Ez a mai írás hosszú lesz, előre szólok. És félek, felesleges is: nem jutunk általa előrébb, de mégis rögzíteni kell valahogy, valahol, esetleg megmaradó formában, hol tartott Magyarország 2024. június 28-án betű és értelem, hír és információ dolgában. Nos, valahol a török korban lehetünk, vagy bármikor azelőtt, mert később már fontos volt a betű is, a tudás is.

(Képünk illusztráció)

Mostanáig. De mit szóljunk ahhoz, hogy – mint a Népszava megtudta – a tanárok teljesítményértékelési rendszere, melytől a jövedelmük függ, és ami egy motiválási eszköz kéne legyen, úgy működik, hogy, az írást idézve:

„Igazgatóktól viszont már azt hallottam, a tankerületi központokból szóban azt a tájékoztatást kapták, az értékelés során oda kell figyelniük, hogy 3-5 pedagógusnál több ne kerüljön be a kiváló kategóriába, hogy ne kelljen túl sokat fizetni.”

Nem én mondom, nem is a Népszava, hanem a PDSZ ügyvivője, Nagy Erzsébet. A tankerületi központok felügyeletét ellátó Klebelsberg Központ tagad, és azt állítja, miszerint a teljesítményértékelés lebonyolításában pedig nem is ők, hanem az Oktatási Hivatal az illetékes. Nem is az az érdekes, ki üzent kinek és mit, hanem az, hogy ha ilyen a helyzet, még akkor sem lenne minőségi az oktatás sehol, ha a tanintézetekben mindenfelé a lehető legjobb, legtehetségesebb, legképzettebb pedagógusok oktatnának, óvodától egyetemig, hiszen ez a rendszer, főleg, hogy keveseké, kivételezetteké az előrelépési lehetőség, épp, hogy demotiválja a tanerőket, hiszen maximum elhivatottságból törekedhet a legtöbbjük a minőségi munkára, haszna nem lehet belőle. Íme, Rotterdami Erasmus iróniája valóra vált: előttünk áll a Balgaság dicsérete. Bár mondjuk egy nemzedék múlva, pont ennek köszönhetően mifelénk már senki sem fogja tudni, ki volt ő.

Ezzel le is írtuk a közoktatást, rátérhetünk a sajtóra, melyet úgy rugdaltak az elmúlt hét folyamán, mintha labda lett volna a rossz emlékű EB-n.

Bár nem úgy, mert a „mieink” is rugdalták, a „nem mieink” is – és ez szokatlan volt, eddig legalább voltak a médiarugdosásnak szabályai, ezentúl nincsenek, üsd, vágd, nem apád, nem anyád, csak a fejét, hogy meg ne sántuljon.

Mikor megláttam három napja a felívelő pályájú új pártvezér sorait a médiáról, nem hittem volna, hogy ennél csak rosszabb fog következni, pedig így lett. Pártvezérünkről annyit, hogy azért nem foglalkozom akkori eszméinek bővebb elemzésével, mert egyrészt azóta lehet, hogy vannak újabbak, másrészt egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy ellenőrzés alá vonhassa a sajtót, most még nem veszélyes. Ha egyszer az lesz, ami nem lehetetlen, akkor írok róla is, egyelőre vegyük helyette elő a hatalom jelenlegi birtokosait, akik alighanem meg akarják semmisíteni a maradék független sajtót is, méghozzá záros határidőn belül.

Kezdjük a Nézőpont Intézet korábbi levelével, mely sok szerkesztőségbe eljutott, még többe nem, és emígyen szól:

„Tisztelt Szerkesztőség!

A Nézőpont Intézet elemzést készít a magyarországi médiahelyzetről, ennek részeként a médiumok külföldi finanszírozásáról. Minthogy a kiadók éves üzleti beszámolóiból nem olvashatóak ki teljeskörűen ezek az információk, ezért arra kérjük önöket, hogy segítsék elemző munkánkat az alábbi kérdések megválaszolásával.

Részesültek-e a 2021-es, 2022-es és 2023-as üzleti évben vagy arra vonatkozóan külföldi vagy külföldről származó forrásokból? Ide értve: külföldi kormányoktól, nagykövetségektől, nemzetközi szervezetektől (beleértve az Európai Uniót és annak intézményeit/szervezeteit), külföldi nem kormányzati szervezetektől (civil szervezetek, NGO-k, alapítványok, stb.), külföldi magánszemélyektől, vagy a fentiek magyarországi vagy Magyarországon működő képviselőitől származó forrásokat.

Ha igen, kitől, milyen tevékenységre és mekkora összeget?

Válaszukat 2024. június 24. (hétfő) 12:00-ig várjuk.

Köszönettel és üdvözlettel:

Nézőpont Intézet”

Erre ugyan a nyóckerben megkérdeznék, miszerint „Közöd?”, de Tóta W. Árpád, aki a Kispolgár főszerkesztője, ebbéli minőségében kicsit bővebben válaszolt három nappal ezelőtt, de nyilvánosan (gondolom, ugyanezt a választ azért hivatalosan is elküldte, úgy a szép és elegáns):

„Kedves Nézőpont Intézet!

