Mikor 2022 elején aláírták az orosz–kínai alapszerződést, ami ugyan mindenre és a mindenen kívül néhány egyéb dologra is vonatkozott, zengett a világ „a medve és a sárkány szövetségétől”. Nos, az sokak figyelmét elkerülte, hogy az alapszerződés általánosságban fogalmazott, semmi konkrétum nem volt benne, csak annyi, hogy „mindenben egyetértünk”.

(Képünk illusztráció)

Vlagyimir Putyin Oroszországa ezt szó szerint is vette, ami – úgy tűnik – hiba volt. A Riddle: Russia komoly elemzést közöl így, év végén az orosz-kínai kapcsolatok 2024-es alakulásáról, és ebben Alekszej Csigadajev sinológus kimondja, amit mindenki sejtett eddig, de kevesen merték szóba hozni: Kína Oroszországnak nem szövetségese, hanem partnere. De csak addig, amíg ura nem lesz. Lássuk Csigadajev hosszú és időnként kínosan pontos levezetését.

Kína gazdasági növekedése kezd kifulladni. A háború harmadik évében az Oroszország és Ukrajna közötti béketárgyalások megszervezésére irányuló erőfeszítések nem csupán a második, hanem egyenesen a harmadik helyre csúsztak Kína külpolitikai terveiben. A kínai külügyminisztérium hatalmas szervezetén belül az „ukrán válságért” továbbra is egyetlen tisztviselő felel: Li Hui, a kormány eurázsiai ügyekért felelős különleges képviselője. Eközben a külügyminiszter, a miniszterelnök és az elnök egy sokkal sürgetőbb kérdéssel van elfoglalva: Donald Trump új elnöki ciklusával.

Kína béketerve

Három évvel a háború után Kína továbbra is fenntartja semlegességét, tartózkodik a közvetlen katonai támogatás nyújtásától mind Oroszországnak, mind pedig Ukrajna számára, miközben ezzel egyidejűleg mindkét országgal bővíti a kétoldalú kereskedelmet.

2022. március 2-án az ENSZ Közgyűlése rendkívüli ülésszakán határozatot fogadott el, amelyben elítéli Oroszország ukrajnai hadműveletét. Oroszország, Fehéroroszország, Észak-Korea, Eritrea és Szíria ez ellen szavazott, így Oroszországnak nem maradt sok szövetségese a háborúban, agresszióját nyilvánosan csak Észak-Korea vezetése támogatta. Kína tartózkodott, és egy évvel később megkezdte a tárgyalásos megoldás mellett fellépő nemzetek koalíciójának megalakítását.

Maga a helyzet paradox. 2022 februárjában Kína megelégedett azzal, hogy hivatalos nyilatkozatot adott ki, amelyben béketárgyalásokra szólított fel, miközben fenntartotta a megszokott kereskedelmi kapcsolatokat. Csak egy évvel a konfliktus után tette meg Peking az első diplomáciai lépéseket, amikor közzétette „Kína álláspontját az ukrajnai válság politikai rendezéséről”. A dokumentum kiemelte a harcok leállításának és a béketárgyalások folytatásának szükségességét (bár ennek mikéntjére nem tért ki – ezt oldják meg a harcoló felek).

Kína minden további lépése arra irányult, hogy elkerülje a közvetlen konfrontációt az Ukrajnát erőteljesen támogató Egyesült Államokkal és az EU országaival. Nyilvánvalóan sokan számítottak arra, hogy Hszi Csin-ping hatására Peking nyomást gyakorol majd Oroszország politikai vezetőire, hogy befagyasszák a konfliktust. Már maga a terv végrehajtásának lehetősége is sok kérdést vet fel: a gyakorlat azt mutatja, hogy a gazdasági szankcióknak kevés azonnali hatása van a politikai megoldásokra.

Kína más utat választott ebben a helyzetben – nem ítélt el és nem is támogatott senkit. Ehelyett ürügyként használta fel az európai háborút a „globális dél” országainak konszolidálására, felelősségteljes világpolitikai szereplőként és megfontolt tárgyalópartnerként tüntetve fel magát. 2024 májusában Brazília és Kína közzétette a „Kína és Brazília közötti közös megegyezés az ukrajnai válság politikai rendezéséről” című dokumentumot. Ez a hatpontos dokumentum, amelyet a médiában gyakran tévesen „béketervnek” tituláltak, sürgette a nemzetközi közösséget, hogy támogassa a kezdeményezést és csatlakozzon hozzá, így közösen játszanak konstruktív szerepet a de-eszkaláció és a béketárgyalások előmozdításában. 2024 augusztusában Li Hui, Kína eurázsiai ügyekért felelős különleges képviselője azt mondta, hogy a kezdeményezés „több mint 110 ország” támogatását élvezte.

