Ma a Közel-Kelettel fogunk foglalkozni, ugyanis most már bizonyos, hogy Izrael eliminálta a Hamász vezetőjét, Yahya Sinwart. Meglehet, tévedésből történt a dolog, ugyanis ara a világon senki sem számított, hogy egy ilyen magas polcon álló figura reménytelen tűzharcba bocsátkozik gyalogsági és páncélos erőkkel – de megtörtént. A magam részéről több forrásból is tájékozódtam az ügyről, ezek közül az első az ISW.

(Képünk illusztráció)

A neves kutatóintézet szokásához híven meglehetősen rezerváltan nyilatkozott a történtekről. Tudomásuk szerint Izrael október 16-án a Gázai Övezet déli részén, Rafahban eliminálta a Hamász Politikai Irodájának elnökét, Yahya Sinwar-t. Nem valószínű, hogy Sinwar halála érdemben megváltoztatja a Hamász maximalista tárgyalási álláspontját. Izraeli illetékesek október 17-én megerősítették, hogy az IDF 828. gyalogsági dandárja megölte Sinwar-t a Rafah kormányzóságbeli Tal al-Sultanban. Az IDF katonái három fegyverest találtak egy épületben, akik közül az egyiket később Sinwarként azonosítottak, és egy harckocsi lőtte szét a létesítményt. Az IDF korábban úgy értékelte, hogy Sinwar valószínűleg izraeli túszokat használt a Gázai Övezetben „emberi pajzsként”, miután az izraeli erők Sinwar megtalálták DNS-mintáit egy alagútban, ahol augusztus 31-én hat túszt megöltek. Az IDF azonban nem jelentette, hogy Sinwarral izraeli túszok is lettek volna a halála idején.

Sinwar halála valószínűleg nem változtatja meg érdemben a Hamász tárgyalási pozícióját, mivel a Hamász célja, hogy kihasználva a még mindig nála lévő túszok helyzetét, rákényszerítse Netanjahut, hogy beleegyezzen egy olyan tűzszünetbe, amely lehetővé tenné a Hamász újjászervezését. A Hamász 2024. augusztus végén kivégzett hat túszt, akiket arra kényszerítettek, hogy Sinwar élő pajzsai legyenek, és propagandavideókat tett közzé róluk. 2024. augusztus végén ezek a videók arra szolgáltak, hogy Izraelben belpolitikai nyomást gyakoroljanak Netanjahura, így kényszerítve kormányát arra, hogy beleegyezzen a Hamásszal kötendő tűzszünetbe. Khalil al Hayya, Sinwar helyettese és főtárgyalója valószínűleg átveszi a Hamász politikai ügyeit az átmeneti időszakban. Hayya – aki Sinwarhoz hasonlóan Iránhoz közel áll – kevés hajlandóságot mutatott álláspontjának mérséklésére.

Yahya Sinwar legvalószínűbb utódja a Gázai Övezetben Mohammad Sinwar, de valószínűleg katonai feladatait más parancsnokokkal fogja megosztani. A Hamász valószínűleg nem fog azonnal és nyilvánosan új politikai vezetőt kinevezni a Gázai Övezetben, tekintettel arra a tényre, hogy a Hamász politikai szervezete jelenleg rendkívüli nyomás alatt áll az övezetben. Mohammad Sinwar katonai irányítása a csoport felett legalább elméletileg lehetővé tenné számára a túszok felügyeletét, bár a Hamász parancsnokságának és irányításának súlyosan leromlott állapotát tekintve korántsem egyértelmű, hogy akár bármelyik Hamász-parancsnok is teljesen tisztában lehet az összes túsz tartózkodási helyével. Más parancsnokok, mint például Izz al Din al Haddad, a Gázai Városi Dandár parancsnoka, valószínűleg szintén átveszik Yahya és Mohammad Deif, a Hamász korábbi katonai szárnyának vezetője feladatainak egy részét, ha eddig nem tették volna meg. Mohammad Sinwar azonban rendelkezik a szükséges katonai parancsnoki tapasztalattal is, amely lehetővé tenné számára a Hamász újjáépítését, ha ezt lehetővé tennék számára. Ő már számos tisztséget töltött be a Hamász katonai szárnyában, többek között logisztikai és emberierőforrás-felelősként, valamint dandárparancsnokként, és stratégaként Yahya belső köréhez is tartozott. Ezek a képességek rendkívül keresettek lesznek a Hamász vezetése számára, ha a Hamász képes lesz újjáépíteni a Gázai Övezetet, és kilábalni ebből a háborúból.

Yahya Sinwar halála és az új parancsnok(ok) váltása azonban minimális hatással lesz a Hamász parancsnoki és irányítási struktúrájára. Az izraeli szárazföldi és légi hadműveletek legyőzték vagy súlyosan megtizedelték a Hamász egységeit az egész Gázai övezetben. Ez a valóság azt jelenti, hogy Mohammad Sinwar és mások, mint például Izz al Din al Haddad, nem lesznek képesek azonnal befolyásolni a terepen zajló eseményeket. A Hamász fegyveresei jelenleg kis sejtekben harcolnak. Mohammad Sinwar és Izz al Din al Haddad akkor lesz értékes, ha sikerül túlélniük ezt a háborút, és ha a háború kimenetele lehetővé teszi a Hamász számára, hogy a Gázai Övezetben újjáépítse katonai szárnyát. Katonai tapasztalatuk ilyen körülmények között felbecsülhetetlen értékű lenne a Hamász újraalakításához.

