Ez a nap is eljött, ma veszem elő idén utoljára Andrej Percev aktuális elemzését az orosz belpolitikáról – nem hinném, hogy az egyébként körözés alatt álló politikai elemző holnap még írna bármit is, kivéve, ha csoda történik ilyen vagy olyan értelemben, de erre azért nem számítanék. Akkor lássuk, mit talált fontosnak Percev és hogyan látja az Oroszországi Föderáció idei évét?
(Képünk illusztráció)
Oroszországban az első nyilvános botrány, amely egy katona hivatalnoki kinevezésével kapcsolatos, a Kirovi területen robbant ki. Alekszandr Szokolov, a régió kormányzója, az elnöki adminisztráció korábbi tagja, a háborús veteránt, Nyikita Gorelovot nevezte ki a kevesebb, mint 10 000 lakosú Szosznovka kisváros polgármesterévé. Gorelov gyorsan elkezdett foglalkozni a helyi problémákkal: az önkormányzat hatalmas adósságával, az alkalmazottak szakmai felkészületlenségével és a köztük tapasztalható korrupcióval. Aztán igen gyorsan kiderült, hogy Gorelovnak vissza kell térnie a frontra - a régió katonai parancsnokának, Gennagyij Bokovnak a parancsára. Az újdonsült polgármester tiltakozott a behívó ellen, mondván, hogy ismételt bevetései összefüggnek a korrupt tisztviselők elleni nyilvános leleplezéseivel, megfenyegette a helyi katonai parancsnokot, hogy a frontra küldi, és megígérte, hogy feloszlatja a városi tanácsot. Szosznovka lakosai közül sokan támogatták Gorelovot. A regionális hatóságok eddig protokolláris nyilatkozatokra szorítkoztak, és arra szólították fel a katonaságot, hogy „a törvényeknek megfelelően járjanak el”.
Szergej Kirijenko egykori beosztottjaként a régió vezetője, Alekszandr Szokolov a katonai közszolgálatban a hadsereg nyilvános támogatására irányuló tendenciát érzékel: Vlagyimir Putyin „új elitnek” nevezi a veteránokat, és folyamatosan követeli az Ukrajna elleni orosz „különleges katonai műveletben” (specoperacija) részt vevők polgári közigazgatásba való kinevezését. A hatalmi rendszer ennek a lehető legteljesebb mértékben ellenáll: de így is néha olyan hivatalnokok és képviselők kapják az igazán fontos posztokat, akik bejelentették, hogy a frontra mennek, vagy máris a hatalmi vertikumban komoly státusszal rendelkező katonatisztek. Így lett Krasznodar korábbi polgármestere, Jevgenyij Pervisov a tambovi régió vezetője, Alekszandr Kondratyev, Tambov korábbi polgármestere a kurszki régió szenátora, és a Nyizsnyij Novgorodi helyőrség vezetője, Jevgenyij Csincov Nyizsnyij Novgorod polgármestere. A civil tapasztalattal nem rendelkező katonai állományt a kormányzók és polgármesterek „specoperacija-tanácsadónak”, valamint a sporttal és az ifjúsággal foglalkozó ügynökségek és osztályok vezetőinek nevezik ki, bár ezek a pozíciók rendkívül korlátozott lehetőségekkel és hatáskörökkel rendelkeznek. Néha az ilyen katonatisztek kis települések vezetőjeként kapnak pozíciót, ahol nem tudják komolyan befolyásolni a regionális intézkedéseket, ahogyan ez Nyikita Gorelov esetében is történt. A szosznovkai polgármester körüli botrány jó példa arra, hogy a rendszer miért utasítja el az állami vagy önkormányzati szolgálatban nem gyakorlott katonatiszteket.
Gorelov meglepődve tapasztalta, hogy a város súlyosan eladósodott, hogy a városi tisztviselők lógósok: ezt a szakmaiság hiányának és a korrupciónak tulajdonította. Szosznovkában talán mindkettő megtalálható. Az önkormányzatok kis költségvetése és adósságai azonban nem elsősorban a megvesztegetésnek vagy a hivatalnokok gyenge szakértelmének köszönhetőek. Ezt az adóelosztás rendszerének átszervezése okozza, amellyel a Kreml már régóta foglalkozik. A helyi bevételek nagy része a szövetségi (vagy legjobb esetben regionális) szinten oszlik el, majd támogatások formájában újraosztják az önkormányzatok között. Természetesen az adók oroszlánrészét a hatalmi vertikum viszi el, a pénz pedig maradványalapon jut az önkormányzatokhoz, hogy a települések ne haljanak ki teljesen. Ez az igazságtalan elosztás nemcsak Szosznovkára, hanem a regionális központokra, sőt a milliós városokra is vonatkozik. Ugyanakkor a helyi tisztviselők könnyű prédává válnak a törvénypárti szilovikok számára – szinte naponta jelennek meg hírek letartóztatásukról. Egyre kevesebben hajlandóak az önkormányzatoknál dolgozni. A Kurgán terület hatóságai például már egy éve nem találnak megfelelő jelöltet a polgármesteri posztra.
