Utóbbi időben egyre gyakrabban jönnek velem szembe a világsajtó hasábjain azok a gondolatok és kifejezések, melyekről azt hittem, hogy én találtam ki őket. Ilyen volt pár napja a „fordított Kissinger”, a „jéghoki-politika” és ilyen ma a „Nagy Amerikai Kulturális Forradalom”. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Moscow Times vagy esetünkben a Washington Post engem plagizálna – hanem azt, hogy az evidens dolgok egyszerre több embernek is eszébe jutnak.
(Képünk illusztráció)
Én is neveztem már Nagy Amerikai Kulturális Forradalomnak (a Nagy Kínai Proletár mintájára) a Trump-adminisztráció jelenlegi tevékenységét, és örömmel látom a Washington Postban, hogy Rotimi Adeoye, a Daily Beast véleményrovatának vezetője osztja nézetemet – bár én inkább egyes szavak és kutatások betiltása, intézmények feloszlatása alkalmából gondoltam erre, Adeoye egy sokkal gonoszabb jelenséget vett észre, és joggal nevezi ennek alapján a MAGA-t amerikai maoizmusnak. Lássuk, mire gondolt.
A múlt héten, a „felszabadulás napján” Donald Trump elnök bejelentette, hogy 10 százalékos általános vámot vet ki minden importált árura, és ennél jóval nagyobbat az egyes országokra külön-külön. Kormánya ezt pályakorrekcióként fogalmazta meg annak érdekében, hogy Amerika ismét „versenyképessé” váljon. De ha jól figyeltek, különösen a támogatói, ez nem csak a kereskedelemről szólt. Hanem a munkáról, és főként arról a fajta munkáról, ami még mindig számít.
Nemrégiben a MAGA-körökben egy vírálisen terjedő mém örökítette meg a pillanatot, amely egy karikatúraszerű Trumpot ábrázolt, amint egy arctalan amerikait szólít meg: „A dédnagyapád bányában dolgozott, a nagyapád egy acélgyárban, és te azt hiszed, hogy »termékmenedzser« lehetsz???” Ez ugyan egy vicc, de egyben világnézet is – egy olyan világnézet, amelyben a fehérgalléros ambíciót nem előrelépésnek, hanem a dekadenciába való hanyatlásnak tekintik. A mém nem csak a digitális munkát gúnyolja; a fizikai munkát a társadalmi hozzájárulás egyetlen hiteles formájaként magasztalja.
Amit látunk, az egyfajta MAGA-maoizmus, az algoritmusok korára adaptálva. A kínai kulturális forradalomhoz hasonlóan a fizikai munkát dicsőíti erkölcsi megtisztulásként, csak most a megtisztulás a TikTok, az X és a Twitch által megszűrt csatornákon az értelmiségi munkától történik. Nem a munkahelyteremtésről van szó. Hanem a hangulat megteremtéséről: erős emberekről, akik kemény munkát végeznek, és ezeket a tartalmakat addig osztják újra, amíg ideológiává nem válnak. Ahogy egy MAGA influencer fogalmazott, „Az amerikai férfiaknak nincs szükségük terápiára. Az amerikai férfiaknak vámokra és a DOGE-ra van szükségük. A hamis online munkakörök eltűnnek”.
Ez a stílus, amit egyesek online térítésnek, sőt, propagandának nevezhetnek, már nem marginális. Ez egy kormányzati stratégia. Scott Bessent pénzügyminiszter nemrég Tucker Carlson műsorában célzott arra, hogy a kormányzat azt tervezi, miszerint a nemrég elbocsátott szövetségi dolgozókkal tölti fel Amerika gyárait. Ez a régi MAGA-vonal drasztikus továbbfejlesztése, amely azt állította, hogy az elit cserbenhagyta a munkásosztályt azáltal, hogy a munkahelyeket áthelyezte és az új gazdaságot működtető diplomákat felhalmozta tanulás útján. Most pedig ugyanazokat a főiskolai végzettségű liberálisokat, akiket egykor a munka jövőjének tekintettek, annak akadályaként állítják be.
Itt egy kicsit átveszem a szót a szerzőtől. Ez az általunk ismert és a George Washington, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson, John Adams és általában, az Alapító Atyák által megteremtett Amerikai Egyesült Államok halálát jelentené, mégpedig a feltámadás nagyon csekély reményével. Az Amerikai Álom feladását. Ennek ugyanis lényege a társadalmi mobilitás és nyitottság, a felemelkedés állandó lehetősége akkor is, ha az nem fog könnyen menni, keményen meg kell dolgozni érte – de mostanáig még lehetséges volt. Mostantól majdhogynem lehetetlenné válik. Vegyük elő a Függetlenségi Nyilatkozat eredeti, archaikus szövegét Vecseklőy József fordításában!