Egyéb közel-keleti híreink közül meg kell említenünk, hogy Abbász Araghchi iráni külügyminiszter október 16-án Egyiptomba utazott, ami 2014 óta az első alkalom, hogy iráni tisztviselő odalátogatott. Araghchi látogatása valószínűleg része az Irán által támogatott, folyamatban lévő törekvéseknek, amelyek célja tűzszünet elérése a Gázai Övezetben és Libanonban. Araghchi és Abdel Fattah el Szíszi egyiptomi elnök megbeszéléseket folytatott arról, hogy „fokozni kell a gázai és libanoni tűzszünetre irányuló erőfeszítéseket.” Araghchi külön felszólította a regionális országokat, hogy egy egyiptomi kollégájával, Badr Abdelattyval folytatott találkozóján „kettőzze meg” az izraeli „agresszió” megállítására irányuló erőfeszítéseiket a Gázai Övezetben, Ciszjordániában és Libanonban. Egyiptom – Katarral és az Egyesült Államokkal együtt – az elmúlt hónapokban közvetített az Izrael és a Hamász közötti tűzszüneti és túsztárgyalásokon.

Araghchi egyiptomi látogatása figyelemre méltó, mivel Irán és Egyiptom között nincsenek hivatalos diplomáciai kapcsolatok. Irán azonban az elmúlt években fokozta erőfeszítéseit az Egyiptommal való diplomáciai kapcsolatok helyreállítására.

Abdel Fattáh el Szíszi egyiptomi elnök október 16-án kinevezte Hasszán Rashadot az Általános Hírszerző Szolgálat vezetőjévé. Rashad Abbas Kamel helyére lépett, aki 2018 óta töltötte be az egyiptomi hírszerzés vezetői tisztségét. Rashad 2018 óta volt az egyiptomi hírszerzés vezetője. Kamel korábban szorosan együttműködött a CIA és a Moszad vezetőivel, valamint a katari miniszterelnökkel, hogy az október 7-i háború alatt megpróbáljon tűzszünetet és túszegyezményt elérni Izrael és a Hamász között. Rashad hosszú szakmai múlttal rendelkezik az egyiptomi hírszerzésben, és korábban Kamel helyetteseként dolgozott. Ő felügyelte Egyiptom Iránnal és annak ügynökeivel való kapcsolatait is.

Az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága (CENTCOM) október 16-án több precíziós légicsapást hajtott végre a houthik által ellenőrzött Jemen nem részletezett helyszínein a szervezet földalatti fegyverraktárai ellen, amelyekben „különböző fejlett, ám hagyományos fegyvereket” tároltak. A CTP-ISW október 15-én arról számolt be, hogy a houthik fokozták a Szanaa és Sa'ada közötti hegyvidéki régióban egy kiterjedt alagúthálózat kiépítésére irányuló erőfeszítéseiket. Ez volt az első alkalom, hogy az amerikai légierő B2 Spirit nagy hatótávolságú lopakodó bombázókat vetett be houthi célpontok ellen. Lloyd Austin III. amerikai védelmi miniszter a CENTCOM csapásait „egyedülálló demonstrációnak” nevezte a bevetést az Egyesült Államok azon képességéről, hogy olyan létesítményeket célozzon meg, amelyeket „ellenfeleink igyekeznek elérhetetlennek tartani”. Austin hozzátette, hogy az USA továbbra is „csökkenteni fogja a houthik azon képességét, hogy folytassák destabilizáló magatartásukat”, és megtámadják a Vörös-tengeren lévő hajókat.

Tehát ott tartunk, hogy Sinwar két társával együtt támadt a robbanóanyag-mentesítést végző izraeli tűzszerész-alakulatra. Mondjuk épeszű ember egyszerűen elfutott volna, de hát épeszű ember alapvetően nem áll terroristavezérnek. Meg hát azt a négyszeres életfogytiglant sem véletlenül kapta, amiből 22 évet mégiscsak leült – azt azért Izraelben sem adják ok nélkül, szóval erős kétségeim vannak az elhalálozott Sinwar vezetői és intellektuális képességei kapcsán. De tekintsük, hogyan látja az esetet a kairói Al-Ahram? Természetesen egész másképpen.

„Egy izraeli egység Rafahban, amelynek feladata egy fel nem robbant rakéta semlegesítése volt, tüzet nyitott négy fegyveres férfira. Célba vettek egy ötödik férfit is, aki gránátokat dobált egy közeli épületből. Az egység harckocsitűzzel és rakétacsapással válaszolt, de amikor a férfi túlélte, egy mesterlövész lelőtte, majd egy drónt küldött be, amely megerősítette, hogy meghalt.

Egy izraeli katona szerint ekkor a csapatok még nem tudták, hogy a férfi, akit célba vettek, Sinwar volt.”

