Tegnap délután egy ismerősöm azzal riasztott meg, hogy állítólag a Szuverenitásvédelmi Hivatal minden szerkesztőségbe be akar ültetni egy megbízottat, aki azt figyeli majd, honnan fogad el a lap pénzt. Hír vagy rémhír, nem tudom, ismerősöm a festői Kelet-Afrikában lakik, de játsszunk el a gondolattal. Aki ezt kitalálta, a büdös életben nem látott szerkesztőséget.

(Képünk illusztráció)

Sokan keresnek egyszerű és közérthető választ arra, mi az Isten csodáját jelent Orbán Viktor „békemissziója”, sajnos, ilyennel nem szolgálhattok, akinek nincs ideje, kedve, türelme elolvasni ezt a hosszúnak ígérkező írást, annak annyit mondhatok dióhéjban, hogy ez nem békemisszió. Hogy akkor ezzel szemben mégis micsoda, arról fog szólni a következő pár oldal.

(Képünk illusztráció)

Ma megint Andrej Percev heti orosz hírelemzését-összefoglalóját vesszük elő, aminek ebben az esetben lesz némi magyar áthallása is, hiszen nálunk is folyamatosan szó van az elektronikus szavazási rendszer bevezetéséről – és nálunk is erősen szkeptikus ezzel szemben a nagyközönség. Aminek persze oka van.

(Képünk illusztráció)

Nem mindennapi fogással szolgálhatok ma, ugyanis, mint kiderült,
a The Insider és a Spiegel birtokába jutott az orosz Külföldi Hírszerző Ügynökség (SZVR) Nyugat elleni „információs hadviselésért” felelős tisztjeinek feltört levelezése.

(Képünk illusztráció)

Mindig érdemes elolvasni a Riddle oldalán Andrej Percev heti hírösszefoglalóit. Percev ugyanis az az orosz ellenzéki újságíró, aki képes átlátni nem csak Moszkva és Szentpétervár világát, nem csak a Kreml és a Lubjanka falai mögé lát be, de ismeri a vidéket is – és hát Oroszország tényleg nem a két metropoliszból áll. Lássuk, most mit talált fontosnak?

(Képünk illusztráció)

Ez az írás most kicsit személyes hangvételű lesz, elnézést is kérek emiatt, Orbán Viktor kijevi útját majd akkor elemezzük, ha hazaért Damaszkuszból, addig nincs is értelme foglalkozni a dologgal. Remélem, megmutatják neki Bucsát, de ha nem, hát nem. Mindenesetre most nem róla beszélek.

(Képünk illusztráció)

Tény, hogy Lengyelország történelmi okokból minden joggal érez ellenszenvet egy-két szomszédja iránt, melyek közül pillanatnyilag az Oroszországi Föderáció örvend nagyobb közutálatnak, bár Németországért sem rajonganak arrafelé. Ennek ellenére komoly kémbotrány kezd kitörni a lengyel belpolitikában, mely a legmagasabb kormányköröket is érinti.

(Képünk illusztráció)

Esküszöm, én ma megint külpolitikai témával szerettem volna foglalkozni, jelesül az Afrikában növekvő orosz befolyás kulcsszereplőivel, de hát szegény ember szándékát boldog Isten bírja, a magyar miniszterelnök írt vezércikknek egy dolgozatot a Magyar Nemzetbe, ami ennél fontosabb (legalábbis magyar nyelvterületen), tehát inkább azt elemezgetjük ma.

(Képünk illusztráció)

Ez a mai írás hosszú lesz, előre szólok. És félek, felesleges is: nem jutunk általa előrébb, de mégis rögzíteni kell valahogy, valahol, esetleg megmaradó formában, hol tartott Magyarország 2024. június 28-án betű és értelem, hír és információ dolgában. Nos, valahol a török korban lehetünk, vagy bármikor azelőtt, mert később már fontos volt a betű is, a tudás is.

(Képünk illusztráció)

Joggal aggódik a világ az orosz-észak-koreai kölcsönös védelmi szerződés megkötése miatt, hiszen ez újból diplomáciai tényezővé teszi a minden kulturált társaságból már nagyon régóta kitiltott Phenjant. Sokan említik aggályaikat, a The Insider azonban egy Korea-kutatót kérdezett meg Moszkva és Phenjan kapcsolatának alakulásáról. Mit ne mondjak, érdekes dolgok derültek ki, főleg, ha történelmi távlatban vizsgáljuk ezek alakulását.

(Képünk illusztráció)