Mindenekelőtt jelezni szeretném, hogy attól, amiket én itt – magyarul – írok, nem fog megváltozni az amerikai választások eredménye, lévén hogy nagyon kevés amerikai olvasóm van, és jómagam, amint olvasóim döntő többsége is, nem lévén amerikai állampolgárok, ebben a pár nap múlva esedékes szavazásban nem vehetünk részt.

(Képünk illusztráció)

Nekünk marad a latolgatás, hiszen a mi sorsunkat is érinti majd az eredmény, ha bele nem is szólhatunk. Kicsit olyan érzés ez, mintha a római császárkorban élnénk, de valahol Bithyniában vagy Kappadókiában, egyszóval Kisázsiában, és lesnénk a híreket arról, ki lesz a császár Rómában, közben meg fél szemünket a közeli és veszélyes Parthián kéne tartanunk, mert azok meg bármikor támadhatnak. Hogy miféle császár, bocsánat, elnök lehet Donald Trumpból? Tiberius, Nero, Caligula és Heliogabalus együtt is csak ipari tanulók lehetnének mellette, legalábbis annak alapján, ami a The Washington Post mai számában olvasható. McCarthy szenátor legsötétebb napjai is déli verőfénynek tűnnek ahhoz képest, amire készül. Akkor lássuk, mi a helyzet, mit tervez Trump?

Egy, a konzervatív „Örökség Alapítvány” (Herittage Foundation) által finanszírozott szervezet összeállított egy online „megfigyelési listát” a szövetségi alkalmazottakról, akikről azt állítják, hogy nem lehet rájuk bízni az amerikai határ védelmét, és ezért el kellene őket bocsátani. Ez annak a jele, miszerint Donald Trump bevándorlási politikájának támogatói arra készülnek, hogy segítsenek neki semlegesíteni azokat az államigazgatási szerveket, amely szerintük megpróbálták őt megbuktatni az első elnöki ciklusában.

A „DHS Bureaucrat Watch List” egy olyan weboldal, amelyet az elnökválasztási kampány utolsó heteiben mutattak be, és amelyen a bevándorlás kulcsfontosságú kérdés. 51 szövetségi politikai szakértőt és magas rangú vezetőt nevez meg, akiknek többsége a Belbiztonsági Minisztérium és más ügynökségek hivatásos köztisztviselője. A csoport nagyrészt nyilvános közösségimédia-kommentek, korábbi munkatapasztalatok és kampányfinanszírozási adatok alapján azonosította őket.

A csoport által említett alkalmazottak tevékenységei között szerepelnek az azonos neműek házasságának legalizálását üdvözlő vagy a dokumentumok nélküli bevándorlókat támogató posztok, valamint a demokrata jelölteknek adott, akár csupán 10 dolláros adományok. Az egyik munkavállalói szakszervezet a közalkalmazottak magánvéleményének feltárására irányuló törekvést Joseph McCarthy szenátor 1950-es évekbeli kampányához hasonlította, amelynek célja az általa kommunistának vélt szövetségi alkalmazottak eltávolítása volt.

Az oldal alapítója, egy Tom Jones nevű volt republikánus kongresszusi alkalmazott a The Washington Postnak elmondta, hogy ő és munkatársai igyekeznek további neveket felvenni a listára, és több mint 500 szövetségi alkalmazottnak küldtek e-mailt, amelyben segítséget kérnek azon kollégáik azonosításához, akik szerintük nem elkötelezettek a dokumentumok nélküli bevándorlók országon kívül tartása mellett.

Jones elmondta: célja az volt, hogy leleplezze azokat az embereket, akik szerinte „régóta fennálló és mély elfogultságot” mutatnak a bevándorlási politikával kapcsolatban. A közösségi médiában közzétett bejegyzések és politikai adományok nyomon követése mellett Jones elmondta, hogy a bevándorlási kérdésekkel kapcsolatos korábbi állásfoglalásra utaló jeleket, valamint az alkalmazottak nézeteire vonatkozó egyéb nyomokat is keres, mint például a sokszínűség, egyenlőség és befogadás elveinek támogatása.

„Számos olyan ember van a közigazgatásban, aki életművét annak szentelte, hogy segítse a bevándorlók letelepedését az Egyesült Államokban” – mondta Jones. Szerinte meseszerű volna azt várni, hogy ezek az emberek megváltoznak és végrehajtják Trump tervét, amely szerint emberek tízmillióit fogják kitoloncolni és lezárják a határokat.

