Forgókínpad

Forgókínpad

Szele Tamás: Az álhírek Mekk mestere

2025. január 08. - Szele Tamás

Hölgyeim és uraim, megrendítő hírt kell közölnöm, csak előtte abbahagyom a görcsös zokogást: Georg Spöttle visszavonul a közéletből és a politikából. Már a második százas csomag papírzsebkendőt fogyasztom tegnap óta emiatt, bakacsinfekete gyászba borult az én lelkem... na jó, erről szó sincs, de tény, hogy egyre különösebb jelenségek zajlanak a valóságon túli világban.

spottle_januar_8_2025.jpg

(Képünk illusztráció)

Épp ezért nem árt, ha Spöttle visszavonulását egy másik tegnapi hír fényében tekintjük, mely szerint Mark Zuckerberg bejelentette: a Metán, vagyis a Facebookon (és az Instagramon is) megszűnik a tényellenőrzés, sőt, nagyjából – egyes kivételektől eltekintve – maga a moderáció is. Ezt előbb az Egyesült Államokban vezetik be, aztán lépésről lépésre a világ összes többi országában is. Tehát rövidesen szabad a vásár, bárki írhat, hazudhat, rágalmazhat, fenyegetőzhet a közösségi oldalakon, legfeljebb a saját hazájának törvényei szerint kell vállalja ezért a felelősséget.

Már ez is elég rossz hír, de még rosszabbá teszi az indoklása. Mark Zuckerberg ugyanis azt mondta, szó szerint, hogy:

Visszatérünk a gyökereinkhez, és a hibák csökkentésére, a szabályaink egyszerűsítésére és a szabad véleménynyilvánítás helyreállítására összpontosítunk a platformjainkon .”

Igen szép, demokratikus eszme, csakhogy önellentmondást tartalmaz. Ugyanis ha a vélemények kinyilvánítása szabad, annak semmi köze a tények közléséhez: a tény mindig tény marad, a vélemény vele kapcsolatban lehet más mindenki számára, de a tényellenőrzés soha nem vonatkozott a véleményekre. A tényellenőrzés az, hogy ha valaki közzéteszi, miszerint tömegbaleset volt a kolozsvári vagy pécsi metróban, ilyen vagy amolyan okból, akkor az illetékes jelzi, miszerint ez nem lehet igaz, mert az említett két városban nincsen földalatti. Ilyenformán a hír maga is hazugság.

Mostantól viszont bárki mondhat bármit, illetve... ez sem egészen így van. Ugyanis a tényellenőrzést a korábbi Twitter, most X mintájára „közösségi jegyzetekkel fogják helyettesíteni”, ami azt jelenti, hogy ha elég sok felhasználó tagadja mondjuk a magyar nyelv finnugor eredetét vagy utálja a pacalpörköltet, és ezt ki is nyilvánítják, akkor ezek a témák kikerülhetnek a közösségi oldal felületéről, mert „kellemetlenek”. És ehhez nem is kell okvetlenül szótöbbség, elég lesz egy bothadsereg is.

Ellenben Joel Kaplan, a Meta globális ügyekért felelős vezetője jelezte, miszerint a cég változtat néhány tartalommoderálási szabályán is, különösen azokon, amelyekről úgy érzik, hogy:

túlságosan korlátozóak, és nem engednek elég diskurzust az olyan érzékeny témákról, mint a bevándorlás, a transzproblémák és a nemiség”.

Szóval, semmi akadálya annak, hogy a Meta a közeljövőben egy szélsőjobboldali, intoleráns pokolkonyhává alakuljon át, elég lesz hozzá a bármely politikai oldalt képviselő radikális csoportok agresszivitása és aktivizmusa.

Az világos, hogy a dolgok Trump elnökké választása miatt alakultak így, miután Zuckerberg együtt vacsorázott vele Mar-a-Lagoban, de ne felejtsük el, hogy a Metának közel hárommilliárd felhasználója van és számukra ez a legfontosabb, sőt, gyakran az egyetlen kommunikációs felület. Ha eltűnnek előlük bizonyos témakörök, azokról valószínűleg meg fognak feledkezni. És a bolygó lakosságának majdnem a feléről van szó.

Egyszóval, a Metán (Facebookon) olyan változások kezdenek beállni, melyek leginkább a szélsőségek és az autokraták malmára hajtják a vizet. Ezért is különös, hogy Georg Spöttle pont most akar kiszállni a nyilvánosságból és politikából, amikor pedig pont neki és a hozzá hasonlóknak állna a zászló.