2024. augusztus 27-én Li Hui tájékoztatót tartott az ukrán válsággal kapcsolatos ingadozó párbeszéd negyedik fordulójának eredményeit összefoglalva, miután látogatást tett Brazíliában, Dél-Afrikában és Indonéziában.

Szeptember 27-én az ENSZ New York-i Közgyűlésén Kína, Brazília és a „globális dél” országai bejelentették, hogy „A béke barátai” néven nyílt fórumot hoznak létre az ukrajnai konfliktus megoldására. A közös közleményt Algéria, Bolívia, Brazília, Kína, Kolumbia, Egyiptom, Indonézia, Kazahsztán, Kenya, Kolumbia, Mexikó, Dél-Afrika, Törökország és Zambia írta alá.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az ENSZ Közgyűlésén felszólalva kijelentette, hogy „a béke elérésére irányuló minden alternatív kísérlet valójában a háború elhallgatására, nem pedig a háború befejezésére irányuló próbálkozás”. Szeptemberben Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes azt mondta, hogy Oroszország üdvözli a kínai-brazil békekezdeményezést. Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentette, hogy Oroszország csak az ukrajnai konfliktus megoldására irányuló kínai-brazil kezdeményezést ismerte el, és azt a békére törekvő kísérletek „szilárd alapjának” nevezte.

Kína megérti, hogy a konfliktus diplomáciai megoldására csak akkor kerülhet sor, ha mind Oroszország, mind Ukrajna kezdeményezi a tárgyalásokat. Ha a világ elkerüli a nukleáris eszkalációt, a tárgyalások előbb-utóbb megkezdődnek. A „Béke barátai” platformnak nem célja, hogy nyomást gyakoroljon a konfliktusben részzt vevő egyik félre sem, inkább a háború teljes körű és tartós megoldására szólít fel az ENSZ Alapokmányán alapuló diplomáciai és politikai eszközökkel.

A helyzet mind Kína, mind a „globális dél” számára zavarba ejtőnek tűnik. Úgy tűnik, hogy Európa országai képtelenek saját problémáikat egyedül megoldani, az USA pedig közvetve aktív szereplőjévé vált a katonai konfliktusnak, hiszen nem csak pénzügyi segítséget nyújt, hanem fegyvereket is szállít az egyik hadviselő félnek.

Jelenleg minden ENSZ-tagállam részéről az orosz agresszió egyértelmű elítélésére és Vlagyimir Zelenszkij béketervének támogatására lenne szükség. 2024. június 16-án Bürgenstockban lezárult a svájci kormány által az ukrán hatóságok kérésére szervezett globális békecsúcstalálkozó. A küldöttek Zelenszkij tíz javasolt pontja közül csak néhányat vitattak meg: a nukleáris létesítmények biztonságát, az élelmezésbiztonságot, a hadifoglyok cseréjét és az Oroszországba hurcolt ukrán gyermekek visszatérését. A kétnapos csúcstalálkozó zárónyilatkozatát 80 ország és négy szervezet támogatta. A novemberre tervezett második békecsúcs elmaradt.

Paradox helyzet alakult ki: az „első világ” nemzetei már nem képesek megoldani konfliktusaikat egy viszonylag kis földrajzi térben, miközben a „harmadik világ” országainak helyzete, ha nem is döntő, de legalábbis fontos bizonyítékává válik annak, hogy az elmúlt évtizedek globális rendje már nem működik. Ez felvet egy jogos kérdést: most Európa biztonsági architektúrájáról beszélünk, vagy új globális szabályokra van szükség?

Végül még Franciaország és Svájc képviselői is csatlakoztak a „béke barátai” csoporthoz, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter legnagyobb megdöbbenésére.

Figyelemre méltó, hogy az orosz propagandisták és az ukrán politikusok időnként ritka egyetértésre jutnak: Kína ezeket a kezdeményezéseket mindkét oldal szerint Oroszország támogatása érdekében teszi. Ugyanakkor Kína kihasználja az európai katonai konfliktust, hogy a Globális Dél államaiból koalíciót hozzon létre, növelje az Ukrajnának és Oroszországnak szánt szállítmányok mennyiségét, és olcsó energiaforrásokat vásároljon Oroszországtól – valamint mezőgazdasági termékeket Ukrajnától. A béketárgyalások megkezdésére kétségtelenül sor kerül előbb vagy utóbb. Kína előkészítette ehez a színpadot, és így áttérhet a sürgetőbb problémáira.

