Itt az ideje feltenni a kérdést: végül is mi történt Nyikolaj Platonovics Patrusevvel, mármint azon kívül, hogy áthelyezték eddigi, meglehetősen magas pozíciójából – az orosz Biztonsági Tanács titkára volt – hajóépítésért felelős elnöki tanácsadónak. A Moscow Times utánanézett és több, mint érdekes eredményre jutott.

(Képünk illusztráció)

Tudjuk, hogy az orosz politikai rendszer szerint a Putyin környezetében és tágabb értelemben a Kremlben dolgozó különböző emberek különböző szerepet játszanak. Egyesek technokraták, akik magasan kvalifikált tudással rendelkeznek, például Belouszov képzett gazdasági menedzserként szerzett tapasztalata lehetővé teszi számára, hogy felügyelje Oroszország hatalmas katonai kiadásait, amelyek hivatalosan a GDP 6,7%-át teszik ki.

Mások, mint például Sojgu, a Putyin iránti abszolút lojalitásukra építenek. Mivel nehézsúlyú politikusként nem lehetett volna könnyen megszabadulni tőle, ezért egy másik fontos szerepkörbe helyezték át – ő lett Patrusev helyett a Biztonsági Tanács titkára. Ami persze tripla helycserés támadásra utal, vagy inkább valamiféle bonyolult udvari táncra.
Aztán ott vannak az ideológusok, akik koherens világnézetet próbálnak megfogalmazni, amely egyszerre szolgál a propaganda tervezeteként és Putyin gondolkodásmódjának alapjául. Az egyik ilyen személy Jurij Kovalcsuk, a médiamenedzser és Putyin régi barátja, aki a hírek szerint a 2022-es ukrajnai orosz inváziót megelőző hónapokban az elnök fülébe sugdosott. Patrusev is hozzá hasonló kaliberű és típusú szereplője a Kreml belső köreinek – bár nála sokkal erősebb a befolyása.

A volt KGB-tiszt Patrusev 1999 és 2008 között az FSZB igazgatója, 2008 és 2024 között pedig a Biztonsági Tanács vezetője volt. 2014 előtt az ő ritkán adott sajtóinterjúi a Biztonsági Tanács különböző tevékenységeiről szóló bürokratikus jelentésekhez hasonlítottak. Nyugat-ellenes retorikája ebben az időben meglehetősen mérsékelt volt, és a NATO-bővítés kritikájára korlátozódott. 2014 óta azonban megszólalásai gyakoribbá váltak, és hangvételük (valamint tartalmuk) drámaian megváltozott.

Patrusev elkezdett olyan képet festeni a Nyugatról, mint Oroszország örök ellenségéről, amely Oroszország teljes elpusztítására törekszik, mondván, hogy „jobban szeretnék, ha Oroszország egyáltalán nem is létezne”. Úgy látta, hogy a Nyugat áll minden rossz mögött, a globális terrorizmustól kezdve az Oroszországgal szomszédos országokban zajló úgynevezett színes forradalmakig. Ahogy teltek az évek, egyre mélyebbre süllyedt az összeesküvés-elméletek mocsarában, támogatta az „arany milliárd”-teóriát, és az Egyesült Államokat gyanúsította a Covid–19 világjárvány kitervelésével.

Patrusev retorikájának változása tükrözi Oroszország 2014 utáni helyzetét. Nem valószínű, hogy hirtelen alakultak ki paranoid nézetei. Inkább csak úgy érezhette, hogy akkoriban már végre lehetséges volt nyilvánosan is kinyilvánítani őket. A paranoiás, összeesküvés-elméletes birodalmi nacionalizmus azelőtt is jelen volt a Kremlben, de nem volt domináns. Akkor még nem ragadta magával teljesen Putyint a konteók világa.

A politikai rendszeren belül Patrusev Biztonsági Tanácsa fontos, de nem kiemelkedő intézmény volt, amely megosztotta befolyását az elnöki adminisztráció „civil” részével, valamint a kormánnyal és Putyin oligarchikus környezetével. 2014 után azonban az összeesküvéses nacionalizmus került a középpontba, és a Biztonsági Tanács Oroszország legbefolyásosabb politikai intézményévé emelkedett. Maga Putyin is Patrusevéhez hasonló nézeteket kezdett kifejteni.

