Őszintén szólva, fogalmunk sincs, mi a csoda zajlik Moszkvában, bár ha ez csoda, akkor át kell értelmeznünk ennek a fogalomnak a meghatározását. Valami sztálini csisztkára, tisztogatásra emlékeztet, de mintha nem volna benne logika... csődöt mond a kremlinológia már lassan több, mint száz éves tudománya. Bár persze, az orosz észjárást mi nem nagyon értjük.

(Képünk illusztráció)

Az a baj, hogy az oroszok sem értik, és most mindenki próbálja megfejteni, mi történik. Közéjük tartozik Mihail Komin politológus, aki a jó nevű Carnegie Alapítvány honlapján elemezte a helyzetet. Hát lássuk, mit mond.

Vlagyimir Putyin elnök május 12-én Szergej Sojgu orosz védelmi minisztert Andrej Belouszov közgazdászra cserélte, amit letartóztatások és elbocsátások sorozata kísért az ország vezető védelmi tisztviselői és tábornokai között. Bár minden egyes esetben vannak árnyalatok, az egy hónap alatt öt magas rangú katonai tisztviselő letartóztatása összehangolt kampánynak nevezhető.

A letartóztatások közül legalább három a Sojguhoz közel állók tisztogatásának része. Egy vezető tisztségviselő leváltását Oroszországban mindig a korrupciót kihasználó és a bérfolyamatok feletti ellenőrzést megragadó jövevények követik. És több mint egy évtizede Sojgu és belső köre irányítja az egyik legnagyobb oroszországi haszonszerzési lehetőséget: az állami védelmi kiadásokat.

A védelemre szánt pénzek összege exponenciálisan nőtt azóta, hogy Oroszország 2022-ben teljes körű inváziót hajtott végre Ukrajnában, ami hatalmas érdeklődést váltott ki a védelmi minisztérium iránt az orosz elit különböző csoportjai körében. Végül ez az érdeklődés volt az, ami Sojgu pozíciójába került – és ami azt eredményezte, hogy társait bebörtönözték.

Elsőként Timur Ivanov védelmi miniszterhelyettest tartóztatták le, aki korábban együtt dolgozott Sojguval a Moszkvai Terület kormányában. A védelmi minisztériumban ő felügyelte az építkezésekhez kapcsolódó jelentős pénzmozgásokat, és ő hagyta jóvá az építkezésekkel kapcsolatos összes pályázatot.

A második letartóztatott Jurij Kuznyecov, a védelmi minisztérium személyzeti igazgatóságának vezetője volt. Korábban a vezérkar titkos információinak védelméért felelt, ami kulcsfontosságú pozíció a pénzmozgások ellenőrzése szempontjából. A minősített adatokhoz való hozzáférés korlátozása azt jelenti, hogy befolyásolni tudja a pályázatok eredményeit, és megvédi az információkat a kíváncsi szemek elől. A kiszivárgott információk arra utalnak, hogy Kuznyecov részt vett az ilyen hozzáférés értékesítésében.

Bár Kuznyecovot még azelőtt nevezték ki a vezérkarba, hogy Sojgu védelmi miniszter lett volna, fokozatosan kooptálták őt Sojgu csapatába. Valójában Sojgu erőfeszítései Kuznyecov lojalitásának megvásárlására egy sor abszurd PR mutatványban derültek ki (például Kuznyecov igazgatóságának zászlaját egy pap áldotta meg a fegyveres erők katedrálisában).

Végül Vlagyimir Verteleckij, a védelmi minisztérium beszerzési tisztviselője, akit május végén tartóztattak le, szintén Sojgu közeli munkatársa volt. Verteleckij a digitalizálással kapcsolatos pályázatokért felelt, és bár látszólag kisstílűnek tűnhet, valójában hatalmas pénzösszegeket felügyelt. Az informatika hagyományosan a legkevésbé átlátható és legkorruptabb kiadási tétel az orosz ügynökségeknél - mert rendkívül nehéz felmérni az informatikai rendszerek hatékonyságát, illetve azt, hogy egyáltalán léteznek-e egyáltalán. Ez különösen igaz a rendkívül titokzatos védelmi minisztériumra.

Ivanov, Kuznyecov és Verteleckij letartóztatásával Sojgu számára három kulcsszereplő került ki a forgalomból, de ez nem jelenti azt, hogy a védelmi minisztérium kevésbé lesz korrupt és hatékonyabbá válik. A tisztogatás inkább az orosz elit más csoportjainak azon szándékáról árulkodik, hogy átvegyék az irányítást a védelmi minisztérium pénzforgalma felett.

A három letartóztatáson kívül két másik letartóztatásra – és egy elbocsátásra, amely büntetőeljárással végződhet – is sor került a vezető katonai tisztviselők körében. Ezek az esetek azonban egy fontos dologban különböznek: a letartóztatottak tábornokok, akik a vezérkarnak, nem pedig a védelmi minisztériumnak tartoznak felelősséggel.

Vagyim Samarin altábornagyot, a vezérkar helyettes vezetőjét május 22-én vették őrizetbe. A ranglétrát végigjáró veterán katona, Samarin a híradósoknál kezdte pályafutását – az orosz hadsereg egyfajta szellemi elitnek számító részében, a megkövetelt magasabb szintű oktatás miatt. A híradósok gyakran a legfelsőbb vezetéshez is közel állnak, mivel rajtuk keresztül adják ki a csapatok parancsát a harcban.