„Ezek az emberek nem fogják végrehajtani a tervet. Sőt, szabotálni fogják” – mondta Jones. Azt mondta, támogatná a hasonló erőfeszítéseket, hogy más intézmények, köztük a védelmi minisztérium, az oktatási minisztérium és az egészségügyi és humán szolgáltatások minisztériumának alkalmazottait is célba vegyék.

Jones elmondta, hogy nem egyeztetett Trump kampánystábjával vagy átmeneti támogatóival, de reméli, hogy bármelyik következő kormányzat felfigyel majd a munkájára, és felhasználja azt az elbocsátandó alkalmazottak azonosítására.

A lista máris felkeltette Trump szövetségeseinek figyelmét a kongresszusban: négy republikánus képviselőházi tag levélben fordult az amerikai állampolgársági és bevándorlási hivatal vezetőjéhez, követelve, hogy bocsássák el az összes olyan munkatársukat, akit azzal vádolnak, hogy dokumentumok nélküli bevándorlókat segített.

Míg sok magas rangú kormányzati tisztviselőt politikai alapon nevez ki az elnök, a szövetségi munkaerő nagy részét mintegy 2,2 millió hivatásos alkalmazott alkotja, akik a washingtoni és az ország különböző pontjain található hivatalokban dolgoznak, döntéseket hajtanak végre és gondoskodnak az ország mindennapi működéséről, függetlenül attól, hogy melyik párt van hatalmon.

2020-ban Trump rendeletet adott ki, amelynek célja az volt, hogy megszüntesse a köztisztviselők tízezreinek védelmét azáltal, hogy egy új, „F-lista” (F-schedule) nevű foglalkoztatási kategóriába sorolja át őket. A rendelet nem lépett hatályba, mielőtt Biden hivatalba lépett volna, és ő érvénytelenítette azt. Trump megfogadta, hogy második ciklusa első napján újra kiadja a rendeletet, ha újraválasztják, és ígéretet tett arra, hogy „kirúgja a gazember bürokratákat és a karrierpolitikusokat”. (Mondjuk ezzel kapásból kidobott az ablakon körülbelül egymillió szavazatot: a közalkalmazottakét és a családtagjaikét, de élni tudni kell, így mulat egy jenki úr).

A The Washington Post által elért több érintett alkalmazott is azt mondta, hogy a munkahelyük és családjuk biztonságát féltve nem kívánnak nyilatkozni. Mások névtelenség fenntartása mellett nyilatkoztak, hogy ne vonják magukra a további figyelmet, illetve ne sértsék meg a hivataluk szabályzatát. Azt mondták, attól tartanak, hogy egy nyilvános listán való szerepeltetésük kiszolgáltatottá teszi őket a fenyegetéseknek, és hogy Trump győzelme esetén felszólítják őket, hogy fejezzék ki hűségüket Trumphoz és pártjához.

„Nyilvánvalóan ez a cél: a hivatásos kormánytisztviselők megfélemlítése, akik köztisztviselők, megpróbálják teljesíteni a minisztérium által rájuk rótt feladatokat, és ezt kormányokon átívelően, tisztességgel teszik” – mondta az egyik, a listán szereplő alkalmazott.

Egy másik azt mondta, hogy aggódik a megfigyelési lista hatását illetően a fiatal kormányzati dolgozók, különösen az LMBTQ+ alkalmazottak miatt, akiknek fel kell tenniük maguknak a kérdést: „Mennyire biztonságos számomra, hogy itt saját magam legyek?”.

Az Amerikai Kormányzati Alkalmazottak Szövetsége, amely mintegy 86 000 tagot képvisel a Nemzetbiztonsági Hivatalnál, párhuzamot vont McCarthy korával, aki azt állította, hogy a Külügyminisztérium több száz alkalmazottja áruló kommunista, majd kongresszusi pozícióját kihasználva vizsgálatokat folytatott.

„Célja, hogy megfélemlítse és megijessze a köztisztviselőket, akik részt vesznek a hazájuk szolgálatában” – mondta Andrew Huddleston szakszervezeti szóvivő.

