Az újságíró munkája kicsit olyan, mint a régészé. Ha a régész talál valahol egy cserépdarabot, tüzetesen elkezd keresgélni a lelőhelyen, mert kell ott legyen több is. Ha megtalálta a többit, a legnagyobb óvatossággal összegyűjti valamennyit, és következik a nagyon hosszú kirakós játék, aminek a végén vagy hiányozni fog egy-két darabka a leletből, vagy marad néhány, ami eredetileg máshoz tartozhatott: de az eredmény a fontos. Előttünk áll a valamikori váza, edény vagy agyagtábla.

(Képünk illusztráció)

Ha agyagtáblával van dogunk, azt meg már csak el kell olvasni, meg kell fejteni, már persze, ha ismerjük a nyelvét és azt, miféle ékírás van rajta. A sajtómunkás is hasonlóképpen dolgozik, csak nem cserepekből, hanem információmorzsákból próbája összerakni – a mit is? Azt, hogy igazából mi történt és miért. A végeredmény, akár a régésznél, ritkán tökéletes, de gyakran sikeres. El lehet belőle dönteni, edény volt-e a vizsgálódásunk tárgya, pecsétnyomó vagy agyagtábla.

Ma reggel a közérdeklődésre számot tartó kém-ügy egyik olyan darabkájára sikerült rábukkannom, ami eldöntötte a kérdést. Kezd összeállni a kép, sejtéseim nem csaltak. Velünk nagyon mocskos játékot játszanak.

Erről fog szólni ez a mai dolgozatom.

Mindenekelőtt azonban jeleznem kell egy fontos körülményt, miszerint az alaphírt, a hiányzó mozaikkockát a magyar sajtó nagyrészt még nem közölte, ami annak köszönhető, hogy az MTI nem tette közzé – én is az ukrán sajtóban bukkantam rá, több helyen. Először az Ukrinform felületén olvastam, aztán megjelent az Unianon, majd a Jevropeiszka Pravdán is. Három forrás alapján már közölhető, már komolyan lehet venni – lássuk tehát, miről van szó (az Unian verzióját idézem).

„A magyar fél elhalasztotta a nemzeti kisebbségek helyzetéről Ukrajnával tervezett tárgyalásokat. A delegációk közötti konzultációkra május 12-én, hétfőn került volna sor. Ez lett volna a menetrendszerű tárgyalások kezdete – közölte az ukrán igazságügyi minisztérium a Telegramban.

»Korábban Budapesten a felek megállapodtak a szakértői csoportok munkájáról, amelyek 11 magyarországi ajánlást vizsgálnak meg. Az ukrán delegáció május 12-ére várta az első időközi eredményeket« – olvasható a közleményben.

Azt is közölték, hogy a konzultációkra Ungváron került volna sor, ahová az ukrán delegáció már megérkezett. Arról nem számoltak be, hogy a találkozót mikorra halasztották el. A megbeszélések azonban nagyon fontosak az egyéb – Ukrajna uniós tagságáról szóló – tárgyalások szempontjából. Magyarországnak számos követelése van Ukrajnával szemben. Különösen követelik a magyar nyelv szabad használatát garantáló jogok visszaállítását, valamint a politikai képviselethez való jogot regionális és országos szinten.

Az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettes és igazságügyi miniszter, Olha Sztefanyisina közvetlenül reagált a kialakult helyzetre. Nyilatkozatában kiemelte, hogy „a párbeszédet folytatni kell”. (...)

Eredetileg még április 30-án jelentették, hogy megkezdődtek a tárgyalások a két ország között az EU-csatlakozásról. »Május 12-től rendszeresen fognak dolgozni a munkacsoportok, amelyek ma jelen voltak Budapesten az ukrán és a magyar fél részéről, amíg megállapítjuk a feladatok teljes listáját a 11 ajánláson belül, amelyek a magyar fél számára fontosak« – hangsúlyozta akkor Sztefanyisina.”

Ez a hír az Unianon magyar idő szerint ma reggel 08:32-kor tűnt fel, az eredeti alapinformáció viszont magyar idő szerint olyan 06:20 körüli lehet, akkor jelent meg a kijevi minisztérium bejegyzése erről a Facebookon. Hogy ennyi idő alatt miképpen nem érkezett meg Budapestre, az MTI-be is, holott nekünk kéne a legjobban tudni a dologról, hiszen mi kértük a halasztást, az rejtély, de a kisebbfajta, könnyen megfejthető enigmák közé tartozik. Azért nem tud róla senki minálunk, mert nem kötötték sem az MTI, sem a kormánymédia és legkevésbé a független sajtó orrára. Még a végén megírja valaki.

