Ha tárgyilagosan vizsgáljuk annak kérdését, melyik orgánum most a Kreml legsikeresebb propagandistája, különös eredményre jutunk. Nem a TASZSZ, nem a RIA Novosztyi, nem Szolovjov vagy Margarita Szimonjan, nem is Shaman – ne találgassunk tovább, szabad a gazda, megmondom: a YouTube. A Meduza utána járt annak, hogy lehetséges ez.
(Képünk illusztráció)
Az ukrajnai teljes körű invázió kezdete óta a YouTube videómegosztó több tízezer orosz propaganda- és háborúpárti videót távolított el a felületéről. A platformnak azonban nem sikerült teljesen megszabadulnia az ilyen tartalmaktól: még mindig találni rajta több százezer feliratkozóval rendelkező csatornákat és több milliós nézettségű videókat, amelyekben - hol nyíltan, hol hírességekkel készített interjúk álcájában - az orosz hatóságokat és katonákat magasztalják.
A hatóságok más platformokra költöztetik a propagandistákat, de elismerik, hogy ezek mind alulmaradnak a YouTube-hoz képest. A YouTube különböző érvekkel indokolja a propagandacsatornák blokkolását. A leggyakoribbak ezek közül a platform szabályainak rendszeres megsértése és a gyűlöletkeltés. A blokkolt csatornák pontos száma nem ismert, de úgy tűnik, több mint 10 ezer csatornáról és több tízezer videóról van szó.
Az elsők között kerültek tiltás alá azok a médiacsatornák forrásai, amelyeket a platform szerint az orosz állam finanszíroz. Ezek közé tartozik az RT, a Szputnyik, a Rosszija Szegodnya, az RBK és mások. A YouTube elkezdte blokkolni azon bloggerek csatornáit is, akik támogatják az orosz hatóságok politikáját és helyeslik Ukrajna lerohanását. Köztük van Dmitrij „Goblin” Pucskov, Sztanyiszlav „Aj, milyen egyszerű!” Vasziljev és Artemij Lebegyev.
A blokkolás megnövekedett kockázata miatt az orosz bloggerek, a kormányzati szervek és a nagy médiavállalatok igyekeznek meghódítani a Rutube és a VKontakte platformjait (utóbbi saját VK Video szolgáltatást fejleszt). Sőt, 2024. június végére ígérik egy újabb szolgáltatás megjelenését, amelyről egyelőre semmit sem tudni.
Maguk az orosz hatóságok is elismerik, hogy ezek az oldalak még nem tudnak egyenlő feltételek mellett versenyezni a YouTube-tal, és feltételezik, hogy leghamarabb öt év múlva jelenik meg egy teljes értékű versenytárs. Ennek ellenére rendszeresen felröppennek olyan pletykák, hogy a Google tulajdonában lévő szolgáltatást bármelyik pillanatban blokkolhatják Oroszországban.
A Google blokkolja a propagandistákat, de eleget tesz az orosz hatóságok követeléseinek. Igen, ugyanakkor... nem sokkal a háború kitörése után a YouTube felfüggesztette a monetizálást az orosz felhasználók számára, de Oroszországban továbbra is működött. Susan Wojicki, a YouTube akkori vezérigazgatója 2022 májusában azt mondta, hogy a szolgáltatás azért maradt az országban, mert a vállalat „segíteni akarja az állampolgárokat abban, hogy tudják, mi történik, és hogyan néznek ki a dolgok a külvilág szempontjából”.
