Mint már annyiszor, ma sem erről akartam írni, de az események nagyobb urak a firkász szándékainál: mivel Izrael légiereje a hajnali órákban megsemmisítő csapást mért Irán és a Hezbollah katonai létesítményeire, ezzel a helyzettel kell szembenéznünk, éspedig alapos elemzés és egymással ellenérdekű források ismertetése útján. Előre bocsátanám, hogy a történtek kapcsán teljes az információs káosz...

(Képünk illusztráció)

Akkor először is lássuk, mit ír a Jerusalem Post.

„Az engesztelés napjai” hadművelet során Izrael megtorló csapásokban több célpontot támadott meg Irán-szerte.

A támadás három nagyobb hullámban történt, a második és harmadik hullám iráni drón- és rakétagyártó helyszíneket vett célba, több mint 20 célpontot találva el. (Későbbi hírek szerint van 70 is az a 20... vagy ki tudja)

Izrael megerősítette, hogy szombaton számos katonai objektumra mért csapást az Iránra mért megtorló csapásai során a később „Az engesztelés napjai” elnevezésű műveletben.

A KAN11 közszolgálati műsorszolgáltató szerint a támadást reggel 5:45-re nyilvánították befejezettnek, éppen akkor, amikor Teherán fölött a nap felkelt.

A támadás három nagyobb hullámban zajlott – közölték amerikai és izraeli tisztviselők. A második és harmadik hullám iráni drón- és rakétagyártó helyszíneket vett célba, több mint 20 célpontot találva el az Axios és a New York Times szerint .

Irán az AFP-nek azt mondta, hogy nem érkezett jelentés a csapásokból származó sérültekről vagy civil áldozatokról.

Az IDF (Izrael védereje) szombaton kora reggel bejelentette, hogy befejezte az Irán elleni támadó hadműveletet. Közölték, hogy a csapásokat válaszul hajtották végre az Izrael Állam és polgárai elleni folyamatos támadásokra. A hadművelet véget ért, a küldetés minden célját teljesítették, valamennyi repülőgép biztonságban hazatért.

Az IAF (Izraeli Légierő) olyan rakétagyártó telephelyeket támadott meg, ahol azokat a rakétákat gyártották, amelyeket Irán az elmúlt évben lőtt ki Izraelre.

Ezzel egyidejűleg az IDF csapást mért föld-levegő rakétatelepekre, amelyek célja Izrael légi mozgásterének korlátozása volt Iránban.

„Izrael Állam fenntartja magának a jogot, hogy megvédje állampolgárait, ha az iráni rezsim folytatja az Izrael Állam és annak polgári lakossága elleni támadásokat” – közölte az IDF.

Yoav Gallant védelmi miniszter az izraeli média szerint az IDF tel-avivi főhadiszállásán lévő biztonságos komplexumból irányította a támadásokat.

„Az IDF jelenleg sebészi pontossággal támadja az iráni célpontokat” – mondta Daniel Hagari, az IDF szóvivője egy közleményben. „Ez válasz az iráni rendszer Izrael Állam elleni folyamatos támadásaira.”

A légicsapások második hullámáról a később, szombat kora reggeli, Sirázban hallott robbanásokat követően számoltak be.

„Az IDF teljesen felkészült úgy a támadásra, mint a védelemre. Figyeljük az Iránból és a térségben tevékenykedő ügynökeikről érkező információkat”.

A belügyi parancsnokság utasításaiban nem jelentettek be változást. Az izraeli biztonsági kabinet összeült, és jóváhagyta a csapásokat.

Több mint 100 repülőgép vett részt a 2000 kilométeres hatósugarú támadásban, köztük a legmodernebb F–35-ösök is.

Az Egyesült Államokat Izrael értesítette az iráni célpontok elleni csapások előtt, de nem egyetlen más állam sem vett részt a hadműveletben - mondta egy amerikai tisztviselő a Reutersnek.

„Úgy tudjuk, hogy Izrael önvédelmi céllal és válaszul Irán október 1-jei, Izrael elleni ballisztikus rakétatámadására, célzott csapásokat hajtott végre iráni katonai célpontok ellen” – mondta Sean Savett, a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának szóvivője közleményében. „További információkért az izraeli kormányhoz tessenek fordulni”.