„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az Emberek Kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely Kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép Joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új Kormányzatot létesítsen, olyan elvekre alapítva és hatalmát olyan módon szervezve, amely jobban védi Biztonságát, és jobban elősegíti Boldogulását. A józan ész azt kívánja, hogy a jól bevált Kormányzatot ne változtassuk meg jelentéktelen és múló nehézségek miatt; és valóban a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberiség inkább szenved mindaddig, amíg a rossz nem válik elviselhetetlenné, mintsem hogy kivívja jogait, és eltörölje a megszokott formákat. Ha azonban a visszaélések és bitorlások hosszú sora mindig ugyanazt a Célt szem előtt tartva azt bizonyítja, hogy a népet teljes zsarnokságba kívánják hajtani, a nép joga és a nép kötelessége, hogy az ilyen Kormányzat igáját levesse, és jövő biztonsága érdekében új Védelmezőkről gondoskodjék.”
Mármost pont azért hangsúlyozza a nyilatkozat a jogot a boldogságra való törekvésre olyan alapjogok mellett, mint az élethez és a szabadsághoz való, mert igazából mindig is ez tartotta össze és ez tartja működésben az Egyesült Államokat. Ez adja meg a reményt arra, hogy ha ma semmim sincsen, de keményen dolgozom és használom a fejemet is, holnapra már lehet valamicském, esztendőre még több, és a gyermekeim már végezhetnek olyan iskolákat, hogy ne gyárban vagy bányában kelljen robotolniuk, hanem mondjuk ügyvédi irodában vagy bankban. Nem sikerül mindenkinek? Bizony nem, de a lehetőség akkor is adott. Manapság pedig egyre inkább, hiszen sok online pénzkereseti lehetőség létezik, legalább annyi, mint gyári munkahely.
Nos, a trumpizmus, a MAGA ennek a tökéletes ellentéte.
Az elbocsátott szövetségi dolgozók maguktól soha nem fognak gyári munkára jelentkezni, és nem azért, mert lusták volnának vagy azt megalázónak találnák. Hanem azért, mert alkalmatlanok rá és veszélyes is lenne rájuk nézve. Én a magam részéről voltam gépgyári munkás, többféle munkakörben is, éspedig Ceaușescu Romániájában, ahol a környezet és a munkafeltételek távolról sem voltak ideálisak, hogy finoman fogalmazzak. Kissé hasonló helyzetbe kerültem – amiatt, hogy nem voltam hajlandó levágatni a hajamat és a szakállamat – mint az elbocsátott szövetségi dolgozók. Nekem elektroműszerész végzettségem volt, és lehettem is az, míg meg nem nőtt rajtam a szőr, nekik többnyire közgazdasági, jogi vagy társadalomtudományi végzettségük van. Az övék felsőfokú, az enyém középfokú volt. Az én esetemben valami párthatározat csapódott le úgy, hogy áthelyeztek először az elektronikai laboratóriumból a gyári vonalra ipari villanyszerelőnek, onnan továbbküldtek raktárosnak, végül lekerültem a ranglétra legaljára, szakképzetlen segédmunkásként kellett rakodnom nap, mint nap. Ők sem fognak rajongani a gyári munkáért, ami, ismétlem, nem is veszélytelen: ha egy könyvelővel elvégeztetek egy esztergályos-tanfolyamot, valószínűleg elméletből jeles lesz, gyakorlatból elégséges, de az első gyárban töltött éve folyamán minden percben megvan annak a lehetősége, hogy nem gombolja be a mandzsettáját és a gép letépi a kezét csuklóból. Láttam ilyen munkabalesetet, tudom, miről beszélek. Ezen kívül tisztelet és becsület a marósoknak, esztergályosoknak, de ma már a precíziós munkákat bizony legalábbis CNC-, vagyis számítógép-irányítású szerszámgépekkel végzik, tehát megint a fehér gallérnál tartunk.
A hivatalnoki, köztisztviselői réteg száműzetése a gyárakba és korábbi munkájuk mesterséges intelligenciával helyettesítése leginkább a maoista Kína „vissza a faluba” mozgalmához hasonlít. Ennek az volt a lényege, hogy mindenkit, aki vagy értett bármihez a világon, vagy legalább volt valamije, netán vezető munkakört látott el, a vörösgárdisták elküldtek a lehető legtávolabbi falvakba, hogy ott a „szegényparasztságtól forradalmi átnevelést kapjanak”. Rendszerint ez rabszolgamunkát jelentett, éhezéssel, hiszen a szegényparaszti nép kicsit sem örült a városokból érkező éhes szájaknak, akik maximum vízhordásra voltak alkalmasok számukra. Aztán pár év múlva, mikor enyhült a rendszer elmebaja, aki túlélte, az szépen lassan visszaszivároghatott a városokba, és elkezdhette a szakmáját gyakorolni. Kérdés persze, hogy egy sebészprofesszor vagy egy zongoraművész keze mennyire volt használható olyan tíz év kemény fizikai munka után.