Itt lenne egy személyes jellegű megjegyzésem. Nem véletlen, hogy Magyarországon tilos féltéglákkal dobálózni közterületen: ez azért van, mert bármelyik irányba is hajítanánk el a súlyos tárgyat, egészen biztosan „biztonságpolitikai szakértőt” találnánk el vele. Mikor olyan két évvel ezelőtt először hívtak be „szakérteni” a Klubrádióba, adás előtt megkérdezték tőlem, mit mondjanak, mivel foglalkozom, jó lesz, ha biztonságpolitikai szakértőnek titulálnak? Nem, mondtam, azt semmiképp se tegyük, az a mai magyar sajtóban már sértésszámba megy, jobb szeretnék egyszerűen külpolitikai újságíró lenni, ami vagyok is. Meghagyom a szép címet Spöttlének, Nógrádinak, Castelnek... szóval, ennyit emberünk tevékenységének becsületéről, jó híréről – más kérdés, hogy sajnos valóban ezt érdemli, mert az ostobaságoknak, manipulációnak, álhíreknek és csúsztatásoknak egyfajta nagyon leegyszerűsített tömkelegét tálalta az olvasói elé, akik el voltak attól ragadtatva, hogy „értik”, ami oda van írva. A rendes külpolosok meg közben vért izzadnak, elolvasnak negyven forrást, leírják képességeik szerint, mi lehet a valóság – és ez természetesen nem lesz faék-egyszerűségű, sőt, többnyire elég bonyolultra sikerül. Mert a valódi dolgok általában kacifántosak is.

De lássuk, hogyan búcsúzott a közönségtől a magyar biztonságpolitikai szakértők ufológusba ojtott Honthy Hannája? Szó szerint idézem.

BÚCSÚ A POLITIKÁTÓL ÉS A MÉDIÁTÓL!!

24 év politikai aktivitás és médiamunka után úgy döntöttem visszavonulok a közéletből és a politikából. Most pénteken lesz az utolsó előtti rendezvény, ahol két barátommal elemezzük a világpolitika jelen állását utána január 20-án mondok pár szót Donald Trump beiktatásának budapesti ünnepségén és az utóbbi lesz a záróakkord. Nem fogunk többet a TV-ben sem találkozni. Külpolitikai újságíróként még egy ideig dolgozom tovább, de lehet, hogy hamarosan csatlakozom azon német nyugdíjasokhoz, akik pálmafák alatt akarják eltölteni utolsó éveiket, ami nem egy rossz dolog. Köszönöm az eddigi támogatást és figyelmet, a sok kedves kommentet és szeretetet.”

Nos, ennek a pár sornak van néhány nagyon komoly hibája. Azt írja emberünk, hogy visszavonul a közélettől. Mármost, a közéletben értelemszerűen közszereplők szoktak megnyilatkozni, ámde pont egy éve jelezte a HVG szerint, hogy:

Nem tekinti magát közszereplőnek a kormánymédiában is rendszeresen szereplő Georg Spöttle, így a kommunista rezsim titkosszolgálati iratait őrző levéltárban egyelőre nem lehet betekinteni az esetlegesen róla keletkezett dokumentumokba. Egyelőre Bogár László közgazdásszal, és egy oroszpártinak tartott, ismert külpolitikai újságíróval, Stier Gáborral kapcsolatban is falakba ütköztek azok a civilek, akik az érintettek múltjára kíváncsiak. Korábban ugyanígy hárított Nógrádi György, valamint a fideszes sajtó bulvárpápája, Ómolnár Miklós is. (…) A budapesti születésű, később Németországban élő, a kilencvenes években pedig még UFO-szakértő Spöttle, akit állítása szerint földönkívüliek raboltak el, a kétezres évek óta rendszeresen szerepel „szakértőként” a magyar sajtóban. Kezdetben rendőrségi, biztonsági, az elmúlt években pedig biztonságpolitikai, közéleti területeket érintő kérdésekben nyilatkozik, a kormánymédia egyik kedvenc, legtöbbször szerepeltetett „szakértőinek” egyike. Az orosz–ukrán háborúban az oroszok meghívására Spöttle ellátogatott a frontra, majd a Demokratának nyilatkozva arról beszélt, hogy az ukránok terrorista módszereket alkalmaznak, az oroszok részéről gyűlölettel nem, hazaszeretettel viszont találkozott.