Néhány hónappal később a Google LLC, a Google oroszországi leányvállalata csődöt jelentett – a cég bankszámlájának lefoglalása miatt. Egy évvel később, 2023 októberében a jogalany valóban csődöt jelentett. Ugyanakkor a teljes körű háború kezdete óta a vállalatra több nagy összegű bírságot szabtak ki, többek között az orosz felhasználók blokkolásával és azzal kapcsolatban, hogy a tárhelyszolgáltató nem volt hajlandó eltávolítani az orosz hatóságok által nem kedvelt tartalmakat. Az orosz média szerint 2024. április végéig több mint 60 ezer ilyen videót tartottak nyilván.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Google teljesen figyelmen kívül hagyja az orosz hatóságok követeléseit. A vállalat becsületesen fizeti a rá kiszabott bírságokat (több milliárd rubelről van szó), és nemrég egyes független médiumok arról számoltak be, hogy a YouTube is elkezdte blokkolni az ellenzéki tartalmakat. Május 20-án vált ismertté, hogy a szolgáltatás a Roszkomnadzor kérésére korlátozta a hozzáférést több, a katonai szolgálat alól való kibújásról szóló videóhoz. Az értesítésben a YouTube azt írta, hogy ezek az anyagok sértik az „Információról szóló” szövetségi törvényt. Később ezek a videók korlátozottá váltak – közvetlen linken keresztül meg lehetett nézni őket, de a platform keresőjén keresztül nem lehetett megtalálni a tartalmakat. Jelenleg ezek a videók ismét elérhetőek.
Május elején a „Hogyan tovább?” nevű csatorna is figyelmeztetést kapott a lehetséges blokkolásról. Ez az "OVD-Info" projekt része. Dmitrij Anisimov, az OVD-Info szóvivője az ügynökségnek adott kommentárjában megjegyezte, hogy „ez az első eset Oroszországban, amikor az orosz Szövetségi Adószolgálat az egész csatorna blokkolását követeli, nem pedig egy adott videóét”. A Reuters két alkalommal is megkereste a YouTube képviselőit a „Hogyan tovább?” csatornával kapcsolatban, de ők nem nyilatkoztak a helyzetről. A csatorna jelenleg még elérhető.
2018 szeptemberében Vjacseszlav Manucsarov színész, műsorvezető és Putyin bizalmasa az előző elnökválasztáson, elindította az „Empatyija Manucsi” című műsort. Ott olyan sztárokkal folytatott kötetlen beszélgetéseket, mint Lolita Miljavszkaja, Nyikolaj Ciszkaridze és Vera Brezsnyeva. Többnyire hétköznapi témákról beszélgettek, megvitatták a szakmát, a kollégákat, a magánéletet.
A beszélgetőpartnerek között volt még a Dozsgy alapítója, Natalja Szindejeva is, akivel Manucsarov az oroszországi szólásszabadságról tárgyalt. Amikor megkérdezték tőle, nem gondolkodik-e azon, hogy Meduzához hasonlóan külföldre költözzön, Szindejeva 2019 áprilisában így válaszolt: „Soha. Az otthonom itt van, szeretem Moszkvát, soha nem képzeltem el az életemet külföldön. Meg aztán ez valamiféle ilyen pártoskodás, ami nekem nem tetszik”. Most, öt évvel később a csatorna kénytelen Amszterdamból dolgozni.
A műsor jellege fokozatosan komolyabbra változott: eltűnt az ágy és a pizsama, megjelent a minimalista stúdió, a műsorvezető ruházata egyre visszafogottabb lett. A háború kitörésével maga Manucsarov is megváltozott – gyakrabban kezdett feszültséget és elgondolkodást érzékeltetni, „nehéz” kérdéseket tett fel a beszélgetőpartnereknek, a „különleges művelet” és az országot elhagyott emberek kritikája pedig kötelező elemmé vált minden interjúban.
A vendégeket is az aktuális napirendnek megfelelően kezdték kiválasztani. Propagandisták (Margarita Szimonjan, Tigran Keoszajan, Zahar Prilepin), kormánypárti bloggerek (Dmitrij Pucskov, Artyemij Lebegyev, Sztanyiszlav Vasziljev) és a háborút támogató művészek (Oleg Gazmanov, Ivan Ohlobisztin, Dmitrij Pevcov) lettek az interjúalanyok. A filozófus Alekszandr Dugin kiemelkedik közülük – egy átlagos epizód körülbelül egy órát tart, neki két és fél órát adtak.
A projekt az Internetfejlesztési Intézet támogatásával legalább 2020 óta létezik. Ezt az IRI honlapján található hírben említik. Egy, az Internetfejlesztési Intézet támogatási kérelmezési folyamatát ismerő Meduza-forrás 2023 tavaszán megjegyezte, hogy Manucsarov „rendszeresen pályázik támogatásokra és rendszeresen kap is pénzt”.