A Belbiztonsági Minisztérium (DHS) tisztviselői elmondták, hogy az ügynökség felvette a kapcsolatot a célkeresztbe vett alkalmazottakkal, hogy biztonsági támogatást nyújtson nekik. „Mérhetetlenül büszkék vagyunk a DHS több mint 260 000 közalkalmazottjára, akik nap mint nap minden amerikai biztonságának és védelmének szentelik magukat. A leghatározottabban elítélünk minden olyan törekvést, amely a közalkalmazottaink zaklatására vagy megfélemlítésére irányul” – mondta Alejandro N. Mayorkas, a DHS titkára közleményében.

A megnevezett alkalmazottak közül néhányan az Igazságügyi Minisztériumban (DOJ) vagy a Gazdasági és Költségvetési Hivatalban dolgoznak. Egy, a nemek közötti egyenlőségre összpontosító DOJ alkalmazotti csoport csütörtökön levelet írt az ügynökség vezetésének, amelyben a megfigyelési listára hivatkozva arra figyelmeztetett, hogy az ilyen tevékenységek „a munkavállalók mentális egészségére, szakmai és személyes hírnevére, pénzügyeire és fizikai biztonságára gyakorolt hatásai pusztítóak lehetnek”.

A DOJ szóvivője elmondta, hogy az ügynökség komolyan veszi a dolgozók biztonságát, és arra ösztönzi a munkatársakat, hogy jelentsék a vezetőségnek az észlelt fenyegetéseket.

Jones tagadta, hogy a megfigyelési lista biztonsági kockázatot jelentene a megnevezett alkalmazottak számára. „Ez egy weboldal, amely a kormányzatban dolgozó emberekről szól. Ez egy nem vitatott kutatási terület” – mondta Jones a The Washington Postnak adott interjúban.

Jones korábban a konzervatív republikánus szenátorok mellett dolgozott. Ilyen volt Ron Johnson (Wisconsin) és Jim DeMint (Dél-Karolina) képviselő. Ezenkívül kutatásokat végzett olyan jelöltek számára is, mint Ted Cruz szenátor (Texas) 2016-os sikertelen Fehér Ház-indulása során.

Jones jelenleg az American Accountability Foundation nevű nonprofit szervezet elnöke, amelyet nem sokkal a 2020-as választások után hoztak létre, és amely a Biden által politikai tisztségekbe és bírói posztokra kinevezett személyek beiktatását igyekezett megakadályozni. A csoport az új megfigyelési listához hasonló weboldalon igyekezett információkat találni és nyilvánosságra hozni a jelöltekről, a célpontok fényképeit és a múltbeli tevékenységükre és politikai nézeteikre vonatkozó részleteket is feltüntetve. A csoport által célba vett jelöltek közül néhányat végül visszavontak; másokat, köztük Ketanji Brown Jackson legfelsőbb bírósági bírót, megerősítettek.

Az American Accountability Foundation az év elején jelentette be, hogy a kormányzati alkalmazottak felé fordítja figyelmét. A DHS alkalmazottainak megfigyelési listáját a Heritage Foundation, a Washingtonban régóta működő konzervatív hatalmi központ 100 000 dolláros támogatásával dolgozta ki.

A Heritage 2025-ös projektjének politikai kézikönyve – amelyet Trump letagadott, de amit számos korábbi tanácsadója írt – a szövetségi alkalmazottak „nagy részét” baloldali eszméket vallóként írta le, akik akadályozták Trumpot politikai céljai elérésében az első ciklusa alatt.

A Jones csoportjának nyújtott támogatást bejelentő májusi sajtóközleményben Kevin Roberts, a Heritage elnöke, aki a 2025-ös projektet vezette, megtapsolta a csoportot „a kormányunk elszámoltathatóságáért és a rosszindulatú személyek kiszűréséért folytatott harcáért”.

A Heritage továbbra is büszkén támogatja „az Amerika szuverenitását és nemzeti érdekeit veszélyeztető köztisztviselők kritikus felügyeletét” – mondta pénteken Noah Weinrich szóvivő.

Jones a The Washington Postnak elmondta, hogy ő és egy ötfős stábja állította össze a listát, miután e-mailben kérték a hivatalok munkatársait, hogy nevezzék meg azokat a kollégákat, akik veszélyeztethetik a bevándorlás szigorítását. A Belbiztonsági Hivatal egyik alkalmazottjának küldött és a The Washington Post birtokába jutott e-mailben Jones kifejtette, hogy olyan magas rangú tisztviselők nevét keresi, „akik a közszolgálaton belül a nyitott határokért lobbiznak”. Mint írta:

„Ha aggódik amiatt, hogy vannak olyan vezetők a közszolgálatban, akik nem elkötelezettek a biztonságos határok és az illegális bevándorlók Egyesült Államokban való tartózkodásának megakadályozása mellett, remélem, hogy megkeresnek, közlik velünk a nevüket és az illegális bevándorlást lehetővé tevő munkájuk részleteit.”