Maoizmus tehát a MAGA? Igen, annak egy formája. És ugyanazokkal az érvekkel is operál. Trump hatalmas, sosem látott jólétet ígér a keményen dolgozó amerikai népnek – de csakis a keményen dolgozóknak. Ugyanezt ígérte Mao Ce-tung is. Az ígéret betarthatatlan, legalábbis ezekkel az eszközökkel mindneképpen, hiszen az emberek nem egyformák és nem csereszabatosak egymás között. A könyvelő vagy a szociológus nem fogja a boldogságát az esztergapad vagy a marógép mögött keresni, ott őrá csak csökkentett bér és mindenféle veszély vár. Megjegyezném, hogy a magyar kormánysajtó azon elemei is, akik az értelmiséget előszeretettel nevezgetik „muciológusnak”, eléggé elveszettek volnának egy gyári gépteremben, de ők abból élnek – amint a trumpisták is – hogy azt hiszik: a jelen rendszer örökké tart. Míg a világ, s még két nap. Jelentem: nem így lesz, ne tessék arról álmodozni, hogy létrehoznak egy új feudális osztályt és egy új jobbágyságot.
De hát Kínában nem következett be a gazdasági csoda? Ó, dehogynem. Csak éppen azt első sorban a kulturális forradalom véget érésének, Mao halálának, a Négyek Bandája elítélésének és legfőképpen Teng Hsziao-ping pragmatikus politikájának köszönhette a kínai nép. A maoizmusnak semmi köze nem volt hozzá, még a társadalom alapjait is újra kellett rakni: hogy úgy mondjam, Kína nem a kulturális forradalom miatt, hanem kifejezetten annak ellenére emelkedett fel. A Kulturális Forradalom (és előzménye, a Nagy Ugrás) nem húsz évet pazarolt el Kína fejlődéséből (körülbelül ennyi ideg tartottak), hanem százzal vetette vissza az országot.
Visszaadom a szót a szerzőnek.
„Ez az új fordulat egyben büntető jellegű is: Megkérdőjelezi azt az ezredfordulós és Z generációs elmékben rögzült elképzelést, hogy az oktatás és a meritokrácia az út az amerikai álomhoz. Nemcsak azt mondja, hogy lemaradt az ember, hanem azt is, hogy hibázott, amikor megpróbált előbbre jutni.
A populisták régebben mémeket osztottak meg a bányászokról, akiknek lekezelően azt mondták, hogy „tanuljanak meg programozni”, miközben a városaik a nyomorral küszködtek. Ebben a frissített változatban a programozókat vissza kell zárni a bányákba.
Ami miatt ez az iteráció egyedülállóan amerikai, az az, hogy mennyire esztétizálódott. Az interneten mémek és férfi mikrocelebek, influenszerek teljes iparága fetisizálja a vidéki életet, a kétkezi munkát és egyfajta hamis, durva férfiasságot, amely kevésbé szól a gazdasági valóságról, mint inkább az identitás megtestesítéséről. Trumpnak nem kell egyetlen gyárat sem építenie ahhoz, hogy ez az előadás sikeres legyen. Csak egy gyár fiktív arculatát kell bemutatnia.”
A bevándorlók gyermekei számára – és azon amerikaiak számára, akiknek szülei kétkezi munkát végeztek a gyárakban, konyhákban vagy építkezéseken – a fehérgalléros stabilitás ígérete valódi jelentőséggel bírt. Arra tanították őket, hogy a biztonságot keressék, ne a hatalmat: szerezzék meg a diplomát, kapjanak munkát, és cseréljék el a családjaik fizikai megterhelését valami nyugodtabb, biztonságosabb és jövedelmezőbb tevékenységre.
Most ezeket a törekvéseket árulásnak nevezik. Az új jobboldal a puhányság és az elitizmus jelének állítja be azokat a dolgokat, amelyek egykor a felelősséget és a sikert jelentették. Az olyan közösségekben, ahol az amerikai álmot tisztelettel kezelték, az Egyesült Államok talaja kezd kevésbé alapnak és sokkal inkább fikciónak tűnni.
Összefoglalva: a MAGA tehát a Függetlenségi Nyilatkozat felrúgása, az egyik legfontosabb amerikai alapjog semmibe vétele, szegénység, nyomor és kényszerű szolgaság, ami nem naggyá, hanem rabbá teszi Amerikát.
Amerikát, amitől sok mindent el lehet venni, de az álmát nem szabad, ugyanis az tartja össze és különbözteti meg a világ összes többi államától.
Ezt Donald Trump és bandája is meg fogja tanulni – de egyelőre nem fér a fejükbe és felbecsülhetetlen károkat okoznak úgy az Egyesült Államoknak, mint az egész világnak.
Keserű lesz az ébredés: a MAGA Amerika rémálma. De nem tart, mert nem tarthat örökké.
Szele Tamás
