Ma két aktuális hírt veszünk elő, melyekben az a közös, hogy egyrészt mindkettő amerikai, másrészt mindkettő azt jelzi, mennyire kényes dolog az online kommunikáció. Amihez nem ártana érteni is, legalább egy kicsit, de a politikában a valódi szaktudást ott sem tartják különösebben fontosnak, bár mindkét problémát képes lett volna elkerülni akár egy tapasztaltabb vagy érdeklődőbb tizenéves leányka is.

(Képünk illusztráció)

De mielőtt belekezdenék, engedtessék meg nekem pár szó. Magyarországon már elég hosszú ideje, pontosabban körülbelül huszonhárom éve tartják az online kommunikációt valamiféle politikai fekete mágiának, amit halandó ember nem érthet meg, de csodákra képes. Nem felejtem azt a televíziós interjút a polgári körök szerveződése idején, amiben a boldogult Kerényi Imre varázspálcaként lengette akkor még buta telefonját, azt állítva, hogy „ez a mi csodafegyverünk” – amivel a demonstrációkat szervező SMS-láncokra gondolt. Mintha a velük szemben álló politikai oldalnak tilos lett volna telefont vásárolni vagy használnia. Mindenesetre a 2006-os zavargások során tényleg használták az SMS-t mozgósításra, majd amikor 2010-ben győzött a Fidesz, az MSZP politikusai közül néhányan – a vereséget és a bizonyítványt magyarázva – azt mondták, hogy „a jobboldal ördögien ért az elektronikus kommunikációhoz”. Hát... legfeljebb hozzájuk képest, ugyanis 2012-re már komoly online ellenzéki mozgalmak alakultak ki, amiket a kormányzat épp oly bénultan nézett, mint a parlamenti ellenzék. Persze a választási kampányra összeszedték magukat valamennyire mindkét oldalon, és megpróbálták tényleg felhasználni az online teret, de a gyakorlat máig azt mutatja Magyarországon, hogy a politika évekkel lemaradva ballag a világháló aktualitásai mögött, és szándék híján nem is nagyon képes értelmezni az ott zajló folyamatokat.

Valami hasonlót látunk az Egyesült Államokban is. Az első hír legalábbis azt bizonyítja, hogy nem csak Michael Waltz informatikai analfabéta, de a Trump-adminisztráció többi tagja is. Igen, Jeffrey Goldberg meghívásáról van szó abba a bizonyos Signal-beszélgetésbe: kiderült, hogyan kerülhetett rá sor. A történteket a Meduza összefoglalója alapján ismertetem. 

Mike Waltz, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója márciusban hozzáadta Jeffrey Goldberget, a The Atlantic magazin főszerkesztőjét a Signal üzenetküldő hálózat egyik zárt chatszobájához, ahol a jemeni houthik elleni támadást beszélték meg. Ez azért történhetett meg, mert néhány hónappal korábban más személy neve alatt mentette el a telefonszámát az iPhonejában. Erre a Fehér Ház belső vizsgálata során derült fény – jelentette a The Guardian április 6-án forrásokra hivatkozva. Az információt a CBS News forrásai is megerősítették. A Fehér Ház nem kommentálta az ügyet.

A belső vizsgálat, amelyet a Fehér Ház informatikai részlege folytatott, „baklövések sorozatát találta, amelyek a 2024-es kampány alatt kezdődtek, és mindaddig észrevétlenek maradtak, amíg Waltz nem hozott létre egy csoportos csevegést a múlt hónapban” – írta a The Guardian.

A belső vizsgálatot ismerő forrásokból kiderült, hogy az egész akkor kezdődött, amikor Jeffrey Goldberg októberben megkérte Donald Trump 2024 kampánystábját, hogy nyilatkozzanak egy írás kapcsán, amelyben Trumpot kritizálták a sebesült katonákról mondott szavai miatt.
A további események a források szerint a következőképpen alakultak:

• Trump kampánystábja továbbította Goldberg levelét Brian Hughes akkori Trump sajtótitkárnak;

• Hughes lemásolta Goldberg levelét, beleértve az újságíró telefonszámát tartalmazó aláírási tömböt is, és továbbította Mike Waltznak, hogy tájékoztassa őt a válasz előkészítéséről;

• Waltz iPhone-ja Brian Hughes új telefonszámaként mentette el Goldberg telefonszámát, melyet a levélben aláírásához csatolt (ez a sajtószakmában általános gyakorlat).