A DHS tisztviselői a múlt héten figyelmeztették a munkatársakat, hogy a lista weboldalára kattintva rosszindulatú szoftverek támadhatják meg a számítógépüket – derül ki a The Washington Post által megtekintett e-mailekből; Jones levélben válaszolt, amelyben azt állította, hogy a weboldal biztonságos, és figyelmeztette az ügynökséget, hogy szervezete jogi lépéseket fontolgat.

Ez utóbbi mondat azért mégis a szemtelenség Csimborasszója. Vegyük tehát a terv lényegét: nem azért listázzák a tisztviselőket, mert valaha is tettek volna bármi törvénybe ütközőt, ezt még a lista készítője sem állítja, hanem mert előéletük alapján esetleg és valamikor tehetnének. Eszerint a különös jogfelfogás szerint tehát nem a cselekmény büntetendő, hanem annak lehetősége.

Tehát: ha nekem van egy bevándorló vagy egy meleg ismerősöm, akivel néha beszélgetünk, netán a közösségi oldalakon is, vagy ha életemben adakoztam akár egy fillért is a kormányzat szemét szúró célokra, akkor engem elbocsáthatnak az egyébként tisztes életpályát biztosító hivatalomból, ahol mondjuk a megye kutyáinak és macskáinak nyilvántartását vezetem és időnként küldök egy-egy levelet a gazdiknak, melyben rendszeres oltások fontosságára hívom fel a figyelmüket. Elbocsáthatnak, mert „előéletem alapján” feltételezhető, hogy szembeszegülhetek egyes kormányintézkedések végrehajtásával. Még ugyan nem szegültem, de ki tudja, mit hoz a jövő? Tartós tejet már ne nagyon vegyek. Ha pedig valaki azt állítja rólam, hogy anyám egy malomtulajdonos kulák szeretője volt, hát le is csukhatnak. Jaj, bocsánat, az egy másik film, bár csak látszólag másik, igazából ugyanez.

Csak én érzek némi sztálini lelkületet Trumpban és embereiben? Nem hinném... azt nem írom, hogy ilyent én még nem is láttam, mert sajnos láttam, még pár évvel ezelőtt is: Magyarországon, mikor az egyik fiatal, ígéretesen tehetséges kolléga, aki szépen haladt a szakmai pályán, már rá lehetett bízni a napi szerkesztést is, hirtelen abbahagyta a sajtóban végzett összes tevékenységét és elment raktárosnak egy céghez. Aztán később, négyszemközt és fehér asztal mellett elmondta, hogy a szülei közalkalmazottak vidéken, és halkan figyelmeztették őket, hogy ha a fiuk tovább szerkesztget, írogat, ők bizony munka nélkül maradhatnak... de mindannyian tudnánk ilyen történeteket mondani.

Jó, de ez Magyarország, nem az Egyesült Államok – vethetné közbe valaki. Amely állítás igaz is, földrajzi értelemben, de tessék csak belegondolni: zsarnokságot, rémuralmat bárhol be lehet vezetni, elég hozzá annyi, hogy minél több ember érezze magát kiszolgáltatottnak az államhatalommal szemben. Ebből a szempontból mindegy, Magyarországról, Oroszországról, Kínáról, Kukutyinról vagy az Egyesült Államokról van szó: a lényeg a kiszolgáltatottság. És persze a statuálás, szólal meg bennem újból a Tanú. Az első ötven-száz elbocsátás után a maradék sok százezer közalkalmazott akár a tulajdon nagyanyját is kitoloncolja majd, ha azt kérik tőle, úgy fog rettegni.

Trump tehát Sztálin legjobb amerikai tanítványa. Azt még nem tudni, hová tervezi a gulágokat, de nagy országban sok tábor is elfér. A zsarnokság alapfeltétele – a rettegés, a bizonytalanság légköre – már kezd kialakulni.

Sok minden dől tehát el ötödikén. Amerikai barátaink: gondoljátok meg, kire szavaztok. Értünk is szól az a voks.

Szele Tamás