Oroszország és Kína kereskedelme 2024-ben

2022-ben az orosz–kínai kereskedelmi forgalom az előző évhez képest 29,3%-kal 190,27 milliárd dollárra nőtt. 2023-ban a kereskedelmi forgalom további 26,3%-kal nőtt, elérve a 240,11 milliárd dollárt - és úgy tűnik, hogy ez a további növekedés felső határa.

Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes szerint Kína részesedése Oroszország olaj- és kőolajtermék-exportjából 2023-ban 50%, míg Indiáé 40% volt. Bár az India és Kína közötti arányok 2024 végére kétségtelenül eltolódnak, a legfontosabb importőrök listája és azok egyensúlya valószínűleg nem fog alapvetően megváltozni.

2024 áprilisa és szeptembere között az Indiába irányuló orosz olajexport 2,5%-kal nőtt, így Oroszország 39%-os piaci részesedéssel továbbra is India legnagyobb olajszállítója maradt. Januártól októberig Oroszország szintén 2,2%-kal növelte a Kínába irányuló olajexportját az előző évhez képest, elérve a 90 millió tonnát. E szállítások értéke 52,794 milliárd dollárt tett ki.

Január és október között az Oroszország és Kína közötti kereskedelmi forgalom 2,8%-kal nőtt az előző évhez képest, és elérte a 202,2 milliárd dollárt. Az orosz export 1,1%-kal, 108,07 milliárd dollárra nőtt, míg a Kínából származó szállítások 4,7%-kal, 94,14 milliárd dollárra emelkedtek.

Az Oroszország és Kína közötti kereskedelmi forgalom dinamikus növekedése lassul, mivel a korábbi bővülés mozgatórugói már nem működnek. A kereskedelmi forgalom szerkezete változatlan marad: Oroszország Kínába irányuló exportja magában foglalja az energiahordozókat (kőolaj, földgáz és szén), amelyek a kivitel közel 90%-át teszik ki, valamint a fémeket, a faanyagot, a tenger gyümölcseit és a mezőgazdasági termékeket. Eközben a Kínából származó behozatal autókból, számítógépekből, okostelefonokból, játékokból és lábbelikből áll. Csak az ásványi nyersanyagszállítások növekedése tette lehetővé, hogy Oroszország pozitív folyó fizetési mérleget tartson fenn Kínával szemben.

Mi alakíthatja át jelentősen a kétoldalú kereskedelmet?

2024. október 1-jén lépett hatályba az orosz Ipari és Kereskedelmi Minisztérium határozata a gépkocsik újrahasznosítási díjának fokozatos emeléséről, ami jelentősen megemeli a külföldről behozott, Oroszországban történő viszonteladásra szánt gépkocsikra vonatkozó adókulcsokat. A minisztérium célja egyértelmű: arra akarja kényszeríteni az autóipari vállalatokat, hogy Oroszországba helyezzék át a gyártást. A mai napig a Haval (Great Wall Motor) az egyetlen kínai márka, amely aláírta az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal a gyártás honosítására vonatkozó különleges beruházási szerződést (SPIC). A Haval gyártóüzem 2019 nyarán nyitotta meg kapuit.

Vitatható kérdés, hogy a kínai autógyártók beleegyeznek-e a gyártás honosításába Oroszországban. Az orosz piac viszonylag kicsi, és számos kockázatot hordoz, többek között másodlagos szankciók alkalmazását a gyártó cégek ellen. A 2020-as adatok szerint a Great Wall 42,4 milliárd rubelt fektetett be az oroszországi gyártás honosításába. Figyelembe véve a rubel instabil árfolyamát és a növekvő inflációt, a 2025-ös honosításhoz szükséges kezdeti beruházásnak legalább kétszer magasabbnak kell lennie, és a beruházás megtérülését ilyen piaci mutatók, valamint az országon belüli gazdasági helyzet mellett még nehezebb megjósolni. A kínai belföldi kereslet azonban stagnál, a túltermelés problémája továbbra is megoldatlan, és a külső piacok – beleértve az USA-t és az EU-t is – nem idegenkednek további védővámok kivetésétől. Ebben az esetben a belső égésű motoros járművek gyártására szolgáló kapacitások egy részének Oroszországba történő átirányítása a jelenlegi helyzetben Kína számára életképes megoldásnak tűnik, de a jelenlegi helyzetben nem rentábilis.

