tartozó összes törvényhozót, és arra figyelmeztetett, hogy aki nem vesz részt az ülésen, azt „a meitei közösség ellenségeként” fogják kezelni. Ez az esemény rávilágít az Arambai Tenggol-jelenség megértésének fontosságára, a kialakulásától kezdve a látványos felemelkedése mögött álló tényezőkig.
Manipur kapitulációja
Az eseményen megjelent a manipuri állami törvényhozó gyűlés 37 tagja és az állam nemzeti parlamenti képviseletének két tagja. Korounganba Khuman, az Arambai Tenggol vezetője és több parancsnoka jelenlétében a törvényhozók aláírtak egy hatpontos ígérvényt a milícia legfontosabb követeléseinek támogatására. A hindu nacionalista Bharatiya Janata Párthoz tartozó manipuri miniszterelnök, Biren Singh nem vett részt az eseményen, de végül mégis aláírta a milícia követeléseit.
Ha a 2023 májusa óta tartó erőszak és káosz Manipurban az állam gyengeségét és a jogállamiság helyreállítására való képtelenségét – sőt, az arra való törekvés hiányát – mutatta, a január 24-i események aláhúzták az állam „megalázó megadását” egy olyan milícia előtt, amely állítólag tömeggyilkosságokban, nemi erőszakban, fosztogatásban és gyújtogatásban vett részt. Bár a kapituláció napján az indiai biztonsági erők nagy létszámban voltak jelen Imphalban, nem volt kérdéses, hogy az Arambai Tenggol uralta a helyzetet. Egyenruhás, fegyverrel hadonászó parancsnokai nyitott dzsipeken hajtottak be a Kangla erődbe, miközben tömegek sorakoztak fel az utcákon, hogy buzdítsák őket. Míg a milícia vezetői nem vihettek nehézfegyvereket az erődbe, a bejárati kaput feltűnően az Arambai Tenggol gyalogosai, nem pedig a manipuri rendőrség tagjai őrizték.
Mi az az Arambai Tenggol?
A 2020 elején alapított Arambai Tenggol (ami meitei nyelven „lovasíjászokat” jelent) eleinte úgy tűnt, hogy egy nemzeti alapon éledő kulturális-hagyományőrző egyesület. Céljai elsősorban a következők voltak: a meitei őshonos kultúra, hagyomány és identitás megőrzése, valamint Kangleipak (a meitei királyság régi neve, azelőttről, hogy Pamheiba/Gharib Niwaz király 1724-ben Manipurra változtatta a nevét) „dicsőséges múltjának” visszaállítása. A csoport továbbá azt állította, hogy megvédi a meiteiek kultúráját és érdekeit, valamint az őshonos szanamahi vallás és a meitei nacionalista retorika keverékét hirdeti.
Nem telt el azonban sok idő, mire az Arambai Tenggol nacionalizmusa a „másokat” vette célba – ebben az esetben a célkeresztjük a nagyrészt keresztény kuki-zo hegyi törzsekre esett, akiket gyorsan démonizáltak a közösségi médiában. 2023 májusában erőszakos összecsapások törtek ki a meitei és a kuki-zo etnikai csoportok között, ami polgárháborúhoz közeli helyzetbe sodorta Manipurt. Ezt követően az Arambai Tenggol vezette meitei csőcselék fosztogatta és felgyújtotta a kuki-zo falvakat, valamint meggyilkolta az etnikai csoport civil tagjait. A „hagyományőrzőkből” pogromlovagok lettek. Hogy legyen némi fogalmunk a pusztítások mértékéről, meg kell jegyeznem, hogy a The Diplomat szerint ezeknek a vérengzéseknek csak tavaly több, mint 130 áldozata volt és hatvanezer embernek kellett menekülnie otthonából. Azóta ezek a számok megsokszorozódtak.
Itt kell megjegyeznem, hogy az ebben az írásban használt „kuki-zo” megnevezés kicsit csalóka: a kuki nép egy etnikai csoport, mely az északkelet-indiai Manipur, Nágaföld, Asszam, Meghalaya, Tripura és Mizoram államokban, valamint a szomszédos Bangladesben és Burmában él. A kuki nép az egyik legnagyobb hegyi törzsi közösséget alkotja ebben a régióban. Északkelet-Indiában Arunachal Pradesh kivételével minden államban jelen vannak. A burmai chinek és a mizorami mizo nép a kukik rokon törzsei. Együttesen zo népnek nevezik őket. Tehát Manipurral kapcsolatban helyes a Jamestown Alapítvány szerzőjének, Sudha Ramachandrannak a terminológiája, kuki-zo emberekről van szó, de ha csak kukinak vagy zonak nevezné őket, az is helyes volna.
A Kangla erődben tartott eskütételi ceremónia mérföldkövet jelentett az Arambai Tenggol „szociokulturális és nemzeti újjáélesztő szervezetből” világosan megfogalmazott politikai célokkal rendelkező fegyveres milíciává való átalakulásában. Hatpontos chartájuk többek között követelte a Nemzeti Állampolgári Nyilvántartás bevezetését, a kuki-zo fegyveres csoportokkal kötött háromoldalú tűzszüneti megállapodás visszavonását, valamint a kuki-zok törlését az elismert törzsek listájáról – mindezek rendkívül vitatott kérdések a manipuri túlfűtött, szektás politikai atmoszférában. Egy olyan időszakban, amikor Manipurt erőszakos interetnikus konfliktus sújtja, az Arambai Tenggol sikeresen artikulálta a többségi meitei politika törekvéseit.
