Elsőbben is, tisztázzuk, miről beszélek. Nos, ezt az anyagot vitairatnak szánnám, tudom, eleven parazsat gyűjtök a fejemre, de legyen így. A hazugság rosszabb lenne, legalábbis az én számomra. Kezdjük erősen: elbuktunk, és erről csakis mi tehetünk, mi, akik magunkat liberális demokratának tekintjük. Nagyobb baj az, hogy jobban nem lehetett volna csinálni.

Képünk illusztráció)

Ugyebár a probléma az, hogy minden valószínűség szerint Donald J. Trump lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke, és nem Kamala Harris. Én magam ezt vagy fél napon keresztül nem akartam elhinni, ugyanis logikátlannak találtam, de meg kell hajolnom a tények előtt: ez van. Hogy a történelem folyamán éppenséggel azt tapasztaltuk, miszerint a hölgyek távolról sem uralkodnak olyan rosszul, mint az urak... hát, momentán Nagy Katalin jut eszembe, aki autokratikus, zsarnoki módon bevezette a himlőoltást. Vagy Első és Második Erzsébet, netán Viktória királynő – hm, ezek a lányok nem is voltak olyan rossz főnökök, ha Hatsepszut fáraónőt összehasonlítom Második Ramszesszel, ő jön ki győztesen.

Akkor mi a baj?

Lényegében véve a generális, alapvető baj az, hogy a széles néptömegeknek a világon semmi igényük nincs a szabadságra. 150 éve volt az a tüntetés, melynek során német diákok skandálták, miszerint „Wir scheissen auf die Freiheit”, magyarul „Leszarjuk a szabadságot” és ez, hogy úgy mondjam, így is maradt. Ennek lettek következményei, főként Németországban és a Szovjetunióban, de ezeket mindannyian ismerjük, annyi megjegyzésem lenne, hogy ha értem most jönne ki a Gestapo, legalább egy nap varrodai problémát jelentenék nekik, ugyanis több kategóriába is beleesnék, zsidó is vagyok, szabadkőmves is, ráadásul néha angolul is publikálok, szóval rám dolgozna fél Auschwitz, és a végén úgy néznék ki, mint Zsukov marsall Sztálin születésnapján.

Térjünk vissza azonban a lényegre: miért nem kell az embereknek a szabadság?

Mert lövésük sincs arról, mi az.

Azt úgy képzelik, miszerint szabadság az, ha megfingatjuk a szomszédot, bár nekem olyan rossz szomszédom nincs, aki ártani akarna, de hát na.

A valóságban a Szabadság egy teljes, kissé bonyolult jogi intézményrendszer, aminek az a lényege, hogy nem ütöm bele az orromat abba, ahol a te orrod van.

Nos, ez nem kell az embereknek.

Hát, ha nem kell, akkor nem kell, így jártunk, a magam részéről úgy gondolom, hogy tudtommal Pireuszban rozsdásodik egy brit könnyűcirkáló, azt el kéne kötni, lévén szénüzemelésű, úgyis látni fogják, merre megy, valahogy átvisszük a Szuezi-csatornán (na, ehhez fog kelleni Piszkos Fred), aztán az ember balra fordul, és felhajózik az Irrawaddy felső folyásáig.

Ott aztán semmi akadálya a szabadságnak, kivéve, hogy ha nem termeled meg, akkor nincsen rizs.

Szóval: miért nem kell nekünk a szabadság?

Miért választunk meg zsarnokokat, autokratákat?

Én sem értem.

Szele Tamás