Köszönjük megkeresésüket, egyben reméljük, hogy kutatásuk a teljes magyar médiafinanszírozásról képet ad majd a nagyközönségnek. Annyi érdekes kérdés van!

A Kispolgár Nonprofit Kft. bizony kapott külföldi támogatást, mégpedig az amerikai Action for Democracytól. A támogatás érdemben hozzájárult, hogy elindíthattuk a szabad Magyarország első közéleti gyerekújságját, amely már hat hónapja tájékoztatja a 10-14 éveseket a hazai, európai és globális hírekről, kultúráról, gazdaságról és olyan társadalmi kérdésekről, amelyeket itthon sajnos le szoktak fóliázni. Plusz pandák és ufók!

Költségvetésünknek fennmaradó részét az olvasóink családjától, támogatóinktól, lelkes civilektől kapott adományok fedezik, amit ezúton is köszönünk.

A szöveges feladat megoldása a következő. A Kispolgár amerikai támogatásából Orbán Ráhel vehetne egy szimatszatyrot, de kettőt már nem. Mészáros Lőrinc jachtját – amit bemutattunk a gyerekeknek – ebből félig sem lehetne megtankolni. Az MTVA – amelynek sajátos működéséről szintén írtunk – ebből a pénzből egy óráig működhetne, de két óra már nem jönne ki belőle. A közmédiát egyébként az Origóval együtt éppen pereljük otromba rágalmaik miatt, ami várhatóan tovább segíti majd küldetésünket.

Mint látható, ezúttal igazán jó helyre került a pénz, és valóban a közjót szolgálja. Első évünk után már jó eséllyel pályázunk majd további támogatásokra mind magyar, mind külföldi szervezeteknél.

További jó munkát kívánunk!

Kispolgár”

Képzelem, mások miket írtak – világos, gőzerővel készül az orosz mintájú, magyar „idegen ügynök”-törvény és ha a szerkesztőség bevallja, miszerint kapott pénzt külföldről, ha öt vörös centet is, akkor már kész is a precedens, ha nem vallja be, akkor jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és átfogó vizsgálat útján bebizonyítja, hogy kaptak, akkor is, ha nem kaptak. Legfeljebb utalnak nekik Bécsből tíz dollárt. Az is külföld, az is pénz.

Nagy ám a kormányoldalon a készülődés erre, fenik a fringiát, csiszatolják a gerelyt, emelgetik a buzogányt: az említett hivatal már meg is indította első ilyen „egyedi, átfogó vizsgálatát” a Transparency International és az Átlátszó ellen. Erre a MUOSZ állásfoglalással reagált, melyet – terjedelmi okokból – csak részben idézek.

„A MÚOSZ tiltakozik az eljárás ellen, s továbbra is tartja korábbi álláspontját: a demokratikus alapelvekkel összeegyeztethetetlen a szuverenitásvédelmi törvény: „…bárki gyanúba keverhető, ezért a véleményformálói térben óhatatlanul félelmet keltenek, vagy túlzott elővigyázatosságra (öncenzúrára) késztethetnek a gumiparagrafusok.”

Szerencsére félelmet nem keltett a törvény, mégis beigazolódott a gyanú: a független sajtó ellen akkor vetik be, amikor éppen akarják, a gumiparagrafusok tényleg bárkire, bármikor alkalmazhatók, amivel jogbizonytalanságot idéznek elő, sértik a sajtó szabad működését és veszélyeztetik a szólásszabadságot. Ma az atlatszo.hu, holnap valaki más…

A 2023. évi LXXXVIII. törvény alapján létrehozott Szuverenitásvédelmi Hivatal „egyedi – átfogó jellegű – vizsgálatot indít az atlatszo.hu tevékenységével kapcsolatban”. Indokként az szerepel, hogy külföldről kap támogatást. Az atlatszo.hu oknyomozó, tényfeltáró portál. Több cikke leplezett le hatalmi visszaéléseket, korrupciós ügyleteket, különös döntéseket. Az atlatszo.hu működése kényelmetlenné vált a hatalom számára. Most visszavág.

Köztudott, hogy az Európai Bizottság vizsgálja, összeegyeztethető-e a szuverenitásvédelmi törvény az uniós joggal. Amíg az uniós vizsgálat tart, kifejezetten káros, Magyarország nemzetközi megítélésének is árt a törvényre hivatkozva indított vizsgálat.”

Azt már meg sem érdemes jegyezni, hogy kis hazánkban ezek szerint a kormány a legnagyobb idegen ügynök, mert tevékenységének támogatását majdnem teljesen külföldről kapja, részben az Európai Unióból (ez a hivatalos pénz), részben Moszkvától, Pekingtől (ez meg a nem hivatalos). Ajánlom is őket a szuverenitásvédelmiek figyelmébe, sok szeretettel. Hanem természetesen a hivatal válaszolt. Jól nevelt emberek, tudják, hogy minden levélre illik válaszolni valamit, most legfeljebb a Csubakka-érvelést válaszolták.