A műsor formátuma lehetővé teszi, hogy Manucsarov látszólag semleges kérdésekre szorítkozzon, lehetőséget adva a vendégeknek, hogy maguk is propagandaszlogeneket hangoztassanak. És ők ezt szívesen ki is használják. Amikor például arról kérdezik, hogy lehetséges-e szereteten alapuló, kegyetlenség nélküli „orosz világot” építeni megszorítások nélkül, Ohlobisztyin magabiztosan válaszol: „Megszorítások, szigor nélkül nem megy, kegyetlen ellenséggel állunk szemben”, majd elismeri, hogy ez nem fog menni alkalmankénti áldozatok nélkül.
A háborús téma segített a műsornak a közönség növelésében. A csatornán 2022. február 24-ig 90 videó jelent meg, és csak hét videó kapott több mint egymillió megtekintést (a legtöbbet néhány százezren látták). A 2022. február 24. után megjelent 125 epizódból 93 videó már átlépte ezt a határt. Ezek között vannak interjúk Dmitrij Pucskovval (5,4 millió megtekintés), Maria Zaharovával (4,6 millió) és Ivan Ohlobisztyinnel (3,5 millió). Manucsarovnak 53 ezer feliratkozója van a Rutube-on, a legnépszerűbb videó pedig Szoszlan Fidarov színésszel és észak-oszétiai kulturális miniszterrel készült, és mintegy 55 ezer megtekintést ért el (a YouTube-on nem érhető el).
Ezzel szemben az SZVOi csatorna nemrég indult, de máris félmillió feliratkozót szerzett. Május 2023 óta posztol videókat az ukrajnai katonai műveletek orosz résztvevőivel, akik élményeikről mesélnek. A tartalmak többek között az IRI pénzén készülnek – erről a „Meduza” és a „Vazsnoje Isztorii” közös vizsgálatában is szó esett. A csatorna 2023 júniusában azon 163 projekt között volt, amelyek összesen 10 milliárd rubelt kaptak „nemzeti tartalmak” előállítására.
A szpotok rendkívül egyszerűek – általában a vendégek monológjai, akik minimalista díszletekben ülve mesélnek. Időnként egy-egy hang kérdez tőlük valamit; néha a történetet videós híradófelvételek kísérik (a műsorvezető nem jelenik meg a képben, és az sem derül ki, hogy ki tartozik a projekt csapatához).
„Mindig volt nálunk egy teleportáló gomb” – kezdi a történetet egy volt rab, aki Wagner-harcos lett. – Gránátok mindig voltak nálunk. Vagyis jobb volt felrobbantani magunkat. „A Wagner nem ejt foglyokat.” A vendégek egy részét önkéntesek képviselik, a többi résztvevő között – önkéntesek, „Donbássz milicistái”, tábori lelkész ezredesi rangban (tartalékos tiszt), és így tovább.
Külön számot szenteltek a nők szerepének a háborúban, amelyben a „Moszkovszkij Komszomolec” újság „haditudósítója”, Lina Korsak azt mondja: „Egy újságíró munkája az NWO zónában nem csak újságírás. Sok mindennel kell foglalkoznia, és közben humanitárius önkéntes is marad”. Az egyik legutóbbi szám vendége volt az „atomnagyapa” – egy 62 éves önkéntes, aki, mint mondta, „hét évet várt erre, mert tudta, hogy ez a háború bekövetkezik”.
Néhány népszerűtlen adás ellenére a legtöbb videó több százezres nézettséget ért el. Három videó (köztük két interjú a PMC Wagner tagjaival) pedig átlépte az egymilliós nézettségi határt. A Rutube-on a csatorna népszerűtlen – 143 feliratkozója van és kevesebb mint 300 megtekintése – a legsikeresebb videó esetében.
Alekszej Antonov blogger 2020 végén indította el csatornáját, de a háború kezdete után kezdte aktívan fejleszteni. Magát olyan személynek nevezi, aki „szereti a közgazdaságtant”, és videóiban az aktuális eseményeket ebből a szempontból értékeli.