Ezt követően – jegyzi meg a CBS News – Waltz rendszeresen hívta Hughes-t és sms-eket is küldött neki. Ez azt jelenti, hogy Trump tanácsadójának telefonja nem keverte össze Goldberg és Hughes számát, amíg Waltz márciusban a szaúd-arábiai Dzsiddában tartózkodott (ahol az Egyesült Államok tárgyalásokat folytatott Oroszországgal és Ukrajnával). A vizsgálat kiderítette, hogy sem Waltz, sem Hughes nem állt közvetlen kapcsolatban Goldberggel.

Waltz március 13-án megpróbálta felvenni a Nemzetbiztonsági Tanács szóvivőjeként dolgozó Hughes-t a Signal egyik chatszobájába, ahol magas rangú amerikai tisztviselők a houthik elleni támadásról tárgyaltak, de helyette Goldberget hívta meg. Goldberg monogramja a chatben JG volt, de ezt senki sem vette észre Trump csapatából – mondták a források. A kormányzat nem tudott Goldberg jelenlétéről a bizalmas beszélgetésen, amíg a The Atlantic meg nem kereste a Fehér Házat magyarázatért néhány órával a történet közzététele előtt.

Az eset után Waltz azt mondta, hogy soha nem találkozott és nem is kommunikált Goldberggel. A Fehér Ház belső vizsgálata során nem sikerült megállapítani, hogy Waltz és Goldberg mennyire álltak kapcsolatban egymással. Goldberg a The Guardiannek adott nyilatkozatában azt mondta: „Nem kívánok nyilatkozni a Mike Waltzhoz fűződő kapcsolatomról azon kívül, hogy ismerem őt, és beszéltem vele”.
A források szerint Donald Trump március végén kapta meg a belső vizsgálat eredményét, ami után úgy döntött, hogy nem bocsátja el Waltzot. A The Guardian szerint Trump „rövid ideig fontolgatta a kirúgását”, de valójában nem az dühítette fel, hogy Walz a Signalon beszélt katonai műveletekről, hanem az, hogy megvolt neki a The Atlantic főszerkesztőjének telefonszáma. A lap rámutat, hogy az amerikai elnök „megveti” a The Atlanticot. Trump végül elvetette Waltz kirúgásának tervét, mert nem akarta, hogy az újságírók azt higgyék, sikerült elérniük egy magas rangú tisztviselő lemondását. Trump elfogadta Waltz bocsánatkérését, és nyilvánosan megvédte őt a „Signalgate” néven ismertté vált történet miatt.

Mármost ha Waltz annak idején nem egy félkezű kanadai favágó szakértelmével menti el a számot, összekeverve a feladót a címzettel, akkor jóval kevesebbet tudnánk a Trump-adminisztráció belső viszonyairól és arról is, mit gondolnak például Európáról. Viszont ebben az esetben még nem keletkezett anyagi kár, sőt, másfélét is csak a houthik szenvedtek, akiket nem igazán volnék képes sajnálni – viszont a tegnapi tőzsdekáosz már magával rántott néhány kisebb és nagyobb vagyont. Ezt a hírt a CNN alapján mutatom be. 

Egy álhír az X-en megrengette a tőzsdét, ékes példáját mutatva annak, milyen befolyásos – és megbízhatatlan – lehet a közösségi médiaplatform.

A „90 napos vámszünet” lehetőségéről szóló, forrásmegjelölés nélküli „szalagcímek” hétfő reggel zavaros állapotot idéztek elő a részvénypiacon, mivel a befektetők a Trump-kormányzat új vámjainak enyhítésére utaló jeleket kerestek. A probléma az, hogy a hír nem volt igaz. A Fehér Ház gyorsan cáfolta a pletykát, nem sokkal azután, hogy az online keringeni kezdett.

A hamis posztok a Fox News egyik valódi interjújából származhattak, amelyet Kevin Hassettel, a Nemzeti Gazdasági Tanács igazgatójával készítettek keleti parti idő szerint reggel 8:30 körül. Hassettet arról kérdezték, hogy Donald Trump elnök „fontolóra venné-e a vámok 90 napos szüneteltetését”, és körülbelül azt válaszolta, miszerint „ebben az ügyben az elnök dönt”.