„A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) szerdán állásfoglalást tett közzé, amelyben tiltakozik a Szuverenitásvédelmi Hivatal által indított vizsgálat ellen, és annak leállítását követeli. A MÚOSZ vádjai alaptalanok, mivel a Szuverenitásvédelmi Hivatal nem vizsgálja és nem kívánja befolyásolni egyetlen sajtótermék politikai irányultságát, szerkesztési elveit és véleményét sem. Ugyanakkor a Hivatal törvényben előírt feladata feltárni, hogy egyes sajtótermékek átláthatatlan külföldi forrásokból milyen érdekek mentén formálják a magyar közvéleményt.

Megjegyezzük, a MÚOSZ rendszeresen fogalmazza meg aggodalmait a sajtószabadság állapota és az azt fenyegető veszélyek miatt, ugyanakkor az elmúlt évtizedből nem találunk olyan állásfoglalást részükről, amely a magyar nyilvánosságra gyakorolt legkomolyabb, önkényesen és átláthatatlanul végzett cenzúrával foglalkozna, amelyet a globális technológiai nagyvállalatok végeznek világszerte, és így Magyarországon is. Az ilyen valós, a véleményszabadság korlátozására irányuló fenyegetés ellen egyszer sem emelték fel szavukat. Annak ellenére sem, hogy már több magyar sajtóterméket ért ilyen irányú támadás – akár végleges letiltás is –, amely valóban súlyosan sérti a sajtószabadságot és a magyar szuverenitást.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal minden olyan nyomásgyakorlást visszautasít, amely próbálja megakadályozni a törvény szerinti feladatainak ellátását.”

Jól látják: a válasznak nem sok köze van az állásfoglaláshoz, azt elutasítják és elkezdenek másról beszélni. Aztán, gondolom, jön majd a sorban a MUOSZ „egyedi, átfogó vizsgálata” is. Bár szerintem munkaterv szerint dolgoznak, attól nem térhetnek el, de minden terv módosítható.

Egy bekezdésben arról, amit mégis mondtak: hölgyeim, uraim, a nem kormánypárti oldalnak is pont annyi kárt okoz a Big Tech (és az annak hiányosságait kihasználó orosz, kínai, észak-koreai vagy bármiféle hackerek), mint maguknak, csak erről maguk nem tudnak, a Big Tech-vállalatok meg nem foglalkoznak semmivel, míg megfelelő a nyereség. Nekik úgy is jó, ha rossz, csak az egyenleg legyen pozitív. Épp ma kaptam értesítést, hogy a Forgókínpadon megjelenő írásaimmal az algoritmus szerint „érzékeny adatokat próbálok gyűjteni”, pedig nem gyűjtök még érzéketlent sem, mert nincs mihez kezdjek vele. A Huppa weboldalát szétverték, a régi Zónáét szintén, alig bírtam feltámasztani, szóval értem én, hogy mindenkinek a saját foga fáj, a más baját tudomásul sem veszi, de ez akkor sem sajtócenzúra, hanem azt jelenti, hogy a túlbonyolított rendszerek elszabadultak, mint a hajóágyú, meg mint a politikusok a gumiszobából. Tehát: van a kormánytól független oldalon is elég veszteség.

Lépjünk hátra és nézzük meg, mit látunk. Azt hogy ebben a homokozóban nagyon rossz gyerekek játszanak. Nevezzük az egyiket Pistikének, a másikat Jancsikának. Kapnak egy gumilabdát, és ahelyett, hogy dobálnák vagy rugdalnák egymásnak, mindkettő ki akarja vágni kisbicskával – azért, mert legfeljebb neki sem lesz, de a másiknak semmiképpen se legyen. Ha két labdát kapnak, egymásét akarják kivágni, ha hármat, akkor az összeset: az a lényeg, hogy inkább egyiknek se legyen labdája, senkinek se, az is jobb, mint a tisztességes játék. Aztán, ha tényleg nem lesz, majd sírnak, mutogatnak egymásra, és szidják az átkozott labdagyárosok és játékboltosok összeesküvését.

Aki nem értené a példázatot: a labda a sajtó, a média. Pistikét, Jancsikát mindenki nevezze át tetszés szerint magában, nem az a lényeg, hogy hívjuk őket. Az a lényeg, hogy ha így mennek tovább a dolgok, itt olyan tizenöt éven belül senki sem fog magyarul még híreket sem olvasni. Részben, mert nem lesz rá képes, részben, mert nem lesz érdemes, de amúgy sem lesz mit. Pistike, Jancsika meg a többiek addigra már minden labdát szétvágnak, és gondoskodnak arról is, hogy ne lehessen több.

Hát, így fogunk élni. Ha élet lesz ez. Meg – ha így akarjuk.

Úgy látom, a többség így akarja.

Szele Tamás