Izrael a jelentések szerint megtámadta az Iszlám Forradalmi Gárdista Hadtest (IRGC) iráni főhadiszállását.

„Olyan dolgokat veszünk célba, amelyek a múltban fenyegetést jelenthettek vagy jelenthetnek számunkra a jövőben” - idézte az NBC News az egyik izraeli illetékes szavait. A tiszt továbbá kijelentette, hogy Izrael nem mér csapást iráni nukleáris létesítményekre vagy olajmezőkre, ezzel szemben katonai célpontokra összpontosít.

A jelentések szerint Irán-szerte kiterjedt internetkimaradásokról számoltak be, miközben a támadások folytatódtak.

Az iráni média szerint a teheráni csapások közül több Teherán déli és délnyugati részén lévő katonai támaszpontokat talált el.

Karajban, az egyik városban, ahol robbanásokat észleltek, található Irán egyik atomerőműve.

A Tasnim hírügynökség azt közölte, hogy „egyelőre nem érkezett jelentés arról, hogy rakéták vagy repülőgépek hangját hallották volna Teherán légterében”.

Iráni tisztviselők és a média tagadta, hogy izraeli légicsapások zajlottak volna le, azt állítva, hogy a robbanásokat az iráni légvédelem okozta; egy izraeli illetékes ezt a Ynetnek nyilatkozva határozottan cáfolta: „Ez hazugság.”

Az iráni főváros Imam Khomeini nemzetközi repülőterén történt robbanásokról is érkeztek jelentések. Iráni tisztviselők azonban tagadták, hogy bármi is történt volna.

Ezel egy időben az IDF tüzérségi támadást kezdett a Gázai Övezetben lévő al-Bureij menekülttáborban kiépített támaszpontok ellen, az izraeli média szerint az egész térségre kiterjedő szélesebb körű csapássorozat részeként, amely magában foglalja a terrorista erődök elleni légi és szárazföldi támadásokat is.

Izrael szíriai célpontokat is támadott, ennek kapcsán a szíriai hadsereg megerősítette, hogy az IDF Szíria középső és déli részén található helyszínekre mért csapást.

Irakból is robbanásokról számoltak be az Iránra és a térségben működő proxy terrorcsoportjaira adott válaszlépések sorozatának részeként.

A feltételezett támadás idején nem repültek repülőgépek Szíria vagy Észak-Irak felett. Irán a Maariv szerint a támadást követően lezárta légterét.

Pénteken az iráni védelmi minisztérium teheráni telephelyéről jelentettek tűzesetet, bár a teheráni tűzoltóság tagadta az összefüggést. (Ugye, ha valami hivatalosan nem gyulladt ki, eloltani sem lehet... legfeljebb porig ég).

Egy megjegyzés: az „Engesztelés Napjai” létező zsidó vallási fogalom, a Rosh Hashanah és a Jom Kippur közötti hetet hívjuk így, mikor is a vallásos zsidó ember kötelessége böjtölni, önvizsgálatot tartani, és Jom Kippurkor bocsánatot kérni mindazoktól, akit az elmúlt év folyamán megbántott. Ezek közül egyedül a Mindenható bocsánata garantált... de tény, hogy sikerült most a síita rendszert egy kicsit megtanítani a Tórára.

No, hanem ha néztünk jobbra, nézzünk balra is. Mit ír ugyanerről az iráni ellenzék legkiválóbb, bár most kényes helyzetben lévő orgánuma, az Iran International?

„Izraeli repülőgépek szombaton a kora hajnali órákban légicsapásokat mértek iráni katonai és rakétabázisosokra, amelyeket megtorlásnak tekintettek az Izrael ellen október 1-jén elkövetett iráni ballisztikus rakétatámadás okából.”

Úgy tűnt, hogy a lépés célja az volt, hogy elkerüljék, hogy a Közel-Keletet közelebb sodorják a két legerősebb katonai hatalom közötti totális háborúhoz. Civil áldozatokról nem érkezett jelentés.