És arra a jelen belpolitikai pillanatban semmi szükség. Így lehet szükség esetén úgy fogalmazni, hogy „a találkozó nem jött létre”, „a tárgyalások megszakadtak” vagy „átmeneti ellentétek merültek fel az ukrán fél hibájából”, holott a Nagy, Büdös Magyar Igazság az, hogy mi mondtuk fel a megbeszéléseket.

De miért? – kérdezné Fluimucil Ábelke a reklámból.

Azért, Ábelke, nehogy véletlenül még megegyezzenek velünk. Mert nagyon úgy nézett ki, hogy ez Kijev szándéka, és a Karmelitában ennek nem örülnek. Lássuk csak, mit írt a maximálisan kormánypárti hirado.hu az ukrán miniszterelnök-helyettes látogatásáról április 29-én.

„Újfajta dinamizmust, szellemiséget érez a magyar–ukrán kapcsolatokban a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, szerinte ez alapot ad arra, hogy a következő hetekben, hónapokban ukrán részről elfogadható megoldást kínáljanak a kárpátaljai magyar kisebbség ügyében. Magyar Levente erről kedden beszélt, miután Ukrajna európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettesével, Olha Sztefanyisinával tárgyalt Budapesten. Elmondták: Május 12-én Ungváron folytatódnak az ukrán–magyar konzultációk, amelyek a két nemzet viszonyát terhelő kérdések rendezését szolgálják.

„Reményt látok arra, hogy belátható időn belül eljutunk egy megállapodáshoz, ami a magyar pozíciót is alapvetően újraformálhatja Ukrajna euroatlanti integrációja vonatkozásában” – jelentette ki közös sajtótájékoztatójukon Magyar Levente. (…)

Az ukrán igazságügyi tárcát is vezető Olha Sztefanyisina azt emelte ki, hogy Ukrajna minden egyes kötelezettséget komolyan vesz, amely az országot az euroatlanti integráció irányába viszi.

„Ide tartozik a kisebbségek jogainak védelme, a jószomszédi viszony ápolása is. Számunkra nagyon fontos, amit a kétoldalú viszonyban Magyarország nyújt számunkra, ideértve a háború elől oda menekültek ideiglenes védelmét” – tette hozzá. Úgy fogalmazott, számos oktatási, kisebbségi kérdés vár megoldásra, de eljutottak odáig, hogy tervet állítottak fel a magyar fél által felvázolt mind a 11 pont rendezése érdekében.

„Mi tisztességesen és őszintén teljesítjük kötelezettségeinket, és látjuk, hogy Budapest is támogatja a valódi párbeszédet. Az európai integrációs folyamat nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy megváltoztassuk politikánkat az ukrajnai nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban, miközben lépéseket tettünk az ukrán államnyelv megszilárdítása érdekében. Létrehoztuk a szükséges intézményrendszert a nemzetiségi párbeszéd megvalósításához, kiépítjük a szabályozását annak, hogy a kisebbségi nyelveken legyen hozzáférés a közép- és felsőszintű oktatáshoz is” – közölte az ukrán miniszterelnök-helyettes.”

Bozse moj, vége a világnak, Ukrajna engedni akar a követeléseinknek!

Arról márpedig szó sem lehet. Akkor ugyanis megy a levesbe az egész, nagy műgonddal megépített és már dübörgő választási kampány is, amelynek egyik – talán legfontosabb – sarokköve az ukrán-ellenesség. Amint a 2022-es kampány sarokkövének hosszú ideig a homofóbia számított. Kell valami, ami összetartja a kormánypárt szavazóit, valami abszolút, amiben elvileg mindannyian egyetértenek, és ami arra indítja a tömeget, hogy minden másban is egyetértsen Orbán Viktorral és társaival. Az elmúlt években a kormánymédia gondoskodott arról, hogy saját táborukon belül általános legyen Ukrajna elítélése, lenézése, szidalmazása: kétségtelen, hogy hazai terepen a Fidesznek ezzel sikere volna. Ezért is hirdették meg a tökéletesen értelmetlen nemzeti in(kon)zultációt Ukrajna uniós tagságáról, aminek eldöntésében a magyar nép csak annyira illetékes, mint mondjuk a finn, a dán vagy a spanyol. Ennek csak propagandaértéke van, mozgósító, elkötelező – hírszerzési szaknyelven: „lekompromittáló” – akció, nem több.

Csakhogy ellenzéki oldalról is felbukkant a kérdés, ráadásul gyorsabban, mint ahogyan a kormány lépett volna, innentől meg elkezdték kergetni egymást az események. A Tisza beígérte Bob herceg önleleplező beszédét (ami azért nem volt valami világrengető szenzáció, de valóban bemutatta, hogy a kormány narratívája már két éve is hazug volt), mire fel a Fidesz sebtében hadat üzent Ruszin-Szendinek, ezen a ponton már csak egy óra különbség volt a két fél hadmozdulatai között, az is a kormány javára.