A CNN elemzése szerint az első X-poszt, amelyben Hassett azt állította, hogy Trump megfontolná a vámok 90 napos szüneteltetését, 10:11-kor jelent meg a „Hammer Capital” nevű, „yourfavorito” megjelölésű fiókból, amelynek alig ezer követője van.

10:12 körül Vanessa Yurkevich, aki a New York-i tőzsdén tartózkodott, azt mondta,a CNN-nek hogy kitört az éljenzés, mivel a részvényindexek – amelyek már kora reggeltől gyengélkedtek – hirtelen megugrottak.

A „Walter Bloomberg”, egy jóval nagyobb követői körrel rendelkező fiók, amely a „Deltaone” becenevet használja, 10:13-kor másolta be az eredeti pletykát egy sziréna-emojival együtt.

A CNBC-n a műsorvezetők látszólag tanácstalanok voltak, és azon tűnődtek, mi okozhatta a fordulatot.

David Faber, a CNBC műsorvezetője és a csatorna munkatársai hangosan töprengtek a változást előidéző „szalagcímen”, és számítógépük képernyőjén kerestek egy hírügynökségi riasztást vagy bármilyen más jelzést arra vonatkozóan, hogy mi okozhatta a tőzsdei mozgásokat.

Délelőtt 10:15-re a CNBC műsorvezetői adásban olvasták fel a hírt.
„Azt hiszem, ennek a főcímnek hihetünk, állítólag Hassett azt mondta, hogy Trump fontolóra veszi a vámok 90 napos szüneteltetését minden országra, kivéve Kínát” – mondta Carl Quintanilla műsorvezető.

„ Megpróbáljuk pontosan kideríteni, hogy honnan származik ez a hír, mi a forrása” – tette hozzá gyorsan Faber. A CNBC kevesebb mint egy perccel később mutatta a képernyőn a „főcímet”.

„HASSETT: TRUMP 90 napos vámfelfüggesztést fontolgat minden ország számára, kivéve Kínát” – állt a CNBC bannerén, mintha a hírt megerősítették volna.

10:19-kor a Reuters a CNBC-re hivatkozva átvette a hírt.
A részvényárfolyamok később csökkentek, mivel a Fehér Ház határozottan cáfolta a feltételezett főcímet. A CNBC riporterei gyorsan jelentették a Fehér Ház cáfolatát, a Reuters pedig frissítette híreit, majd később 12:28-kor kiadott egy közleményt, amelyben visszavonta az eredeti értesítést, azzal a kijelentéssel együtt, hogy a hírportál „sajnálja a hibát”.

A „Walter Bloomberg” fiók a jelek szerint hitelessége növelésének érdekében kölcsönözte a Bloomberg pénzügyi hírszolgáltatótól a nevét. A több mint 800 000 követővel rendelkező fiók gyakran tesz közzé pontos gyorshíreket a Bloombergtől, a Reuters-től és más hírügynökségektől. A „Hammer Capital” is posztol headline-okat, valamint tőzsdei mémeket.

Sem ez a fiók, sem a „Hammer Capital” nem hozza nyilvánosságra valódi személyazonosságát. Mindkettő esetében „kék pipa”-jelzés szerepel az X-en, ami korábban azt jelezte, hogy a fiók tulajdonosának személyazonosságát ellenőrizték. Amikor azonban Musk átvette a korábban Twitter néven ismert szolgáltatást, a kék pipát fizetős szolgáltatássá alakította át, ami azt jelenti, hogy bárki fizethet azért, hogy hitelesnek tűnjön, és hogy a posztjai felkerüljenek mások idővonalára.
Miután az anyagi kár megtörtént, a „Walter Bloomberg” fiók törölte a bejegyzést, azt állítva, hogy először a Reutersen látta, a piaci szereplők pedig azon tűnődtek, hogy mi történt. A „Hammer Capital” azt nyilatkozta az X-en, hogy először a Reuters-en és a CNBC-n látta a hírt, bár a Reuters első közlése 10:19-kor volt, a CNBC forrásai szerint.

A CNBC szóvivője közleményben tudatta: „Mivel valós időben követtük a piaci mozgásokról szóló híreket, meg nem erősített információkat sugároztunk egy gyorshírben. Riportereink gyorsan korrigálták a tévedést”.