Új, közös energiaprojektek létrehozása

Mongólia nem vette fel a „Szibéria ereje-2” gázvezeték építési projektjét a 2028-ig szóló nemzeti fejlesztési tervébe. Az Oroszországi Föderáció azt tervezte, hogy a Kínáig tartó vezetéket mongol területen keresztül építi meg. Ennek következtében a Vlagyimir Putyin által személyesen támogatott vezeték lefektetésére egyhamar nem kerül sor. Kína elégedett a jelenleg szállított energiahordozók mennyiségével. Az ellátás fenntartásához szükséges berendezések egy részét már importálják Kínából, de az új projektekhez pénzre van szükség, és Kína egyelőre nem hajlandó hitelezni.

Nagyberuházási projektek

A tényleges kínai beruházások számát nehéz megbecsülni. Először is, 2022 óta az orosz központi bank nem közöl statisztikákat az orosz vállalatokba irányuló közvetlen külföldi befektetésekről. Másodszor, a legtöbb elemző egyetért abban, hogy az oroszországi kínai befektetések mértéke – amely már a koronavírusjárvány előtt is szerény volt – 2022 óta nem nőtt, a befektetési együttműködéssel foglalkozó orosz-kínai kormányközi bizottság számos (vagy inkább számtalan) nyilatkozata ellenére sem. A bizottság adatai szerint a portfóliójában jelenleg 83 beruházási projekt szerepel (ezek közül tíz 2022-2023-ban került oda), ezek bejelentett beruházási volumene mintegy 200 milliárd dollár, 24 oroszországi közigazgatási régióban és öt kínai tartományban.

A termelési láncok – beleértve az alkatrészgyártást és a kapcsolódó gyártást – azonban Oroszországban fejletlenek, így a kínai gyártás gazdaságilag indokoltabb. Ennek eredményeképpen gyakran a központi szándékokkal ellentétes tendencia érvényesül: az orosz vállalatok szívesebben fektetnek be Kínában. Például 2024. október 24-én a RUSZAL, a világ egyik legnagyobb alumíniumtermelője bejelentette, hogy megállapodást írt alá a kínai Hebei Wenfeng New Materials (HWNM) acélgyártó cég 30%-os részesedésének megszerzéséről. Ez az ügylet biztosítja a RUSAL számára a timföldhöz való hozzáférést és a kritikus nyersanyagellátást.

A kínai befektetések megszerzésének kulcsa a makrogazdasági és geopolitikai stabilitásban rejlik, a másodlagos szankciók kockázata nélkül. A belátható jövőben ez továbbra is nehézséget jelent az orosz piac számára.

Közlekedési és logisztikai infrastruktúra

Az orosz közlekedési és logisztikai infrastruktúra, vagy inkább annak hiánya továbbra is jelentős akadálya a kereskedelmi forgalom növekedésének. A kikötők és a közlekedési folyosók korszerűsítésével kapcsolatos problémák jelentősen növelik a költségeket és a szállítási határidőket. A Bajkál-menti közúti határátkelőhelyen például rendszeresen sorok állnak a teherautók számára kialakított terminál befejezetlensége miatt. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése a kínai beruházások egyik fókuszában áll, de Kína minden bizonnyal a határ menti területeken is befektet az infrastruktúrába a teherforgalom és a kereskedelem fellendítése érdekében. Példaként említhetjük a Nyizsnyelenszkoje-Tongcsiang közötti, orosz-kínai határon átnyúló vasúti hidat, a Bely Rast terminált és logisztikai komplexumot, az Európa-Azsia „távközlési autópályát” vagy a Blagovescsenszk és Heihe városok közötti közúti híd és drótkötélpálya építését.

A határokon átnyúló kifizetések kérdése

2024 márciusában a nyugati szankciók miatt az Oroszország és Kína közötti elszámolások összesen 80%-át felfüggesztették, ami súlyosan érintette a kereskedelmi és üzleti kapcsolatokat. Az esetleges amerikai korlátozásoktól tartva a kínai bankok 98%-a (beleértve a regionális bankokat is) elkezdte megtagadni az Oroszországból érkező közvetlen kifizetések elfogadását. 2024 novemberében a Bank of China elkezdte blokkolni a jüanban megadott átutalásokat azokból az országokból, amelyekről az illetékes osztálya úgy ítélte meg, hogy potenciálisan kapcsolatban állhatnak az Oroszországba irányuló szállítmányokkal. A másodlagos szankcióktól való félelem miatt a kínai bankok csak az általuk biztonságosnak ítélt bankokkal kívánnak kapcsolatba lépni, és a kínai bankok továbbra is korlátozzák a pénzátutalások lehetőségét még ugyanazon ügyfél különböző számlái között is. A kínai pénzintézetek arra hivatkoznak, hogy a külföldi bankszámlákról belföldi bankszámlákra történő átutalások feldolgozásához különleges engedélyekre van szükség.

