Este andalogtam volna a fenyéren, ha nem lett volna egészen más, és fontosabb dolgom, különben is, ilyen hidegben andalogjon ott az Osszián, az a lényeg, hogy mikor a verdikt született, nem voltam gépközelben és a telefonom is épp megadta magát. Szerény estebéd közben kaptam a hírt: „Bejegyzésedet a Facebook kéretlennek találta, ezért eltávolítottuk.”

Bejegyzésemet annak idején, mikor még férfiak voltak a férfiak, nők a nők és kolerabaktériumok a kolerabaktériumok, vagyis pár napja tényleg nem csak a Facebook vezetőségének szántam, hanem úgy általában mindenkinek, így értem, hogy kéretlennek találták – hiszen nem kérték. No, de így talán mégsem kéne eljárni...

Hogy tisztázzuk a helyzetet: egy szaklapban megjelent újságcikkről van szó, méghozzá egy sportcikkről. Melyben csakis és kizárólag teniszről van szó, Australian Openről, Grand Slamről, nincs benne sem kormánypárt, sem ellenzék, nincs benne Orbán Viktor, nincs benne az az ellenfele, akinek nem írom le a nevét, mert ha nem tömjénfüst ködében teszem, nekem rontanak a hívei (valóságos Voldemorttá tette magát így a sajtó előtt, de ne panaszkodjon, hogy nem foglalkozunk vele, maga tehet róla), továbbmegyek, nem volt benne szex és nem volt benne erőszak, nem volt benne vallás és nem volt benne faj, nem volt nemzet és nem volt benne hazugság vagy konteó sem. Tárgyilagos tudósítás volt Babos Tímea és Kristina Mladenovic Grand Slam-győzelméről. Nem több.

Mondjuk nem erre várnám a Pulitzert, az is tény, de ez is hír a sportlap számára, erről is be kell számolni, ugyanis a közönséget – főleg a magyart – kifejezetten érdekli. Ráadásul jó hír volt, mindenki örült neki.

Csak tartalomnak kéretlen.

Ugyanis ha valaki kérte volna, azt sem nagyon tudnám igazolni.

De ha jobban belegondolok... mi is az a kéretlen tartalom?

Minden hír.

Hír, ugyebár, az az információ, ami korábban nem volt köztudomású, és amely emberek egy csoportjának valamiért fontos. Minél nagyobb a csoport, annál fontosabb a hír.

Például, ha én ma kapok a kisboltban pörköltkonzervet vagy pacalt, az keveseknek fontos (bár közéjük tartozom), ámde amennyiben Donald Trump úgy dönt, hogy Elon Musk űrhajójával első emberként a Marsra látogat, az sokaknak, így hát az én pörköltem nem kerül a lapokba (de igen, mert beléjük írom, bibibí) viszont Trump űrutazása mindenhol szalagcím lesz.

De tartalomnak minden vezető hír is kéretlen. Nincs is hogy kérni, hiszen pontosan attól hír, hogy korábban nem tudott róla senki: ha kitör a Krakatoa vagy a világháború, azt rendszerint senki sem kéri. Sőt, senki sem számít rá. Pont azért fontos közzétenni, mert váratlan, és sokakat érinthetnek a következményei.

Sőt, tulajdonképpen minden emberi kommunikáció is „kéretlen tartalom”. Ugyanis közvetlen környezetünket kivéve senki sem kéri, hogy ráköszönjünk, megkérdezzük, hogy van és mi a véleménye a tibeti buddhizmus vörös sipkás irányzatában a korai középkor táján mutatkozó manicheus irányzatokról. Ha az ellenőr megnézi a jegyemet a trolin, ő sem kéri, hogy köszönjek, ő csak a jegyet kéri. Ha vásárolok, az árus is csak a pénzt kéri az áruért, köszönést, jó szót nem.

Akkor megfejtettem: kéretlen tartalom minden hír és minden jó szó. Legalábbis a szó facebookos értelmében véve.

Ismerősök panaszkodnak, hogy már a wikipédia-szócikkeket is ezzel távolítja el a közösségi oldal bizonyára végképp megkergült rendszere, már a Déli Pályaudvar fényképe is kéretlen tartalomnak minősül – van a panaszokban valami közös.

Mindegyik vagy majd' mindegyik kapcsolatban áll valamiféle sajtótermékkel, médiummal. Akkor pedig a Facebook elkezdte valóban kiirtani a híreket.

Méghozzá gyökerestől: hiszen formális logika alapján minden hír kéretlen tartalom.

Hát ez nagy üzlet lesz, olyan, mint a Zoli kocsmáros ötlete volt, mikor elkezdett romlani a gazdasági helyzet: azt mondta, mindennek megy fel az ára, áramnak, bérletnek, víznek, italnak, mit szólnánk hozzá, ha csak bejönnénk, letennénk a pénzt, és már mehetnénk is tovább? Csúnyát szóltunk, az ötlet nem valósult meg.

Most Zuckerberg kísérletezik valami ilyesmivel: mivel minden és bármi lehet kéretlen tartalom, a legártatlanabb híreket is lesöprik a fake newstól való nagy félelemben, ha igazak, az sem baj, az emberek csak ne sutyorogjanak hírekről, még sporthírekről sem, az a legtisztább.

Így a közösségi oldal rövidesen kizárólag a macskákról, a kajákról és a macskakajákról fog szólni.

Sőt, mivel minden hír, csak nem minden azonos fontosságú (ezt ne tudná egy informatikus?), mivel az is hír, ha a kandúrmacskám kilenc kölyöksárkányt ellett, hát rövidesen ne sutyorogjunk mi semmiről sem, az még biztosabb. Minden nap háromszor nyissuk ki az oldalt, nézzük végig az összes reklámot, rendeljünk naponta egyszer valami parafadugócsiszolót vagy vakondirtó infralámpát, aztán már mehetünk is.

De ne kommunikáljunk.

Azt főleg ne.

Volt pofázni?

Nem volt.

Elvégre - minket senki sem kérdezett.

Szele Tamás