Annak, hogy Spöttle közszereplőnek tekinti magát, múltja megismerése szempontjából van jelentősége. Az ÁBTL-ben bárki megismerheti a közszereplőkkel kapcsolatos iratokat. Ha viszont az érintett nem közszereplő, úgy ezeket az információkat nem ismerheti meg bárki, csak például egy adott téma kutatója. Az ÁBTL állampolgári és kutatói kérelemre végzi az egykori hálózati személyek azonosítását. A levéltárnak nincs befolyása arra, hogy mikor és kire „kérdeznek rá”, mikor és kire kapnak „ügynökazonosítási” kérelmet.”

Akkor most közszereplő vagy nem közszereplő? És ha nem az, mit keresett eddig a közéletben, ahonnan visszavonul? Spöttle esetéhez egyetlen hasonlót tudnék hirtelen mondani, azt, amikor a radikális és primitív írásairól, valamint trágár agresszivitásáról ismert Minden Szó hivatalos papírt szerzett – sajtóperekben ellene emelt vádak miatt – arról, hogy ez az orgánum nem sajtótermék, így a médiatörvény sem vonatkozik rá. Aztán folytatta a sárdobálást, sőt, máig folytatja. Erre mondanák a viccbne, hogy „Ügyes, ügyes...”

Ha már elővettük a repülő csészealjakat, lássuk, mit írt erről 2018. szeptember 4-én a Der Spiegel?

Az 56 éves német–magyar férfi jelenleg szinte naponta szerepel a magyar közrádió kormányközeli hírműsoraiban, mint egyfajta magyarországi Németország-magyarázó csúcsszakértő. Szívesen látott vendég az Orbán-párti Fidesz rendezvényein.
Életrajza kalandos: saját bevallása szerint volt katona a német hadseregben, német rendőrtiszt, a német kémelhárítás közel-keleti és terrorizmus szakértője Libanonban, Irakban és Szíriában. Manapság Spöttle inkább nagyokat hallgat arról, hogy az 1990-es években az ufók és a földönkívüliek szakértőjeként járta be Magyarországot.”

Szándékosan nem magyar forrást idéztem, hogy ne vádoljanak elfogultsággal. Moindenesetre a fentiek alapján Spöttle a magyar szakértők között valóságos Mekk Elek volt, csinált ő szíriai orosz bombázásból donbásszi ukrán bombázást is szükség és igény esetén (később emiatt a Pesti Srácok főszerkesztője, Huth Gergely igen kényelmetlen magyarázkodásra kényszerült, Spöttle meg maradt a PestiSrácok / PestiTV / PSTV vezető szerkesztője). Ennél kevesebbért is rúgtak már ki sajtómunkást, de vegyük tekintetbe, hogy emberünk egyrészt nem újságíró, hanem annak csak valamiféle amatőr utánzata, másrészt azokat, akik ilyen-amolyan hibák miatt a múltban elbocsátottak, nem hívták Spöttlének.

Távozik hát a kamu keménykötésű lovagja, várják őt a kies moszkvai pálmaligetek – hiszen olyan remekül érezte magát Oroszországban! – de az is meglehet, hogy csészealjon távozik a „közéletből és politikából”. Kell legyen neki egy fészekalja csészealja...

Érdekes azért, hogy a közelmúltban a kormánymédia hány oszlopa távozott. Somkuti Bálintnak 1956 meggyalázásáért kellett vennie a kalapját (milyen érdekes, mintha az ő helyére került volna Spöttle a Szuverenitásvédelmi Hivatalban – el van az a cég átkozva...), Fábry Sándort maga Bayer tessékeli kifelé a kormánypártból, mert reklamálta, miért nincs még Kossuth-díja, szóval mintha rozsdásodna, rothadna valami az államgépezetben. Spöttle hirtelen távozása arra utal, hogy az álhírek mestere valami sokkal rosszabbat próbál meg elkerülni ezzel a lépéssel, ami, tekintve, hogy titkolja a múltját, bármi lehet. Vagy akár semmi. De nem hinném, hogy pont most, szezon elején fáradt volna bele a munkába, mikor Zuckerberg épp a lovak közé dobta a gyeplőt és úgy lehetne, sőt, lehet is majd manipulálni a közvéleményt, mint még soha.

Mindegy, sosem fogjuk már megtudni, valójában mi bírta rá Georg Spöttlét a visszavonulásra.

Persze az is lehet, hogy erre nem is kerül majd sor, csak szerette volna kicsit felhívni magára a közfigyelmet nagy magányában.

Javasolnám, hogy ha tényleg visszavonul, az eddigi magyartalan „UFO” kifejezést cseréljük fel Mekk mester emlékére a „Spöttle” szóval. Még ha germanizmus is.

Élni fog emléke, míg lesz magyar ufológus a Kárpát-medencében.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása