Hogyan jön össze ez a két, egymástól igen távol fekvő ország, melyben szinte semmi közös nincs? Úgy, hogy az elmúlt hét új-kaledóniai zavargásait Baku szította... De minek? Az a későbbiekből kiderül, azonban tény, hogy én is csak a Novaja Gazeta Evropa írásából értettem meg ezt a bonyolult összefüggést – korábban azt hittem, egyszerű szeparatizmusról van szó.

(Képünk illusztráció)

Mindenesetre a zavargások annyira elfajultak, hogy Emmanuel Macron francia elnök Új-Kaledóniába repült, az egyik olyan francia tengerentúli területre, ahol folyamatosak a tiltakozások. A helyiek ellenzik azt a törvényjavaslatot, amely szavazati jogot biztosítana azoknak, akik több mint tíz éve élnek a szigeteken. Macron az utazása előtt megígérte, hogy „meghallgatja a véleményeket, megvitatja őket és megbeszéléseket folytat a szigetcsoport választott tisztségviselőivel”. Hogy sikerült-e bármilyen megállapodásra jutniuk, egyelőre nem világos.

Lássuk, végül is mi folyik Új-Kaledóniában? Franciaország 1853-ban nyilvánította saját birtokának a területet. Az Ausztráliától közel 1500 kilométerre fekvő szigetcsoport 1946-ban kapta meg a „tengerentúli terület” státuszt. 1998 óta önálló, különleges területi egység jogait élvezi. Franciaország továbbra is rendelkezik a szigeteken a védelem és a belső biztonság fenntartásának jogával, valamint az igazságszolgáltatás és a pénzforgalom biztosítását is ellátja.

Új-Kaledónia lakossága körülbelül 250 ezer fő. Több mint 40 százalékuk kanak, azaz a szigetek őslakosa. További 25 százalékuk európai, a többiek pedig vagy meszticek, vagy más népekhez tartoznak.

A szigetcsoporton 2018-ban, 2020-ban és 2021-ben népszavazást tartottak a függetlenségről, amelyeken Franciaország fennhatóságának megtartása mellett döntöttek, bár igen szoros eredménnyel.

Franciaország számára a szigetek azért fontosak, mert francia katonai bázisoknak adnak otthont. A szigetcsoporton krómot, kobaltot, molibdént, rezet, aranyat és nikkelt bányásznak. A nikkelérc exportja a szigetek egyik fő bevételi forrása lett, Új-Kaledónia nikkelkészletei Indonézia után a világon a második helyen állnak.

Tiltakozások

Április 2-án a francia parlament szenátusa jóváhagyta annak a törvényjavaslatnak az első olvasatát, amely a regionális választásokon való részvétel jogát biztosítaná azoknak, akik több mint tíz éve Új-Kaledónia területén élnek. Jelenleg csak az 1998-ban külön listára felvett választóknak van ilyen joguk. A kanakok attól tartanak, hogy ez a döntés a franciák számbeli többségéhez vezet.

A szigeteken azóta sokezres, sokáig békés tüntetések zajlanak. Május 13-án, a törvényjavaslat következő tárgyalásának előestéjén a tüntetések zavargásokba torkolltak. A tüntetők három napon át barikádokat építettek, autókat gyújtottak fel és borítottak fel, üzleteket fosztottak ki, és összecsaptak a rendőrséggel. Franciaország főmegbízottja szerint a tüntetők száma mintegy ötezer fő volt, többségük a fővárosban, Nouméában demonstrált.

A tüntetések három napja alatt hat ember vesztette életét, köztük két rendőr. További 64 rendfenntartó megsérült, és 200 tüntetőt tartóztattak le.

Válaszul Franciaország szükségállapotot rendelt el a szigeteken. A francia csapatok átvették az ellenőrzést két repülőtér és egy tengeri kikötő felett. Nouméában bezárták az oktatási intézményeket és kijárási tilalmat rendeltek el 18:00-tól 06:00-ig, valamint felfüggesztették a TikTok működését. A hatóságok betiltottak minden gyülekezést, az alkohol árusítását és a fegyverviselést. Csaknem kétezer rendfenntartó jelent meg a szigetországban, és a tervek szerint további 500 rendőrt és csendőrt küldenek segítségül.

Vádak Azerbajdzsán ellen

Gérald Darmanin francia belügyminiszter azzal vádolja Azerbajdzsánt, hogy beavatkozik Új-Kaledónia belügyeibe.

„Ami Azerbajdzsánt illeti, ez nem fantázia, hanem a valóság. Sajnálom, hogy az Új-Kaledónia függetlenségét támogató csoportok egyes vezetői megállapodást kötöttek Azerbajdzsánnal, amihez kétség sem férhet” – mondta.

Mint a Meduza írja, arról van szó, hogy mivel Franciaország hagyományosan Örményországot támogatja, Azerbajdzsán 2019 óta elkezdett kapcsolatokat kiépíteni a kaledóniai függetlenség támogatóival. Az ország hatóságai azzal magyarázták lépésüket, hogy támogatják „a gyarmati népek jogát arra, hogy saját sorsuk felett rendelkezzenek”. 2024 áprilisában Új-Kaledónia parlamentjének egyik képviselője, Neysselin Omaira Bakuba látogatott. Ezt követően Új-Kaledónia és Azerbajdzsán együttműködési megállapodást írt alá.

Az azerbajdzsáni külügyminisztérium visszautasította a beavatkozás vádját.

„Ahelyett, hogy azzal vádolja Azerbajdzsánt, hogy állítólag támogatja az új-kaledóniai függetlenség melletti tüntetéseket, a francia belügyminiszternek inkább országa elhibázott tengerentúli politikájára kellene összpontosítania, amely ilyen tüntetésekhez vezetett. Ismételten felszólítjuk Franciaországot, hogy hagyjon fel az országunkkal szembeni alaptalan állításokkal” – mondta Ayhan Hajizadeh, az azerbajdzsáni külügyminisztérium sajtószolgálatának vezetője.

Az ausztrálok evakuálása

Új-Kaledónia földrajzilag Ausztráliához van a legközelebb. Penny Wong ausztrál külügyminiszter szerint az ausztrál állampolgároknak meg kell fontolniuk a francia tengerentúli területre való utazást „a polgári jogi zavargások, az utazási nehézségek és az alapvető szolgáltatások korlátozása” miatt.

Május 21-én Ausztrália és Új-Zéland katonai repülőgépeket küldött Nouméába, hogy mintegy 100 embert szállítsanak el a szigetcsoportról.

Az ilyen evakuálások addig tartanak majd, amíg a La Tontouta nemzetközi repülőtér meg nem nyitja kapuit a kereskedelmi járatok számára – jegyezte meg a France 24.

Ugyancsak május 22-én Franciaország segített mintegy 100 ausztrálnak Brisbane-be eljutni légi úton.

Az elnök látogatása

Május 22-én Macron Új-Kaledóniába repült (a repülőút 24 órát vett igénybe), hogy „megbeszéléseket folytasson az összes új-kaledóniai erővel és előkészítse a rend helyreállítását”. Az elnök azt is tervezte, hogy „választ ad számos jogos kérdésre”, amelyet a szigetlakók tettek fel – mondta az AFP forrása. Macron várhatóan körülbelül 12 órát tartózkodik majd ott, de szükség esetén hosszabb ideig is maradhat.

Miután leszállt az Új-Kaledónia fővárosától, Nouméától mintegy 50 kilométerre fekvő repülőtéren, Macron röviden beszélt a sajtóval. Kifejezte, hogy a látogatás során „közel szeretne kerülni az emberekhez, és azt szeretné, ha minél hamarabb visszatérne a béke, a nyugalom és a biztonság”.

A francia elnök bejárta a zavargások sújtotta területeket, és úgy döntött, hogy további rendőri erők maradnak Új-Kaledóniában „addig, amíg szükséges”. Összesen 3000 rendőrt osztottak be a feladatra. Macron azt is megígérte, hogy a rendkívüli állapot nem tart sokáig.

A Guardian hangsúlyozta, hogy az erőszakhullám az elmúlt 40 év legnagyobb mértékűnek illyen jellegű cselekménye volt a térségben. A Reuters szerint a zavargások miatt kiégett autók és elhagyott barikádok maradtak az utcákon, amelyek korlátozzák a gyógyszerekhez és élelmiszerekhez való hozzáférést.

A helyi ügyész szerint a tüzek a hét folyamán mintegy 400 középületet, üzletet, boltot és lakást semmisítettek meg. A lakosoknak órákat kellett várniuk arra, hogy alapvető szükségleti cikkeket vásárolhassanak, azokat ugyanis fejadagonként adták ki. Az ATM-ek pusztulása és a bankok bezárása miatt az emberek nehezen jutottak készpénzhez, amely a szigetországban legelterjedtebben használnak az elektronikus fizetés helyett.

Miközben Macron helikopterről szemlélte meg a leégett városrészeket, odalent buldózerek dolgoztak a romok eltakarításán. A legsúlyosabb károkat szenvedett külvárosok vezetői csatlakoztak az elnöknek a terület francia- és függetlenségpárti vezetőivel tartott találkozójához.

Közösen dolgoznak a károk költségének felmérésén, és a kormány kész pénzügyi és biztosítói segítséget nyújtani – mondta Macron.

Macront az útra elkísérte Gérald Darmanin francia belügyminiszter, Sebastien Lecornu védelmi miniszter és Marie Guevenu tengerentúli területekért felelős miniszter. Az elnök maga is biztosította, hogy minden felet a tárgyalóasztalnál szeretne látni, de látogatása vegyes reakciókat váltott ki a helyi politikusok körében – írja a The Guardian.

„Ez egy színjáték. A formátum (Macron látogatása) nem megfelelő és nem is elegendő” – mondta Roch Wamitan, a függetlenségpárti Kaledóniai Unió mozgalom vezetője és Új-Kaledónia Kongresszusának, vagyis törvényhozó testületének elnöke.

„Itt jön a gyújtogatás után a tűzoltó!” – írta a közösségi médiában (az X-en) Jimmy Nauna, a Kanak Felszabadítási Front és az új-kaledóniai szocialisták képviselője Macronról.

Sonia Backes, egy franciabarát aktivista és Új-Kaledónia déli tartományának elnöke szerint Macron látogatása „lenyűgöző jele annak, hogy hajlandó megoldásokat találni, először a közrend és az igazságszolgáltatás ügyében, majd politikai szempontból is”.

A helyi nemzetközi repülőtér továbbra is zárva van, bár a légitársaságok várhatóan szombaton nyitják meg újra – írta a Le Monde.

Összegezve: ilyen sem volt még. Azerbajdzsán megfinanszírozott egy lázongást Óceániában, csak azért, hogy az örmények szövetségeseinek, a franciáknak kellemetlenséget okozzon. Már várom az Irán által szított véres és kegyetlen Puerto Rico-i szabadságharcot az Egyesült Államok ellen, mely ezzel szemben a tuvai szeparatisták oldalára áll, hogy a Kremlnek is legyen valami bosszúsága.

Nevetünk, de az a baj, hogy a hidegháborús idők rendszerint így működnek. A mostani helyzetben csak az a groteszk, hogy Azerbajdzsán eddig nem szállt be ebbe az iparágba, mostantól Bakuval is számolni kell, ha valahol kitör egy felkelés vagy felrobban valami.

Szele Tamás