Ebben az összefüggésben Patrusev leváltása azt jelenti, hogy az orosz politika „paranoid irányvonala” végre átadja a helyét valami újnak? Sajnos inkább ennek az ellenkezője a helyzet. Az ukrajnai inváziót megelőző és követő években Putyin teljesen beolvasztotta Patrusev gondolkodását a saját retorikájába. A „nyugati elit évszázados ruszofóbiájáról” szóló legutóbbi beszédei megkülönböztethetetlenek Patrusev nyilatkozataitól. Valójában nincs szükség arra, hogy Patrusevet főideológusként tartsák meg, hiszen ezt a szerepet Putyin magára vállalta át – most már ő a főmágus.

Putyin 24 éves uralma alatt számos funkciót töltött be. Döntőbíróként lépett fel az eliten belüli konfliktusokban, létrehozta a pártfogás és az anyagi jutalmak gigantikus piramisrendszerét, valamint PR-trükkökkel erősítette a rezsim legitimitását. Számtalan államfővel érintkezett, és orosz csapatokat vezényelt háborúkba Afrikától és a Közel-Kelettől Európáig és a Kaukázusig.

Most azonban mindezek a tevékenységek Putyin mindent átfogó ideológiájának vannak alárendelve, amely kiegészül Oroszország történelmi küldetésének tudatával és azzal a képpel, hogy a Nyugat Oroszország örök ellensége, a világ összes baja mögött álló gonosz erő. Ez a nagy ideológiai vízió alakítja Putyin egész gondolkodásmódját.

Putyin egyértelműen szeretné Patrusevet és más összeesküvés-elméletes ideológusokat, például Kovalcsukot a közelében tartani. Szüksége van rájuk, hogy megismételjék és megerősítsék azt, amiben már hisz. Azonban már nincs szüksége egy speciális intézményre – mint a Biztonsági Tanács –, hogy megfogalmazza az Oroszország nemzeti érdekeiről alkotott ideológiai vízióját, mivel ő végzi el ezt a feladatot. A Biztonsági Tanács Sojgu vezetésével valószínűleg egy újabb politikatechnikai intézmény lesz, hasonlóan az egész orosz kormányhoz – rendszeresen ülésezik majd, és Geraszimov vezérkarával, valamint Belouszov védelmi minisztériumával együttműködve felügyeli Oroszország háborús erőfeszítéseinek minden aspektusát.

Magának Patrusevnek azonban Putyin különleges szerepet tarthatott fenn, ahogy azt új és nevetséges címe – a hajóépítésért felelős elnöki tanácsadó – közvetve sugallja. Emögött a különös cím mögött a nyugati nemzetbiztonsági intézményekkel, szolgálatokkal való kapcsolattartás lehet a feladat (amit Patrusev már korábban is megtett). Putyin éppen a közös ideológiai álláspontjuk miatt bízná Patrusevre ezt a feladatot.

Ráadásul Patrusev egy családi klán fejeként marad benn az orosz politikai életben. Fia, Dmitrij a mezőgazdaságért felelős miniszterelnök-helyettesi posztot tölti be – ez a legmagasabb pozíció, amelyet Putyin közeli munkatársának gyermeke eddig elfoglalt. Mivel a Kreml nagy ideológiai víziójának megvalósításához új nemesi rétegre van szükség, az összeesküvés-elméletek alumíniumsapkás hívei még jóval Putyin és Patrusev távozása után is a Kreml élén maradhatnak.

Nos, tíz, vagy inkább tizenöt évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy Oroszország irányítása radikális konteó-hívők kezébe kerüljön, mára lehetségesnek tűnik ez is... igaz, tavaly ilyenkor még az sem volt kizárható, hogy az egyértelműen köztörvényes bűnöző Prigozsin ragadja magához a hatalmat, meg is próbálkozott a dologgal, bár a győzelem kapujában feladta, aztán elhunyt, a Wall Street Journal szerint maga Patrusev szervezte meg a repülőgép-balesetét.

Ilyenkor gondolkodik el az ember azon, hogy kik a veszélyesebbek: a paranoiások vagy a bűnözők?

Valószínűleg a paranoiások. Hiszen Patrusev bánt el Prigozsinnal, nem Prigozsin Patrusevvel.

Bár... Putyin igazi utódja egy olyan ember lesz ezek szerint, aki paranoiás is, bűnöző is. Akkor lesz csak szép, de főleg izgalmas az orosz történelem!

Szele Tamás