Ugyanakkor a híradósokat régóta az orosz hadsereg egyik komoly gyenge pontjának tekintik, és ez Ukrajnában is nyilvánvaló volt, még Putyin is kiemelte a kommunikációs problémákat. Ennek eredményeképpen a híradósok vezetésének feladatát méregpohárnak tekintik, amelyet előbb-utóbb ki fog inni, akinek akezébe adták. Samarin elődjét, Khalil Arszlanovot például 2020-ban tartóztatták le csalás vádjával. Úgy tűnik, hogy a Shamarin elleni ügyet már régen előkészítették, és a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) porolta le, amikor szükség volt rá.

A másik tábornok, akit Samarinnal egy időben tartóztattak le, Ivan Popov, Oroszország 58. hadseregének volt parancsnoka, aki 2023-ban vált híressé, amikor kiszivárgott a katonai parancsnokokkal szembeni őszinte kritikája. Popov ritka példája annak a katonai vezetőnek, akit az akcióban elért sikerei miatt léptettek elő. A második csecsen háborúban egy szakasz parancsnoka volt, 2008-ban részt vett a Grúzia elleni háborúban, majd a Krím 2014-es annektálása után a félszigetre küldték, hogy irányítsa a Fekete-tengeri Flotta szárazföldi erőit és tisztogassa meg a Szevasztopolt az ukrán erőktől.

Úgy tűnik, hogy Popov Valerij Geraszimov vezérkari főnök személyes védelme nélkül emelkedett felfelé a ranglétrán, és valószínűleg úgy vélte, hogy több mozgástere van, mint legtöbb társának. Az FSZB katonai elhárításának azonban az a feladata, hogy korlátozza a népszerű tábornokok befolyását. Valószínű, hogy az FSZB azért nem tartóztatta le Popovot a kiszivárgott kirohanása után, mert ez a zsoldosvezér, Jevgenyij Prigozsin 2023. júniusi lázadása után történt. Ehelyett megvárták a tisztogatást a védelmi minisztériumban.

Végül Szuhrab Ahmedov altábornagyot, a 20. Összevont Fegyveres Hadsereg (az Ukrajnába telepített legnagyobb katonai egység) parancsnokát távolították el posztjáról. Popovval ellentétben Ahmedovot a háborúpárti kommentátorok keserűen bírálták inkompetenciája miatt, és az elbocsátásáról szóló híreket egyesek úgy értelmezték, hogy ezzel próbálják megmenteni az ukrajnai csapatok életét.

Popov, Samarin és Ahmedov célkeresztbe állítása a hadsereg irányíthatóságának javítására és a tisztek lojalitásának biztosítására irányuló törekvésnek tűnik. Samarin és Ahmedov már régóta sok bosszúság forrása volt, mivel képtelenek voltak megoldani a krónikus problémákat. Popovot pedig azért tartóztatták le, hogy megmutassák a tisztek egy bizonyos rétegének, hogy a túlzott ambíció katasztrófával végződhet.

A katonai tisztviselők letartóztatásainak és elbocsátásainak puszta száma ilyen rövid idő alatt azt sugallja, hogy maga Putyin adott zöld utat az intézkedéseknek. Putyin ismert arról, hogy a vezető tisztségviselőket sorozatban váltja le – csakhogy ez a folyamat általában büntetőeljárás nélkül zajlik. Ezúttal azonban úgy tűnik, hogy az FSZB túlbuzgó katonai elhárítása meggyőzte Putyint, hogy az átszervezés és az elnyomás keveréke mellett döntsön.

Végső soron mindkét sikertelen fronttábornok és Sojgu bérmenedzsereinek eltávolítása a védelmi minisztériumból egyetlen célt hivatott elősegíteni: az orosz hadigépezet hatékonyságának növelését egy újabb ukrajnai offenzíva előtt.

Eddig tart Mihail Komin értékelése, innentől én merengek a kérdésen. Igen, igaza lehet Kominnak, de tekintetbe véve az egészen különös új orosz adóügyi szabályozást, aminek értelmét még Inozemcev, a talán legnagyobb orosz közgazdász sem volt képes teljesen megfejteni, mert valahogy úgy néz ki, hogy az oroszok – ha nem is mindenki – több adót fognak fizetni, de ettől az államkincstár nem lesz gazdagabb – és az olajárak alakulását, valahogy úgy néz ki a dolog, hogy az Oroszországi Föderáció a hadigazdaság felé tart, mit tart, menetel, és ennek arrafelé már Lenin idejében sem voltak jó hatásai, aminek következtében kissé különösen alakult az orosz történelem. Mindenesetre ha az anyagi képességeket a hadsereg ellátására koncentrálják, az tulajdonképpen a hadikommunizmus egy enyhébb formája, amit rövidesen fel kell váltson a NEP, különben Tambovban megint fellázadnak a muzsikok. Én Putyin helyében odafigyelnék a kronstadti flottára is.

Összegezve: maga a furfangos Nyesztyerka sem igazán képes megérteni, mire törekszik Putyin, egyelőre annyit látunk, hogy valamire, de arra nagyon.

Moszkvában tehát a helyzet változatlan. Eddig se nagyon értettük, most meg főleg nem.

Csak a folyamok irányát ne kezdjék megváltoztatni. Bár, a jelen helyzetben az is elképzelhető lenne.

Szele Tamás