2024. november 21-én az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala új, nagyszabású, az orosz pénzügyi ágazatot célzó korlátozási csomagot jelentett be. Több mint 50 bank, köztük a Gazprombank és a VTB Shanghai – a határokon átnyúló üzleti elszámolások egyik fő csatornája – került fel a feketelistára. Megtiltották minden amerikai magánszemélynek és vállalatnak, hogy velük üzletet kössön. A VTB Shanghai az egyetlen bank Kínában, amely lehetővé teszi az Oroszországból származó jüan-tranzakciókat.

2024 eleje óta az orosz kifizetések akár 70-80%-át is elutasították, és a határokon átnyúló fizetések mintegy felét közvetítőkön és alternatív útvonalakon keresztül bonyolították le.

Kína nem teszi kockára bankjait, és továbbra is távol tartja az orosz pénzintézeteket. Cselekedhetett volna másképp, és dolgozhatott volna aktívabban egy közös platform létrehozásán Oroszországgal? Természetesen. Az ilyen kockázatok azonban hosszú távon nem jelentenek előnyt. Kínának dollárra és a SWIFT-hez való hozzáférésre van szüksége, nem pedig rubelre és az Orosz Nemzeti Bank pénzügyi közvetítő rendszerére.

A barátság határai: Kína – partner, nem szövetséges

2024 végére elérte a maximális küszöböt az a támogatási szint, amelyet Kína megengedhet magának: minden további lépés ártalmas lehet a kínai vállalatok és bankok számára, sőt, bizonyos iparágakat másodlagos szankciók kockázatának tesz ki.

A szankciók működnek. Befolyásolják a két ország gazdasági és politikai stratégiáját is. Az első két évben Kína figyelemre méltó hasznot húzott a szankciók rendszeréből, növelte energiahordozó-importját, és felváltotta az európai gyártókat egész piaci résekben, az autógyártástól kezdve az egyéb árukig. Úgy tűnik, hogy a kereskedelmi forgalom növekedésében elértek egy bizonyos plafont, amelyet csak úttörő kezdeményezésekkel lehet meghaladni. Az ilyen új lépések azonban egyre nagyobb költségekkel járnak Kína számára, ami nem csak a kínai üzleti szférát, hanem a pénzintézeteket is arra készteti, hogy megkérdőjelezzék egy ilyen közeledés lehetőségét.

Minden partnerségnek megvannak a maga objektív korlátai. Az elmúlt két évben az Oroszországi Föderáció és Kína nem írt alá jelentős kétoldalú, kötelező érvényű dokumentumot, ami azt jelenti, hogy mindkét állam továbbra is fenntartja nagyfokú önállóságát a külpolitikai, gazdasági, katonai és egyéb döntések meghozatalában, bár időnként összehangolja álláspontját az ENSZ Biztonsági Tanácsában vagy más nemzetközi szervezetekben. Még nyersebben fogalmazva: Kína nem tartozik semmivel Oroszországnak, Oroszország pedig nem tartozik semmivel Kínának (mármint egy csomó pénzen kívül). A globális színtéren a növekvő gazdasági és politikai különbségek egyre inkább eltávolítják a két ország politikai vezetését a hosszú távú hivatalos szövetségektől vagy közös projektektől.

Kína most éppen Donald Trump új elnöki ciklusára készül, ami a kereskedelmi hábork új hullámát jelenit: ezt maga Trump kezdeményezi. Az Oroszország és Ukrajna közötti katonai konfliktus Európában, valamint Oroszország másodlagos szankciók okozta fizetési nehézségei korábban nem számítottak prioritásnak, és most még lejjebb csúsztak a fontossági listán.

Eljön majd a pillanat, amikor Kína politikai vezetői ünnepélyesen és a legnagyobb udvariassággal megkérdezik Oroszország politikai elitjét: „Mit kívánnak cserébe felajánlani áruinkért az olajon és a gázon kívül?”. Addigra az orosz diplomáciának biztosítania kellene, hogy Kínán kívül is legyenek alternatív gazdasági lehetőségei, vagy készen kell állnia a katonai technológiák aktívabb megosztására, a kínai vállalatok belépési korlátjának csökkentésére, vagy talán még arra is, hogy a „Nagy-Kína” részévé váljon.

Összefoglalva: a Kreml most ellenfelére talált. A baráti Kína partnerré vedlett, de lehet még ellenség is. Ebből az a tanulság, hogy minden szerződés annyit ér, amennyire betartják – és a szerződéseket csak addig tartják be, míg érdemes.

Szele Tamás