Ugyanakkor egyértelműen kormánypárti álláspontot képvisel: propaganda-retorikát használ, és a „külföldi ügynököknek” minősített kiadványokat például „Oroszország ellenségeinek” nevezi. Egyik videójában azt mondja, hogy az árulóknak „bizonyos következményekkel kell számolniuk, akár az életük kioltásával, akár Novicsok vagy drón segítségével, nem számít”. És hozzáteszi: „Vannak bizonyos játékok az állammal, amelyeket jobb nem játszani”.
Antonov igyekszik semleges szakértő képzetét kialakítani, aki időről időre megengedi magának, hogy „kritizálja” az orosz hatóságok tevékenységét. „A narratívák világában élünk, a különböző gondolatok világában, a különböző elképzelések világában. És nem minden állami elképzeléssel értek egyet” – mondja egy külön videóban, arra a kérdésre válaszolva, hogy miért nem fogadja el a Kreml pénzét. Ugyanakkor videóinak általános üzenete az „értelmiségi” propagandisták körében népszerű tézisre fut ki – „nem minden olyan rossz, csak ésszel kell gondolkodni”.
Antonov a legtöbb videójában kizárólag a napi híreket elemzi, bár néha más formátumokhoz is folyamodik. Például kommentálja más propagandisták videóit. Emellett csatornája néha olyan kormánypárti bloggerek platformjává válik, akiket már blokkoltak a YouTube-on, mint például Dmitrij Pucskov és Artemij Lebegyev.
Antonov több mint száz videót tett közzé, és ezek jól fogynak. Sok videóját több mint 500 ezren nézik meg, néhányat pedig – például a Pucskovval készült interjút vagy a „Hogyan veszítette el Ukrajna a gazdaságát” című videót – több mint egymillióan. A Rutube-on a blogger több mint 15 ezer feliratkozót szerzett, és a legnépszerűbb videója „Az USA vesztett a Közel-Keleten: Izraelt nem lehet megállítani” mindössze 11 ezer megtekintést ért el.
A Life.ru főszerkesztőjének, Tatiana Deneszjuknak a csatornája az „Iznanka. Nők” 97 ezer feliratkozóval, amelyet ő maga „virtuális női klubnak” nevez. A 2022. február 24-ig közzétett videókban Deneszjuk a nők szakmai eredményeiről, a tinédzserek terhességéről, vagy például arról beszélget a vendégekkel, hogy milyen erőszakkal szembesülnek a nők Afganisztánban a tálibok hatalomra kerülése után.
A háború kitörése után közzétett első videóban azonban a kijevi „förtelmes nácikról” és a harkivi lakóházak bombázásáról beszélt, melyre azért került volna sor, „hogy kompromittálják Oroszországot és Vlagyimir Vlagyimirovicsot”.
Azóta a propagandisztikus tartalmak a csatorna meghatározó részévé váltak – Deneszjuk interjúra hívta meg Anna Kuznyecovát, az Állami Duma alelnökét, aki szerint az ukrán hadsereg „hátba lövi a gyerekeket”, Marija Lvova-Belova gyermekjogi ombudsmant és Julija Prohorova bloggert.
A témaváltás nem kedvezett a műsor népszerűségének (ellentétben Manucsarov csatornájával). Korábban a Deneszjuk-videók következetesen több százezres nézettséget értek el, a háborúpárti tartalmak megjelenése után a videók több mint fele alig éri el a 10 ezret, vagy egyáltalán nem éri el, annak ellenére, hogy a témák a Life.ru oldalon jelennek meg.
De vannak kivételek is. Például egy katonai ápolónőről szóló videó több mint 800 ezer megtekintést gyűjtött össze. A Rutube statisztikája észrevehetően rosszabb: valamivel több mint 700 feliratkozót és kevesebb mint hatezer megtekintést ért el a „katonai” időszak legnépszerűbb videója – egy interjú Kuznyecovával.