Állami védnökség
Az Arambai Tenggol négyéves fennállása alatt gyorsan kifejlődött és megerősödött az erőfitogtatásra, megfélemlítésre és önbíráskodásra való hajlama. Február 27-én mintegy 200 tagja megrohamozta egy magas rangú rendőrségi tisztviselő lakását Kelet-Imphalban, és több órán át túszként tartotta fogva őt és testőreit. A milícia azt is megtiltotta a politikai pártoknak, hogy hangosbeszélőket használjanak és nyilvános gyűléseket tartsanak az idei indiai parlamenti választások kampánya során.
Az Arambai Tenggol felemelkedését az tette lehetővé, hogy állami védnökséget élvez. Egy indiai félkatonai erő egyik tisztje szerint „ez a csoport az állam miniszterelnökének áldásával alakult”, és „engedélyt kaptak arra, hogy fegyvereket raboljanak az állami fegyverraktárakból”. Egy 2022. augusztusi közösségi média-bejegyzésben az Arambai Tenggol továbbá azt állította, hogy találkozott a manipuri miniszterelnökkel, Biren Singh-gel, és ezt követően közzétette a találkozóról készült fényképet. Manipur címzetes királyának és a BJP parlamenti képviselőjének, Leishemba Sanajaobának a Facebook-oldalán egy videó is látható, amelyen az Arambai Tenggol tagjai részt vesznek a rezidenciáján tartott eskütételi ceremónián. Mindkét eset bizonyítja a hivatalos szervek szoros kapcsolatait az Arambai Tenggollal.
Singh főminiszter és Sanajaoba BJP parlamenti képviselő „hallgatólagos pártfogása” nélkül a fegyveres Arambai Tenggol-alakulatok nem tudtak volna szabadon kószálni a különböző völgyek körzeteiben és Manipur hegyeinek lábánál. Hasonlóképpen, az állami kormány cinkossága vagy támogatása nélkül nem lett volna lehetséges, hogy a milícia elfoglalja az Imphal szívében lévő Paite Veng (ma már Kwakeithel Ningthemkol) nevű iskolát, amely a kuki-zo etnikum tulajdonában van. Fontos, hogy annak ellenére, hogy az Arambai Tenggol nyíltan semmibe veszi a jogállamiságot, tömeges erőszakot követ el, és kihívást intéz az indiai állam és annak alkotmánya ellen, a mai napig egyetlen Arambai Tenggol-vezetőt sem tartóztattak le. Sem a központi BJP-kormány, sem Manipur állam tisztviselői nem ítélték el a csoport erőszakos cselekedeteit.
Azzal, hogy a meitei nép védelmezőjeként tüntette fel magát a kuki támadásokkal szemben, az Arambai Tenggol hatalmas támogatást szerzett a meitei etnikum körében. Ez azt is eredményezte, hogy az elmúlt évben Manipurt sújtó káosz és növekvő bizonytalanság közepette a fiatalok tömegesen csatlakoztak a szervezethez. A betiltott terrorista szervezetek, például az Egyesült Nemzeti Felszabadítási Front (UNLF) és a Kanglei Yawol Kanna Lup (KYKL) fegyveresei is csatlakoztak az Arambai Tenggolhoz. Ezeket a militánsokat a rendőrség fegyverraktáraiból zsákmányolt fegyverekkel látják el.
Ennek eredményeként az Arambai Tenggol fenyegetést jelent az indiai államra és Manipur népére. Ennek ellenére az indiai kormány gyakorlatilag egyáltalán nem lépett fel a milícia ellen, talán azért, mert széles helyi támogatottsággal rendelkezik, és hasznos eszköze a kormányzó BJP-nek. Gyors növekedése mindazonáltal komoly aggodalomra ad okot Manipur és általában Északkelet-India biztonsága és stabilitása szempontjából.
Annyit még hozzá kell tenni az eddigiekhez, hogy az etnikai konfliktus kísértetiesen hasonlít a rohingyák Burmában lejátszódott tragédiájához: ott a felekezeti többséghez tartozó théraváda buddhisták irtották szorgos és szadista, kisipari, de annál véresebb és kegyetlenebb módszerekkel muzulmán szomszédaikat, és ott is évek óta folyt a rohingyák jogfosztása – voltaképpen még az állampolgárságukat is elvették az 1960-as években. Manipurban hasonlóra törekszik az Arambai Tenggol. Bár kevésbé vallási, inkább mondvacsinált etnikai alapon, hiszen a meitei népesség csak 51%-os többséget alkot az államon belül, ráadásul Indiának egy szokatlanul gyéren lakott államáról van szó. Amely azonban keleten – Burmával határos, tehát volt honnan tanuljanak. Az államhatalom mindkét esetben eltűri, sőt, támogatja a véres atrocitásokat, bár most a burmai junta rosszul áll, az ellenük lázadók egyre nagyobb területeket foglalnak el és egyre jobb a fegyverzetük is. Más kérdés, hogy ha győznek, mihez kezdenek az ottani etnikumközi és vallási problémákkal, de ezen a hídon nekik kell majd átmenni, és nekik is csak akkor, ha már odaértek.
Manipurban a probléma okát egy szóban meg lehet jelölni: ópiátok. A meitei népesség völgylakó és szántó-vető, a kuki-zo és nága népesség hegylakó, és mákot termel, amiből aztán kábítószerek készülnek. Ezt a kormány nem nézi jó szemmel, keményen tiltja is, de a hegylakó törzsek sem értik, miért akarják őket megfosztani attól a – nagyjából egyetlen – bevételi forrásuktól, amiből időtlen idők óta éltek. Mármint a csempészeten kívül. Ez az ellentét alapvető gyökere, a nemzeti feltámadás és hagyományőrzés már csak demagóg hab a máktortán.
Egyet mindenképpen elmondhatunk: Manipurban egyre melegebb a helyzet: könnyen meglehet, hogy egy több éves vagy évtizedes polgárháború kezdeteit látjuk.
Szele Tamás
