Sokan kérdik manapság, tekintve a magyar közállapotokat és az állandó botrány légkörét, a szűnni nem akaró, sokszor alaptalan rágalmazási hullámot, hogy miféle választási kampányra számíthatunk immár? Ma érkezett egy külpolitikai hír, ami bemutatja, körülbelül mit várhatunk. Mondjuk úgy: boszorkányos világ jön. Az biztos, hogy az afrikai temperamentumnak és politikai fantáziának nincs párja. De a magyarnak sem.

(Képünk illusztráció)

Nehéz a nyugat-európai embereknek megmagyarázni Kína, Ukrajna és az Oroszországi Föderáció közötti bonyolult viszonyt, a balkániak náluk valamivel könnyebben megértik – ott ugyanis a török uralom alatt gyakori volt az „azt mondunk, amit akarnak és azt művelünk, amit mi akarunk” jellegű mentalitás, ami lényegében véve Pekingre és Moszkvára egyaránt jellemző.

(Képünk illusztráció)

Kezdjük azzal, hogy mikor megtudtam, miszerint Krasznahorkai László irodalmi Nobelt kapott, én nagyon örültem. Aztán nagyon örültem másodszor, harmadszor, és egyáltalán, csak közben hivatali ügyeket kellett intéznem, úgyhogy beletelt pár percbe, míg le tudtam ülni és megnézni, ki és hogyan beszél erről. Nos, az első pillanatok igen jellemzőek voltak.

(Képünk illusztráció)

Ahogy a kormánymédiát elnézem, példaképünk a Nagy Szovjetunió, bocsánat, Oroszországi Föderáció, legjobb barátunk a hatalmas Kína. Azt, hogy Oroszországot (egyre kevésbé szívesen és távolról sem ingyen) Kína tartja el, csak a dekadens és globális Nyugat terjeszti, mely az eddigi hagyományok dacára a legújabb térképeken Déllel szemben helyezkedik el a térképen, holott Oroszhon a globális Északon fekszik, tehát Észak az új Dél és Keleten fekszik. Ebből is látható, mennyire logikus és szabad a szuverenista világkép.

(Képünk illusztráció)

Kezdjük azzal, hogy közösségi oldalt mindenkinek jogában áll indítani, bár az kétségtelen, hogy nem árt, ha az embernek vannak némi alapfogalmai úgy a programozásról, mint az online környezet sajátosságairól és az emberi természetről nemkülönben. Hogy akkor miért nincs nagyságrendekkel több közösségi médiafelület? Erre a legjobb példa az Orosz Ortodox Egyház esete az üzenetküldő alkalmazásokkal, melyről a Novaja Gazeta számol be. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem majd meg.

(Képünk illusztráció)

Legfeljebb cionista leszek. Annyi minden voltam már mások állítása szerint, anarcho-szindikalista diverzánstól burzsujig és korruptig... ez utóbbi vádat majd alkalomadtán megtárgyaljuk az illetővel, ugyanis én nagyon szeretnék korrupt lenni, de nincs senki, aki megvesztegessen és nincs is miért, ellenben az, aki így nevezett engem, azért tette, mert úgy hitte, hogy el fogok előle happolni egy délkelet-ázsiai kiküldetést.

(Képünk illusztráció)

A csehországi választások eredményét mindannyian ismerjük már, de távolról sem teljesen egyértelmű, milyen összetételű és irányvonalú kormány alakul majd a közeljövőben. Bár minket befolyásol Orbán Viktor nyíltan hangoztatott szimpátiája Andrej Babiš iránt, a helyzet távolról sem annyira egyértelmű, főleg a Cseh Köztársaság külpolitikája szempontjából, mint amilyennek tűnik. Ezt a kérdést a Novaja Gazeta járta körül.

(Képünk illusztráció)

Eléggé mozgalmas volt a világpolitikai élet az elmúlt héten, a kínai átok szavaival élve „érdekes időkben” élünk, tehát nem biztos, hogy mindenki felfigyelt az afganisztáni eseményekre, pedig globális jelentőségük volt: a tálibok kipróbálták, milyen az, amikor egy teljes országot elzárnak az internettől. Az eredmény katasztrofálisra sikerült, mint azt a CNN összefoglalója is mutatja.

(Képünk illusztráció)

Kérem, én jósdát fogok nyitni. Semmi szükségem kristálygömbre, Tarot-kártyára, hókuszpókuszokra, elég beleolvasnom a napi orosz sajtóba, marháskodok kicsit és kész is a pontos jóslat. Soha nem hittem volna, hogy kitalálok egy viccet, és az egy napon belül a legnagyobb pontossággal valóra válik. Óh, az én próféta lelkem...

(Képünk illusztráció)

Mostanság – természetesen leginkább az ismétlődő orosz légtér-sértéseknek köszönhetően – mintha nem csak a harcászat, de még a nemzetközi politika is a drónokról szólna. Európa drónfalat emel, orosz drónok a dán, német, lengyel, román légtérben, a magyarban csak azért nem, mert igyekszünk nem észrevenni őket... de lássuk a Meduza tanulmánya nyomán (jelzem, nem lesz rövid), egyáltalán hol tart most ez a fegyvernem? És valóban forradalmasította a stratégiát és a taktikát egyaránt?

(Képünk illusztráció)