A YouTube algoritmusai készen állnak arra, hogy még több háborúpárti tartalmat kínáljanak a felhasználóknak. Különösen rövidfilmek formájában
A népszerű műsorok mellett a YouTube-on találhatók olyan kis csatornák, amelyek különböző gyakorisággal tesznek közzé propagandisztikus tartalmakat. Például interjúkat tesznek közzé „a különleges katonai művelet résztvevőivel”, beszélnek arról, hogy mit vigyenek magukkal a háborús övezetbe az újoncok, vagy megpróbálnak hazafias műsorokat indítani.
Ez utóbbira szemléletes példa az „EZ VAN VELÜNK” nevű csatorna, ahol egy évvel ezelőtt elindították a „Zet barátai” (a cím az invázió jelképének tekintett „Z” betűre utal) című propagandaműsort, amely azonban csak két epizódot élt meg. Most „dokumentumsorozatokat” és egyes klipeket tesz közzé arról, hogyan élnek az emberek Donyeckben. Vannak egzotikusabb tartalmaik is, például hazafias dalok, sőt egész albumok „a honvédségről”. Némelyikük eléri az egymilliós nézettséget.
Emellett a platformon még elérhetőek egyes orosz propagandamédiumok csatornái, amelyeket a YouTube valamiért még nem talált meg. A Komszomolszkaja Pravda csatornának például közel kétmillió feliratkozója van, és rendszeresen közöl történeteket a hadizsákmányról, Putyin beszédeiről és katonai monológokról (például az „Ukrajnai különleges művelet hősei” lejátszási lista az első a csatorna főoldalán). A legnépszerűbb videók több millió megtekintést is összegyűjtenek.
Az orosz katonaság heroizálása külön műfajjá vált, amelyet az egyszerű felhasználók és az orosz regionális média egyaránt szeret. A „Specoperacija résztvevőinek” találkozóiról vagy kitüntetéséről szóló videók megtalálhatóak a SurgutInformTV, az ATV TV és a GTRK Jugoria csatornákon.
Különösen gyakran fordulnak elő ilyen tartalmak a YouTube Shorts szekciójában, ahol rövid, függőleges állású videókat tesznek közzé. Ezek ott rendkívül népszerűek. Például egy „megható” videó egy sebesült „harcos” és fia találkozásáról Kosztomukszában több mint egymillió megtekintést és 100 ezer lájkot kapott. Egy másik videó, amelyben egy „Specopercija-harcos” eljött a nővére ballagására – 2,8 millió megtekintést és több mint 150 ezer like-ot gyűjtött be.
Érdekes módon a YouTube ajánló algoritmusai nagyjából megértik ezeknek a videóknak a tartalmát. Ezt onnan lehet tudni, hogy ennek az anyagnak a készítésekor sikerült néhány videót és egész csatornákat találni annak köszönhetően, hogy maga a szolgáltatás ajánlotta fel a megtekintésüket, a korábban megtekintett tartalmakra összpontosítva. A Rövidfilmek szekcióban még könnyebb ezt elérni. Elég néhány ilyen videót megnézni ahhoz, hogy a propaganda gyakrabban jelenjen meg az általános feedben.
Eddig a Meduza elemzése, én csak annyit tennék hozzá, hogy a helyzet távolról sem egyszerű. Egyrészt a videotartalmat sokkal nehezebb ellenőrizni, mint az írott szöveget, amelyben az algoritmus már eleve kulcsszavakat, tiltott kifejezéseket keres (és ennek a módszernek is komoly hibái vannak). Másrészt, hiába tiltja a YouTube szabályzata az orosz propagandát, azt az irdatlan adatmennyiséget, ami ezen a csatornán naponta átfolyik, ember nem képes ellenőrizni, csak gép, vagyis az algoritmust kell beállítani a propaganda felismerésére. Az ám, de az algoritmusnak nem ez a legfőbb célja, hanem a forgalom, és ezáltal a hirdetési bevétel maximalizálása. Prioritásai vannak: ha valami tilos ugyan, de milliós a forgalma, inkább átengedi, mert nagy bevételt hoz.
Így aztán elmondhatjuk, hogy a piacgazdaság kiváló dolog békeidőben és roppant jövedelmező is, azonban válság vagy hadak idején veszélyes, ugyanis alapelvei miatt bármikor képes jó pénzért megásni a saját sírját is, ha mohó emberek csinálják.
Szele Tamás