Ukrajnának elkezdett kényelmetlenné válni az, hogy központi témává vált a magyar belpolitikában, ezért gyorsan letartóztatta a valószínűleg már régóta megfigyelt és különösebb kárt egyébként nem okozó két ügynökünket, mintegy üzenetként, hogy „hagyjátok abba a hülyeségeiteket, és ne küldözgessetek a nyakunkra illegálisokat sem”. Ezután jöttek a kitiltások – most éppen Ukrajnánál van a labda és vissza is fogják szerválni, ahogy én őket ismerem, de a dolog lényege, hogy a viszonyok azért romlottak meg, mert Ukrajna engedni akart.

Ha pedig Ukrajna enged, akkor nem lehet tovább démonizálni, már nem ellenség, és oda részint a kampánytéma, másrészt a magyar belpolitika svájci bicskájának ígérkező „ukrán ügynök”-bélyeg. Amit mindenkire, akárkire és bárkire rá lehet sütni, aki a háború kitörése óta mert nem egyetérteni Orbánnal és/vagy Putyinnal és ennek nyilvánosan hangot is adott. Ez van olyan csodafegyver, mint Putyin „idegen ügynök” törvénye, ami nem csoda, hiszen arról másolták. Mikor meghozzák az erről szóló paragrafust, én már azon sem csodálkoznék, ha a Magyar Közlöny cirill betűkkel és orosz nyelven közölné, takarékossági okokból.

Hogy mindennek a levét a kárpátaljai magyarok isszák meg? Az a Fideszben senkit sem érdekel. A tárgyalások elnapolása és a tegnapelőtti törleszkedés Simionhoz egyaránt azt mutatja, hogy Orbán Viktornak a határon túli magyarok csak addig fontosak – mert addig felhasználhatóak – míg bajban vannak. Bajban kell hát őket tartani, amíg csak lehet, így hivatkozási alapul szolgálhatnak egyes külpolitikai manőverekhez és közepes sikkasztásokra is felhasználhatóak. Nagy kár, hogy az orbáni „erős nemzetállam” szomszédos országokbéli rokon ideológiái mind durván magyarellenesek, de ezt a békát tessék lenyelni, Brüsszel bevételéhez kellenek a Simion- és Fico-típusú haramiák, a magyar kisebbség ennek érdekében le van s...ajnálva.

Nem mellesleg, amennyiben nem Simion, hanem Nicușor győzne Romániában, a Simionnal kötött vérszerződés vagy micsoda jegyében valószínűleg beépülhet a magyar külpolitikába és belpolitikába egy olyan Románia-ellenesség is, amihez csak a jelenlegi Ukrajna-gyűlölet mérhető. És ha Simion győz, van ő akkora csibész, hogy magától is elkövessen magyarellenes atrocitásokat, saját jogán is lehessen utálni: csak nem lesz szabad, mert szövetséges. Mindenesetre akit ma „ukrán ügynöknek” nevezget a lakájmédia, abból válhat holnap-holnapután „román ügynök” is, bárki nyeri meg a május 18-i választásokat. Legfeljebb majd azt mondják, hogy a nicușoristákat Soros fizeti (ezt már most is mondják, csak még nem nálunk).

Tehát akkor miért kellett lemondani a tárgyalásokat magyar részről?

Egyrészt, nehogy véletlenül kibéküljünk, másrészt a választási kampány fideszes stratégiájának védelmében. Ha Ukrajna megharagszik érte, annál jobb, lehet további mennyköveket hajigálni Kijev felé, bár egyelőre nem haragszanak, csak senki sem érti arrafelé, mi a bajunk.

Javasolnék egy választási jelszót a Fidesznek, ezzel nem lehet bukni és tökéletesen kifejezi a jelenlegi kormány kül- és belpolitikájának lényegét.

„Minél rosszabb, annál jobb, csak bűnbak is legyen!”

Mellesleg: a tárgyalások megszakadásáról szóló hír vasárnap délelőtt negyed tizenkettőkor még mindig nem jelent meg az MTI-ben. A Telex, a 24.hu és a Népszava viszont már közölték, igaz, elemzés nélkül, azon a téren enyém az elsőbbség.

Hát nem mondom, cudar egy világnak nézünk elébe.

Talán tehetnénk is ellene valamit, mert panaszkodtunk már eleget, attól nem javult meg semmi.

Azt még majd meglátjuk: de hogy aljas kampány vár ránk, amiben komoly csaták lesznek, az biztos.

Szele Tamás