Teheránban és környékén helyi idő szerint hajnali 2 óra 15 perc körül több robbanás is hallatszott, majd néhány órával később ismét robbanásokat észleltek a fővárosban és két délnyugati városban.

Az izraeli hadsereg közölte: „A megtorló csapás befejeződött, és a küldetést teljesítették”, hozzátéve, hogy „a repülőgépek olyan rakétagyártó létesítményeket találtak el, amelyekben azokat a rakétákat gyártották, amelyeket Irán az elmúlt évben Izrael államra lőtt ki”.

A célpontok között föld-levegő rakéták és légvédelmi eszközök is voltak – tette hozzá a hadsereg.

„Irán fenntartja a jogot, hogy minden támadásra válaszoljon, és nincs kétség afelől, hogy Izrael arányos választ fog kapni minden akcióra” – idézte az IRGC-hez köthető Tasnim hírügynökség egy jól értesült forrást.
Hozzátették, hogy „az első értékelés szerint a cionista rezsim akciói gyengék voltak”. (Akkor mire fel méltóztatnak panaszkodni?)

Az Egyesült Államok, Izrael legfőbb politikai és katonai támogatója jogos önvédelemnek minősítette a térségben közös főellenségük elleni támadást.
Jonathan Harounoff, Izrael nemzetközi szóvivője az ENSZ-nél azt mondta az Iran Internationalnak, hogy Izraelnek választ kellett adnia az iráni rakétatámadásra.

„Izraelnek joga és kötelessége megvédeni magát egy olyan rezsimmel szemben, amely az elmúlt egy év során folyamatosan és könyörtelenül támadta Izraelt, közvetlenül és a terrorista ügynökei által” – mondta.

Irán október 1-jei ballisztikus rakétatámadása Izrael ellen válaszul történt arra, hogy Izrael júliusban valószínűleg eliminálta Teheránban Iszmail Haníje Hamász-vezetőt, és a múlt hónapban likvidálta Haszan Naszrallahot, a Hezbollah vezetőjét.

Ez volt az Iszlám Köztársaság második közvetlen támadása Izrael ellen idén, egy korábbi, áprilisi sortűz után, amely minimális kárt okozott, és amelyet amerikai (és franccia, valamint brit) segítséggel vertek vissza.
Izrael Irán elleni csapása három szakaszból állt – közölte az izraeli közszolgálati műsorszolgáltató.

A délnyugati Ahvaz és a Khuzesztán tartománybeli Abadan városokban is robbanásokat lehetett hallani – közölték az Iran Internationallel a helyi lakosok.

Az iráni Mizan hírügynökség újabb robbanásokról számolt be Teherán központjában.

Beni Sabti, az izraeli Nemzetbiztonsági és Stratégiai Intézet (INSS) Irán-szakértője szerint a csapások Parchint érték, egy nagy ipari területet, ahol rakétákat és drónokat gyártó katonai gyárak találhatók. Sabti korábban az izraeli kormány perzsa (fárszi) nyelvű szóvivője volt iráni kérdésekben, és gyakori kapcsolatban áll magas rangú izraeli tisztviselőkkel.

Az izraeli hadsereg helyi idő szerint reggel 6 óra körül jelentette be az Irán elleni megtorló csapások befejezését, mondván, hogy kellőképpen megrongálták Irán katonai infrastruktúráját – beleértve a légvédelmi rendszereket és a ballisztikus rakéták indítóbázisait.

Izraeli katonai illetékesek újságíróknak tartott tájékoztatójukon elmondták, hogy a támadásban több tucat vadászgép vett részt, és mindegyikük épségben visszatért bázisára.

A művelet az „Engesztelés napjai” kódnevet viselte, és ez az első alkalom, hogy Izrael felelősséget vállalt egy iráni támadásért.