Akkor most hárman voltak, négyen vagy öten? Esetleg harc közben megszaporodtak? Igaz: az Al-Ahram is az ABC Newsra és a Times of Israelre hivatkozik. Mely lap vezércikke azonban nem túl szívderítő lehetőségekkel is számol a jövőt illetően:

„Ami a túszokat illeti, akiket a Hamász a háborút kiváltó október 7-i támadás során ejtett, úgy tűnik, Sinwar halála szintén lehetőségeket nyit meg. Amerikai és izraeli illetékesek hónapok óta csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy Sinwar nem hajlandó engedni eredeti követeléseiből. A hét elején egy izraeli tisztviselő azt mondta, hogy még a Hamásszal kötött kisebb bizalomépítő megállapodásokra tett kísérleteket is mindig megtorpedózta.

A túszmegállapodás elérése azonban újabb potenciális kihívásokkal járhat.
Soha nem volt egyértelmű, hogy maga Sinwar képes lett volna-e összegyűjteni az összes gázai túszt, még akkor is, ha alkut akart volna kötni; egy kevésbé hiteles és hatalommal rendelkező utódnak még nehezebb lesz ezt megtennie.

És nem feltétlenül lesz utódja. A közel egy éve földrajzilag megosztott Hamász helyi parancsnokok által irányított milíciákká alakulhat, amelyek mindegyike több túszt tart a kezében, és saját követeléseket fogalmaz meg. Bár ez lehetőséget adna arra, hogy kisebb alkuk keretében elengedjenek néhány túszt, egy ilyen folyamat szinte lehetetlenné tenné egy átfogó megállapodás megkötését.”

A helyzet különös módon a keresztes háborúk idejére emlékeztet, csak most a Hamász és a Hezbollah játssza a keresztesek szerepét: Nagy Szaladdin épp valami ilyesmit művelt, az európai erők vezetőit megölte vagy fogságba ejtette és külön-külön végzett az egymástól elszakítva, egységes vezetés nélkül védekező alakulatokkal. Ebben az értelemben Sinwar a gonosz Chatilloni Raynald grófnak felelne meg, aki egész életében nem volt képes valami jót vagy dicséreteset cselekedni, ellenben még hadifogolynak is olyan szemtelen volt, hogy Szaladdin maga végzett vele. Ugyanakkor a Templomos Rend akkori Nagymesterét, Gérard de Ridefordot természetesen megkímélte, mondván: „Királyok nem ölnek királyokat. Rajnald gonosz ember volt, megérdemelte halálát.” Mellesleg, Raynald valóban aljas ember volt, például Szaladdin húgát is megbecstelenítette és utána megölte.

Hát, most Sinwar járt így, és az ő múltjában sem kevés nemi erőszak és gyilkosság akadt. Azonban szerepcsere ide vagy oda, úgy tűnik, egy korszak végére értünk. Ugyanis mind a Hamász, mind a Hezbollah tipikusnak mondható pályát futott be. Megalakultak, radikálisok lettek, terrorcselekményekkel hívták fel magukra a figyelmet, majd kellő erő birtokában politikai párttá váltak és az általuk ellenőrzött területen megpróbálták átvenni a hatalmat. Csakhogy ehhez kellett egy-egy „erős ember” is, aki módszeresen kiirtott mindenkit a vezetésükben, aki akár csak potenciális riválisa lehetett volna – ilyen volt a Hezbollahban Naszrallah és a Hamászban Sinwar. Mármost, ha ez az „erős ember”, a capo di tuti capi meghal, akkor... nem marad vezetésre képes személy a szervezetben, hiszen korábban már mindegyikkel végeztek. A terrorhadsereg atomizálódik, kis, egységes haditerv nélkül, fejetlenül harcoló egységekre szakad, melyekkel könnyű egyenként elbánni. Ez egyébként az erőszaktól mentes politikai életben is így van: a hatalom központosításának megvannak a maga hátrányai.

Nos, a nagy és erős közel-keleti terrorhadseregek korának Sinwar halálával vége. Teheránban most egy ajatollahnak sincs jó kedve.

Kérdés azonban: mi lesz holnap?

Elképzelhető, hogy feladnak egy apróhirdetést a már említett Al-Ahramban:

„Hamász-főparancsnok és főideológus kerestetetik. Az állás nem nyugdíjas, de általában jól fizet, ha rövid ideig is. Ugyanitt keresünk Hezbollah-vezetőt, hasonló feltételekkel. Progresszív adózás és bérezés kizárva. Fizetés az iráni riál árfolyamának függvényében. Üdvösség világnézet függvényében garantálva. Belépés díjtalan, kilépés erőszakos halál útján, ennek időpontja bizonytalan, de közeli. Felvételi beszélgetés a Lubjanka téren és Teheránban. Szükséges esetben temetés részletekben is megoldható.”

De a valódi kérdés az, hogy mi lesz a túszokkal?

Lapzártakor érkezett: Khaled Meshal visszatért a Hamász Politikai Hivatalának élére Yahya Sinwar halála után.

Szele Tamás