A „Hammer Capital” tagadta az álhír kitalálását: „Hogy a lehető legegyértelműbbek legyünk, a kereskedelmi honlapok 10:09-kor kezdték el küldeni ezt az információt. Én csak továbbítottam 600 követőmnek, amire a piac reagált. Ez egy Fox News-interjú téves értelmezésének volt köszönhető” – írták hétfő délután.

Bárhonnan is származott a dezinformáció, azt a pénzügyi híoldalak megbízható forrásként felerősítették, ezzel nagyon drága leckét adva a pontos és megbízható tudósítás értékéről.

Ha az előbb a politikusok műszaki analfabetizmusát emlegettem, most itt az ideje a sajtó inkompetenciáját is elővennem. Az a helyzet, hogy ebben az ügyben a legvétkesebb a Hammer Capital nevű fiók, de rögtön utána következne a vádlottak padján a CNBC, amely minden forráskritika nélkül erősítette meg a tőzsdei hisztériát kiváltó álhírt. Az világos, hogy a Hammer Capital valószínűleg makkal álmodó éhes disznóként értelmezte félre – nyilván szándékosan – Hassett kitérőnek szánt, semmitmondó válaszát, körülbelül azon az alapon, hogy „nem mondott nemet” sem az igazgató, sem az elnök a kilencven napos vámpauzára. Jó, de igent sem mondtak! Viszont a Hammer Capitalnek ebben az esetben arra lehetett szüksége, hogy kicsit térjenek magukhoz a részvényárfolyamok, így vállalta akár még a dezinformálás ódiumát is: azért megnézném, hogy abban a pár percben, amikor megindult a tőzsdei mozgás, kik adtak el nagyobb mennyiségű, emelkedő áru részvényt... a CNBC pedig csak kapkodott, látta, hogy történik valami, de azt nem értette, mi a kiváltó oka, és a hírverseny farkastörvényei miatt az események után vetette magát. Ebben az esetben – sőt, minden esetben, ha már itt tartunk – kötelező lett volna a forrásellenőrzés, csak arra nem volt idő és a tévécsatorna inkább vállalta a tőzsdei hisztéria kiváltásának kockázatát. Nos: az őrület kitört, és elég sokakat ért veszteség, mikor kiderült, hogy az egész folyamatot egy álhír váltotta ki.

Amihez azonban mégis volt köze a politikának, ha indirekt módon is: Musk annak idején szó szerint megtiltotta a tényellenőrzést az „X”-en, ahogyan Mark Zuckerberg is ugyanígy tett nemrég a Metával kapcsolatban. Ha ez nem így történik, abban a pillanatban, ahogy az „X”-en virális terjedésbe kezd a Hammer Capital-bejegyzés, az algoritmus jelezte volna azt egy eemberi tényellenőrnek, aki tisztázhatta volna a helyzetet és gátat szabott volna a dezinformációnak.

Csak hát nincs tényellenőrzés, nincs moderáció, így aztán felelősség sincs, mindenki azt hazudik, amit akar. Ha Pista bácsi azt osztja meg, hogy a kankutyája hatlábú borjat ellett, akkor azt osztja meg, bár csak az ő közvetlen információs környezete látja, és nem megy ki a buborékból a hír, ahogyan az sem, amikor Pista bácsi elismeri, hogy az este elfogyasztott kerítésszaggató hatására számolta el a lábakat és tévesztette össze a Riska tehenet a Mitvisz pulikutyával. Ez ilyen formában nem okozhat nagyobb kárt, maximum pár bulvárlap lopja el a hírt, de ez sem biztos. Viszont a tőzsdei vagy politikai hírek komoly érdeklődésre tartanak számot, azokat bizony ellenőrizni kell, amint korábban ellenőrizték is: csak ez megnehezítette a radikális politikai propagandát és az orosz befolyás terjedését, így Musk és Zuckerberg „felszabadították” a közösségi oldalaikat a „tényellenőrök diktatúrája” alól.

Most pedig az a szabadság, hogy mindenki azt hazudhat online, amit csak akar, semmi következménye nem lesz.

És ennek bizony kőkeményen politikai okai vannak, ugyanis ez kövezte ki az utat Trump választási kampányának. Az viszont még az állítólag zseniális Musknak sem jutott eszébe, hogy tőzsdekrach is lehet a sok felelőtlen hazudozásból.

Mindenesetre most sikerült a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni. Sőt, még a dézsa is kilyukadt a nagy igyekezetben. Itt tartunk, kérem.

Szele Tamás