Eddig az Iran International, és én a magam részéről megemelem kalapomat előttük, azért, mert tárgyilagosak maradtak. Irán ugyanis az Iszlám Köztársaság megjelenése előtt távolról sem volt egy antiszemita vagy vallási szempontból fanatikus ország egyes kilengésektől eltekintve, itt Gribojedov cári nagykövet esetére utalok, aki az orosz követséget védvén, szablyával a kezében esett el, utolsónak az általa vezetett kozák egységből, ugyanis szót emelt a rabszolgatartás és a női jogok semmibe vétele ellen. De ez régen volt, 1829-ben.

A sah idején – vagy akár ma is – Teherán kifejezetten európai város képét mutatja, ha az ember a Nagy Bazárban sétál, még az angol és francia nyelvű könyveknek is van külön feketepiaca – persze, a Nagy Bazárban minden kapható, csak 1.legyen rá az embernek pénze, 2. el ne felejtsen alkudni, mert ha egyből fizet, megsérti a kereskedőt. Tehát az átlagos iráni polgárnak tele van a hócipője a nyomorral – évi 40 százalékos progresszív inflációt mérnek az országban, de például az élelmiszer-árak 800 százalékkal magasabbak, mint négy éve – és ami pénz mégis befolyik, azt elviszi a Hezbollah, elviszik a houthik és elviszi a fegyvergyártás. Ráadásul az emberi és női jogok is átkerültek az alkotmányból az Ezeregyéjszakába. Az igen sokszínű iráni ellenzék most dicséretre méltó önmérsékletet tanúsított, azt ugyebár nem ünnepelheti, hogy a hazáját bombázták, de azt igen, hogy nem voltak civil áldozatok. Mindenesetre, ha úgy alakulna, hogy visszatér a sahinsah, minden félelem nélkül látogatnék el a teheráni Nagy Bazárba.

Lássuk most az események jelentőségét! Katonapolitikai szempontból ma hajnalban az elképzelhető legnagyobb csapás érte az Iráni Iszlám Köztársaságot, ugyanis a támadás demoralizálta az Artesht (ez Irán reguláris hadserege), de legfőképpen a Forradalmi Gárdát. Olyasmi volt ez a katonai morál szempontjából, mint a híres „Doolittle raid”, mikor is pénzt, erőforrásokat és sajnos embert sem kímélve 1942 -ben sikeresen megbombázták az amerikaiak B–25-ösökkel Tokiót. A japán lakosság kissé meglepődött, a Tenno nemkülönben. Ez lehetséges? Lám csak: lehetséges. Khamenei álma most már kissé nyugtalan lesz. Azt még az Al-Jazeera is megerősíti, hogy egyáltalán nem voltak civil áldozatok, sőt, a fegyveres testületek tagjai közül is összesen 88-an estek el – a legmerészebb becslések szerint, de már ez a szám is erős túlzásnak tűnik.

A támadás valódi jelentősége azonban geopolitikai jellegű. Egyfelől kiderült, hogy az iráni légvédelem minden orosz Sz–300-as üteg ellenére is annyira alkalmas a feladatára, mint Naszreddin Hodzsa szamara, másrészt megsemmisült az iráni rakéta- és dróngyártó ipari kapacitás mintegy 90 százaléka. Ez komoly problémát fog jelenteni Teheránnak nemcsak az Izraellel vívott háború ügyében – hanem a Kremlnek is, Ukrajnában. Ugyanis ha nincs Shahed drón, akkor nem is lehet vele támadni. Moszkvának elvágták a fő ütőerét, mármint katonai szempontból. Tehát: az Oroszországi Föderáció most már sokkal gyengébb pozíciókból tárgyalhat bármiről is. Igaz, van Kazanyban egy dróngyár, ahol pont iráni licenc alapján raknak össze pont Shahedeket (kínai alkatrészekből), ám a termékek minősége kissé rossz, a legtöbbjük még felszállni sem képes. Szóval, ez a ma hajnali támadás kissé átrendezi a bolygót érintő átfogó katonapolitikai válságot.

Mindenesetre kezd úgy kinézni, hogy Irán már többet nem lesz középhatalom a térségben. Sőt, még két-három ilyen támadás után egyáltalán nem lesz hatalom.

Nos, ahogy Izraelben mondják: „en brera”, nem volt más választás.

De legalább alaposan csinálták.

Szele Tamás