Egy tapasztalt hivatalnok tisztában van ezekkel a játékszabályokkal, de Nyikita Gorelov, egy egyszerű ember a frontvonalból – nem. Ő egyszerűen, és valószínűleg őszintén, az elődeit hibáztatja, és a Szosznovkában uralkodó állapotokat a norma megszegésének tekinti. De sajnos ez a norma az adóelosztás jelenlegi rendszerében. Valószínű, hogy megteszi a következő lépést, és elkezdi kritizálni az adóelosztás rendszerét, azaz elkezdi megingatni a rendszer alapjait. Azok a lakosok, akik érzik a háborús veterán őszinteségét, fel fogják őt keresni. Nyikita Gorelov összefüggően és racionálisan tud beszélni: főiskolát végzett (máskülönben nem is vezethetné legálisan a várost), így képes logikusan átlátni a helyzetet.
A „Gorelov-affér” után a regionális hivatalok és az elnöki adminisztráció politikai blokkja elkezdte megmagyarázni a kormányzóknak, hogy nem érdemes olyan embereket kinevezni még a kisebb önkormányzatok élére sem, akiknek nincs tapasztalatuk a civil munkában és nem értik annak alapelveit. Ez túl kockázatos a rendszer számára. Olyan szenvedélyes, felsőfokú végzettséggel rendelkező embereket alkalmaznak közösségi vezetőként, akik őszintén meg akarják változtatni a szülővárosuk vagy falujuk helyzetét. Eleinte naivan azt hiszik, hogy van elég pénz a helyi költségvetésben, és hogy a közigazgatásban szakemberek dolgoznak. Végül kiderül, hogy a költségvetések kicsik, eladósodottak, és a viszonylag alacsony fizetések, valamint az ilyen tisztségeket betöltő személyek ellen rendszeresen indított büntetőeljárások sokasága miatt viszonylag kevesen hajlandóak önkormányzati alkalmazottnak állni, sőt, ők sem a legképzettebb szakemberek. Az új „katonai vezetők” szenvedélye és lázadó szellemisége vonzó lehet a helyi lakosok számára - Nyikita Gorelov már elnyerte a támogatásukat. Ezért nem valószínű, hogy több ilyen kinevezést fogunk látni. Folytatódhat a kinevezések sora, ha Vlagyimir Putyin továbbra is nyomást gyakorol a kormányra és a kormányra, de ebben az esetben nagyon veszélyes mérget fecskendez a hatalmi vertikum vérkeringésébe. Ez a forgatókönyv is nagyon valószínű.
Az év folyamán az oroszok hangulata ingadozott. A szorongási szintjükben egyaránt előfordultak hullámhegyek és hullámvölgyek. A szorongás növekedése leggyakrabban külső eseményekhez kapcsolódott, mint például a kurszki területnek ukrán megszállása. Az év végére azonban a közvélemény-kutatások szerint a szorongás ismét emelkedni kezdett: Az oroszok a félelem és a nyugalom között ingadozva lépnek be az újévbe, és a félelemszint december végén az egész év egyik legmagasabb értékére emelkedett (most 46%, a 49%-os csúcsot pedig a kurszki ukrán offenzíva idején mérték). Sem a „Közvetlen vonal Vlagyimir Putyinnal”, sem a meghitt újévi ünnepségek nem segítettek megnyugtatni a polgárokat. Talán maga az ünnepi forgatag vált a szorongás egyik elsődleges forrásává. Az infláció a polgárok ingerültségének egyik fő kiváltó oka, és az ünnepekre szánt ajándékok és élelmiszerek megvásárlásának kényszere jól mutatja, hogy mennyire megdrágult minden. A felmérések szerint a polgárok belefáradtak a háborúba, és szeretnék, ha véget érne, de nem hallanak bizakodásra okot adó üzeneteket a hatóságoktól. Még a Kreml szociológiai kara, az ANO Párbeszéd által irányított Weber ügynökség felmérései szerint is elégedetlen az oroszok kétharmada az eltelt évvel. Feltételezhetjük, hogy a Weber a leghűségesebb válaszadókat kérdezi meg – felméréseiket a VKONTAKTE közösségi hálózaton végzik, főként a kormányhivatalokhoz tartozó közéleti csoportok tagjai körében.
Az ország rossz hangulatban lép az új esztendőbe - fáradtan, aggodalmaskodva, csalódottan, és 2025 valószínűleg nem javít az uralkodó közhangulaton. MIndeközben az egész orosz politikát irányító Putyin kiváló, sőt hurráoptimista hangulatban van – a fronton zajlanak a „hadműveletek” és az ország gazdasága állítólag prosperál. Ez azonban a költségvetési pénzből fizetett katonai termelés rovására történik, miközben a reálszektor a jegybank magas irányadó kamatlába miatt panaszkodik, csődtől tart, a munkaerőhiány ellenére elbocsátja a dolgozókat, és csökkenti a termelést. A hurráoptimista Putyin és az idén kialakult ország hangulata közötti különbség a jövő évben is éleződni fog.
Rossz év volt ez Oroszországnak is, Ukrajnának is, a világnak is, és semmi jele annak, hogy 2025 jobb lesz. Sőt, ellenkezőleg.
Mindenki őrizze meg csüggedését, már látszik az alagút a fény végén.
Szele Tamás
